Valamilyen rendellenesség kell ahhoz, hogy előidéződjék a gyulladás, de ez sokszor olyan banális, hogy követhetetlen. Pl. az alkohol bizonyos fehérjékből egyfajta emulgeálódást vált ki, ennek eredményeképpen kis fehérjedugók képződhetnek, amik, ha éppen a hasnyálmirigy kivezető csövéhez kerülnek, akkor azt leszűkíthetik, netán elzárhatják, és máris beindul a lent említett folyamat, vagyis az emésztő enzimek már a kijutásuk előtt, bent a szervben aktiválódnak. Ezért van a pancreatitisre hajlamosaknál teljes alkoholtilalom. Nem mennyiségi, hanem teljes, mert ha megvan ez a hajlam, akkor egy csepp szesz is elég a folyamat elindításához.
Hasonlóan, kisebb-nagyobb (akár egészen mini, más panaszt nem okozó) epekövek is előidézhetik ugyanezt. Avagy a kivezető "cső" fejlődési hibája, pl. megtörtsége, veleszületett szűkülete stb. Ez esetleg évtizedekig sem okoz gondod, de ha egyszer igen, akkor utána már mindig, mert a lezajlott, és gyógyult gyulladás nyomán keletkező hegek tovább szűkítik-torzítják a szervet.
A pancreas enzimjei egyébként nem csak úgy termelődnek bele a vakvilágba, hanem egy igen szellemes mechanizmus révén mindig csak pont annyi, és az a típus "jön ki" (és "kint" aktiválódik), ami a bekerült ételfajta megemésztéshez szükséges. Közismert példája ennek az inzulin (amit szintén a hasnyálmirigy termel, a Langerhans-szigetek béta-sejtjei által). Ha valaki cukros dolgot eszik, akkor a hasnyálmirigy gyorsan sok inzulint "küld ki", ami hamarjában lebontja a cukrot. Ha nincs szénhidrát-fogasztás, magától nem jön az inzulin (mármint az egészséges alapesetben). Ugyanígy érkezik pl. a fehérje-, zsírbontó enzim is. Tehát normális működés esetén ezekből soha nincs túltermelési válság, hanem a kereslet-kínálat egyensúlya működik.
Viszont, amennyiben megborul az egyensúly, pl. "bent maradnak" az enzimek (és már a szervet emésztik), "kintről" még mindig az az ukáz jön, hogy "gyorsan ide az enzimet, mert itt a kaja!", amire bent még több termelődik, azonban szintén bent marad... és így tovább.
Ezért vezet sok esetben a pancreatitis cukorbetegséghez, mert a gyulladás elpusztítja a Langerhans-szigeteket, aztán már nem marad, ami inzulint termeljen, hanem kívülről kell azt bevinni. Hasonlóan pusztulhatnak a többi enzimtermelők is, ilyenkor van szükség a későbbiekben az emésztéshez a Pangrolra, Dipankrinra, hasonlókra.
A hasnyálmirigy-gyulladás fájdalma egyébként elég jól elkülöníthető más hasi fájdalmaktól, bár ennek is vannak különféle változatai. Ha valakinek a pancreas farki része hajlamos a gyulladásra, akkor a bal bordaív alatt, a hátba sugárzóan van egy jellegzetes öveszrű szorítása. Ahol a pancreasfej szokott begyulladni, ott pedig inkább a jobb bordaív alja felé támad egy igen markáns, összehúzó görcs, "mintha a gyomor mögött" lenne. Egészen más, mint a "nehéz gyomor". Akinek egyszer volt, már nem téveszti össze mással sajnos.
Nem szükséges semmilyen rendellenesség a gyulladáshoz. A gyulladás pedig a szó szigorú értelmében nem is gyulladás, hanem szövetelhalás. Arról van szó, hogy az emésztőenzimek rosszkor/rossz helyen aktiválódnak és ezért elkezdik a szövetet emészteni, ami ettől elhal. Ez azonnal tünetet okoz, tehát el lehet kapni időben, de igen, ahogy írod, eljuthat a dolog egy olyan pontig, amikor már a műtét sem biztos, hogy segít. És nem, nem áll le az enzimtermelődés, ez innentől egy láncreakció, vagy inkább ördögi kör.
