Barátom, nem véletlenül csúfolták azt az intézményt régebben Jancsi-Pancsi Tudományegyetemnek, ha neked a tréinformatika ekkora misztika. Egyszer ülj neki és görbítgesd addig a teret, hogy a madár körül úszkáló cafatkák így vándoroljanak és a madár meg a kérész semmit se torzuljon. Ez nemhogy a Digiterrának vagy az ArcInfonak sok, de még Bolyai és Lobacsevszkij is letérdelnének eléd, ha megcsinálnád...
Az általad emlegetett kurzus nullverziója egyszerre futott az első NGs körrel. Hát egy-két kérdésre elég furcsa mimikával bírt csak reagálni a "tanárúr"...
Az a bajod, hogy nagyon a srác hatása alá kerültél (elismerem, hogy van neki) és odalett a józan kritikai érzéked.
"kedves CC, hihetsz te is mást, mint én, de én legalább nem figyelem az ezo műsorokat, sőt, semmit ami ilyenekkel kapcsolatos"
Ne már... Most tényleg megpróbálsz diszkvalifikálni azzal, hogy valaha (saját bevallásom szerint) megnéztem egy szkeptikus (nem ezoterikus, de ez mindegy) műsort ami éppen a horoszkópokról szólt? Tudod mit? Hidd azt, hogy keményen elkaptad a tökömet, de ennek megint nem sok köze volt fotóelméleti jégmadáretológiai stb kérdésekhez.
Deviszont SzLJszkeptikusként is megragadott az utolsó mondatod:
"Sikereket és jogos elismerést mindenkinek!"
(Döglött állatot élőnek hazudva díjat nyerni, címlapra kerülni nem biztos, hogy jogos elismerés, de ezt sem kell mindenkinek így gondolnia. Remélem lesz szerencséd egyszer-kétszer élőben is látnod jégmadarat.
Mellesleg szerintem elég kellemes ember vagyok, mások is mondanak néha ilyet, csak a hülyék nagyon fel szoktak b.szni. Persze ha az utolsó előtti mondatodat nem nekem szántad, akkor az én mondatom második felét se vedd magadra.)
Igaz, már olyan régen volt, hogy el is felejtettem, hogy dia volt.Nem mintha ez sok mindenen változtatna.
A többin, amit írtam, biztos nem, mert gondolom az animáció szerzője nem az eredeti diákkal dolgozott. Hisz mindenki, amit akar, kedves CC, hihetsz te is mást, mint én, de én legalább nem figyelem az ezo műsorokat, sőt, semmit ami ilyenekkel kapcsolatos.
Többet én nem is mondanék, aki hallotta, hallhatta, én elmondtam, köszi mindenkinek, aki elolvasta; tényleg hosszú volt.
Kívánok mindenkinek igazi élményeket, valóságos izzadsággal született és szerencsével is fogant kiváló és érdekes képeket, de azt is, hogy messze kerüljék el mindazok, akik saját hitük és zavaró érzelmeik által vezérelve energiájukat legszívesebben arra áldozzák (számukra nem is pazarlás, hisz életfelfogás, életcél), hogy a mások munkája által megszületett képek valóságosságának cáfolatához bizonyítékokat keresnek, végső soron azért, hogy mások munkáját lenézve és becsületét megkérdőjelezve, leginkább önmaguk előtt, felértékelődjenek. Nem kellemes emberek ők, jobban járunk, ha elkerülnek. Sikereket és jogos elismerést mindenkinek!
ha utánanéznél a tényeknek: ez(ek:) nem digitális állományok (nincs RAW) de az eredeti tekercs többi tagja meg nem került elő. sokat segített volna a dolgok tisztázásában.
:(
de 12304-et pont azért írtam, hogy ne kelljen 12306-tal fáradnod
a képek egymásra animálása már csak a jéghegy csúcsa, amiből hozzá nem értőknek is nyilvánvaló, h műteremben készült két képről van szó
már az előtt, pusztán az első kép alapján is szépen levezették, miért gyakorlatilag nulla az esélye, h vki egy élő, min. 10-15 m/s-al repülő madarat így kapjon el
Ne menjünk bele, de egyrészt ha akrom, csinálok egy olyan harmadik képkockát, ahol a jégmadár még mindig ugyan úgy néz majd ki, de a vízfodrok még tovább mentek. Egyszerű heterogén torzítás, a térinformatikában sokszor csinálnak ilyet: kivágnak egy formát és egy másik kép hasonló, de kicsit más torzítású képének ugyanazon formáját annak szögpontjaihoz torzítják. Így az a forma a két képen tökéletesen azonos lesz, míg a többi ahhoz torzul. Az ortofotókészítés alapja is ez: a szélességi és hosszúsági körök adta rácsháló szögpontjaihoz torzítják a képeket, így fedésbe hozhatók. Ettől még azonban a szögpontoktól távolabb eső apró részletek nem vágnak teljesen egybe, azt külön-külön kell pontosítani, ha szükséges. Szóval hegy ne csináljak ilyet.
