"2017. 02. 21-én Márkus Tamás András és Nagy Gergely, két református teológus-lelkipásztor az Evangelikál csoport szervezésében, egy nyílt, moderált vitaest alkalmával kereste a válaszokat arra, hogy valóban véget ért-e a csodás karizmák kora. Miért adatott a nyelveken szólás, prófétálás és a gyógyítások kegyelmi ajándéka az egyház részére? Valóban elmúltak az apostoli kor végével vagy tovább élnek napjainkban is?
Márkus Tamás András a kontinuacionisták álláspontját képviselte, akik elméleti síkon vallják a Szentírás tanúságtétele alapján, hogy a csodás karizmákat, úgymint a prófétálást, a nyelveken szólást és a gyógyítás kegyelemi ajándékát (a többi karizmával együtt, amelyeket maguk a szesszacionisták is folytatólagosnak tekintenek) továbbra is fenntartja az Úr az ő egyháza számára.
Nagy Gergely pedig a szesszacionizmust képviselte.A szesszacionisták szerint a Szentlélek azon csodás kegyelmi ajándékai (gyógyítás, nyelveken szólás, prófétálás), melyek a Szentírásban fel vannak sorolva, és amik az I. századi keresztyénséget, az apostoli kort jellemezték, csak arra az időre és különleges céllal adattak és ma már nem működnek/nem úgy hatnak, mint az apostoli korban, elmúltak. A mai kariozmatikus gyakorlat pedig nem felel meg a bibliai leírásoknak."
A káromkodás sem egyenlő a durvasággal, és a közönségességgel. Aki ezt nem érzi, az érzelmi analfabéta. Fasizmusról különben sem lehet szofisztikáltan beszélni. Az eufemizmus meg nem a műfajom.
Nekem az tetszik az egészben a legjobban, h bibliaórákon olyasmikről is szó volt, h mégha oroszlánok elé vetnének is, akkor is "csak a Krisztus", a hit, meg blablabla... hősiesen, a kínhalált vállalva is ki kell tartanunk a hitünk mellett... Aham... meg a nagy büdös lófaszt! Elég egy kis alamizsna fasisztoid vezérünktől, és máris le van szarva a keresztényi szeretet... Egy fasiszta kezéből eszik az égi mannát (lóvét), és ennek hódolnak be! Mennyenek a picsába az oroszlánok elé vetésükkel, meg h Pál milyen boldog volt a böriben... Az anyjuk kurva picsáját!
Írtam Facebookon a Református Egyháznak. Eztetet írtam:
Áldás, Békesség! Kedves Egyházam! Mikor látom a Református Egyház állásfoglalását a magyarországi hajléktalan kriminalizálással kapcsolatban? Nagyon kíváncsi vagyok rá. Válaszukat előre is nagyon köszönöm! Tisztelettel :
Arra gondolok, h volt egy időszak, amikor bizonyos emberek ellen hangulatot keltettek, majd törvényeket is hoztak, h hol élhetnek, hová kell leadni a holmijaikat, végül pedig vagonokban elszállították őket, és megsemmisítették őket.
Ma a legkiszolgáltatottabb réteg ellen folyik a hangulatkeltés, hoznak ellenük törvényeket, szerencsétlen sorsukat bűncselekménynek definiálják. A törvényszolgák pedig kiszolgálják a hatalmat, és bűnözőként kezelnek a végsőkig kiszolgáltatott embereket. A sajtó pedig gyűlöletre buzdít ellenük.
Az egyházak pedig kusshadnak, mert állami pénzel be van tömve a pofájuk. Kusshadtak a vészkorszakban is. Az is így kezdődött. A fasizmus szépen csendben, észrevétlenül kivirágzik ismét... És nem teszünk semmit ellene...
Lábunk együtt járjon. Kezünk együtt gyűjtsön. Szívünk együtt dobbanjon. Bensőnk együtt érezzen. Elménk gondolata egy legyen. Fülünk együtt figyeljen a csöndességre. Szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon. Ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért. Ámen.
