Keresés

Szombat óta nem érünk rá szinte semmire! Se politizálás, se a szavazás nincs nálunk porondon. El vagyunk havazva, lányom szobáját bontjuk, feltárva az okokat, hogy miért volt a süllyedés, falrepedés, stb. Nagyfiam szavainak beteljesülését nem megvárva, inkább bontásba kezdtünk, és milyen jól tettük! Az Úr megőrzött attól, hogy idővel beroppanjon az aljzatbeton, hogy valamilyen tragédia történjen! Az elfolyó víz lassú hatásáról álljon itt pár kép:

Gyönyörű rózsaszínben pompázó kis nektarin és őszibarack fáim mosolyokat idéznek fel. 

Eszembe jut kislányom kedves, férjem huncut, édesapám komoly és édesanyám hálás mosolya. 

Bár ők nincsenek velem, mosolyban nem szenvedek hiányt. Jártomban - keltemben emberek

mosolyognak vissza rám, továbbá udvaromban egyre több fa virágmosolyában gyönyörködhetek.

Isten jövőbeni tervét vélem felismerni a mai igeszakaszban, a Lukács 14:7-24. részében. 

Két üdvtörténeti korszakot, melynek első szakasza úgy gondolom a 15. versig tart. 

Ez a Gyülekezet, vagyis Krisztus menyasszonya összegyűjtésének, megalkotásának ideje. 

Ők lehetnek azok, akik feltámadnak az "igazak feltámadásakor". (14.vers)

Figyelemreméltó a számukra adott tanács. Hasonló, mint amit ahogy a Gazda fog eljárni a 

menyegzői vacsorakor. A Gyülekezetnek is azt tanácsolja, hogy: "..... ha vendégséget ren - 

dezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg," (Lukács:14:13) 

Miután pedig a Menyasszony már együtt lesz drága Urával, következik a menyegzői vacsora, 

ahova bár lesznek hivatalosak, de mivel ők különböző okok miatt kimentik magukat, így a

választottakat fogja megvendégelni: "......  hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a 

sántákat és a vakokat." (Lukács 14:21) továbbá: "......  Menj el az utakra és a kerítésekhez, 

és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam." (23. vers) 

Komoly az üzenete annak is, hogy az akkori utak és kerítéseknél levők szintén a választottak

között lesznek, akik ehetnek a vacsorából. Viszont a meghívottak közül senki nem lesz ott.

Volt idő, mikor a kerítés mellé ültettem a babot, mely virágzáskor díszként szolgált. De ma már 

a tuják miatt nem lehet. Ezért szakemberrel csináltattam 30 m kordont, ami tavaly jól vizsgázott.

Annyi bab termett, hogy kitart az újig, és még másnak is jutott belőle. Íze mint a gesztenye. 

Szép nagy szemeket tettem félre, amiket idén ültetek el. A helyét ma készítettem elő, amit olyan 

alapossággal csináltam, hogy miután kész lettem arra gondoltam, ha babszem lennék, gyorsan be - 

bújnék a helyemre. Várom a holnapot, hogy elültessem, majd pedig jöhetnek a fejlődés különböző

fázisai, melynek legtetszetősebb szakasza a virágzás, a leghasznosabb pedig majd ősszel a szedés.  

".................. A kudarcok pedig bár fájdalmasak, kedvem nem szegik, mert tanulás közben 

 megismerem drága Mesterem valóságát."  

Bocsánat, némi változtatás: 

A kudarcok pedig bár fájdalmasak, nem tántorítanak el Tőle, mert tanulás közben megismerem 

drága Uram valóságát.

A 81. Zsoltár reális képet ad minden idők emberének szívbeli konokságáról, mely az isteni

beavatkozás nélkül örökre az elveszettség, és az ítélet alatt maradna. Nem csak Izrael 

népénél volt ez így, hanem hogy ne menjek messzire, saját tapasztalataim is ezt igazolják.