Feltételezzük, hogy pontosan fedésbe lehet hozni két képet, úgy, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag nem a két összehasonlítandó kép RAW-ja, hanem két nyomtatásban megjelent (már egyszer beszerkesztett, a nyomtatás által is valamellyest módosult) kép. Így aztán buherálással/szakiskodással, ahogy tetszik, kell összenyomni, torzítgatni ahhoz, hogy fedésbe lehessen hozni...
Vegyük ehhez hozzá, hogy az ilyen utómunkálatoknak célja is van, s ez nem biztos, hogy az, hogy a lehető legpontosabban fedjen, de akár lehet ez a lejáratás bizonyítása is.
Azt gondolom, ezek után nem kellene magyarázni, hogy e feltételezés elég gyenge lábakon áll, vagyis nem hiszem, hogy lenne olyan bíróság, ami ilyen formában bizonyító erejűnek találna egy ilyen képet, amit te is linkeltél és amint mindenki villogtat.
De mondom, tételezzük fel, hogy korrekten is és jól is meg lehet csinálni, vagyis valóbanösszehasonlításra érdemes a két kép. Ebben az esetben (amit tehát nem hiszek), szerintem ha valakinek van olyan jó a szeme, hogy meglátja a vízfodrokban való változást, akkor a madár szárnyának minimális elmozdulását is legyen képes meglátni. Ez a jobb szárnyvégnél nálam alig fél milliméter.
De mondom, ha akrom, ezt meg tudom csinálni úgy, hogy még ez a fél milliméter is eltűnjön, azaz teljes legyen a fedés. És akkor még jobban lehet rágalmazni.
De szerintem az is mindent elárul, hogy azóta már az új képeknél sem a pillanat varázsát látják, hanem valóságtartalmának kétségbevonását, mondván, hogy akváriumban készült, vagy döglött pillangóval. Szóval szerintem sem érdemes tovább szaporítani a szót.
Én az előző hosszú öntésemmel nem megyőzni akartam bárkit, hanem azért írtam, hogy hátha valaki újragondolja még, illetve annak reményében is, hogy egy-egy vérmes habzószájú vádló is kicsit visszafog majd. Persze tudom, hogy nem állnak meg; pörögnek, nem tudnak a hátszélnek nemet mondani.
"Lehet, hogy egyszer régen megbotlott, fiatal volt, vágyakozó...De még ez sem biztos, sőt, a listázott vádakat olvasva az ember ezt is kétségbe vonja."
Innentől kezdve az okfejtés többi része szerintem nem releváns.
Rémlik régről egy műsor, ahol a horoszkópokról esett szó, és meghívott vendég volt HernádiGyula. Az egyik ezoterikus érvelt egy konkrét horoszkóp valósággal kapcsolatos értéke és hitele mellett, mire HGy elárulta neki, hogy a konkrétat ő írta hasból, és egyébként ezt gyakran csinálja különböző lapoknak pénzért. A szép, hogy ez a tény, hogy HGy elárulta, hogy amiről szó van az kamu, egyáltalán nem ingatta meg opponense eredeti véleményét.
Szóval:
Van a hitnek olyan foka, ahol a konverzió lehetősége bármilyen érv hatására sem merülhet fel.
Én sem hiszem, hogy az egész SzLJ történet majd úgy záródik le, hogy mindenkinek ugyanazt fogják végül konklúzióként jelenteni a szóba jöhető érvek.
márpedig a (két) képen látható jégmadár az vagy élő, vagy halott.
tertium non datur
és ezen nem változtat, hogy SzLJ-nek egyébként megvan a felszerelése, hogy IRcsapdázzon, meg ilyesmi
meg az NGM statement sem támasztja fel szegény jószágot
szvsz egyik sem érv a konkrét fotóval kapcsolatos kérdésekre, de valahogy proSzLJ mindig ilyenek kerülnek elő
ezzel együtt nem vitatható, hogy a honlapján vannak igazi természetfotók (értsd: valós környezet, élő állatok, valós viselkedés)
ez szintén nem változtatja meg a jégmadár státuszát (élő, vagy döglött), mint ahogy ez fordítva is igaz: a szóban forgó nem diszkvalifikálja automatikusan az összes képét
Ha megmagyarázod, hogy ezen a két Szentpéteri által publikált képen miért változik a környezet, de miért egy milliméternyit sem a jégmatyi, akkor lehet, hogy én is elhiszem, hogy ez valós jelenet. Addig minden csak szószaporítás.