A láncszem nem hiányzik, a gyomrod is termel gyomorsavat, akkor is, ha túl sok van, tej is folyamatosan termelődik a szoptató anyák mellében, akkor is, amikor nem tudnak szoptatni, be is tud gyulladni gyönyörűen, de ettől még a tej termelődik tovább.
A vérértékek mindig megemelkednek, ha valamiből túl sok van. Nem hiszem, hogy elraktározódik, egyszerűen amiből túl sok van a szervezetben, abból túl sok lesz a vérben is.
A Bilagit egy teljesen másmilyen gyógyszer és nem, a "nehéz a gyomrom" érzés nagyon távol van a hasnyálmirigy-gyulladás fájdalmától. A hangsúly pedig azon van, hogy a gyógyszer nem cukorka, sosem szabad eltérni a betegtájékoztató / kezelőorvos utasításától, ha pedig panasz van, akkor orvoshoz kell menni minél előbb.
Tehát előbb jön a rendellenesség, és azt követi a gyulladás, ami esetleg tovább ronthatja az enzimek kiürülését. Mire pedig a gyulladás lázzal, fájdalommal, tehát tünetekkel jár, addigra az emésztő enzimek már akkora kárt okozhattak a hasüregben, magában a hasnyálmirigyben és a környezetében, ami rosszabb esetben visszafordíthatatlan és akár halálos is lehet.
Azért az a láncszem még mindig hiányzik, hogy mitől van akkora megemelkedett számuk ezeknek az enzimeknek.
Továbbra sem világos, hogy miért nem áll le az enzimtermelés, ha egyszer gyulladt, beteg a hasnyálmirigy? Vagy ez a megemelkedett számú enzim még a gyulladás kialakulása előtt termelődött, csak nem jutott el a belekbe, felhalmozódott valahol, és a véráramba bekerült valamilyen módon, hiszen a laboreredmény mutatja az enzimszámot?
Az enzimek tehát, ha a belekbe kerülnek, a helyükre, akkor elhasználódnak az emésztési folyamatban, a nagyságuk egy viszonylag állandó érték, és a tápanyagokkal együtt bekerülve a véráramba kimutatható ez az érték. Ha nem kerülnek be a belekbe, akkor felhalmozódnak valahol? Ezért emelkedett a számuk?
Konklúzió:
Valamilyen oknál fogva a belekben tehát nincs emésztőenzim, ezért nehéz a gyomrom, rosszul érzem magam, beveszek kis Bilagitot vagy Dipankrint, mint szoktam, mikor ilyen a közérzetem, és halvány lila sejtelmem sincs a szörnyű betegségről, ami a háttérben zajlik. Mire a tünetek komolyabbra fordulnak, már menthetetlen vagyok. Ez egy őrület!
Ez a dr. Hegyi Péter pedig nagyon szimpatikus ember. Az ígéretes kutatómunka mellett játékvezetés, néptánc, 5 gyerek. Ez igen. Csak gratulálni tudok.
És még valami. Nem tudom, elég világos voltam e, nem tudom, hogy el kellene e mélyednem ennyire a hasnyálmirigy témában, de mindenesetre hálás vagyok az eddigi beírásokért.
Marzi, ahogy írták a többiek is, a gyulladás lényege, hogy a hasnyálmirigy saját magát kezdi el megemészteni, ezután pedig kiszabadulnak az enzimek a hasüregbe, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Tudod, pl a gyomorsav is jól elvan a gyomorban, de amikor pl reflux miatt a - lúgos kémhatáshoz szokott - nyelőcsőbe kerül, ott már egész komoly pusztításokat tud végezni. Egyébként a 10-15% halálozási arány nem alacsony, gondolj bele, vannak rákbetegségek, amik ennél jobb aránnyal gyógyulnak. Egyébként nem értek hozzá, csak rendszeresen szedek emésztőenzimeket (Pangrol, hasonló a Dipankrinhoz), mert nekem nincs elég enzimem, és a dokik kiokosítottak, hogy mit mikor miért, mikor ne, stb.