Elindulva a hit útján volt, hogy engedetlenségem miatt nyomorúságba kerültem, de ha

Istenhez kiáltottam, Ő megmentett, hasonlóan mint az Egyiptomból szabadult Izraelt:  

"Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek." (Zsoltár 81:8) 

majd a fegyelmezés időszaka következett:

"Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izrael!" (9. vers)  

előfordul, hogy dacos szívem a megmentettség ellenére süket és vak marad az intésre: 

"De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem engedelmeskedett nekem."(12. vers)   

és Isten nem erőszakos. Tiszteletben tartja döntésem, akaratom:

"Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát."(13. vers) 

mely vetésnek keserű gyümölcsét le is kell aratnom. 

Ám Isten nem adja fel. Részéről sok türelemre van szükség, amíg egy ember hallgat szavára 

és teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes erejéből viszont akarja szeretni Őt, engedelmeskedni

akar neki. Mély hála van bennem, hogy dacos szívem ellenállása a kitartó kegyelem munkájá -

nak hatására egyre inkább megtörik. Ma már mindennél fontosabb az Ő akaratának felismeré -

se és követése. A kudarcok pedig bár fájdalmasak, kedvem nem szegik, mert tanulás közben

megismerem drága Mesterem valóságát.

"Csalárdság van a rosszat koholók szívében, de akik békés tanácsot adnak, azokéban öröm." (Példabeszédek 12:20) 

Mint ahogy írtam már itt valahol, nagyon szeretem az egyedüllétet Istennel, és a csendet. 

Introvertált vagyok. Ha csak az örökölt személyiségemnek engednék teret, életem végéig 

ellenék egyedül és csendbe. 

Az ebből való kilépés a megtérésemmel kezdődött. Ekkor kezdtem felismerni, milyen jó hívő 

testvéreimmel közösségben lenni. Bár továbbra is igen megbecsülöm a csendes egyedüllétet, 

időnként tudatosan keresek kapcsolatokat. Ennek egyik módja, hogy kerékpár helyett tömeg 

közlekedek. Ekkor tapasztalom, mennyire éhesek az emberek arra, hogy meghallgassák őket. 

Ilyenkor sok minden megtudható róluk. A föntebbi igéről két beszélgetésem jutott eszembe.  

Az első személy szeret kapcsolatokat kialakítani, de az ezekben való megnyilvánulása csalárd - 

ságot tükröz. Beszélgetéseiben arra törekszik, hogy széles látókörűségét nyilvánvalóvá tegye, 

viszont megszégyenítse azt, aki nem az. Egész lényéből hideg, fölényes magabiztosság áradt. 

A másik is nyitott a kapcsolatokra, viszont személyisége segítőszándékról beszél. Elmondása 

szerint szívesen ossza meg tapasztalatait, ad tanácsot, ha azt kérik, de nem okoz számára 

csalódást, ha nem fogadják meg azt. Lénye melegséget, békét, örömet sugárzott. 

Az alábbi rövid poszt üzenetében mindenki számára vigasztalás és előremutatás van. 

Elolvasva, bennem a következő néhány gondolat fogalmazódott meg: 

“……….......................... továbbra is Isten az Úr! ………………………….........................”   

Továbbra is csendes, mély öröm van szívemben, melynek forrása az a bizonyosság,
hogy tudom, minden az Isten által meghatározott cél felé halad itt a földön, az uni -

verzumban, és azon túl. Soli Deo gloria! 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=19992 

Gyönyörű nap volt a mai! Remélem sokaknak hasonló a tapasztalata. Egy kicsit a régi 

tavaszünnepeket idézte. Lengedező széllel, napsütéssel köszöntött ránk 2018 április 8.  

A fák virágba borulnak, a madarak füttykoncertet adnak, a levegő tavaszillattal telített. 

Szívemben ünnepi hangulattal indultam istentiszteletre, majd a szavazás következett. 

Többen ruházatukkal is kifejezték, számukra mennyire jelentőségteljes ez a nap. Csino - 

san felöltöztek. Voltak akik gyerekeikkel, unokáikkal ismertették meg a voksolás "ízét".  