"nevezz hazugnak, ez csak téged minősít. Aki nem csak a magyar virtusnak él és hajlandó külföldről is szakvéleményeket olvasni, láthatja, hogy általában odáig jutnak, hogy hihetetlen a kép. És az erős hazai támadás miatt talán el is bizonytalanodnak. Persze vannak természetfotósok, akiknek nem volt szerencséje még egy ilyen pillanatot elkapni, s az állat sokkal inkább bemozdult. Ők jobban is kételkednek. De ettől még a NG megvizsgáltatta a képet és független bizottsággal is, és lám, tavaly SzJ idén ismét bizonyított, pedig az előzmények után biztos hogy még jobban górcső alá vették. De a magyar a szívéből beszél, a sötétséget pedig szívesebben látja, ezért azt terjeszti, hogy az is hamis, pl. akváriumban készült. Nem hisz a bíróknak, azt ismeri el, aki a saját véleményét alátámaszthatja. Remek! Szélmalomharc és én Önt, ki a tényeket olyannyira ismeri, nem is akarom meggyőzni. Sötét a helyzet ma Mo-on, de attól még vannak csillogó foltok, s azoknak, akik ezt meglátni is akarják, nem szabad a "sötét oldalnak" hinniük. Sokkal inkább azoknak, akik nem tehetik kockára egy neves magazin jóhírét azzal, hogy tovább alkalmaznak hivatalos fotósukként valaki olyat, akit nem tudnak megvédeni a vádakkal szemben. Biztos nem vagyok egyedül, aki a NG és több független szakértő véleményére teszi a voksát, csak mi vagyunk a halkabb tábor. A hangosok véleményeiket írják előbb, mi előbb objektív, hiteles forrásokat keresünk. Aztán megnyugszunk, és tudunk örülni, és hogy ez a jó érzés ne vesszen, el sem kezdünk vitázni ilyen helyeken. (ez is nálam kivételes). SzJ is sokat kockáztatna, hisz sokat veszthet. nem érdeke tehát a csalás. És ha nem lenne több képe, nagyszerűek, olyanok, amelyek közül jó pár esélyes lehetne hazai és nemzetközi megmérettetéseken, én is gyanúsnak találnám a dolgot. De csak azért, mert felszerelése, tudása és fotós trükkjei, megoldásai számomra felfoghatatlanok, még nem kiáltom ki csalónak, és mondom, azért sem, mert hülyének sem tartom. Akik ezt csinálják, közel állnak azokhoz, akik pár száz évvel korábban fiatal nők haláláért kiáltottak, s akik miatt boszorkányégetésen gyógyfüveket ismerő lányoknak, asszonyoknak kellett meghalniuk, pedig előtte lehet hogy pont az ő gyermeküket mentették meg azzal, hogy kezet mostak és teával, főzetekkel kezelték az anyát. Érdemes ennek is utána olvasni.
Az alábbi nyilatkozatban jó keresőszavak is vannak; lehet találni hosszabb szakvéleményeket is. De ezt szerintem már mindenki oldja meg magától. Én már több éve olvastam ilyeneket, akkor még könnyebb volt rájuk találni. Ma már a friss találatok jórészt a névtelenek tűzokádása, felperzselt földje. Fekete, sivár, szánalmas.
"Statement on Hungarian Mayflies: National Geographic takes very seriously our reputation for accuracy and veracity. Before we published the Mayfly story, the pictures and text underwent exhaustive research to ensure their accuracy. After hearing concerns from naturArt, we asked several prominent ornithologists, entomologists, nature photographers, and photo editors to review the pictures, especially the kingfisher picture, and to seriously consider each points they raised. They informed us that there are legitimate explanations for each of the objections outlined. Accordingly, they concluded that the coverage shows natural appearance and behavior, and was photographed in the wild. Because of their reaction, we are confident that this coverage meets our rigorous journalistic standards." press.nationalgeographic.com/pressroom/index.jsp?pageID=pressReleases_detail&siteID=1&cid=1062186479511 De ezt is érdemes, már aki nem azt látja benne, hogy hogyan köthet bele, hanem azt, hogy milyen ember is lehet SzJ: hetivalasz.rcom.hu/itthon/szentpeteri-l-jozsef-a-manipulacio-vadjarol-28647/?cikk_ertekel=1&ertekeles=1 üdv mindenkinek!"