A hasnyálmirigyben termelődő enzimek gyárilag olyanok, hogy magában a szervben nem aktiválódnak, csak amikor onnan kilépnek. Na most, amikor begyullad a szerv, az mindig valami kivezetési zavarral társul (pl. a gyulladás miatti ödéma elzárja vagy leszűkíti a kivezető csövet, avagy a korábbi gyulladások, vagy fejlődési rendellenesség következtében a cső eleve szűk vagy megtört), és akkor az említett enzimek már belül aktivizálódnak = a szerv gyakorlatilag saját magát kezdi emészteni. Ennek következménye lehet a hasnyálmirigy - egy részének - az elhalása, beláthatatlan folyamatokat indítva.
A hasnyálmirigy-gyulladásnak sajnos a mai napig nincs feltalálva semmiféle gyógyszere. A szegedi egyetemen dr. Hegyi Péter vezetésével ígéretes kísérletek folynak (érdemes ráguglizni), de messze van még az, hogy ebből kézzel foghatóan gyógyító gyógyszer lehessen. A Dipankrin, Kreon stb. (ahogy az inzulin is) arra jók, hogy amikor egy korábbi gyulladás folytán a hasnyálmirigy enzimtermelő képessége már többé-kevésbé lecsökkent, és ennek markáns jelei vannak az emésztésben, akkor a fentiek segítségével maga a tápanyag-felszívódás kap segítséget. De ezek nem (sem!) gyógyszerei a hasnyálmirigy-gyulladásnak! Arra nincs semmiféle gyógyszer sajnos.
Max. görcsoldók, a No-Spa & Cataflam kombó pl. egészen hatásosan szokott segíteni azon, hogy az ember legalább úgy-ahogy életképes legyen (már ha a szokás szerint erősen leeső vérnyomástól még az). Egyébként újabban a koplalásról is megoszlanak a vélemények, mert az igaz, hogy tehermentesíti a hasnyálmirigyet, azonban egyúttal bizonyos emésztő baktériumok túlszaporodásához, így hashártyagyulladáshoz is vezethet, ami talán még veszélyesebb, mint a hasnyálmirigy-gyulladás.
Száz szónak is egy a vége: ez a pancreatitis egy nagyon gáz betegség, ellenszere nincs, életmóddal is csak nagyjából lehet kordában tartani, a Damoklész-kard örökké a páciensek feje felett csüng. Sajnos.
A baj abból adódik, hogy azok az enzimek, amelyek az étel lebontásához kellenek, nem a nyombélben, hanem már magában a hasnyálmirigyben aktiválódnak és elkezdik megemészteni magát a mirigyet. Erre reagál a mirigy gyulladásal.
Az általad említett érték lehet amiláz, lipáz érték, aminek a csökkenése a null diéta miattai javulást mutatná, de valószínűleg addigra már többszervi elégtelenséget okozott /okozhatott a gyulladás sajnos.
Köszönöm, hogy válaszoltál, és úgy látom, megint tanultam valamit. Ez az eset egyébként azt az álláspontomat igazolja, hogy ha valamilyen rendellenességet tapasztal az ember, utána kell járni, ki kell vizsgáltatni és nem kell hagyni, hogy az orvosok lerázzanak. Az ő háziorvosa pl. ilyen volt. Emésztési problémákra írta neki hajdanán a Dipankrint, ahelyett, hogy elküldte volna egy vizsgálatra. Szegény, most is arra gondolhatott, hogy ilyen baja van, vagy valami epe-rendellenesség, ami a diétától majd elmúlik.
Bár a neten sok mindent elolvastam a betegséggel kapcsolatban, ott csak 15-20 % halálozási arányt találtam, ezért bizakodtam. Akkor is bizakodtam, mikor jött a hír, hogy a megfigyelőben nem ismerte meg a fiát. Gondoltam, a fájdalomcsillapítóktól, esetleg a magas vércukortól. Amikor átkerült az intenzívre, én még mindig reménykedtem, bár a fia már akkor megmondta, hogy nincs esély, mert olyan rosszak voltak az értékei. 5000? ami később csökkent 2600-ra? Valami ilyesmi értékekre emlékszem.