"Ha pedig hit által megtanultuk az ismeretet, hogy mindaz, amire szükségünk van, és ami magunkból hiányzik megvan az Istenben, és a mi Urunkban a Jézus Krisztusban akiben tudniillik tetszett az Atyának, hogy az ő igazságának a teljessége lakozék, hogymint valami bőséges forrásból, mindnyájan belőle merítsünk, akkor nincs más hátra, minthogy Őbenne meg is keressük, és könyörgéseinkkel Őtőle kérjük is mindazt, amiről tudjuk, hogy megvan Őbenne. "
Örülök, hogy így döntöttél, bölcs döntés! Aztán meglátod, hol leszel otthon, melyik közösségben érzed majd testvérek között magadat, az Úr vezessen téged ennek felismerésére és megélésére! Áldott napot, hetet kívánok!
Sokat tűnődtem azon, mit is válaszoljak. Sajnos nem sokat tudtál segíteni, ami nem baj persze. :) Azt hiszem, az lesz a megoldás, hogy egyelőre mindkét gyülibe járok majd. Függően az idő beosztásomtól egyik vasárnap ide, másikban oda fogok menni. A bibliaórákat is megoldom vhogy. Aztán majd az idő segít remélem.
Megtisztelsz a bizalmaddal, köszönöm! Valami hasonlóval nekem is meg kellett küzdenem (bár nincs két egyforma élethelyzet még egy ember életében sem, nehogy mások életében lehetne pont ugyanaz), amikor nehéz döntést kellett meghozzak. Költözés, munkahelyváltás, új élethelyzet, és több lehetőség közül nem láttam tisztán, Atyám hová is küld, hol is készített számomra lehetőséget, hogy testvérekre találjak, és velük együtt dicsőítsem Őt!
Nem ismertem senkit az új lakóhelyemen. Kerestem egy gyülekezetet, de nem volt kérdés, melyik kilincset nyomjam meg, mert abba a gyülekezetbe mentem, ahol az a lelkész szolgált, akinek sok könyvét sok áldással olvastam már. Bekerültem egy olyan gyülekezetbe, ahol jóval magasabb életszínvonalon éltek, mint amiben én felnőttem, ezért nagyon más gondokkal küzdöttek, sem ők nem értették az én nehézségeimet, sem én nem tudtam azonosulni az ő problémáikkal. De szeretettel befogadtak, jó volt közöttük lenni.
Akkoriban álltam nősülés előtt (sűrű időszak volt, ma már látom, mennyi ajándékot kaptam akkoriban a testvéreken keresztül, és Atyán milyen jó időzítéssel vezetett és tartott mindvégig és azóta is a tenyerén). Lassan egy éve jártam abba a gyülekezetbe, bekapcsolódtam egy ifibe is (ez egy kisebb közösség a gyülekezeten belül, nem találó név az ifi, inkább a kiscsoport lenne a jobb elnevezés, de azt már az ovisok lefoglalták). Megnősültem, és a feleségem hozzám költözött (a lakást már együtt néztük ki pár hónappal előbb, ez is ajándék volt, hogy nem albérletbe hoztam a feleségem, annyi mindenért hálás lehetek)! És ha már egy család lettünk, jelentkeztünk a lelkészi hivatalban!
Az a lelkész tartott éppen fogadóórát, akit én különösen szerettem (nagyon sok áldást kaptam rajta keresztül). Nagy szeretettel fogadott, sőt, még a feleségemnek adott is pár állásajánlatot, ami akkoriban a gyülekezetben forgott. Ám nem a kerületben laktunk, kérte, menjünk abba a gyülekezetbe, ami a lakhelyünkhöz közel van. Hát jó, ha Tibi mondja, és volt is egy ilyen látásunk nekünk is. Viszont akkoriban nem volt lelkész abban a közösségben, amihez tartozhattunk volna. Még egy ideig továbbra is oda jártunk (de csúnya szó ez az ''odajárás'', mennyivel szebb, aki kimondhatja: odatartozok).