Szerintem mennyünk fotózni és hagyjuk őt is, hagy csinálja jó szívvel, értünk is! Nézzük meg a többi képét is, kérek mindenkit! Érdemes! Aki kételkedik és végignézi a képeit, ígérem, enyhülni fog! Nem fogja azt gondolni, hogy valaki ezen képek mindegyikét laborban készítette, de azt is értelmetlennek fogja találni, hogy ezek mellett SzJ egyet-egyet csak azért is kitömött madárral és lepkével, vagy akváriumban akar elkészíteni! Én a magam részéről remélem, hogy még sok nagyszerű képet hoz el nekünk és hogy egyszer még Mo-on is általános elismerésre talál! Kívánom is neki! Azt a néhány embert a keménymagból pedig egyszerűen hagyni kell hogy durrogtasson a meccsen: jó téma lesz a szánalom, ha éppen nem lesz friss, remek, nyertes természetfotó.
Ezen a fórumon számolgattak többen, hogy mennyire kellett volna bemozdulnia a madárnak. Ehhez csak egy rossz metafórát mondanék: Tételezzük fel, hogy nem ismerjük a tapasztalat szerinti tényt, hogy a gravitáció miatt a feldobott tárgy vissza is esik, mert nagy ritkán egy-egy rövid ideig látunk csak felfelé száguldó, vagy lefelé zuhanó almákat. Bár a valóságban az alma röppályáján van egy fordulópont, amikor sebessége rendkívül kicsi, sőt, adott esetben lehet akár nulla is, s ez nyilvánvaló a rajtunk kísérletező szadista pszichológusoknak is, de mi, a sötétkamróból csak annyit tudunk összerakni, hogy vannak lefelé és felfelé száguldó almák is. Amikor egy olyan képet adnak a kezünkbe, amelyiken az alma a levegőben áll, kételkedhetünk abban, de vigyázzunk azért hogy csalóknak nevezzük-e a kép készítőit! Ne zárjunk ki lehetőségeket! Ne zárjuk ki, hogy egy vadászat közben meglehetősen bonyolult mozgássorozatot leíró madár lavírozása közben nem lehet két, vagy több egymást igen gyorsan követő időpillanat, amikor nem mozdul el, csk mert ennek eshetősége elenyészően alacsony!
"Reagálva még 1-2 kommentre: Fáj, vagy nem, de Szentpéteri a NG hivatalos fotósa, aki rendszeres megbízásokat kap, talán nem véletlenül. Miért nem indul pályázatokon? Van, aki ezt még meg tudja kérdezni? Kicsit több önkontrollt kellene szerintem tanúsítani, nyugodtan induljunk ki néha magunkból! A lejáratással egyet értek, mármint hogy ez baromi rossz fényt vet Mo-ra. Minden lejárató kampánnyal így van ez, de azért aki ebben a világban él, annak elég egyértelmű kell hogy legyen, hogy a lejáratás nem minden esetben a lejáratás tárgyán, vagy személyén múlik, hanem a kampányfőnökön és a befolyásolható hívőkön. A tömeg megvezethető, s éppen elég eszközünk van már rá, s az ember imádja a saját véleményét hangoztatni. Megnyugvás ez neki akkor is, ha valakit ezzel megkárosít, megbánt, életeket nehezít meg vele, sőt, akkor külön izgalom és élvezet. Az én véleményem szerint ebben az esetben a fő bűnös a magyar természetfotósok csodás szövetségének csodás vezetősége, akik igen nagy lelkesedéssel gyújtották meg és táplálják a lejáratókampány tüzét, noha az összes lehető hivatalos helyről, minden vádpontjukat megcáfolták! De a magyar közvélemény egy jelentős részét ez nem érdekli, annyi elég neki, hogy akasztást, kínzást hirdettek. És tovább gyűrűzik, hogy még színesebb és izgalmasabb legyen: a sztorit fentebb már a politika mocskával is tetézi valamely összeesküvéselmélet-hívő kommentelő, bizonyára mert Ő maga szívesen tartozik valamely politikai oldalhoz és el sem tudja képzelni, hogy lehet e nélkül is, tisztán, erkölcsi célzattal, például a természetvédelem, vagy környezeti nevelés oldalán dolgozni. Más azzal jön, hogy képei semmitmondóak, de Ő maga nem rak fel egy linket képekkel, amelyek számára sokatmondóak, s nem mesél arról, hogy Ő mikor lát egy természetfotóban üzenetet. Villongások mindig lesznek, amíg találunk villámhárítót. S ha egy ki lett nevezve, s lesz olyan is, aki ezt a tornyot karbantartja, s mind magasabbra fogja emelni, mindig lesznek olyan