Nem tudtam megállni, hogy egy kicsit kertészkedjek. Ősszel a fák, bokrok tövéhez táp - 

dús mindenfélét raktam, amiből meglehetősen sok maradt még a hóolvadás után, ezért  

ilyenkor körbetányérozom, és alaposan meglocsolom. Jó látni, ahogy a föld beissza azt  

a sok értékes anyagot. Egyenlőre úgy tűnik, a fagy nem tett kárt a málnában, szamócá - 

ban, fekete szederben. A sarjhagyma zöldje újból ízesíti a salátákat és a szendvicseket. 

 Olyan jó, hogy mindezt békében tehetem, tehetjük! 

Egy idézet a Divinity blogbról, és az arra adott saját véleményem: 

“………………. szívünk választások idején is őrzésre szorul, ………........................”   

Épp ezért szívem továbbra is otthagyom a védelem alatt, és ha Isten éltet, így megyek szavazni. 

Hálás vagyok, hogy ebben az izgalmas és sok ellentmondástól terhes időszakban tetszett Istennek 

itt és megtartani életem. Öröm számomra, hogy mint a társadalom parányi alkotórésze, 

“imádsággal, körültekintéssel és végül jó meggyőződéssel” véleményt nyilváníthatok. 

Az eredménytől függetlenül pedig, továbbra is a jól ismert igei útmutatást követem: 

“Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és 

 hálaadásokat minden emberért, királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes 

 életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe 

 előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 

 (1Timótheus 2:1-4) 

Így felvértezve “szívem legfőbb kincse érintetlen marad” a parlamenti választás esetleges visszásságaitól, ellentmondásaitól, csalódásaitól, tétjeitől. 

Végezetül egy harmadik szintén azoknak, akik esetleg még nem olvasták: 

http://szemlelek.blog.hu/2018/04/06/igy_fogok_szavazni_gegeny_istvan  

Egy másik vélemény a választással kapcsolatban azoknak, akik esetleg még nem olvasták: 

http://szemlelek.blog.hu/2018/04/07/en_nem_izgulok_mert_pontosan_tudom_mi_lesz_a_valasztasok_vegeredmenye  

A közelgő választással kapcsolatban olvastam egy tippet az alábbi blogon. 

Számomra hasznosnak bizonyult, ezért itt is megosztom: 

http://divinity.szabadosadam.hu/?p=19880 

Komoly biztatás, útmutatás, örök igazság van a mai igeszakasz utolsó versében, mely úgy gondolom

egyaránt vonatkozik Isten gyermekeire, és aki nem az, arra is: 

"Aki műveli földjét, jóllakik kenyérrel, de aki hiábavalóságokat hajszol, az esztelen."

 (Példabeszédek 12:11) 

Ha valaki földel rendelkezik, azért felelősséggel tartozik. A föld megművelésre való. Parlagon elszapo- 

rodnak a gyomok, egyebek. Ha nincs hozzá ereje, bölcs döntés eladni, vagy megbízni valakit művelé- 

sével. Természetesen, ha egyáltalán talál ilyen embert napjainkban! Nem egyszerű feladat, az biztos. 

Az ige konklúziója az élet minden területére igaz. Felelősek vagyunk az élethelyzetünkkel járó feladat  

megtételére. Amennyiben nem tesszük, ez ha előbb nem, a végső számadáskor kiderül. Fájdalmas 

lesz a felismerés, ha életünk hiábavalóságok hajszolásában, esztelenségben telt. Műveljük földünket! 

Elindulva a hit útján volt, hogy elgondolkodtam, miként ismerem fel a a szolgálati lehetőségeket. 

Segítségemre volt az "Irgalmas szamaritánus" példázata (Luk. 10:29-37), mely megkönnyítette 

ennek felismerését. Rájöttem, nem kell azt távol keresni. Egyszerűen csak menni utamon, és

miközben haladok találkozom emberekkel, akik segítségre szorulnak. Őket meglátva eldönthetem,

segítségnyújtás nélkül továbbmegyek, vagy teret engedek a bennem élő jézusi irgalomnak. 