Aztán jött egy lelkész házaspár, és nagy lendülettel elkezdték újra a munkát abban a gyülekezetben, ami vagy egy évig lelkész nélkül szétszéledt. Jelentkeztünk, és nagy szeretettel fogadtak minket. De a szívünk visszahúzott az előbbi gyülekezetbe, hiszen ott vannak a barátaink, testvéreink. Most mi legyen? Sem itt, sem ott nem akarunk megbántani senkit! Sokat imádkoztunk! Atyám, hová küldesz, hol készítesz testvéri közösséget számunkra, ahol lennünk kell, és ahol együtt szolgálhatunk a tieiddel egymás épülésére, a Te dicsőségedre? Atyánk meghallgatta az imádságainkat és különös választ kaptunk.
Egy hétvégi csendesnapon beszélgettünk egy hozzánk hasonló korú házaspárral. Micsoda? - kérdezték - Ide jártok, noha ott laktok egy szuper gyülekezet közelében, és keresitek a helyeteket? Gyertek közénk! Ez egy harmadik gyülekezet volt, valahogy nem került eddig képbe számunkra, pedig viszonylag közel volt hozzánk. Elmentünk, és az Ige szólt, otthonra találtunk. A lelkészi hivatalban elmondtuk, hogy bár bejelentkeztünk egy gyülekezetbe, de végül mégsem oda járunk, hanem egy másikba, ahová nem vagyunk bejelentkezve, de most végre ide szeretnénk tartozni, de egyik lelkészt sem szeretnénk megbántani.
Azóta ebben a gyülekezetben vagyunk otthon, és a másik kettőre sok év után is nagy szeretettel gondolunk, sőt, olykor meg is fordulunk közöttük egy-egy csendesnapon, és áldásnak éljük meg, hogy annyi testvérünk van itt is, ott is.
Nem tudom, esetedben mi a megoldás, nem is tudhatom ezt, csak azt tudom, mikor én hasonló helyzetben döntés elé kerültem, és másokban láttam a problémát (gazdagok, értetlenek a mi küzdelmeinkkel szemben, meg nem tudom már, milyen kifogásokat találtam, de az volt bőven), ám végül megértettem, bennem volt a hiba, nem voltam nyitott és befogadó! Atyámnál kerestem útmutatást, és Tőle kaptam megoldást! Nagy ajándék egy gyülekezet, főleg ha a tagok életkorra nagyon vegyesek, sok gyerek és fiatalok is vannak.
Neked kell döntened, és nem vagy egyedül, tudod, kitől kell kérni a megoldást, mert én sem azt nem mondom, hogy ide, vagy amoda menj, esetleg sem ide, sem oda, hanem valami harmadik helyre menj, hanem azt mondom, és ezt jó szívvel mondom, legyél nyitott, és ne a politikai nézeteikre tekints, hanem lásd meg a testvért bennük, bárhol is legyenek, bármit is gondoljanak a politikáról, mert az a fontos, kicsoda számukra, és kicsoda számodra Jézus Krisztus!
Szóval, nagyon is kellene, hogy megszólaljon a kereszténység az államtól függetlenül,
Ez igaz. Csak sajnos ma a keresztény egyházak nem függetlenek az államtól. Akár azt is lehetne mondani, h az állam megvásárolta az egyházakat. És ez nagyon szomorú.
Az is szomorú, h pl. az én gyülekezetemben vannak tabutémák. Pl. nem tudom kivel megbeszélni, ha ingadozik a hitem, vagy megharagszom Istenre. Nem kapok egyenes választ a kérdéseimre. A tiszteletesünk a kényes kérdéseket mindig úgy igyekszik megválaszolni, h a válaszok kedvezőek legyenek a kérdezőnek... Ilyen kérdések például az abortusz, a házasság, a homoszexualitás, a szegénység, a hajléktalanság is sajnos. És ez, h nincsen egy határozott álláspont nagyon zavaró tud lenni.
