Sziasztok!
Én is emlékeztem ilyesmire, meg is találtam a cikket, ami erről szólt. Ime:
Bírságra számíthatnak a galambok barátai
Szabálysértést követ el, aki a madaraknak közterületen magot, száraz kenyeret szór
NSZ • 2001. június 12. • Szerző: Munkatársunktól
Három notórius galambetetőt bírságoltak meg idén a közterület-felügyelők, ezerötszáz, kétezer és háromezer-ötszáz forintra. Szabálysértést követ el ugyanis, aki a madaraknak közterületen magot, száraz kenyeret szór, amit harmincezer forinttal is büntethet a hatóság.
Budapest közterein, a padlásokon több százezer galamb él. Egy 1984-es tanácsi házirendről szóló jogszabályban az olvasható, hogy idegen állatot a házba szoktatni tilos. A rendelkezés máig érvényes elvileg minden lakó- és vegyes rendeltetésű épületre. Tilos tehát az erkélyen, a lichthofban, a bérházudvaron városi galambokat etetni.
Ami az utcákat és a tereket illeti, a mag- és kenyérdobálás ugyanolyan szemetelésnek minősül, mint ha egy zsák csikket öntenének az aszfaltra. Sőt: az etetést közegészségügyi szempontból is veszélyesnek tartják. A madár ugyanis betegségeket terjeszt, élelmiszerek közelében szalmonellózist, egyéb helyeken tüdőgyulladással végződő papagájkórt vagy a galambóvantag nevű élősködőt. Ürülékében is rengeteg a fertőző baktérium.
A Fővárosi Közterület-felügyelet e szerint viszonyul a galambetetőkhöz. Figyelmeztet, és ha ezzel nem ér célt, büntet. A szervezet igazgatójától megtudtuk, hogy az idén eddig háromszor szabtak ki helyszíni bírságot a galambetetőkre, ezerötszáz, kétezer és háromezer-ötszáz forint értékben. A felügyelők persze ezzel sem használták ki a jogszabályban rejlő lehetőségeket – a pénzbüntetés a tetthelyen is elérhetné a tízezer forintot –, tekintettel az elkövetők életkörülményeire: a galambbarátok ugyanis szinte kivétel nélkül nyugdíjasok. A szervezet munkatársai legtöbbször – városszerte napi nyolc-tíz alkalommal – beérik figyelmeztetéssel, és csak akkor bírságolnak, ha a delikvensek ezt többszöri ismétlés után sem veszik komolyan – mondta arsányi Péter. Hozzátette, hogy az sem mindegy, hol etetik a galambokat: a fertőzésveszély miatt a játszótéri morzsahajigálást veszik a legkomolyabban. Feljelentést azonban még a játszótereken sem tettek; a regula szerint a hatóságok által kiszabható pénzbírság elérheti a harmincezer forintot. Az eleséget minden alkalommal kidobatják a legközelebbi kukába.
Az igazgató szerint a galambetetés a Deák téri templomnál, a Hősök terén, a Ferenciek terén, a Vérmezőn, a bazilikánál és a Szabadság tér mögötti játszótéren a legjellemzőbb. A legtöbb galamb a pályaudvarokon és a piacokon fordul elő.
A jog szerint nemcsak az etetés tilos. Az állatvédelmi törvény értelmében ötezertől százötvenezer forintig terjedő bírsággal sújtható, aki a madarakat kínozza vagy életüket kioltja, igaz, ilyen büntetést még egyetlen jegyző sem szabott ki. Megesett, hogy a Blaha Lujza téren megszögelt kukoricát etettek velük, amibe belepusztultak. Nyugaton hormonkészítménnyel csávázott kukoricát adnak nekik, így a tojások nem lesznek magvasak, a szaporulat csökken. Alkalmazásának lehetősége Budapesten is felvetődött.
A fővárosi bérházakon az utóbbi években egyre több galambriasztó eszközt látni, azóta, hogy a város lakói, épületeinek gazdái felfedezték azokat a veszélyeket, amelyeket a madarak rendszeres látogatása okoz. A mechanikus riasztók közül kedveltek a párkányokra ragasztható acéltüskék, a védőhálók és a különféle huzalok. Az elektromos rendszerek, melyek a rendszertelenül vagy rendszeresen kibocsátott impulzusokkal a galambok térérzékelését zavarják meg, általában volfrámszálasak vagy alumíniumszálasak. Ez utóbbi öt évig garantáltan hatásos. Sok budapesti középület párkányán látható ilyen is. A kis hangszórókból ultrahangot kibocsátó akusztikus zavarókészülék azonban még nem elterjedt, nyilván azért, mert nagyon drága.
Örülök, hogy van ilyen topik.
A galambetetéssel többek között az is probléma, hogy a galambürülékre,és galambtetemekre jönnek a csótányok. Ezt a rovarirtós ember mondta.
Egyébként én rá szoktam szólni a gaambetetőkre, sőt, mivel a galambetetés tilos, meg szoktam őket fenyegetni, hogy rendőrt hívok. Sőt, amikor egy bácsi a Vígszínház előtt, a körút járdájára szórt ki egy zsák morzsát, odamentem, és szóltam, hogy akkor most szépen álljon oda a galambjai közé, és kezdje el felcsipgetni a mocskát.
Egyébként az ellenérzésm oka, az, hogy tavaly nyáron megszállták a lakásomat a csótányok, akik a galambszaros világítóudvarban vertek tanyát.