Kedves otthonom virágos kis falum központjának rendezett parkja mellett van. Többször 

van itt különböző megemlékezés, vidám rendezvény,  melyeknek sajátságos hangulatát, 

felszabadult örömét szeretem. A 2018-as húsvét szintén békés, ünnepi hangulatban telt. 

Jó volt látni az áruktól zsúfolt boltokat, készülődést. Volt harangszó elcsendesedése, majd 

fölzúgása. Az Úr Krisztus halálára és feltámadására emlékező emberek összegyülekezése. 

Napsütésben sétáló locsolók, de voltak akik lovaskocsin énekelve igyekeztek a lányokhoz, 

asszonyokhoz. Áldott és szép volt, jó és igaz volt, béke volt. Hálás vagyok a szorgos keze - 

kért, a családok létéért, a biztonságiak helytállásáért. Mindent köszönök neked Istenem. 

Köszönöm, hogy megosztottad gondolataid. 

"fátyolt borít a vétekre"

Erről eszembe jut, amit oly gyakran hallhattam: "tedd a vér alá testvérem". Hát, igen! Évről évre tettük, miközben a körülöttünk lévők semmit sem változtak. Folyt a bántás, a bölcstelen viselkedés/beszéd miatt. Végül azt mondtam: "olyan ez, mint amikor a PVC alá söprik a koszt, és a végén olyan magas lesz az, hogy szinte el lehet benne esni". 😞

/meg kell bocsátani, ugyanakkor vétkektől is szűnni kell/

Időnként figyelemmel kísérve az egyik topikot, gondolatok kavarognak bennem. Tudom, az oda írók 

szándéka a segítés. Leleplezni régi és új bűnöket, megakadályozva ezzel újabb fájdalmat, csalódást,

kiábrándulást, valláskárosultságot. Arra gondolok, mivel nem volt kapcsolatom azzal közösséggel,

akiről a beszélgetés folyik, nem vagyok kompetens a témában. Ez így is van. Ennek ellenére gon - dolataim vissza - vissza térnek . 

Ha azokra az évtizedekkel ezelőtti éveimre gondolok, melyeket ott újból és újból fölemlegetnek, ne -

kem is voltak bűneim, amiket helyre hozni nem tudtam, nem tudok. Ezeket megvallottam Istennek,

és Krisztus vérének befedezését kértem, melynek következtében felszabadultam a bűnteher alól.  

Időnként van, hogy önmagam, emberek, vagy a Sátán vádol ezekért a megbánt bűnökért, melyekért 

az ár ki van fizetve. Jézus Krisztus vére volt az ár. Ilyenkor Istennél csendesül el megvádolt szívem. 

Ugyanis az emberek nem mindig látnak bele abba a folyamatba, ami köztem és Isten között zajlik. 

Ezen élethelyzetekre gyógyír, útmutatás számomra az alábbi ige, melyben gyakorlom is magam: 

"Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától."  

 (Példabeszédek 17:9) 

"Elfedezi a vétket, a ki keresi a szeretetet; a ki pedig ismételten előhoz egy dolgot, elszakasztja

 egymástól a barátságosokat is." (Példabeszédek 17:9) 

Imént olvastam az alábbi figyelmeztetést: 

"................................. "Gyomláld ki azért a gonosz magad közül." (5 Mózes 13:5/vége), melyről 

a "magvető" példázata jutott eszembe. Más jellegű volt az a bűn, amivel az ószövetség népe szem - 

besült (jövendőmondás veszélye), és megint más, amire Jézus Krisztus hívja fel hallgatósága figyel - 

mét az említett példázatban. Az utóbbi tüskés gyomokat említ, amiket gyomlálni lehetne.

