tyutyus, ez egy nagyon szép dolog tőled, és értékelem is, hogy "békíteni" akarsz (azért teszem idézőjelbe, mert számomra a dolgok állása szerint nem vesztünk össze, de nagyon komoly véleménykülönbség van közöttünk - ezt tisztázni kell). Az esetek 99%-ában azt mondanám, hogy találjunk ki egy köztes megoldást, de itt szó sem lehet ilyesmiről. Remélem hamarosan találkozunk a következő fotóstalin, és elmondom neked, hogy miért. Röviden arról van szó, hogy nagyon kemény személyes tapasztalatok miatt nem állhatom, ha valakit kipécéznek és piszkálják. Leírva hosszú, elmondva rövidebb, tanulságos történet.
Én nem vesztem össze Tibivel, és állítom neked hogy ő sem velem. A magam részéről eddig is barátomnak tartottam, és tartom ezek után is. Tibi nálam idősebb, az élettapasztalata, a közös hobbinkban tanúsított kitartása, hozzáállása, szorgalma, eredményei miatt tisztelem is. Ezért ajánlottam fel azt a megoldást, hogy ő döntse el a kérdést, nem tennék olyan embernek ilyen ajánlatot, akinek nem bíznék az értékítéletében. Én valóban és véglegesen, kibúvók és hozzászólások, mellékzöngék és egyebek nélkül el fogom fogadni a döntését, amit továbbra is várok. Ez a döntés azonban nem lehet semmilyen köztes megoldás, ez számomra csak igen-nemmel dönthető el. Hogy lásd te is, és Tibi is, mert remélem elolvassa, még azt is reálisan, vicc és szmájli nélkül elismerem, lehet hogy ez most nálam valami dili, és lehet, hogy tényleg, szó szerint komplexusom van, ahogy Tibi mondta. Ó, könnyen meglehet hogy nem is mondott hülyeséget. Én továbbra is várom Tibi egyértelmű és tömör válaszát, és valóban úgy érzem, hogy számomra ez megnyugtatóan és véglegesen lezárja a témát. A DAF-on nem is kívánok többet ebbe belemenni. Ha személyesen beszélgetünk, neked is, és ha kíváncsi rá, Tibinek is elmesélem a történetem, hidd el valóban tanulságos, és nem azt mondom, hogy igazam lesz ha meghallgatod, de meg fogod érteni az álláspontomat.
Szerintem nem kéne ennyire kifeszíteni a húrt, mert azért R is tesz érte rendesen, hogy nyíljon a bicska a zsebekben.
Ma pl. én is keménynek éreztem EszTibit (khmm :)), ezért, hogy R számára is érthetővé tegyem a visszautasítást (szemmel láthatóan nem egy gondolatolvasó), belinkeltem az ominózusokat.
Erre ő a megköszönés mellé beírja, hogy az állványt - végre a megbeszélt két hét után kegyeskedikés - elviszi (kölcsön :).
Válaszolok, hogy ma hazahoztam, itt keresse (neki mindegy hova megy érte), viszont kölcsön adnám neki az EOS-t.
Értetlenkedik még az állványon (mintha köteles lennék benn tartani), majd kevesli az időtartamot, amíg a gépet odaadom. (Nem óhajtok magyarázkodni, hogy a benne lévő kölcsön kapott kártyát bármikor visszakérhetik.)
A továbbiakban felmerül a madárhatározó, én felajánlok egyet cserébe a két hete lejárt határidejű nála kölcsönlévő könyvért.
Válasza: megegyeztünk. (mintha ő abban a pozícióban lenne... :-)
Hát nem tudom, de ha én vagyok abban a helyzetben, hogy szívességeket fogadok el sorra, a megbeszélt határidőket nem tartom be, akkor lehet, hogy kicsit szerényebb és hálásabb vagyok. Na, ez a stílus borzolja itt a felsoroltakon kívül még az idegeket, és én úgy gondolom, hogy mindenki vérmérséklete szerint reagál.
Én inkább nem szólok bele mit csináltok, sosem volt fiam, lehet, hogy keményebben kellene tényleg, de ez csak akkor derül ki, ha mindenki elmondja neki a magáét. Viszont egymással lehetőleg nem kellene kenyértörésre vinni a dolgot, merthogy egyszerűen nincs értelme.