Annyit felfogtam, hogy a koplalás azért kell, hogy kíméljük a hasnyálmirigyet, ne dolgoztassuk, hanem engedjük gyógyulni. Amit még szeretnék megérteni, hogy ha a hasnyálmirigy be van gyulladva, hogyan tud sokszoros enzimet termelni? Ami gyulladt, az beteg, és nem működik. Inzulint például nem termelt, mert a vércukra is felszökött a nagynénémnek.
Látom, Te értesz hozzá. Meg tudnád ezt nekem fejteni?
Nagyon sajnálom, ami a nagynénéddel történt. Laikusként is látszik, hogy jópár körülmény szerencsétlen összjátéka kellett ehhez a tragédiához, de a legfontosabb, amit tudnod kell, hogy a hasnyálmirigy-gyulladás egy súlyos állapot és viszonylag gyakran tud halálhoz vezetni. Ezen kívül a nagynénéd nem 3 nap alatt halt bele a gyulladásba, hanem ahogy írtad, előtte is már napokon keresztül (nem tudom, hány nap, de gondolom, hogy legalább 3) szedte a Dipankrint, miközben koplalt. Ez hatalmas hiba. A Dipankrin olyan emésztőenzimeket tartalmaz, amit a hasnyálmirigy dolga megtermelni, de néha az képtelen erre. Ilyenkor jön jól a gyógyszer, ahhoz, hogy az ételt megeméssze. Ha az ember nem eszik, de emésztőenzimeket juttat a szervezetébe, az nagyon nem egészséges, épp ebben rejlik a hasnyálmirigy-gyulladás komoly veszélye. Hasnyálmirigy-gyulladásnál ezekből az enzimekből túl sok, a normális mennyiség 5-10-szerese termelődik. Nagynénéd erre még rásegített a koplalással és a mesterségesen bevitt enzimekkel, "napokon keresztül".
A kórházban ilyenkor a koplalás és a laborértékek ellenőrzése szokott történni, amik ha tovább romlanak, akkor jön a szorosabb odafigyelés. Ez meg is történt, de sajnos már későn. Ez egy nagyon szerencsétlen történet, nagyon gyakori, hogy emberek mindenre bekapnak egy gyógyszert, ami valójában egész másra való és ez nagyon ritkán okoz igazi problémát, mert ritka az olyan betegség, amit egy gyógyszer tovább ront. Nagyon figyelmesen el kell olvasni a betegtájékoztatókat, ez itt a Dipankriné, aminek az első két pontja azt hiszem, mindent megmagyaráz:
Egy makkegészséges ember 3 nap alatt meg tud halni hasnyálmirigy-gyulladásban egy kórházban 2013-ban!
Ez döbbenet!
Özvegy, egyedül élő nagynénémet pénteken reggel vitte be a fia a kórházba. Akkor már napok ót szenvedett epegörcs-szerű fájdalmaktól, koplalt, szedte a Dipankrint meg a Nospát. Ő még mindig nem akart orvoshoz fordulni, ám a szomszédasszonya telefonált a fiának, aki azonnal intézkedett. Így került kórházba pénteken reggel. A laboreredményei nagyon rossz képet mutattak, de szombaton kora reggel az anyukám még az osztályon találta. Rosszul érezte magát, fájdalmai voltak, úgy kellett kitámogatni őt a fürdőbe, aztán úgy kellett érte menni, mert fél óra elteltével sem jött vissza a helyére. Ezt az anyutól tudom. Szombaton átfektették a megfigyelőbe, és még aznap átkerült az intenzív osztályra, valamikor a délutáni órákban. Igazából akkor kezdték el a fájdalmát csillapítani és odafigyelni rá. Másfél napot csak úgy elvolt ott az osztályon mindenféle komolyabb odafigyelés és ellátás nélkül. Csak az infúziót kapta, merthogy enni ilyen állapotban nem lehet.
Ma hétfő van. Este 9-kor meghalt.
Ebben a történetben valami nagyon nincs rendben! Ahogy jól visszaolvastam a fórumban, láttam példákat arra, hogy fiatal emberek fogják leélni az életüket hasnyálmirigy gyulladások közepette, különböző mértékben károsodott szervekkel. Vannak emberek, akiket meg sem műtöttek, pár napi bentfekvés után hazaküldtek.