Van egy másik gyülekezet, ahonnan költözés miatt a mostanihoz kerültem. Ott nagyon határozott útmutatás történik ezekben a kérdésekben. A lelki gondozás is másképpen zajlik, sőt, még az Istentiszteletek is sokkal szebbek. Oda szívesen visszatérnék, de nem tudom, hogyan tegyem. Ugyanis onnan irányítottak jószívvel a jelenlegi gyülekezetemhez, és jó kapcsolatokat ápolnak egymással. Szerencsére a régi gyülekezetemből minden Istentiszteletet feltöltenek a netre, így tudom hallgatni őket. De nem tudom, hogyan térhetnék oda vissza anélkül, h a jelenlegi gyülekezetemre panaszkodnék. És azt is hozzá kell tenni az igazság kedvéért, h a mostani gyülekezetem láthatóan jó szándékkal fordult felém, és nem hagyhatom faképnél őket szó nélkül. A Tiszteletesünk nagyon igyekszik egyben tartani a közösséget, és Istentiszteletek alkalmával mindig a Szentlélek beszél belőle. Ez meggyőződésem. De elmúlik az Istentisztelet, és az ezeken kívüli alkalmakkor már mintha a közösségünk egyes tagjai elvárásainak próbálná megfeleltetni az Igét... :(
A gyülekezet tagok életkorra szerencsére nagyon vegyesek. Van sok gyerek is, és fiatalok is. Társadalmilag azonban elég egységesek. Nagy többségében középső középosztálytól felfelé, több diplomával, legalább két személygépkocsival háztartásonként, évente legalább két nyaralással-síeléssel, és sok gyerekkel... És, hát igen... Narancslé folyik az ereikben, ha érted mire gondolok... És így, mivel ez a narancsosság hazug értékeket közvetít, illetve elsősorban a jólszituáltságot tartja értéknek, és nekem olyanom nincs, nehezebben illeszkedek be... Lehet velem van a hiba... Sajnos az én életem úgy alakult, h mindig csak az orromat tudtam kinn tartani a vízből... Ezért nem értem rá szép egzisztenciát építeni. Ezek az emberek pedig nem tudnak mit kezdeni a rosszabb sorsú testvéreikkel. Ami talán nem is elvárható... De avval a felfogással, ami ebben a gyülekezetben uralkodik, nem tudok azonosulni. Másképpen látják az életet, mint én... De ezek ellenére kétségtelenül jóindulatúak... Szóval nem tudom, h hogyan térhetnék vissza a régi gyülekezetemhez diplomatikusan na... Oda vágyom, mert ott rend van :) Ha tudsz néhány szóval segíteni ebben, vagy csak beszélgetni róla, az hálás szívvel köszönöm :)
Köszönöm a válaszodat, és továbbra is bátorítalak, hogy keress egy gyülekezetet (nem feltétlenül reformátust, bármilyet, ahol ugyanúgy Jézust vallják Krisztusnak, az élő Isten Fiának, ahol hitük alapja számodra hited megélést biztosítja és lehetővé teszi), és kívánom, találj otthont hitben testvérek között, hogy velük együtt szolgálva dicsőíthesd az Urat!
Szerintem fontos lenne, hogy a hívők állást foglaljanak a mindennapi élet dolgaiban! A politikával és közélettel kapcsolatban is jelen kellene legyen, és meg kellene szólaljon a keresztyén látásmód, ám ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy a világgal azonosulva bele szabadna simulni a politizálásba, közéletbe, hanem világítani kellene, jó illattá lehetne válni, és igen, olykor meg is kell botránkoztatni a világ által elfogadott és általuk értékeknek tartott felfogástól eltérő látással!
