Mielőtt komolyabban belelovalnád magad... egy 100 eurós kábelért a német átlagembernek kb. 7 órát kell dolgoznia. Egy német szakorvosnak kb. hármat. Tehet róla a szerencsétlen gyártó (vagy "gyártó"), hogy a gyarmatokon élünk?
" de egyátalán nem látom, hogy az ezüstözött kábelek megbuktak volna. Ha megnézed a népszerű gyártók kínálatát, abban még mindig az ezüst a topline, pl Nordost Odin 2."
A kábítás szünet nélkül folyik:
- több tízezer forintos hálózati csatlakozó vezetékek (kábelek),
- rengeteg különféle LP lemezalátét,
- számtalan zseniális készülék pótláb,
- tökéletes hangzást biztosító hangfal-lábak, -alátétek és -állványok, stb, stb.
Megkérdezni nem nekem kell, én ui. pontosan értem, miről beszélt ő, illetve 10-20 évvel korábban Csontos. Hát nem arról, hogy megbuktak. Apropó, mondtam már, ki javasolta neki anno, hogy ha Pesten jár, feltétlenül keresse fel a Ráday utcát?;)
Tegnap Bécsben jártam és megláttam egy Bang And Olufsen szalont. Gondoltam benézek és nagyon kellemes meglepetés fogadott. Két kirakatban egy magyar képzőművész munkái voltak kiállítva, meg is vásárolhatóak. Bár nem a mi pénztárcánknak való árakon... 2800 és 3500 Euróért mérték őket.
Igen, mindenki aranyozott csatlakozókat használ, bár nem tudom, hogy ebben mennyi része van a divatnak, illetve a vásárlói elvárásoknak. Csakúgy mint a rhódiumozott csatlakozók esetében.
Mondjuk én pl a most restaurálás alatt lévő A-116-ra nem tennék bumszli aranyozott csatlakozót, ha muszáj lenne se.
Én mindig is rézkábelt használtam (bár lehet, hogy valahol akad ezüst IC-m), de egyátalán nem látom, hogy az ezüstözött kábelek megbuktak volna. Ha megnézed a népszerű gyártók kínálatát, abban még mindig az ezüst a topline, pl Nordost Odin 2.
Percekig törtem a fejem, milyen madzaggal kössem össze a "játszós" rendszerben az erősítőt meg a hangdobozt két évvel ezelőtt. Aztán leesett a papírtantusz, mit is használtam a megboldogult nyolcvanas években és elmentem egy barkácsáruházba a jól bevált 2,5mm keresztmetszetű tömör rézkábelért. Tökéletesen bevált. A másik szobában meg hegyekben áll a Van Den Hul :-Đ
Mindezek mellett figyelemreméltó hogy nem csak az egyéni eladók, de a neves gyártók is pozítív értékként jelzik ha készülékük aranyozott csatlakozókkal van ellátva.
Bár nem áll az előzőkkel szoros kapcsolatban, de érdemes megemlíteni hogy a korábban sokak véleménye szerint utólérhetetlen hangminőséget biztosító ezüst hangszórókábelek az utóbbi időben teljesen megbuktak és majd mindeki visszatért a hagyományos, megfelelő keresztmetszetű rézkábelekhez.
Nálam elég száraz a levegő a lakásban, és eddig még nem volt gondom az ezüst csatlakozókkal, pláne nem kontakthiba, az azért feltűnő lenne.
Az AR hangfalak potijaival sem az a baj, hogy az ezüst "elfogy" a csúszkáról, hanem hogy a bronz alatta elkorrodál. És ezek azért elég vén jószágok.
Az aranybevonatú csatlakozókkal meg az a baj, hogy ha a néhány mikron vastagságú réteg a dugdosástól megsérül, akkor az alatta lévő, korrózióra sokkal fogékonyabb réz kezd el korrodálni. Mondjuk ez az ezüstre is igaz.
"Hogy az általad használt és tőled megszokott stílust használjam, baromság"
Azért nem mindegy ám, hogy a bakter-ostobaság tombol egy nyilvánvalóan szubjektív kijelentés kapcsán, vagy esetleg, netán..:) egzakt alapja van (24k vs. galvanizálás technológiája).