felhők is, amelyek szívesen sötétítik be az eget, s gyülekeznek is, hogy együtt még félelmetesebb villámokkal világítsák be az általunk sötétbe burkolt környezetet: saját hazájukat. S hogy a villámok fénye természetes-e. Nekik az. És csak csodálkoznak, hogy ilyen környezetben is lehet még folytatni a hivatást, képviselni a hitvallást, és olyan képeket készíteni, amik eladják magukat. Érthetetlen! Sőt, természetellenes! S még nem készült el a következő érthetetlen kép, de már bizonyára megfogant az új kritika váza. Az akváriumot már ellőtték, úgyhogy ennél valami extravagánsabb kell majd. Biztos lombikban lövi majd a következő sorozatot, vagy a Gellértben! És hiszen az ugyan az a madár, mint amit 6 évvel ezelőtt örökített meg! Ez akkor egy örökmozgó robogyarlag, csalás! Az ikrei sem igaziak, nekünk ne adja be, hogy tökben alszanak! Valójában nem is ikrek! Egy gyerek az, látta már egyáltalán élőben bárki? És Ő, Ő sem természetes, a grimaszai mindent elárulnak, ember így nem beszél! Bosszantó, meg kell mondjam, nagyon bosszantó olvasni a helyesléseket, amelyek egy felelőtlen írás nyomán gerjednek. Persze mindenkinek szíve joga, nyugodalma. Hajrá! Ne váltsuk meg a világot, éljünk inkább a fertőben, hisz az is jó érzés, ha mi magunk is részét képezzük. Egyszerűbbnek is tűnik talán, mint felülemelkedni rajta. De csak annak, aki még nem próbálta. Aki már próbált elismerni másokat, felfedezni a jót, dicsérni, vagy aki képes energiát nem kímélve utánajárni dolgoknak az objektív ítélkezés jegyében, s elismerni a hivatalos, névvel szereplő szakértők véleményét, s nem dől be az ilyen bűnlajstrom-felsorolásoknak, az tudja, nem is olyan nehéz; utólag visszanézve, megéri. Megértheti, hogy készülhetnek ilyen környezetben még mindig nagyszerű képek. Köszönöm, aki meghallgatta személyes véleményemet, mert ez is csak az - igaz."
"Hát, olyanokat írtál, amikről nem is tudtam. Megdöbbentő. Persze lehet, hogy ez is kacsa, és lehet megalapozott feltételezés is, szóval azért vigyázzunk az ilyen kijelentésekkel is, ne essünk abba a hibába, amibe ők! De kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy megvan a lehetősége annak, hogy a saját módszereikből indulnak ki akkor, amikor valaki eltiprásán fáradoznak. Az átgázolás tipikus esete lenne ez, a dícsőségért, ahol a dicsőség már önmagában az eltiprás sikere is lehet; ez vezércsel lenne, politika. Elterelni a figyelmet, hogy az efféle saját dolgokra ne irányuljon rá a figyelem. SzJ-i viszont nem reagál, így dicsőség sincs, s ez egyre inkább feszélyezi őket. Kicsinyes dicsőségvágyuk maximum azzal teljesedhet be, hogy ilyen blogok készítői és kommentelőik velük egyetértenek. A magyar mentalitás egyre inkább hasonlít egy anyagyilkos kakukkfiókáéra. Valaki azt írta, hogy ez a lejáratás csak nálunk él; külföldön erről alig hallani; vagyis csak a lejáratók hangoztatják, hogy SzJ milyen rossz hatással van a magyar természetfotózásra, miközben külföldön nem a magyar természetfotózást, hanem éppen őket bírálják vádaskodásaikért. Ezért a természetfotósok címzett szövetségesei ott nem is blogolnak, "cikkeznek", mert nem találnak táptalajt, csak falakat. Külföldön a képeket nézik, irigység nélkül, hozzáértéssel és meghajolnak, díjakat és megbízásokat adva a tehetséges magyar fotósoknak. De ettől még SzJ is magyar és így, ennyire érzékeny is kell legyen. Kár, hogy itthon ezzel kell szembenéznie. ÜZENET A BLOGGEREKNEK: Az imént átvette ezt az írást (semmiképpen sem cikket) egy másik blogger is. Bemásolom, amit neki írtam, mert Harpinak is szól, SŐT! "Szomorúnak tartom, hogy csak egyre nő azon blogok száma, amelyekre a témát felveszik és így újabb és újabb táptalaját adják olyan vitáknak, amelyek nem csupán meddők, de annak lehetőségét is hordozzák, hogy egy fotós lejáratókampányát táplálják. Ha tudsz egy blogot, ami ezzel foglalkozik - és ilyet könnyű találni - akkor nem értem, hogy miért van szükség arra, hogy begyűjtsd, terjeszd. Olvashatod ott a kommenteket. Vagy ha foglalkozni akarsz egy témával, miért nem járod rendesen körül, több oldalról, így generálva már minőségi vitát? Egy személyeskedő, névtelen blogger szubjektív véleményével minek teleszemetelni egy oldalt? Ne értsd félre, nem beleszólni akarok, csak reagálok arra, amit írtál. Szerintem ezt csak akkor érdemes megtenni, ha mellé kerül a NG hivatalos sajtóközleménye is, egy-egy külföldi, elismert fotós véleménye, stb. Persze ezek felkutatása nem kis feladat, hiszen a net nem ezekkel van tele. Azok, akik ítélkeznek, ócsárolnak, ezekre nem hivatkoznak, így lassan elveszik a süllyesztőben! Nekem, bevallom, pont e miatt rendesen elegem van a blogokból, az álcikkekből. Nem értem a céljukat, ha az nem pont a lejáratás, a vádlók pártjára állás. Ezért hittem, hogy ez is erről szól. Nagy ritkán lehet igényes blogokat találni. Olyanokat, amik megoldásokat, objektivitást, eltűnőben lévő, megbízható infókat kínálnak, jó hivatkozásokra mutatnak rá, stb. Érdemes. Szerintem. Persze beszélgetni is egy témáról. De ha már nem pusztán beszélgetésről van szó, hanem támadásról, akkor már óvatosnak kell lenni annak terjesztésével. Ki tudja, hogy a támadás indítéka mi?" Szia, sziasztok, Paci"
"Nem túl éles a szeme a blogbejegyzés írójának, de a nyelve annál inkább. Szomorú magyar mentalitás domborodik évek óta és Szentpéteri Józsit nagyon sajnálom, hogy belekerült ebbe. Lehet, hogy egyszer régen megbotlott, fiatal volt, vágyakozó, a riportban is talán erre célzott, amikor azt mondta, hogy hajtotta a dicsőségvágy. De még ez sem biztos, sőt, a listázott vádakat olvasva az ember ezt is kétségbe vonja. A legutóbbi nyertes fotóját összevetni egy művész alkotásával (a lepke más szögben áll, az állat háta élőben sárgásabb, szárnyának mindkét vége felhajlott) ugyan olyan szánalmas, mint a megelőző vádak, csak éppen sokakat sajnos meggyőz. Számomra hihetetlen, hogy a hadjárat még mindig tart, hogy ilyen energiákat képesek emberek beleölni mások lejáratásába, ahelyett, hogy örülnének egy magyar sikerének (ahogy pl. Máté Bencéének szerencsére örülni is tudnak). Nézzük végig a videoriportot! Szentpéteri megmutatja például az utolsó képhez tartozó teljes sorozatot. Már bocsánat, de az a művész motort is tett volna abba a dögbe? Mert ha nem, elég nehéz elképzelni, hogy hogyan lehet sorozatot készíteni róla. A megelőző képek mindegyikének kritikáját pedig annak figyelembevételével érdemes felülvizsgálnunk, hogy a szerző a legmodernebb csúcstechnológiával dolgozik, azon a tudományos igényű céllal, hogy ornitológiailag új információkat is nyerjen, alanyai pedig villámgyors és ritka madarak. Rakjuk csak össze! Saját ornitológus szemünk és agyunk úgy gondolom, hogy igen kevés ahhoz, hogy tényként kijelentsük: az adott mozdulat az időpillanat adott fázisában természetellenes, s a vízcseppek 2 centiméterrel magasabban vannak, mint lenniük kéne. Lemodellezték vajon? És miért nem? A vádlóknak higgyünk a csúcstechnika adta pillanatfelvétellel szemben? KÉREK MINDEN VÁDLÓT, MODELLEZZÉK LE! MONDOM KB. HOGYAN: 40-80 km/h közötti sebességgel (10 km/h-ás lépésközönként 5 sorozatban), sorozatonként min. 50 ismétléssel, lőjenek/dobjanak bele meghatározott súlyú és méretű (legalább 4 súly-méret kategóriában), illetve alakkal/formával (pl. behúzott szárny, széttárt szárny), felszínnel (pl. sima és tollas) bíró testeket egy feszített víztükrű vízbe, meghatározott, kb. 30-80 fokos szögekben, és a témát minimum három szögből párhuzamosan fényképezzék le sötét háttérrel és súrlódófényben, a lehető leggyorsabb sorozatban, majd stroboszkóppal, a következő alapkombinációknak és ezek továbbkombinálásainak variációiban. Azaz az eredményt minden egyes variánsra és kofaktorra