Tessenek harc helyett hüvelybe dugni az indulatot ;-)
Szándékosan nem azt írtam, hogy te bántottad a gyereket, hanem azt hogy TI bántottátok a gyereket. Sajnos a topik rámozdult a lehetőségre. Ez volt a rajtjel. Mert akaratodon kívül megadtad a felhatalmazást.
Viszont ha már így megkérdezted, akkor tényleg te indítottad azzal, hogy kezd fájdalmas lenni.
Nézd Tibi, azt hiszem ezen nem fogunk összeveszni, legalábbis remélem, de ezek után én már semmit sem tudok biztosan. Tudod van egy olyan nagyon rossz tulajdonságom, és már sok bajom volt belőle, hogy abszolút leszarok minden szabályt, jogszabályt, írott vagy íratlan szabályt, legközelebbi családtagok vagy legjobb barátok véleményét, ha ellenkezik a belső erkölcsi értékrendemmel. És a topik viselkedése ellenkezik vele.
Tök őszintén írd meg a véleményed, erre az egyetlen kérdésre, és semmi többre, semmi hozzátétel, elvétel, csak erre az egyre. Úgy viselkedett-e a topik a gyerekkel, ahogy az szerinted helyes volt-e. Igen/nem.
Ennek a tétje a következő. Ha azt mondod, hogy igen, akkor feltétel nélkül bocsánatot fogok tőled kérni. HA viszont azt mondod hogy nem, akkor te kérj bocsánatot a gyerektől amiért elindítottad a fájdalmasságot. Korrekt? Teljesen és fenntartások nélkül a te igen/nem ítéletedre bízom magam, és megnyugszom ennek a kérdésnek a lezárásában. Az ajánlatom azt hiszem elfogadható. De semmi magyarázat nem kell se pro se kontra, csak egy igen/nem.
Tehát: Úgy viselkedett-e a topik a gyerekkel, ahogy az szerinted helyes volt-e. Igen/nem.
Ugyan már! Ha meg akarsz azzal etetni, hogy jogi okokból javasoltad a nem feltöltést, akkor megsértesz azzal hogy ennyire hülyének nézel! Légyszíves ne!
Ne tedd fel!-re a választ Tyutyus linkelte, persze biztos bántani akarja vele. (Szerintem ezeket neked kellett volna megtenni, főleg az elsőt. De csak akkor, ha segíteni akarsz, hiszen szerencsétlen fiú honnan tudná, hogy személyiségi jogok is vannak ezen a büdös világon.)
Légyszives linkelj ide nekem egyetlen hsz-t, amiben ÉN bántottam a gyereket.
>>Ha ezt nem teszed, a gyerek mostanára valószínüleg >>megtette volna az első suta lépéseket a "járni tudás" rögös útján.
>Ez alatt azt érted, hogy ti kinyilatkoztattok, hogy, >s mint kell csinálni, ő meg szótfogad? (és kap rétest estére? :-)))
Lehet, hogy pont erről van szó. Aki beáll a sorba, az lesz elfogadott. Ezért kezdek én is rugott csikó lenni, mert ellen mertem szegülni a többségi véleménynek. Sajnos viszont továbbra sem tudok partner lenni abban, hogy egy gyereken élezzük a körmünket.
Tibi! Sajnos el kellett indulnia annak a lavinának, mert számomra elég visszatetsző módon viselkedtetek, viselkedtek a sráccal. Egyszerűen találtatok valakit, akire frankón rá lehetett szállni. Mert nem régi tag, nincs bázisa, kezdő, nem tudja magát megvédeni. Nincs kialakult ismeretsége, haveri köre a fórumon, úgyse áll mellé senki, gyerünk adjunk neki! Gyakorlatilag mi történt? Jött egy gyerek a felnőttek közé, és a felnőttek közül páran azzal szórakoznak, hogy a körmüket élezgetik rajta. Tudod mi a véleményem erről a viselkedésről? Inkább le se írom. Nem mondom azt, hogy ő nem hibás, mert gyerekes lelkesedésből, meg még ki tudja mi mindenből kifolyólag, 55-ször kérdezett, amikor lehet hogy 5-ször is elég lett volna, elég sokat hozzászólt, válogatás nélkül feltett szinte minden fotót, de akkor is nagyon csúnyán viselkedtetek vele. Ha az az ember vagy, akinek ismerlek, akkor a lelked mélyén ezt te is elismered.