Ilyenekre gondolok, hogy a keresztyénségnek egységes és határozott véleményt kellene a világ felé közvetíteni pl. a családról, világossá téve, hogy a házasság egy férfi és egy nő közötti szeretetkapcsolat, ahol Krisztus és az Ő egyháza közötti szeretet ábrázolódik ki, mert Isten akaratát keresve, együtt az Ő útján járva, a mindennapokban egymást segítik a családon belül. Ma nem szalonképes a homoszexualitást elítélni, noha Isten egyértelműen elítéli azt, és ahelyett, hogy megértenénk, mi Isten akarata homokos embertársainkkal, és hogyan állhatnánk melléjük, inkább elfordítjuk a fejünket, mintha nem is léteznének, vagy rosszabb esetben behunyjuk a szemünket, és egyetértünk a világgal. Az is döbbenetes és fájdalmas, hogy csak a magát kereszténynek mondó országokban elfogadott az abortusz. Most kezdjük ennek a következményeit megtapasztalni.
Szóval, nagyon is kellene, hogy megszólaljon a kereszténység az államtól függetlenül, és legyen napirenden az az értékrend, amit Isten állít az ember elé! Ehelyett a mindenkori politikai áramlatoknak kiszolgáltatva magukat nyilatkozgatnak felekezetek nevében egyházi emberek, és nem esik szó Jézus Krisztusról, de a hitetlen világ röhög azon, hogy még egymással sincsenek egységben a magukat keresztényeknek mondók. Ez nagyobb problémának tűnik, sem mint ez a kereszténység belső nézeteltérése lenne (hiszen az egyházak átvállaltak olyan feladatokat, melyek nem az övék kellene legyen, ezért az erre kapott támogatások megkötik a kezüket). Ébredés kellene, hogy megértsük, mit vár el tőlünk Atyánk, miben kell, és miben nem szabadna munkálkodjunk, hogy áldássá lehessünk a világ számára...
Kedves Magyarpityu! Ide válaszolok, mert nem annak a topicnak a témája, ahol felbukkantam :)
Áldás, békesség!
Lehet, nem is ama topicnak a témája... De... semelyik topicé sem, mert a gondolataim, érzéseim között ott van kőkeményen a politika. Az meg ugye itt nem megengedett. Mégis a mi gyülekezetünkben megengedett... Valamint az egyházam is megengedi magának, h ne foglaljon állást a politikusok által vallott, ám nem megcselekedett kereszténység fogalmát illetően... Részt veszenek politikai eseményeken... A politika pedig részt vesz egyházi eseményeken... Már a Reformáció 500 nevű rendezvény óta motoz ez bennem, ahol felszólalt Nemzeti Édesatyánk, OV... Ehh... nem folytatom, mert kiebrudalnak..
Sajnálom... Továbbra is forgatom a Bibliát, olvasom a Biblia olvasó kalauzt, vallom, és hiszem a Heidelbergi Kátét, és a II. Helvét Hitvallást. A későbbiekben pedig szívesen beszélgetek akár ezen a fórumon is más hívőkkel. De az egyházamból, annak vezetőiből kiábrándultam... Pedig most konfirmáltam...
Kérem az igen tisztelt moderációt, h hsz-mat amennyiben nem generál nagyobb grimbuszt, hagyják meg... Nem fogok többet az ebben a hszben szereplő témában nyilvánulni...
Ettől nem fog a kardjába dőlni. Meg már nincs is közöttünk. Biztos, h Jézussal van.
EGyébként, ha élne, és beszélnél vele, pillanatok alatt a földbe döngölne, és még meg is köszönnéd a végén... Olvass tőle sokat. Sok könyve van, úgy talán jobban befogadható amit mond. Én most ajándékoztam meg magam az Emberek a kereszt körül c. könyvével. Mindenkinek bátran ajánlom.
Istennek legyen hála,én személyesen,és közelről is ismerhettem őt.A mindennapi életét is az jellemezte és tükrözte,akit ige hirdetéseiben hirdetett,az Úr Jézust Krisztust.