Soha nem ivott, nem dohányzott, fölnevelt 3 fiút özvegyen, kertet művelt, mindig vidám volt, amikor találkoztunk. Jó ember volt! Novemberben lett volna 69 éves.
Hibázhattak-e az orvosok?
A fia szerint igen, mert olyan csúnya vizsgálati eredményekkel azonnal az intenzívre kellett volna fektetni.
Mindezt csak azért írtam le, hogy okuljunk belőle! És talán kicsit megkönnyebbülök, hogy megoszthattam veletek a történetet.
Sajnos az Én esetem is megér "egy misét", nagyon hosszú történet, de a lényeg. Régóta van már sokféle betegségem, s sajnos az orvosokra bíztam eddig Magam a gyógykezelésekben. 2013. 06. 27-én a szervezetem fellázadt. Krónikus hasmenésem lett, s az addig szeretett tejtermékektől hányingerem támadt. Annyi ehhez a hozzáfűzni valóm, hogy 2009. 04. hóban a Nephrológiai szakorvos által kért 24 órás vizelet vizsgálatomnál az összfehérje mennyiség 0.17 g/die, a mikroalbumin 13,11 mg/12 h volt, s a vesém egy lábon kihordott vesemedencegyullalás által/annyi betegségem volt márt 2006-ban, hogy a gyulladás által okozott fájdalmakat már nem érzékeltem. Erre a szakorvos "vesevédő címen" felírta az Arbatran nevű gyógyszert. Ezenkívűl a többi betegségeimre is folyamatosan laktóz tartalmú gyógyszereket írtak fel, pedig minden alkalommal vittem az összes orvosi leletemet. Számos alkalommal különböző osztályokon bent feküdtem a kórházban is. 2013.08.05-én rácsaptam az orvosigazgató-urológus orvosom asztalára, hogy azonnal elküld a helyi Infectológiai szakorvoshoz, mert a gyomorszájam felső része már kb. 1 hete majdnem kilyukad, s most jött el az az idő amikor már fájdalomcsillapító gyógyszer nélkül nem bírom a fájdalmat. Júniusban már egypár gyógyszert félredobtam, de a buta fejemmel, még a ami napig mindig szedtem egypárat. Júniusban 1 hétig csak sós píritós kenyeret ettem, s borsmenta teát /ami a kertünkben nő/ ittam. Lefogytam 5 nap alatt 4 kg-ot, de ez senkit nem érdekelt. A múlt héten hétfőn hajnalban valaki feltette azt a cikket a facebookra, hogy Magyarországon 2013. júliusáig többmint 38000 Fő nő halt meg hasnyálmirigy és gyomorrákba, ezért indultam el rögtön az orvoshoz. Most jelenleg egy gyomortükrözésen vagyok túl, az negatív, de sajnos a gyomorszáj környéki problémáim a mai napig fennállnak.Hétfőn megyek vissza az Infectológiai szakorvoshoz. Állok elébe a további vizsgálatoknak. A mai naptól nem szedek be egyetlen gyógyszert sem. Júniusban, állítóleg /úgy mondták Nekem/ teljesen méregtelenítettem a szervezetemet, de Én a fennálló sok-sok betegségem miatt egykettőt szedtem a mai napig is. Ezt talán nem kellett volna. Az Infectológiai szakorvos felírt Nekem egy savlekötőtt, de én azt nem szedem be, mert van egy házilag előállítható Aloe-verás készítmény, ami gyomorvédő egyben, ezt fogom a mai naptól fogyasztani.
Akkor ebben a vírus dologban tényleg lehet valami.