Nézd, tök őszintén, nem abban a topikban megjegyezve, csak itt, hat- vagy nyolcszemközt, szégyellem magam a viselkedésetek miatt. Ez egy mindig nyitott társaság volt, az egyes tagok tudása, tehetsége, szorgalma nem egy szinten áll. Mégis tök jól elvoltunk mindig, a kezdőbben és a haladóbban egyaránt, együtt, közösen. A legutóbbi hozzászólásod ("Ne tedd fel.") szerintem olyan mértékben sértő és kirekesztő, hogy komolyan mondom, olyan mintha nem is te lennél. Mi van veled? Én nem ilyennek ismertelek. Tényleg rád se ismerek. Hidd el, még te is kerülhetsz olyan társaságba, ahol te számítasz még kezdőnek, zöldfülűnek, csíkos hátú kis közlegénynek. Jól esne ha veled így viselkednének? Vedd már észre magad, felnőtt ember vagy, kb 25 évves idősebb mint a srác, szorulhatna beléd ennél több empátia. Ezt nekem kell elmagyarázni neked, én, aki szintén fiatalabb vagyok nálad?
A lavinát meg igenis elindítottam, mert többre tartom az egyéni útkeresést, mint a kőbe vésett szabályok imádatát, amit 99%-ban tapasztalok. Ha elolvastad volna amit lentebb írtam, és amit mások szerint is érthető, akkor lehet hogy nem erre a pár sorra tellett volna tőled. Eljutottam arra a szubjektív és lehet hogy téves felismerésre, vagy inkább véleményre, hogy az nem alkotás, ha fogunk egy unalmas, vacak akármit, amiből hiányzik minden ötlet, de frankón betanultuk az összes szabályt, és annak megfelelően megcsinálunk egy képet. Ez a tárgyi alapja a lavinának (próbáltam befolyásolni másokat egy - általam helyesnek vélt, nem feltétlenül az is - irányba), tulajdonképpen ez korábban kialakult bennem, csak éppen egybeesett azzal a dologgal, hogy jött egy újonc, és azonnal be akartátok rámázni a szabályok közé. Én ezt a folyamatot akartam lazítani, egy kicsit lassítani. Mivel állati nagy ellenállásba ütközött, ez nálam azt hozza ki, hogy csakazértis, annál is inkább, még jobban.
Miért tennéd? Ha szólunk hozzád, szerintem válaszolhatsz nyugodtan.
A lavinát te indítottad el!
Szerintem semmi tragikus lavina nincs, éppen azért, mert ő kezdett egy olyan - sokakat megérintő - beszélgetést, aminek kapcsán több más dologról is szó eshetett.
Ha ezt nem teszed, a gyerek mostanára valószínüleg megtette volna az első suta lépéseket a "járni tudás" rögös útján.
Ez alatt azt érted, hogy ti kinyilatkoztattok, hogy, s mint kell csinálni, ő meg szótfogad? (és kap rétest estére? :-)))
Szerintem meg éppen hogy kellett ez az egész, mindenestül. Hozzásegített egymás jobb megismeréséhez, bőven túlmutatva a kiindulási ponton.
A DAF-ban eddig is a sokszínűség volt az erény, szerintem nem baj, ha nem értünk mindenben egyet.
Részemről semmi gond, és mind a kettőtökkel egyetértek. Igazából a másik topikban szerintem ezzel az volt a fő gond, hogy mindezt egy kezdőnek írtam le. Ez egy próba ötlet volt, hátha lesz belőle valami alapon, hátha egy kezdő valahova érdekes helyre jut szabály mentesen. Nem azért szálltam ki a "vitából" mert meggyőztek, meg nem is azért, mert látom hogy én nem tudom őket meggyőzni. Éppen azért szálltam ki, mert ahogy a kezdő hsz-emben írtam a másik topikban, az lett volna a cél, hogy egy kezdőt ne traktáljanak túl a szabályaikkal, hanem nézzük meg mi lesz belőle ha a maga útján megy (ne mondjátok, hogy etikátlan, hogy kísérleti alany lett volna a gyerek). Ezt viszont a jó öreg szabályokba kövesedett elmék nem engedték. :( Sajnálom szegény srácot, ott még sosem volt senkivel ilyen ellenséges a fogadtatás.