Ezek a következők: "élet gondjai, gazdagsága és élvezetei" 

Pál apostol az 1 Korinthus 7:32/a verse szerint szintén óvja a gondoktól a gyülekezetek tagjait : 

"Azt akarnám, hogy ti gond nélkül éljetek."

Bár neki is voltak gondjai, amit megemlít a 2 Kor. 11:28-ban: 

"A külső bajok és nehézségek mellett állandóan hordozom az összes gyülekezet gondját.", de úgy 

gondolom, más a hatása és mechanizmusa az Isten szolgálatában felmerülő gondoknak, mint a 

gyomként megjelenő élet gondjainak. Az előző Istenhez visz közelebb, míg a második eltávolít Tőle.

Életemben gyomlálni akarom mindazt, ami Isten munkáját veszélyezteti bennem, viszont felakarom 

vállalni azokat a gondokat, melyek a Neki való szolgálat közben jelentkeznek, és tanácsa szerint 

járni el ezekben: "Minden gondotokat ö reá vessétek, mert neki gondja van rátok." (1 Péter 5:7) 

"............................................................................................................ 

De azért ezen most tovább gondolkodom."   (mármint a magvető példázatáról) 

Nem csak gondolkodtam, hanem kerékpárral bejártam a következő helyeket: 

- útszél 

- köves talaj 

- tövises terület  

- jó föld

Bár szomorúság tölt el a veszteségért, kétségem nincs, a Magvető tökéletes munkát 

végez. Ő jó gazda módjára bizalommal, jó reménységgel vet. A veszteség az embert 

terheli. Sokkoló lesz a felelősség felismerése a kárba veszett értékes magokért. 

Személy szerint hozzá akarok járulni a Magvető fáradozásához azzal, hogy: 

". igaz és jó szívvel hallgatom az igét, megtartom, és termést hozok állhatatossággal." 

(Lukács 8:15/b)

Kegyelem, hogy megadatott egy újabb nap, annak nehézségeivel és örömeivel. Szeretem napról- 

napra, újból és újból megtapasztalni az élet ízeit. Az egyedüllétet, a közösséget, a szépet és ami 

nem az, a tevékenység dinamizmusát és a pihenés helyben maradását, az idős korral járó testi 

folyamatokat, mert Alkotója bölcsességét szemlélhetem abban is. 

Hála, hogy napjaim Istennel kezdhetem. Egyedül, vagy közösségben egy falat pászkával emlékez -

ni az Úr Krisztus értem is megtört testére, és egy korty borral az Ő értem is kiontott vérére. Tudva

azt, hogy minden múlt, jelen és jövőben elkövetett bűneimért Ő volt a helyettes áldozat, Ő ment át 

az ítélet tüzén. 

Fenséges lehetőség, hogy időről-időre szellemben csatlakozhatom a mennyei lényekhez, és egész 

valóm velük együtt zengheti: 

"Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

 (Jelenések 4:8/b)  

valamint:  

"Méltó vagy, Uram és Istenem, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, 

 mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett."

 (Jelenések 4:11)

Visszakerestem, mikor és mit írtam élethelyzetemről, kertemről. Az alábbit találtam, amit 3 

éve posztoltam. Tudom, gyorsan halad az idő, mégis meglepett, hogy már 3 év telt el azóta. 

Bár még tavasz kezdete van, látszik kertemen változás. A tuják, gyümölcsfák nőnek, fejlőd - 

nek. Az előkertben már szép termés ígérkezik rajtuk, ha csak nem jön ami megakadályozza. 

A hátsó udvarban még nagyon fiatalok, de remélem lesz mutatóban itt-ott néhány gyümölcs. 

Várakozással tekintek a szeder és málnalugasra, ribizlibokrokra, szamócára. Vajon a nagy hi - 

deg tett e kárt bennük?  

Biztató olvasni a mai igeszakaszt. Bár a figyelmeztetések, ígéretek itt elsősorban  Izraelnek 

szólnak, életemre vonatkozóakat is vélek felismerni közöttük: 

"Tartsd meg tehát Istenednek, az ÚRnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féljed! 