külön-külön is és kombinációban is kimutatva, minden variációs beállításnál biztosítva az 50 ismétlést. A természetes viszonyok sokféleségét a modellkísérletben még így is csak érintenénk, de ez már több, mint a semmi, már bizonyíthatunk, azaz megerősíthetünk, vagy elvethetünk dolgokat, kizárva a hasraütés-szerű véleményezések Dunát rekesztő sorát. Ennek eredményét képértékelésekkel és többváltozós adatelemzésekkel vizsgálják aztán meg, de a közvéleménynek elég lesz az is, ha csak megfelelő (sor- és oszlop-) rendekbe állítva nyilvánossá teszik a készült képeket. Lássuk például, hogy egy-egy beállítással mennyire fognak majd szórni a cseppek elhelyezkedései a felvételeken (úgy, hogy a hullámzó vízfelszínnel még nem is kalkuláltunk). Ha például kiderül, hogy egy adott beállítás mellett az 50 ismétlés (a sorozat egy tagja egy sorozatexpó) alatt igen sokféle rendben és magasságban is megjelenhetnek a vízcseppek, sőt, ezek dinamizmusa (azaz egy adott ismétlés sorozatának egyes tagjai, időpillanatról-időpillanatra) is nagy változatosságot, sokféle megjelenést mutat, akkor az már önmagában is elegendő bizonyíték lesz a mellett, hogy íróasztal mellől, a számítógép képernyőjéről elég merész vállalkozás annak megítélését vállalni (és ez alapján vádakat megfogalmazni), hogy természetes-e egy kép, vagy nem, a vízcseppek képen látható magassága és mintázata alapján. A madár adott időpillanatban mutatott testhelyzetének "természetességét" firtatni pedig még kockázatosabb. Ha ezt az a madár tudná, elszégyellné magát! Ne mondjuk el neki, hogy a kritikusoknak nem tetszik, ahogyan tartotta magát! Ebben az esetben a kritikusoknak pedig azt ajánlom, hogy többször fényképeztessék és nézegessék vissza magukat, mint eddig. Belátják majd, hogy magukat, saját mozgásukat sem ismerik (s ebből majd kiderül, hogy még önnön lelkivilágukat sem), nemhogy annak a szerencsétlen madárnak a viselkedési mintázatát. Szóval, ha nem közeli ismerősünk és egyben állandó portréalanyunk is az a gyurgyalag, akkor ne firtassuk, hogy nagy izgalmában a kérészre épp hogyan zuhant rá! Firtassuk inkább azt, hogy hogyan áll már a kezünk, amikor oldaltáskával futunk a villamos után, vagy szánk széle temperamentumos vitánk közben, vagy az a kényszeredett testtartás akár, amit saját csapdánk mélyére esve vagyunk kénytelenek felvenni abban az esetben, ha sokéves vádaskodásunk védelmében kell kiálljunk, s egyben sértett büszkeséggel palástolnunk irigységünket, elkerülve a legrosszabbat, a megszégyenülést. Együttérzéssel mondom: nehéz lehet, de attól még hülyén néz ki. Itt például "papíron" így néz ki: keresni egy újabb ürügyet s listázni az eddigieket is, és név nélkül, szakértőként szerepelve, megfelelő technikával lejáratva valakit. Azt, aki nem tett mást, mint ismét megörökítette egy ritka állat életének egy újabb mozzanatát, viselkedésmintázatának egy újabb mozdulatát, egyszerre több vakuval, néha több, párhuzamba kapcsolt távvezérelt géppel (tehát más szögből, más háttérrel és fényekkel), egy jó cél érdekében. S hogy miért nem válaszol? Mert bírálói méltatlanok hozzá, mint látszik is. Válaszolt már helyette hivatalosan is a NG, a WP, független szakértők testületét is bevonva, és lám-lám, Ő maga is válaszol ebben a riportban, nagyon jól, nagyon helyesen, csak hallani és látni kell - s mint tudjuk, nem filozófia az, hogy a vaknak a kép még nem látás, s a süketnek sem valóság a hang. Aki figyel a riportra, s nem homályosítja el valamiféle köd, abban a kritika kritikáját is megleli, pont olyan stílusban, ahogyan az egy szerény, a természetvédelemben elhivatott embertől elvárható - egy olyan embertől, akit nem tudott megtörni még a már évek óta húzódó, újra és újra fellángoló hadjárat sem! Vajon miért? Ahogy egy barátom mondta az üggyel kapcsolatban: "a fotósok pedig legyenek szívesek felnőni a feladathoz"."