A vodkával kapcsolatban teljesen igazad van. Tudod, soha ezelőtt nem ivott alkoholt. Nem is járt bulizni sem. Tanult, készült a fősulira. Ott aztán beindult a gépezet, kollégium, bulihegyek. Azt hitte ettől lesz vagány, vagy nem is tudom. Én hiába beszéltem neki. Ő jobban tudja. Úgy viselkedett mint egy éretlen csitri. De nagyon remélem hogy most már megtanulta egy életre! (csak mellékesen jegyzem meg, hogy a kórházban csak két doboz sört vallott be - ez is gyerekes dolog)
Nem azt mondtam, hogy "szemét" van a Pangrolban, hanem hogy több benne a "mű" dolog, mint a Kreonban. Állítólag. :) (Mert talán egy orvos mondta ezt nekem össze-vissza, mástól nem hallottam ilyesmit.) A OGYI szerintem rengeteg olyan dolgot is engedélyez, ami káros (mondjuk gyakorlatilag minden gyógyszer az, mint tudjuk :D), de mindegy, ebbe ne menjünk bele. :)
Nekem is epekövet mondtak, de nálam se láttak soha semmit. Ital mindenesetre biztos nem okozhatta, mert nem iszom... és nehezeket sem ettem soha. Mondjuk volt, aki azt mondta, hogy valami vírus okozhatta, de ez se bizonyosodott be egyértelműen.Szóval igazából csak találgattak. Egyébként nekem is a húszas éveim elején alakult ki (ha jól emlékszem 22 évesen), és elvileg rögtön krónikus formában jelentkezett... szerencsére viszonylag enyhe formában, ahogy írtam, egyedül a hmirigy farok része lett ödémás egy kicsit, és a diéta hatására olyan 7-8 hónap alatt el is múlt. Igaz, azóta előjött még egyszer (ami ismét eltartott vagy egy fél évig vagy tovább: most elvileg megint minden OK), de soha nem voltak túl komoly panaszok, még kórházi ellátásra sem szorultam.
"Azt hitte, hogy most már minden ok és elment megünnepelni. Vodkával!"
Úristen... hát ez a no komment kategória, már elnézést. Hasnyálmirigy-gyulladás után vodkát inni... ez egyszerűen ostobaság volt. Nem csoda, hogy gáz volt. És ha így folytatja, akkor még nagyobb gond is lehet. (Mert eddig valószínűleg tényleg "szerencsétek" volt: ha az ultrahang semmilyen károsodást nem mutatott ki, akkor tényleg nem lehetett egy komoly gyulladás; súlyos esetben pl. a szerv egy része el is halhat stb.)
Amúgy nem tudom, hogy kövdeti-e a hasnyálmirigyes diétát (bár ha vodkát és ilyen vackokat iszik, akkor gondolom nem...), de én a helyében követném, legalább pár hónapig (és mondjuk utána se tanácsos nehéz, zsíros, fűszeres dolgokat enni: tulajdonképpen az lenne a legjobb, ha már 'soha' nem enne ilyeneket; amúgy sem egészségesek :) ), különben nem kizárt, hogy újra gond lesz. A diéta tényleg nagyon sokat számít, valószínűleg én is főleg annak köszönhetem, hogy így megúsztam a dolgot, illetve nem vált súlyosabbá. :)
Igazad van, az akut-krónikussal kapcsolatban tévedtem. A sebész megmutatta a konkrét rendeletet, amit körlevélben küldtek, szóval max a minisztérium tévedett ;-) Nincs a Pangrolban semmi szemét, ha lenne, nem engedélyezte volna az OGYI. Ahogy elnézem, orvosa (és ízlése/szponzora ;-) ) válogatja, hogy ki melyiket írja fel.
Ez nagyon fura, mert tényleg az epekő szokta elzárni a közös vezetéket. Nem mondták, hogy mitől záródott el?
Nálam nem találtak semmit, csak az abnormális keményítő- és cukorterhelés eredményt. Van, hogy be-begörcsölök, akkor szedek be extra Pangrolt, pár napig megy a hasam, aztán minden oké.
Egyetlen képalkotó vizsgálat sem mutatott epekövet. Minden alkalommal volt UH, aztán ahogy írtam is CT és MR is. Azt mondták az epeút elzáródás volt a ludas. Nem lehet véletlen hogy a műtét előtt töltött káposzta és főtt tojás illetve rántotta hozta elő a bajt.