  Mert jó földre visz be most téged Istened, az ÚR, ...............................................: 

  ............. szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére. 

  Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szűkölködöl semmiben sem: 

  Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az URat azért a jó földért, amelyet neked adott. 

  De vigyázz, ne feledkezzél el Istenedről, az ÚRról ......................................................... 

  Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz és azokban laksz, ....................................."

  (5 Mózes 8:6-12)

"Ezekről is prófétált pedig Énók, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Íme eljött az Úr az ő

sok ezer szentjével, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttük

istentelenek, istentelenségüknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden

kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene." (Júdás 1:14-15)

Énok személyét C.H.Mackintosh könyvének magyarázata hozta közel szívemhez. Néhány gondolat a 

könyvből:  

"Az ember több száz évig élhet, "nemzhet fiakat és lányokat", de végül azt kellett feljegyezni róla: 

"és meghalt". ..................................................................................................................... 

Énók kivétel volt ez alól a szabály alól. "Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem 

találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy

Isten szemében kedves." (Zsidó 11:5) ....................................................................................  

Énók hitt elragadtatásában, és ebben a hitben járt 300 esztendeig. Ez elkülönítette őt mindentől, ami 

körülvette. Az Istennel való járás elkerülhetetlenül kívül helyezte a világi gondolkozás hatókörén. .... 

A hit embere érezte, hogy nincs más dolga a világgal, csak az, hogy benne Isten kegyelméről és az 

eljövendő ítéletről kitartóan bizonyságot tegyen.  

Míg Kain fiai arra a hiábavaló törekvésre pazarolták erejüket, hogy egy elátkozott világot megjavít - 

sanak, addig Énók jobb világot talált, és annak erejében élt. Szemmel láthatóan kitűnik, hogy Énók 

mit sem tudott némelyek kedvenc törekvéséről: "A lehető legtöbb hasznot húzni mindkét világból!" 

Énók számára csak egy világ létezett. Számunkra is csak egy legyen. Énók hitét nem a világ meg - 

javítására kapta, hanem azért, hogy Istennel járjon.  

És milyen sok minden van ebben a három szóban: "Énók Istennel járt!" Mennyi elkülönülés és ön - 

megtagadás, mennyi szentség és erkölcsi tisztaság, mennyi kegyelem és szelídség, mennyi aláza - 

tosság és gyöngédség, és mégis mennyi lelkesedés és akaraterő, mennyi türelem és hosszú tűrés, 

mennyi hűség és meg nem alkuvó határozottság van e néhány szóban.   

Az Istennel való együtt-járás mindent magába foglal, ami cselekvő, vagy szenvedő értelemben az 

isteni élethez tartozik. Magába zárja Isten jellemének ismeretét, amint azt Isten kijelentette, vala - 

mint annak a viszonynak a megértését, amelyben állunk Istennel. Ez nem szabályok és előírások 

általi élet csupán, nem bizonyos dolgok elhatározásában merül ki: hogy ezt vagy azt tesszük, ide 

vagy oda megyünk, vagy nem megyünk. Ez sokkal több ennél. Tökéletesen keresztezi az ember 

gondolatát, még a testvéreinkét is, ha azok nem járnak Istennel. ............................................  

A hit az, ami képessé tesz bennünket az Istennel való együtt-járásra." 

"Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt 

mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, 

és a megkötözötteknek megoldást; 

Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak 

minden gyászolót;" (Ézsaiás 61:1-2) 

Egy másik topikban olvasva a föntebbi igeszakaszt , szívem fölujjongott az átélt tapasztalatokért. 

Élesen emlékszem a pillanatra, mikor a fölkent Krisztus evangéliuma először fölragyogott számomra.

Pál apostolhoz hasonlóan én is térdeimre estem a felismerés fenségétől és az örömtől. 

Szívem gyógyításra, életem szabadításra, feloldozásra szorult. Megtört szívem meggyógyult, 

a bűnök fogságából szabadulást, feloldozást, gyászaimban vigasztalást kaptam és kapok. 