Ezüstözött csatikat és kontaktusokat pedig bizonyára azért szereltek/szerelnek a mostoha körülményeknek kitett katonai elektronikákba, mert az átmeneti ellenállásos mese tökéletesen megfelel a gyakorlatnak:S) Az időtrabló kontaktpuceválásra úgyis ott vannak a kopaszok:))
De ha még így is lenne, merész kijelentés a hangminőséget éppen ezzel a paraméterrel összefüggésbe hozni.
"A régi ezüstözött műszerdugók lényegesen kevesebbet rontanak a hangon..."
Hogy az általad használt és tőled megszokott stílust használjam, baromság ez a kijelentésed.
Az ezüst bevonatú csatlakozók felülete rendszeresen oxidálódik, így nem csak az átmeneti ellenállás növekszik meg, hanem kimondottan kontakt hibák is fellépnek. Az oxidréteg rendszeres eltávolítása nem csak eléggé komplikált és időtrabló feladat, de előbb-utóbb az ezüstréteg teljes elfogyásához vezet.
A csatlakozók aranyozásának célja és előnye a felületi korrozió kiküszöbölése, a néhány mikron vastagságú aranyréteg által okozott minimális mértékű átmeneti ellenállás növekedés pedig teljesen elhanyagolható.
Szerintem a legtöbbön van nikkel réteg, de az tudtommal azért kell, mert nem lehet minden fémet mindenre galvanizálni, ugyanis egyes fémek a fémrács tulajdonságai miatt keverednek. Egyfajta diffúzió. A nikkelt mint határfémet alkalmazzák.
Az ezüst szerintem is sokkal jobb. Egyrészt a réznél jobb vezető (az aranynál meg pláne), másrészt szerintem hasznos vintage készülékek felújításakor. Nekem mindenesetre jobban tetszik, ha egy korabeli csatlakozó felületét az ember egy kis galvanizálással megújítja, mintha belebarmol egy nagy, bumszli, modern aranyozott rettenetet.
Vannak régi potijaim, amiknek a csúszkája gyárilag ezüstözött. Pl az AR hangfalamban is ilyen volt.
99.9%-ukon (az olcsók 100%-án) van még az arany alatt egy nikkelréteg is, miután az arany közvetlen rézre galvanizálása számottevően drágább technológia. A régi ezüstözött műszerdugók lényegesen kevesebbet rontanak a hangon ezeknél.
Ha galvanikus úton lett aranyozva, márpedig az a legelterjedtebb módszer, akkor a keletkező néhány mikron vastagságú réteg, az valóban majdnem 24 karátos. Helyes technológiával 1-2% szennyeződéssel megoldható, és ez valóban közelebb van a 24 karáthoz, mint a 23-hoz.
Kár, hogy az arany a réznél rosszabb vezető. Ráadásul forrasztani sem leányálom.
Itt többen nem fogják, hogy tájékozódni kellene végre. Úgy mondanak magasröptű véleményt bármiről, hogy utána sem néznek, csak mondják - illetve - írják a marhaságokat.
Repülős múlttal kapcsolatosan, nem nehezebb megtanulni, mint egy autóvezetést. Igaz kicsit több a kapcsoló és a műszer, de meg lehet szokni. ( 252 db kapcsoló és 48 db műszer, legalábbis a MI-8-ban.)
Ilyen volt egy reptér megközelítés, majd leszállás :
Tényleg tárgytalan, részedről tájékozódni kellene, mielőtt marhaságokat leírnál :)
Mindezt úgy, hogy nem is láttál, nem is használtál, nem is tájékozódtál ezen dolgokról. Azt sem tudod, hogy lehet eldönteni, melyik az eredeti, melyik a hamisítvány. Mit kell nézni, mely jelzésnek hol kell lenni, milyennek kell lenni a hátlapnak és azon mi kell, hogy legyen.
Olvastad volna, pl. Dr. Korinek László akadémikus is nyilatkozott arról, hogy fantasztikus kincsekkel gazdagítja a Nemzeti Múzeumot, "több mint tízmillió forintot költöttem el így a régió ócskapiacain, nagyvásárain az évtizedek folyamán". Tudom Ő sem ért hozzá, szerinted :) Persze a múzeumokban is hozzánemértők vannak :) Csak szemét és lomok vannak :)
Ha valaki tájékozott és tudja mi érték, mi nem, kiválogatja az értékeket. Van akinek pedig ez olyan probléma, mint a lónak a hátúszás.
Most 7végén pl. 24 karátos arany bevonatú hangfal - banándugókat vettem, gyári csomagolásban, dobozonként 50.-Ft-ért :)