Igazad van abban hogy az enzim érték nem minden. Akkor 1,3 volt a Kálium szint és 80/40 a vérnyomás. Szóval nagyon gáz volt. De ami a legfontosabb, hogy nem történt bevérzés. Legalábbis azt mondták hogy az a legveszélyesebb. Most még valami speciális immunológiai vizsgálat lesz, mert nem értik hogy a műtét ellenére miért lett újra beteg. Én viszont sejtem. Azt hitte, hogy most már minden ok és elment megünnepelni. Vodkával! Ha igazam van, akkor csak vigyáznia kell magára és meggyógyulhat végre. Én ebben bízom nagyon.
Nálatok (ANA-t) is kérdezem, megállapították hogy mi volt a kiváltó ok?
"Amint a mi esetünk is mutatja, néhány óra alatt akár a normál érték 100-szorosára is emelkedhet a lipáz."
Ez önmagában még nem sok mindent jelent. A gyulladás súlyossága nem arányos az enzimértékek emelkedettségével. Egy sima, enyhe, nyom nélkül gyógyuló gyulladásnál is lehetnek magas értékek, ahogy nálatok is valószínűleg ez volt a helyzet (súlyosabb gyulladásoknál nem csak görcsök vannak).
Egyébként ilyen vezeték elzáródásokat a legtöbbször nyilván epekő okoz, érdemes lenne ilyen irányokba is komolyabban vizsgálódni, esetleg kerülni az epekőképződésre hajalmosító ételeket, és ilyesmik.
Jelentem, még mindig van Kreon, én ugyanis azt szedek, ahogy talán írtam is korábban. :) Szóval az említett sebész tévedett.
Egyébként egyszer nekem is írtak fel Pangrolt, de aztán valakitől azt hallottam, hogy az rosszabb minőségű (állítólag több "mű" dolog van benne), úgyhogy nem is erőltettem a szedését. Pláne, hogy 2,5X olyan erős, mint a Kreonom, nálam pedig igazából tényleg nincs nagy gond-nincs szükség komoly enzimpótlásra, szinte tökéletesen működik a hasnyálmirigyem.
Az egyébként biztos, hogy nem úgy van, hogy "az akkut gyulladás legtöbbször krónikussá válik". Rengeteg embernek lesz az élete folyamán akkut gyulladása (tehát gyakori kórkép úgymond), és a legtöbbnek nyomtanul el is múlik. A krónikus gyulladás ezzel szemben kimondottan ritka kórkép, főleg fiataloknál (ugye mint tudjuk, inkább középkoirú alkoholistáknál szokott előfordulni).
Az én sebészem azt mondta 2011-ben, hogy még abban az évben kivonják a Kreont a forgalomból és csak Pangrol lesz. Én egyébként majdnem 10 éve szedek Pangrol 25000-t és csak nagyon ritkán van gondom a hasnyálmirigyemmel.
Én most találtam rá erre a fórumra és olvastam a bejegyzésedet. Nem tudom május óta mi történt Veled, de leírom a lányom történetét, talán segítek valamit.
A lányom 20 éves, és elmúlt egy év alatt négy alkalommal lett beteg. Az első nagyon enyhe enzimemelkedéssel járt. (amiláz 120, lipáz 160) Nem is vették komolyan, bent sem fogták. Két hónappal később 250-es lipázzal már befektették mivel visszaeső volt. UH mindig készült, de némi folyadékon kívül nem láttak semmit. Akkor 10 000-es Kreont írtak fel neki Egy hónappal később normál értékek mellett CT-t is csináltak, de az is negatív lett. .
Öt hónappal később 540-es lipáz értékkel vették fel. Két nap koplalás után lement 200-ra, majd megengedték hogy egy korty vizet igyon és rágózzon. 5 órával később 5600-as lipáz és 1700-as amiláz értékkel már az intenzíven volt. Akkor aztán megijedt mindenki. Csináltak MR-t is, fejlődési rendellenességet keresve, nem találtak semmit. Két héttel a kórházi kezelés után elmentünk egy másik kórházba, ahol egy ERCP vizsgálat epevezeték és közös epe-hasnyálmyirigy vezeték elzáródást mutatott. Azonnal megnyitották mindkettőt és a közös vezetékbe egy kicsike csövet tettek ami hat hétig volt bent. Akkor ez a másik orvos azt mondta hogy nem kell gyógyszert szednie és 90% esélye van arra, hogy egy életre megszabadul ettől a betegségtől.
