Ha két szó egymás szinonimája, akkor bármelyiket használhatod, tehát semmit sem kell átnevezned. A leképezés nem modernebb, legfeljebb Te előbb hallottad. Némi stilisztikai különbség van a két szó közt.
"Ha majd szülő leszel, fejjel lefelé is megtanulsz olvasni. :o) "
Jártam én már ebben a cipőben hajdanán - gyermekem iskolai könyvét lapozgatván: A már jól megjegyzett - szinte már meg is kedvelt függvényekről pl. ott azt írták, hogy azok tonképp leképezések. Ez engem borzongással töltött el (a borzongás halmazával :).
Oszcilloszkóp-ábrákhoz szokott szeműként jelzem: Az olyan diagramok, amelyeken az időtengely függőleges, szerintem nehezen feldolgozhatóak agyilag. .
Ne az oszcillátorra gondolj, hanem a térre meg az időre. Mivel többnyire egy vízszintesnek és síknak tekinthető felületen mozgunk, nekem az a természetes, hogy a tér vízszintes. Ami marad (vagyis a függőleges tengely), azt megkapja az idő.
Bár nem tudom, mit jelent a "szett ábra", remélem, ez nem baj.
A lényeg: igaz, hogy a lemez rendszerében a lámpa teljesen kitakaródik, és így egyik detektor sem érzékel fényt, a műszer mégis áramot jelez, mert nem egyidejű jelek összegződnek. Az is idő, amíg a detektálásból grafikon lesz. Az elkésett jelek éppen a takarás idején érkeznek. Amikor meg már nem érkeznek, akkor már itt vannak az újra fénybe került elemek jelei, összességében ezért lesz fényjel az álló lemez rendszere szerint is.
Feladványod olvastán ez villant át agyamon: Ha nem tiltottak volna ki engem a Kozmofórumról, úgy beírnám a "Dávid Gyula kérdések" rovatába:
- Kedves professzor úr - szíves figyelmedbe ajánlom Indexes fórumtársam - Mungo nagyszerű gondolatkísérletét. Kérdésem: Kihez forduljak, hogy tegye tananyaggá, amennyiben Te erre nem érnél rá?
(Ezt követően feltennék egy kérdést valaki másnak is ott, ki 2014-ben extrém ronda megjegyzést tett az én Index Tudomány-on régóta sürgölődő-forgolódó kiváló harcostársaimra ...)
" ... Relativitáselméletben ez az ábrázolás a konvenció."
A matematikában meg az konvenció, hogy képzetes mennyiségek ábrázolásakor a valós összetevőt vízszintes - az imagináriust pedig függőleges tengelyen jelölik.
Létezne, hogy az iskolatáblán Minkowski amiatt választott függőleges tengelyt az időnek, mert az időt ő élből imaginárius mennyiségnek tekintette?
Itt az egyidejűségek relativitása és az áram futási idejének a figyelembevétele együttesen oldja fel a "paradoxont".
Gondolkoztam rajta. A vezetéken az áram futási ideje itt most nem játszik. A lemezhez rögzített rendszerben azt kell végig bolhászni, hogy a lemez rendszerében a kitakarás mikor van a fényelem rendszerében és ezekből az időadatokból lehet "látni", hogy az áram nem megy le nullára.
Írtad Hermann Minkovszki formabontó időfüggvény-ábrázolási módjával kapcsolatban:
"Relativitáselméletben ez az ábrázolás a konvenció."
Sajna azzá vált!
Jelzem: Tekintélyes magyar fizikustól olvastam (évtizede egy másik fórumon), hogy jó tudósok nemigen szoktak gondosan kitaposott ösvényekről alapos indok nélkül letérni.
Ez a feladvány azért becsapós, mert a fényelem rendszeréből triviálisnak tűnik, hogy soha nincs teljesen kitakarva, azaz az árama csökken, de nem megy le nullára. A lemez rendszeréből viszont ez egyáltalán nem triviális. Itt az egyidejűségek relativitása és az áram futási idejének a figyelembevétele együttesen oldja fel a "paradoxont".
De azért látom megmozgatta egy kicsit a számolókákat. :o)
Ez teljesen hasonló probléma, mint néhány évvel ezelőtt volt, amikor egy áramkörben 2 sorba kapcsolt kapcsoló volt, amik leíró rendszertől függően egyszerre vagy nem egyszerre voltak bekapcsolva.
A kérdés az volt, hogy ki szerint világít a lámpa vagy nem.
Erre utalt a számításom is, ami azt mutatta, hogy ha a fény beérkezése a fényelembe és a regisztráció közötti időt nem számolom, akkor eltérő a regisztrált fénymennyiség :)
Azt azért belátod, hogy csak egyféle regisztrátum keletkezhet. A kérdés, hogy milyen és miért.
Érdekes, hogy senki sem említette azt ami itt a kulcs: az áram értéke nem csak a fényes felülettől függ, hanem attól is, hogy mennyi az elektromos jel futási ideje a megvilágított felület egy pontjától az árammérőig.