tokvarrást intéztem a táska legújabb lakójának, muszáj volt ott lennem, bocs!
mint ahogy a éles fogalmazásért is elnézést kérek, ha mélyen vágott.
ez meg megint egy újabb szempont, ami meg már nem tartozik az alkotó 'hatáskörébe'. ha van egy jól bevált munkamódszere, kialakította a látásmódját, vannak visszajelzései olyanoktól, akik már letettek valamit az asztalra, akkor kellő óvatossággal kezeli a kritikát is. egy szint után az értékelésben a szubjektumok aránya elég magas százalékban fog megjelenni. és ez lehet jó, de lehet elcseszve is.
Szerintem se lehet a fotózást - mint semmiféle művészetet - akadémiai szabályok közé kifeszíteni, mert azonnal elveszíti az életterét.
A művészet (akárcsak a tudomány :), a kreatív, kísérletező, új nézőpontokból kritikai szemlélettel és friss, új nézőpontokkal feltörekvőknek kínálnak újabb lehetőségeket.
Az iskola akkor tesz a legtöbbet a diákért, ha felkínál ugyan lehetőségeket, de hagyja a diákot a maga útján. (A kitűnő tanulók a tanuláshoz értenek... :-))
A képzőművészet, irodalom, egy csomó éhenkórász tévelygő, élveteg útkeresőt tart piedesztálon, akik magasról tettek a szabályokra (mert azokat ők alkották :)
Régen a SZÉP elég volt a sikerhez. Ma, ha egy kép csak szép, hiányoljuk róla az utalást, a gondolatiságot, a poént. Egy - képileg is - hihetetlenül felgyorsult világ vesz minket körül, ahol a könnyed, a vicces, a jópofi a népszerű.
Tudomásul kell venni, hogy a "régi vágású" fotózás egy szűk körre korlátozódik, a hobbi-fotósok is külön kasztba rendeződnek. Viszont akik eddig az albumuknak exponáltak, most publikálnak ezerrel a neten...
Figyimár!!! Kopottra írtam a billentyűzetet te meg lerendezel két sorral! :))) Nehogymá!!!
Látod én még azt is beleveszem a képletbe, hogy nem a képpel, a fotóssal, hanem a nézővel, az értékelővel is gond van, nem is kicsit. Bonyolultabb ez a kelleténél... Szóval sajnos a helyzet az, hogy az átlag néző manipulálható, nagyon nagy százalékban, és ennek az az oka, hogy mind a készítő, mind a befogadó amatőr fotós, aki az egyik legfontosabb feladatának a szabályok biflázását, ezek alkalmazását, és a nekik való megfelelést tartja. Túlzottan bitesítve lett ez a fotózás.
némileg jobban értelek. de. ha egy kép szar, és minden ott van, ahol lennie kéne, akkor nem a szabályokkal van a gond, hanem a témával, és ebből eredően a képpel magával. a probléma ebben az esetben is legalább akkora, mint ha a saját feje után menne az ember. de fejleszthető.
Szia! Itt is külön meg akarom köszönni a korrekt hozzáállást a részedről. Így helyes.