Csakhogy a stent kivétele után két hónappal ismét begörcsölt. Újabb 8 nap kórház. Az amiláz 1200, a lipáz 2400 volt. Azóta ismét Kreont szed, de most 25 000-et.
Most itt tartunk. Minden alkalommal heveny hasnyálmirigy gyulladást írtak a papírjára.
Nem tudom Nálad most mi a helyzet, voltak-e már egyéb vizsgálatok, vagy vannak-e most is panaszaid, de ha igen, ne hagyd hogy elbagatelizálják. Amint a mi esetünk is mutatja, néhány óra alatt akár a normál érték 100-szorosára is emelkedhet a lipáz.
Az akut hasnyálmirigy-gyulladások nagy része krónikussá válik. Amennyire én tudom, akkor krónikus, ha egyáltalán nem, vagy csak néha okoz tüneteket, de a hasnyálmirigy károsodása kimutatható, pl ultrahanggal vagy CT vizsgálattal. A krónikus gyulladásnak is lehetnek akut fellángolásai, de kialakulhat akut gyulladás nélkül is. Az enzimhiány ugyanakkor nem mindig jelent krónikus gyulladást. Nekem pl enzimhiányom van, de igazolt gyulladásom még soha nem volt (olyan volt, hogy kicsit elszálltak az értékek, de az állítólag nudli egy akut gyulladáshoz képest).
Nyilván akkor krónikus, ha hosszú ideig (hónapokig, egy fél évig, évig) fenáll a gyulladás (egy "sima", akkut gyulladás tudtommal napok, max. hetek alatt lezajlik), és ha esetleg átmenetileg el is múlik,és nagyjából tünetmentessé válik az ember, bizonyos időközönként visszatér, "fellángol" a gyulladás, általában enyhébb akkut formában, tünetekkel, és ilyenkor ismét minimum hónapokig gyulladt a szerv. Nekem legalábbis így szokott lenni.
"Arra már rájöttem, hogy akkor krónikus ha a hasnyálmirigy annyira károsodott, hogy már nem termel elég enzimet. Ekkor kell az enzimpótlás."
Nem minden esetben károsodikannyira a szerv, és nem feltétlenül kell enzimpótlás. Ez nyilván esetfüggő. Nekem pl. olyan enyhe krónikus gyulladásom van a hmirigy farok-részén, hogy néhány apró, meszes folton kívül semmi sem látszik rajta, és elvileg a funkcióját is ellátja, enzimpótlás seszükséges. (Bár ebédhez néha beveszek egyet a leggyengébb Kreonból, de ennyi). Ettől függetlenül nekem is egyértelműen krónikus a gyulladás, mint írtam (már kb. 5 éve időnként begyullad, aztán elmúlik).
Engem az érdekelne igazán, hogy mi alapján állapítják meg azt hogy krónikus vagy nem. Arra már rájöttem, hogy akkor krónikus ha a hasnyálmirigy annyira károsodott, hogy már nem termel elég enzimet. Ekkor kell az enzimpótlás. De ezt hogyan állapítják meg? Neked mondtak valamit?
nekem is krónikus van, én néha megengedem a csokit magamnak. Az igazság az, hogy ki kell tapasztalni kinek mi az ami jöhet és mi az ami nem. Van, aki mindenféle következmények nélkül ehet csülökpörköltet is, más ettől, pl. én simán kidőlne. Próbáld ki, egy kis kocka csokival kezdj, várj egy napot, mert nekem pl mindig másnap vagy azt követő nap jelez, hogy bocs de ezt nem kellett volna megenned. Ha csend van, ehetsz többet is belőle.:)
Engem még a fagyi az, ami padlóra küld, pedig nem is tilos.:)
Szerintetek enyhe krónikus gyulladás esetén belefér az étrendbe a kakaó/csokoládé? Mert ezzel kapcsolatban ellentmondásos dolgokat találtam a neten, valahol ajánlják (mértékkel), valahol meg nem, sőt, egy helyen mintha még olyasmit is olvastam volna, hogy kimondottan tiltott, mert előidézheti a gyulladás fellángolását (bár ez kevésbé tűnik hihetőnek). Ti esztek ilyesmiket?