Nem akartam beszállni ebbe az agyrémbe, de egy másik helyen merő véletlenségből belecseppentem és ha már ott megírtam a véleményemet, akkor engedjétek meg, hogy itt is közzé tegyem, ha már megírtam. Itt többen olvashatják. Hosszú nagyon, de a mérleg sajnos még így is a súlyosan kételkedők és vádaskodók oldalára billen. A kételkedés helyén való, nagyon is egészséges, a vádaskodás azonban, és egy ember eltiprására tett bármilyen próbálkozás azonban az én értékrendemben már igencsak elítélendő. Ezért hát e "opusz". Be kell valljam, hogy nekem volt szerencsém a nevezett úriembertől órákat kapnom, és ezt tényleg nagy szerencsének és megtisztelésnek éreztem és érzem ma is; fotózásról tartott elméletet és gyakorlatot az egyetemen és többedmagammal nagyon megelégedve távoztunk az órákról. Hatalmas "fegyverarzenált" mutatott be, a távvezérelt, párhuzamba kötött gépeket, a lézerhálót, stb.; a Canon képviselője (mint a sponzora) is ott volt egy alkalommal, hallottunk csomó "trükköt", fogást, módszert, tippet, őszinte volt, szerény. Megítélésünk az volt, hogy egy teljesen megbízható ember, professzionális fotós, nagyon nemes és mesze mutató célokkal (környezeti nevelés, fajvédelem, stb.). És nem utolsó sorban a képértékelésről, a NG hivatalos rostálási eljárásáról is beszélt, arról, hogy milyen követelmények vannak ott s hogy milyen a védelmi rendszer. Például, hogy a NG egy fotó megjelenésekor, ha az egy sorozat tagja, a sorozat többi elemének megjelenésébe is beleszólhat, voltaképpen a sorozat felett rendelkezik, az a "munka"... Nem mondom el részletesen, már ebből is le lehet vonni fontos következtetéseket! Ennyit előzetesen, csak a miheztartás végett. A többit bemásolom, azokhoz sokkal többet hozzátenni nem szeretnék. És nem az a célom, hogy felborzoljam a kedélyeket, hanem inkább az, hogy megnyugtassak néhány embert, aki véletlenül összeakad ezzel a véleménnyel. Ehhez viszont valamennyire először mégis kiálltani kell, mert nagy a zaj, nagy a zavar, és hasonló módon is kell közelíteni, mert itt sok a félelem, sokan hallgatnak a szívükre, sokan belelovagolták már magukat, hogy a gondolat helyes fonalát vették le, sokakat visz az ár. Két lépés hátra, körültekintés, objektivitás, kiütés, majd újragondolás. Amint valaki reflexből reagál valamire, már értelmetlenné is válik az egész. Én mindenesetre szégyenletesnek tartom a (látszólagosan?) kialakult köz-véleményt és úgy gondoltam, ha tehetek talán valamit, akkor ezzel az egy bevágásommal azért megpróbálom. Hátha csak egy valaki újragondolja. Már jó. Én tehát cseppet sem temetném SzJ-it és nincs is miért. Sajnálom, ha többeket elvitt a károgás. Szerintem nem szabadna ennyire mások véleménye alá vetni magunkat és bizalmatlanságunkat ezekre a hangokra alapozni! Kösz, hogy meghallgattok!
Végülis egy barátom felhívása után itt írtam az első sorokat, mert az ebben az írásban összegyűjtött okoskodó, szakmaiatlan megmondomdömpingnál elszakadt a cérna: //napizeje.blog.hu/2011/12/11/kamufotos_kamuvilaghire#comment-form
Bár ide másolom, a szöveg gyakorlatilag rendesen csak ennek olvasása után, illetve a kommentek ismeretében értékelhető megfelelően:
Most akkor mi van? Hazug, csaló, ergo diszkriminálja magát, ergo nem veszik komolyan egy hazai, vagy nemzetközi versenyen sem. Vagy? Most akkor mivan? Nem értem....
Érdekes ez a sajtófotó díjazás. Mert, ha valódiak Sz. képei, akkor egyértelműen neki kellett volna megkapnia az első díjat. Ha meg manipuláltak, akkor meg a 3. díjra sem érdemesek (legalábbis természetfotó kategóriában).