Értem amit írsz. És hihetetlen, de részben egyet is értek vele. Nem azt akartam mondani, hogy húzzuk le a wc-n a szabályokat. Egy kicsit messzebbről kezdem, nem tudom meddig olvastál vissza a témában, másoknak a fórumon szerintem már élőben is kifejtettem a dolgot. Nagyon röviden a következő. Anno sokat töltöttem fel a fotozz.hu-ra, és egyre inkább eluralkodott rajtam az az érzés, hogy a képeket értékelő tömeg csak nézi, és nem látja a képet. Nem a saját képeimről van szó, úgy egyáltalán a képekről. Mivel nincs érzékük, nem azt mondom hogy a fotózáshoz, pláne a látáshoz, nem tudnak egy képet látni, átérezni, értelmezni. Csak a szabályok mentén, vonalzóval tudnak értékelni, hisztogramot nézni, százalékokat elemezni. Nehogy azt hidd hogy most viccelek, komolyan volt olyan aki beírta az egyik képnél, hogy megnézte vonalzóval és tényleg ferde a horizont. Erre most mit lehet mondani? Meg arra, aki azt mondta hogy betöltötte PS-be a képet, és a képpontok ennyi %-a van kiégve. Külön elméletem van a digitális fényképezőgépek boom-járól, meggyőződésem, hogy a magyar amatőr fotós társadalom, az a rész, amelyik előzmények nélkül rábukott a digitális fényképezőgépek világára, egyáltalán nem érdeklődik a fotózás, a képek iránt, hanem alapvetően (általam kitalált kategória) "informatikus beállítottságú" emberek, akik nem fényképezőgépet vettek, hanem egy új perifériát a számítógépükhöz, amit hozzá lehet csatolni a géphez, és a legfontosabb, lehet velük "kütyüzni". Volt olyan, aki leírta, hogy x gép jobb, mert hosszabb a menüje, és ő szeret a gép menüjében barangolni. A másik beírta, hogy x gépet (egy belépő tükörreflexes) hogy lehet webkameraként beállítani. Hidd el ekkora hülyeségeket nem tudok magamtól kitalálni, ezek sajnos megtörtént kommentek. Ott lett elegem a szabályok feltétlen bálványozásából, mikor saját magamon kezdtem tapasztalni a hatásukat. Elkezdtem olyan képeket csinálni, ami majd tetszik a többieknek. Amivel majd pontokat kapok a fotozz-on, a photosig-en. Vagyis, arra kezdtem el fényképezni, hogy kielégítsem az internetező tömeg közízlését. Én nem ezért kezdtem el fényképezni annak idején! Hanem azért, mert megnyugvást, kikapcsolódást jelentett egy elég stresszes munka és életvitel miatt, mert teljesen kikapcsolta a gondolataimat, és észrevettem hogy a képeim változnak az éppen uralkodó hangulatomnak megfelelően. Nagyon szerettem ezt az időszakot. Aztán jött a tudásvágy, a szabályok és könyvek falása, és elrontotta az egészet. Nem azt mondom, hogy törvényszerű hogy mindenkinél így történjen, én a saját példámból indultam ki. Megnézve pár ezer képet, mások képeit, úgy a hatszázadik aranymetszésbe rakott naplemente, harmadba tett virágbimbó után már hányhatnékom támad. Egyszerűen bosszant, mikor felfedezek egy képen jó sok bezsúfolt kőbe vésett szabály alkalmazását, és közben az a kép egy semmitmondó valami. Egyszer ugyanezt a gondolatmenetet végigfuttattuk egy egyébként ismeretlen fotozz-os társsal. A koncepció az volt, hogy készítsen egy olyan képet, amin egyébként nincs "semmi", de ami rajta van, az legyen a harmadolópontban, legyen rajta két uralkodó komplementer szín (a sárgát és a kéket választottuk), legyen rajta nagyon éles rész és nagyon életlenített, a kontraszt legyen a maximális a hisztogram szerint, a fehéregyensúly meg amennyire számít, legyen egy kicsit melegebbre véve. Azt mondtam a srácnak, akármi lesz is, zabálni fogják. Szó szerint talán azt mondtam, hogy rá fogják vetni magukat mint csivava a véres húsra. Azt hiszem egy kitört ablaküveget vagy valami ilyesmit fotózott le a srác, és meg lettek benne csinálva PS-sel azok a módosítások amiket leírtam. Úgy pörögtek rá az ötösök, hogy még egy kicsit én is meglepődtem, pedig azzal vágtunk neki a kísérletnek, hogy akármi lehet belőle. Sajnos túlzottan is bejött.
Szerintem ennyire tömören ezt még nem foglaltam össze. Talán sikerült ezzel kifejezni hogy mire gondolok. Ezért írtam azt, hogy ahhoz hogy valaki a saját útját járja, előbb meg kell tanulnia járni. Valami olyan lehet a helyes megoldás, hogy ismerni célszerű a szabályokat, de nem aszerint csinálni mindent. Számomra a legunalmasabb képek a szabályoknak teljesen megfelelő, erőltetetten megcsinált képek. Az, amikor magát a képet feláldozza a szabályok miatt. Van, hogy le is írja az illető, hogy x dolog azért maradt le, vagy y dolog azért van rajta, vagy z dolog azért olyan, mert különben nem fért volna be a harmadolás miatt.
No, szerintem nagyjából leírtam a lényeget, talán így érthetőbb számodra a szabályokkal szembeni deviáns viselkedésem. Várom a véleményed!
>>>>>soma! Ezzel a sok "valaki"-vel, "nem neked"-del, meg ilyenekkel, rám célozgatsz, nekem akarsz üzenni? Vagy másnak? Legyen annyi bátorságod hogy leírod hogy kinek. Ebben a topikban ez az eltakart szájjal való sutyorgás eddig nem volt szokás.<<<<<
igen, Rád céloztam, látom, talált.
>>>>>A 30e éves barlangrajzok miatt most majdnem leestem a székről a röhögéstől. Erre csak rátettek a keffintő pacik a lentebbi barlangrajzon. Kicsit már kezdtem megérteni, hogy a Kertész-féle családi emlékképet fetisizáljátok, de a barlangrajzos dolog már kiverte a biztosítékot :))) Én azt mondom, hogy legyen, biztos van olyan ember akinek ez az Esztétika Fellegvára, az viszont dobja el a fényképezőgépet, festékezze be a kezét, és keressen magának egy barlangot :]<<<<< ezen most mit nem lehet érteni? szótagoljam? cca. 30000 éve történtek az első kísérletek arra, hogy az ember a körülötte levő világot leképezze. nyilván, ezek keret, és különösebb nagy esztétikai koncepció nélkül készült (viszont önmagukban elég esztétikus) rajzok voltak. de ezek adták a KEZDŐPONTot. ezután, még 26 -27000 évre volt szükség ahhoz, hogy kikísérletezzék a kompozíciónak, és képszervezésnek szemnek, agynak legkellemesebb látványt nyújtó arányrendszerét, az aranymetszést. amit máig alkalmaznak. szerintem, nem véletlenül. ez egy olyan tapasztalat (években is), ami felett elsiklani, kijelenteni róla, hogy lazán felülírható, egyszerűen dőreség. minden kezdő kezébe gépet adni, és elhajtani őket fotózni, aztán együtt örülni a kismacskás, füves, búzatáblás képeknek, na az jelenti a visszatérést a barlangrajzok korához. sőt.
>>>>>Mint ahogy korábban leírtam, de valószínű hogy efölött elsiklottál, mert nem lehetett frankón, barlangrajzosan, művelten, rajztankönyvesen belekötni, hogy "ahhoz hogy valaki a saját útját járja, először meg kell tanulnia járni". Azt hiszem, ezzel egyet lehet érteni. Vagy ha valamivel egyetértünk, azt kihagyjuk? Mert csak az olyan dolgokat jó előszedni, amivel lehet nyomatni egy kicsit a kötözködést? Vagy mi?<<<<< igen. leírtad. egyebekkel együtt. ezzel a mondatoddal egyet is értek. önmagában.
Seidner Zoli bácsi dolgozott amíg mozogni tudott. Büszke volt a fényméröire amiket a gyárak küldtek neki kipróbálsra.
Egy alkalommal Bábolnán illusztrálta a lovak természetes megtermékenyítését, 3 samesszal, Lihof-al. A kritikus pillanatokban azomban felhö jött a nap elé. Fuccs lett a felvételnek. Zoli bácsi amikor kiderült rendelkezett: "Akkor ezt kérem szépen mégegyszer."
Balassa Feri. Úri ember. Minden vasáranap délelött a Váci u. sétált. Public relation.
Horling a nagy mesemondó.
Vadas Ernö mellett hónapokig dolgoztam. Képtelen volt megjegyezni a nevemet. (Pedig könnyü.) "Izékém"-nek hívott.
Járai a másik úriember. Neki sokat köszönhetek. Betartotta minden szavát.
összekéne rakni egy jó kis fotótöri oldalt. történet+technika. Manapság nincs jó könyv a práterben. Könnyen kereshető értelmes adatbázis. Ha nekünk nem volt jó, legalább az utánunk következőknek legyen könnyebb a suliban