A problémánk azonos: a mi házunkban szintén etetik az idősebbek a galambokat, ennek következtében durván 50-100 közötti galamb nem is hagyja el az udvart.
Kiváló parkolóhely volt a belső udvar - miután az utcán a kocsinkat feltörték örülünk neki hogy 1 fokkal nagyobb biztonságban vagyunk.
Erre megjelentek ősszel tömegével a galambok, és azóta az udvarban bokáig járni a guanóban.
Jó ideig dacoltunk a dologgal, maradtunk az udvarban, kerestük az újabbnál újabb kis ficakokat, hova álljunk, hova nem szarnak. Kétnaponta jártam lemosni a centi vastag guanót a gépről, mindenhol megtalálták.
Egy hétvégén nem néztünk a kocsi felé, hétfőre a galambfos húszforintos átmérőjű körökben marta le a festéket a kocsi tetejéről.
Azóta kint állunk az utcán, inkább törjék fel nem érdekel.
Ez nem jó megoldás, mert ezzel csak átteszik a problémát egyik helyről a másikra, akkor más helyen lakók szívnak a galambok miatt.
Meg aztán ide nem kéne állatbarátságot keverni, nem véletlenül hívják az utcagalambokat "szárnyas patkány"-nak több országban is. A patkányokat meg nem sajnálják a t. állatbarátok, hogy irtják azokat. Csak az a nagy baj, hogy a galambokat nem lehet "csak úgy" írtani, pl. mérgezett magokkal, hiszen ezzel a verebeket, és a természetből bejövő madarakat (rigók, cinkék meg mittoménmégmik) is megtizedelnénk, légpuskával céllövöldézni meg szintén veszélyes játék lehet, de már emberre veszélyes... és ha ezt az egy hülyét ki is iktatjátok valahogy, a galambok ettől függetlenül ugyanúgy találnak kaját, és ugyanúgy sz@rnak mindenre, a szó szoros értelmében... :-))) max csak nem olyan koncentráltan nálatok. A galambkérdést olyan ügyként kéne kezelnie a fővárosnak vagy az ÁNTSZ-nek, mint a patkányokat...
- az ügyet a keltő (tehát turbózzatok bele)időszak előtt intézzétek, mert az egyszer odakeltett (és már ugye odaszoktatott) galambokat az életben nem fogjátok tudni elüldözni!
- csináljatok buisness-t belőle:
1. autómosó (a következő reklámmal: a lakótelep fényei, elsuhanó galambok a naplementében, majd a leszart gépjárművek. Kiemelendő (számítógépes grafikával készített) foszfortartalma a guanónak.) Ugyanis, aki azonnal nem reagál, annak megmarja az autó fényezését.
2. trágya, kisgazdálkodóknak (az egyik legjobb anyag erre a célra + víz (amelybe dohány volt áztatva)minden jog fenntartva!!!;) ezzel a kombinációval minden felturbózott, sugárszennyezett termés mérete lepipálható!!!
- bocsánat, nem viccelődni akartam igazából... de nem szeretném, ha ennyi állat kiirtásra kerülne. Azt hiszem a srác lebombázása sem lenne praktikus megoldás.
Arra gondoltam, mi lenne, ha elszoktatnátok onnan a galambokat, egy parkba... egy öreg nénivel (többel is) meg lehetne beszélni. Talán kajára áldozna a lakószöv. vezetője is, hogy a gépjárművek tiszták maradjanak... (hátha a barátotok pedig megunná, de megjegyzem ez a legkevésbé sem jellemző a "galambászokra"...)
Mondjuk a városban egyáltalán nem kár a galambokért. Tudtommal van egy pár betegség, amit galambszar révén össze lehet szedni.
Továbbá az embert nem lőheted le, maradnak a galambok.
Esetleg (ha fizikai erőszaktől téntleg nem kell tartani) a frissen kiöntött mocskot (oppárdon kaját) összeszedni és be a postaládájába, egy levlke kíséretében, hogy nem kéne szemetelni.
Hát ha a pasit nem lehet lenullázni, akkor a galambokat kell. Méreg, légpuska, lángszóró. Esetleg egy beetetés után hálót rájuk, aztán jöhet a gégemetszés!
A Zuglói lakótelepen lakom és egyik lakótársunk - aki eléggé csökött értelmű (és ezt nem e téma kapcsán - és nem csak én - mondom, hanem általános megállapítás), agresszív személyiség, eltökélten eteti a galambokat. Egy 10 emeletes ház melletti kis kertbe naponta lezúdit egy vájlingnyi vizbe áztatott kenyeret, de egyéb hulladékokat is. Ide járnak csőstül a lakótelep galambjai s majd amikor teleették magukat, feltelepednek a villanyoszlopok tetjére és ürülékükkel beterítik a közelben parkoló autókat. Közvetlenül már nem is lehet parkolni a lámpa alatt, mert egy nap alatt vagy 10 plecsnivel díszitik fel az állatok.
A lakószövetkezet vezetői - úgy látom - óvakodnak szólni neki, mert tartanak az agrsszivitástól. (Bár fizikai erőszakról nem beszélhetünk, mert az illető egy kákabélű, de annál nagyobb szájú alak.)
Tanácsot kérek tőletek, hogy miként lehetne megfékezni az illetőt. S mivel ez nem egy egyedi eset (lehet), hiszen sokszor lehet olvasni, hallani hasonló gondról, talán akad közöttetek, aki hasznos tanáccsal tud szolgálni. Csak kulturált megoldást mondjatok. Ha tudtok...
Köszönettel
Frimi