Kiváltságos helyzetben voltak a Úr Jézus környezetében élő kortársai. Ugyanis a Máté 13:34 

verse szerint olyan dolgokat jelentett ki nekik, melyek a világ kezdete óta rejtve voltak az ó - 

szövetség népe előtt. Bár ezeket példázatokban mondta el széles hallgatóságának, magyará - 

zatait csak a szűk tanítványi kör előtt tárta fel. Mi pedig, az újszövetség népe, már birtokában 

vagyunk mind a példázatoknak, mind a magyarázatoknak. Óriási felelősség ez! 

"A tengerbe vetett háló példázata" (Máté 13:47-től) abban különbözik a többitől, hogy változik a 

közeg. Nem a földel, hanem  a tengerrel van kapcsolatban. Olvastam üdvtörténeti korszakokról,  

azok lezárásáról és ítéletéről. Talán ez a példázat, mely utolsóként van említve, a végső korszak 

ítéletét tárja fel. De ez csak feltételezés. Istenre bízom a magyarázatot. Ő őriz meg a tévedéstől.  

Van bőven az értékes vetőmagból, a gazda nem sajnálja, mindenhová szór belőle, nemcsak a jó földbe, hanem a terméketlen útfélre, köves, gazos talajba is, pedig a gazda tudja, melyik helyen fog gyökeret ereszteni, megnőni és megerősödni a mag, hogy sok termést hozzon. Mi is szórhatjuk az igemagokat, mert a gazda nekünk is bőven adott vetőmagot, de a gazda nem mi vagyunk, mi nem tudjuk, melyik föld jó, melyik nem az, úgyhogy szórjuk csak mi is bőkezűen és válogatás nélkül mindenhová pazarlóan, mert a magok növekedése nem a mi gondunk lesz! Felelőtlenség? Elszórtuk a magot, kiengedtük a kezünkből, onnantól véget ér a feladatunk, és talán ez a legnehezebb, rábízni a magot arra, aki növekedést adhat, mi pedig locsolgatjuk, ápolgatjuk a kertet, de hogy a földben mi történik, arról csak jó reménységünk van...

Miközben a "Magvető" példázatát olvasom, ismét rácsodálkozom arra a pazarlásra, ahogy a 

példázatbeli gazda az értékes vetőmaggal bánik. Eszembe jutnak saját magvetéseim. Mindig 

nagyon vigyázok arra, hogy a magok az előkészített talajra, majd a talajba kerüljenek. Ha a 

magot kedvezőtlen helyen látom, gondoskodom, hogy jó helyre kerüljenek. 

Vajon miért ez a pazarlás?

Útfél! Köves talaj! Tövisek közé!

Az értékes mag madarak tápláléka lesz, elszárad, vagy megfojtódik.

Hallottam, olvastam már többféle magyarázatot, melyekért hálás vagyok és köszönöm. 

De azért ezen most tovább gondolkodom. 

"Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, akik szövetségét és bizonyságait megtartják." 

 (Zsoltár 25:10)  

Gazdag az üzenete ennek az igeversnek is, mely Isten valóságát, tulajdonságát mutatja be.

Mindenben Ő a kezdeményező. Kegyelmes, hűséges, szövetségkötő és bizonyságközlő. 

Teszi mindezt azt emberért, aki kapott olyan képességeket, hogy ezeket felismerve dönthet, 

elutasítja, vagy megtartja. Hálás vagyok a felelős döntés lehetőségéért. 

Az imént olvastam az egyik topikban az alábbi igét: 

"Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek." 

 (Példa 16:3)  

A tapasztalatom ezzel kapcsolatban az, hogy miközben az Úrra bízom dolgaim, 

aközben gondolataim megújulnak, beilleszkednek Isten akaratának felismerésébe, 

és így gondolataim valóban véghez is mennek a Róma 12:2 verse szerint: 

"Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti gondolkodásotok 

megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata."