Szerdán telefonon pötyögtem be hosszasan soraimat, ezért még maradt, ill. született még pár fontos megosztandó gondolat. Az egyik az, hogy az egész pikkelysömör lelki hátteréről nekem sokkal többet mondott az, amit legelső hozzászólásomban már írtam, amely időben távolabb is volt, a hat esztendővel ezelőtti kapcsolat. Egy nagyon mély, tapintatos kapcsolatnak indult volt, egymás életének, szabadságának a tiszteletben tartásával, amely teljesen az ellenkezőjébe fordult át, nagyon sok bántással, igen durva lelki zsarolásokkal- meglepő lehet kívülről, de ez még két évig ment így a végéig. Akkor valóban elhatalmasodott a kezeimen és a gerincem tövében. A vastagsága miatt mélyen berepedt, kenhettem én bármivel, bírom a fájdalmat, de ez nem volt leányálom. Akkor minden itt olvasható étrendi javallatot is kipróbáltam, hasztalanul. Nem láttam összefüggést az állapotom változásával, mert akkor még nem tűnt fel, hogy az elviselhető időszakok a kapcsolat még elviselhető időszakaival egyeztek és nem azzal, hogy ettem-e éppen mézet, cukrot, kakaót,füstöltet,…, a figyelmem az okkeresésre még az ételek felé irányult. Az utóbbi négy év inkább esztétikailag volt csak terhes. Nyilván sokakat az győzne meg, ha készítettem volna képeket az akkori állapotáról, de mivel gyógyíthatatlannak van titulálva, ezért ilyen ne is gondol az ember. Most sem szeretnék senkit meggyőzni, ha páron elgondolkodtok, átérzitek történetemet és sikerül valami belül változtatni, akkor már megérte leírni...
Amúgy a nagyobb családunkban voltak ekcémások, nagyon látható volt Dr. Hamer tapasztalat e téren is, hogy itt a pikkelyesek ellentétéről van szó, nem elhatárolódni, hanem közel kerülni akarnak. Később közelebb is kerültek, és pár éve nincs is ekcémájuk, pedig addig mindenféle homeopátiás kenőccsel igyekeztek úrrá lenni a tüneteknek.
Még valami, ami megint csak Dr. Hamer meglátásait erősíti. A fenti kapcsolat utolsó két évében kétszer lett a sarkam talpba érkező ívén olyan bőrkeményedés, amely be is repedt minden csodás biokenőcs ellenére is és igen csak megnehezítette az előrehaladásomat. Dr Hamer szerint ez arról szól, hogy rég ideje lenne sarkon fordulni abból, amiben vagyunk – kár, hogy csak utólag tudtam meg ezt, de legalább most nagyobb lendülettel igyekszem megérteni a germán gyógytudomány általános és konkrét megfigyeléseit.
Az agykontroll jó dolog lehet, ha jól használja az ember. Jó húsz éve nagyon sokan mentek reikire. Azt kevesen hallották meg, amit Usui nagymesterük mondott: ha nincs a betegben egy belső változás, akkor ha jól emlékszem kb. három év múlva újra megjelenik a betegség.
A nagy kérdés persze, miért bántó nekünk az, amitől nekünk lett, másnak nem lett pikkelysömöre? Dr. Hamer szerint, ha elszenvedünk egy durva konfliktust pl. megkapjuk a felmondólevelünket, akkor többféle megélés születhet:
1, egy kupac tehetségtelen szerencsétlenség vagyok - ön(le)értékelési konfliktus: csontozat leépülésének megkezdése 2, /férfinél/ a munkahelyemmel elvesztem a létteremet – birtokvesztési konfliktus: szív(infarktus, ha 9 hónapnál tovább tart ez az állapot) 3, nem lesz meg a család betevője, nagy nélkülözés lesz – falatkonfliktus: májdaganat 4, a munkahely nagyon szemgyönyörködtető hely volt, „nem láthatom a kollégákat sem” érzéssel -látásfalat konfliktus - hályogképződés 5, éppen a kiflinket majszoljuk, amikor közlik a felmondás megrázó hírét – gluténérzékenység kialakulása 6, női főnök adja át , pár megalázó, a férfias erőket megkérdőjelező stílusban – prosztata
7,8,9,…, X a felmondás átvételével egyből arra emlékszem, amit sokszor megélhettem: van okom bízom az életeben,a tehetségemben, biztosan hamarosan lesz egy jobb helyem – nem lesz semmi tünetem
Talán gyerekkori élményeink mágneseznek fel valamely minta, valamilyen reakció irányban. Éppen a napokban mondtam anyámnak, hogy sok betegeskedése a tüdejével az állandó, mások és saját élete miatti aggodalmaskodásával függ össze. Erre azt felelte, ennek a hibás gének az okai, mert a nagyanyámnak és dédanyámnak is sok baja volt a tüdejével. A valóság azonban, hogy mind nagyon félősek, aggodalmasak voltak ebbe az irányba, ezt a mintát adták át gyermeküknek is.
Az egésznek alighanem az a legnagyobb tanulsága, ha sokkal figyelmesebben, körültekintőbben, empatikusabban élnénk az életünket, akkor sokkal kevesebb betegséggel terhelnénk meg egymás életét.
Harmadik hónapja szedem a neotigazont, minden mellékhatását átélve. a szedés elkezdése után kb. 2-3 hét elteltével elmúltak. mindkét talpélemen, és a bal öregujjamon volt. sajnos 2 napja előjöttek, és ezzel egy-időben elmúlt a hámlás a talpamon. erre nem számítottam, semmi különös nem történt velem. Neked is volt olyan hogy előjött ? most gondolkodóba estem van- e értelme tovább szedni?
Nagyon tetszik a sömör okának megközelítése. Úgy gondolom ez az irány az igazi oki kezelés. Persze a problémára rátalálni, azt kezelni nem egyszerű. Sajna ez van.
Azt hiszem, "képzett betegnek" lenni nem jó. Vagyis, hogy túlzottan sokat agyalunk a lelki dolgokon, a méltánytalanságokon, amiket el kell viselni, a nyomorúságos bántásokon, mások önzésén, viselkedésén, az élet nehézségein... Tocsogni a mások pocsolyáiban? Jó, ha a helyén kezeljük, ami minket ér, ha felfogjuk, hogy a másoktól elszenvedett bántások, az élet megpróbáltatásai ha tetszik, ha nem: léteznek! A nagyon nagy részéről nem mi tehetünk! Az élet nem igazságos. Miért vennénk magunkra? Amikor mások nem fogadnak el, amikor tekintet nélkül vannak ránk vagy nem felelünk meg a másik "elvárásainak"? Ha nem tisztelnek, ha bántóan viselkednek, az legyen az ő bajuk. Nem szabad viselni, nem szabad hagyni, hogy ránk nehezedjen. Fel kell emelni a fejet és haladni tovább. Persze ki kell állni az érdekeinkért, visszautasítani a bántó viselkedést. De reménytelen csatákat vívni éveken át, nem kell ebbe tönkremenni! Ha szükséges el kell dönteni: akarjuk-e, hogy ez a közeg, ez az ember, ez a körülmény nehezedjen ránk? Menjünk el, hagyjuk el, lépjünk ki, változtassunk!
Az nagyon szép, hogy meg lehet magyarázni, miért van ps-unk... de sokkal racionálisabban érdemes gondolkodni és élni. Nem szükséges megfelelni mindenkinek, ezzel a kényszerrel nyelni és kiszorítottan élni.
Visszaolvasva amit idéztél, olyan, mintha alakoskodnék, de egyszerűen nem akarok parttalan vitákba bonyolódni, vagy visszavágni. Talán tényleg nem is kell, hanem ahogy írod, elvonulni. Ha nem is fizikailag, de gondolatban, lélekben igen.
Erre a szintre van, aki könnyebben eljut, de én azt hiszem, azok közé tartozom, akiknek nehezebben megy.
(Ahogy Atyám mondaná, 20 év múlva tehetséges kezdő leszek :)
Neked tavasz óta nem volt olyan, hogy rosszabb passzban voltál, és elkezdett visszajönni, mintegy figyelmeztetésként?
Pont ma is kirándultunk együtt, megint volt egy bántó rész és pont megint elkezdtem gondolkozni a gyógyulásomon, azon, amit kihámoztam belőle, amit leirtam, mi is a különbség. Nyílvánvaló, hogy ha bántó valami, ez lehet a hőérzetüket bántó hideg, két lehetőség kínálkozik: 1, melegebb helyre megyünk 2, elhatárolodunk, elszigetelődünk a hidegtől Ezt tesszük bőrpáncélzatunkkal is. Nálam a kilépésre fordítódik most az elszigetelődési erő. Megéléseim alapján is azt kell mondjam, hogy egy nagyon reális ez a bensőnkben keletkező erő, a valamilyen bántó-tól elszigetelni, óvni akaró erő. Választhatunk, hogy a kilépésre fordítjuk, de arra is, hogy páncélt építünk. Ha kilépünk, akkor már tompább a lelki fájdalom. Ilyenkor két dolgot érdemes szerintem tenni ,én legalább is tavasz óta így működök. 1, felidézek valamit, amiben-amivel én voltam bántó, ez azért fontos nekem ,hogy valódi empátia jelenjen meg bennem a párom felé, így már átélhetően alacsonyabb a fájdalomérzet is az ő bántó megnyilatkozása miatt. 2, Valami jót teszek magamnak: szép zene, lélekmelengető idézet, vagy belenézek a lányunk gyönyörűséges szemébe
Az utolsó mondatod rendkívül fontos és nagyon áldásos egy belső, tudatos fejlődésben is: megtanulni kívülről nézni a helyzeteket ! Ez kihat majd önértékelésünkre is, amivel a pikkelyeseknek valahol gond van, talán mind elmondhatjuk:" Én is rágódós típus vagyok, noha kifelé nem látszik, kedves tudok lenni azzal is, aki megbántott. Utána pedig sokáig dohogok még magamban."
Régebben én is láttam azt a videót, és nagyon sokat olvastam a témában. Nehéz kilépni egy stílusból, nehéz újjászületni. Azt mondják, hogy olyan, mint probléma nem létezik, mi tesszük azzá a dolgokat. Én is rágódós típus vagyok, noha kifelé nem látszik, kedves tudok lenni azzal is, aki megbántott. Utána pedig sokáig dohogok még magamban.
Valószínűleg ebből kéne tudni valahogy kilépni. Próbálkoztam agykontrollal, relaxációval, de sosem jutottam el arra a szintre, hogy éreztem volna a hatásukat.
Egy ismerősömnek csak pici felületen szokott kijönni, ő teljesen össze tudja kötni a stresszel, de neki segít, ha pár napig Valeriánát szed.
Amikor elvonulsz, teljesen el tudod engedni a bántást? Egy dolog, hogy megérted, és tudod , hogy honnan ered a feleséged rossz kedve, és időnként ez jön ki belőle, de belül, legbelül sem rágódsz rajta? Tudod kívülről nézni az eseményeket?
Gyötrődtem eleget, addig volt is a pikkelysömör. Most valahogy elfogadóbb lettem. Ez persze arról szól, hogy meg tudom érteni és át tudom érezni, hogy a páromnak nehéz gyerekkora volt az anyukája érzéketlensége miatt, az ő reakcióinak is itt van a mintája, alapja. Nagyon sok szeretet is árad belőle, ha ez nem lenne, akkor már csomagoltam volna. De bizonyos helyzetekben nagyon bántó ez. Tudom, hogy nem nekem szól, mert másokkal szemben is szokott ilyen lenni. Sajnálom is, de fáj,bántó. Ekkor viszont már tudatosan védem magam és elvonulok egy másik szobába, átfekszem egy másik ágyba. Évekig próbáltam ezt a tudtára adni, megbeszélni, érzékeli is ezt, hogy visszahőkölnek néha körülötte az emberek, de ez egy összetett lelki mechanizmus nála. Dr Hamer szerint mély konfliktusnál két lehetőségünk van a túléléshez. Kiléphetünk a konfliktusos helyzetből, de belső munkával is megváltoztathatjuk viszonyunkat a helyzethez, így már nem érezzük annak. Én a kettő keverékével tudtam kezelhetővé, élhetővé tenni az életünket. Zárójelbe jegyzem meg, apósom ezt nem tudta megtenni,anyósom nehéz stílusa miatt bosszankodott eleget, de semmilyen irányba nem tudott-akart el- kimozdulni ebből, Dr. Hamer meglátása,könyve alapján érthető, hogy hasnyálmirigyrákja miért is alakult ki, és vitte el....
Holnap megnézem a leletet a garázsba van a kocsiban. Ha jól emlékszem csak a vas szintem alacsonyabb a kelleténél,illetve utoljára már az is jó volt. a vvt süllyedésem meg kicsit magasabb 19.
Ma volt laborom, és meglepetésemre a vasam 4.9 volt. Utoljára 1,5 hónapja volt laborom, akkor alacsony volt a haemaglobinom, haematokrinom, MCV, MCH, MCHC. ekkor nem nézték a vasat. mivel a felsoroltak alacsonyak voltak pld. hgb. 84 /123 - 153 helyett / emiatt X-elték be a vasat. most olvasom, hogy Neked a neotigasontól lett vashiányod. erre nem is gondoltam, mivel a mellékhatásokban erről nem találtam írást. Látom, egész jól alakul a kovaföldtől. én 1,5 hónapja szedem a ferro-folgamma tablettát, de mégiscsak 4.9re alakult tőle. nem tudom vajon előtte mennyi lehetett.
A HGB-d és társai Neked is lent voltak? A mostani laborom a 84 helyett 99 lett. de még ez is nagyon kevés.
Nekem gyerekkormomban alakult ki a pikkelysömör a térdem, bokám, és könyökön. Nem volt vészes a mértéke. Hat éve új helyeken is megjelent, a kézujjaimon az ízületek felett és hátul, a keresztcsontomnál. Ez már elég durva volt, mert folyamatos, mindenféle kenőcsök ellenére is, főleg a hüvelykujjaimnál különösen mélyen berepedt a bőröm, gyakran vérzett. Persze, elolvastam mindent, ami elérhető e témában, mindenféle táplálkozási módot kipróbáltam, de valahogy ezzel mégsem függött össze a javulás és romlás furcsán hullámzó állapotai. Olvastam a lelki okairól is, mert valamivel éreztem, hogy össze kell függjön valamivel erőteljes megjelenése, alábbhagyása, az, hogy néha borzalmasan viszketett, máskor meg nem,…, szóval nem tudtam megmaradni az orvosi meglátásoknál. Lelki okok kapcsán talán többek előtt is ismert, hogy valamitől megvédő „páncélnövesztésként” emlegetik, de ezzel nem igazán tudtam mit kezdeni. Pár éve megismerkedtünk egy családdal, ahol elváltak a szülők, új apuka érkezett és nem sokra rá, az egyik gyermek fején, csak a haj alatt, nagyon erősen jelent meg a pikkelysömör – a nevelőapa a gyerekeknek simogatta a fejét… Mivel több daganatos ismerősön is segített, elkezdtem olvasni Dr. Hamer germán gyógytudományáról, végül az év elején elmentem egy tanfolyamra is. Sok daganatos ember volt, lelkileg nagyon megrázó volt, ahogy össze tudták kötni megélt konfliktusaikkal, feltűnő volt, hogy azonos rákos betegek valóban típusos konfliktusokat szenvedtek el – de hát ez is volt Dr. Hamer nagy felfedezése fia elvesztése után megjelent hererákja kapcsán. A sok beszámoló, beszélgetés, a feltárulkozó összefüggések kapcsán megértettem, nem az számít, hogy mit gondolok a kapcsolataimról, hanem hogy mit érzek, milyen érzéseim vannak helyzetek kapcsán. Ekkor elkezdtem nagyon figyelni erre, érzéseimre -férfiaknak ez nem olyan könnyű. Aztán felkapcsolták bent a lámpát két fontos kapcsolatom irányában. Leesett, hogy hat éve egyik nagyon közeli emberrel minden megváltozott, a kölcsönösen nagyon támogató kapcsolat átfordult az ellenkezőjébe, ekkor jelent meg hirtelen és durván a pikkelysömör kezeimen. Sok minden után négy éve teljesen eltávolodtunk egymástól, ekkor jelentős jobb állapotba kerültem. A másik fontos emberrel szemben is felfigyeltem arra az érzésemre, hogy sokszor nagyon igazságtalanul, látszólagos ok nélkül bántóan beszél velem – Dr. Hamer szerint nem az objektív helyzet számít, hanem az egyén saját megélése a helyzetben, ami minden érintetnél nagyon különböző is lehet. Szóval erre sikerült felfigyelnem , hogy ez sokszor fájdalmas nekem lelkileg. Mivel e kapcsolatomban nagyon sok pozitívum is van, ezért nem akarom megszakítani, tehát azt kezdetem el csinálni, hogy amikor bántóba megy a dolog, egyszerűen elvonulok, így -már- védett maradok és lássatok csodát: tavasszal pár hét alatt eltűnt a pikkelysömöröm!!! Még egy darabig világos maradt a bőröm ott, ahol elterjeszkedtek, de a nyár közepére már mindenhol egyenletes lett, nyom nélkül. Gyerekkoromban történt megjelenése kapcsán arra jöttem rá, hogy apám nagyon nehéz esett volt, munkahelyén és otthon is erőteljes, erőszakos vezető, nyilván volt mitől elhatárolódni.
Még valami. A gyógyulás után sem volt egy darabig világos, hogy miért is az ízületeim fölött jelent meg? Ez azért is zavart, mert ennek megértése híján tartottam a visszatérésétől. Aztán itt is világosság lett. Az ízületeink nélkül nem tudunk mozogni, pontosabban elmozdulni. A gyógyulásomból értetem meg, hogy lefojtva ott volt bennem korábban is, hogy „ezt a helyzetet most jó lenne itt hagyni”, de nem tettem meg, így azt a jót, a meg nem lépett jót igyekeztem páncéllal védeni. Talán másoknak is segít történetem.
Látom mostanában eléggé téma lett a Neotigason. Bár én más betegség miatt szedem ( pityriasis rubra pilaris -így születtem és életem végéig velem marad). Sajnos nekem csak ez használ.
A mai legfrissebb információm szerint ne írassatok fel 10mg-ost se mert az is tartós hiánycikk lett. ( Erre a gyógyszertárban azt mondták ez annyit jelent hogy 1-3 hónap között érkezik szállítmány.) Ma 2 órát telefonáltam mire sikerült találnom egy gyógyszertárat ahol kaptam egy dobozzal. ( ezt is a recepten szereplő 25mgos helyett ). Most ne lepődjetek meg, de én már 14 éve szedem. Napi 35mg-ot, de ha nagyon fellángolnak a tünetek akkor ez megemelkedik napi 50mg-ra. Pár mellékhatás nekem is előjött az évek alatt, többnyire elmúltak ezek miután hozzászokott a szervezetem. Magmaradó tünetem az a töredező köröm és hogy vashiányom lett tőle. 3 havonta szigorú labor ! Az alkohol pedig ezen gyógyszer mellett tényleg felejtős !
Egy tapasztalat szteroid tartalmú kenőcs használata mellett ( bár itt leszögezném hogy akkor a testem 70-80 %-t kellett kennem, még a SOTE-n is meglepődött a doki mert ilyen kiterjedésben és stádiumban lévő beteget még nem is látott egyből jött is a fényképezőgéppel). Neotigason+Ftorocort hatására gyors javulás, de a májam nem bírta a terhelést. Hasi ultrahang mérsékelt májmegnagyobbodást mutatott. Szerencsére ez helyreállt miután elhagytuk a ftorocortot. Elocom mellet ilyen gondok nem voltak, de az annyival gyengébb is. Viszont csak akkor szedjétek ha muszáj mert ez is csak egy méreg.
Remélem valamennyit segítettem a fenti információkkal. Hamarosan szükségem lesz a következő adagra, remélem addigra érkezik szállítmány. Ha így lesz jelzem nektek mindenképp. ( Egyébként elég bosszantó hogy nincs a gyógyszernek helyettessítő változata, és ennek tudatában ekkora hiány léphet fel.)
1-2 éve írta itt valaki hogy 14 éve szedi és semmi baja tőle.Valami veleszületett bőrbetegségre kapta nem ps-re.Remélem még visszatér ide és megírja mi van vele azóta. Most is kérdezte a dokinéni hogy akarom-e még szedni.Mondtam neki van más választásom? Azt mondta nem sok :)
Kíváncsi lennék, mennyien szedik, akiknek nem okoz mellékhatásokat vagy csak enyhéket.
Itt a fórumon sokan írták, hogy nem bírják. Talán szerencséd lesz, és bírod hosszabb távon. Biztos megpróbálják előbb-utóbb csökkenteni, majd abbahagyatni.
Nem tudom enyhített-e mert soha nem volt vele gondom.Fújom magam reggel-este a Symbicorttal. 3 havonta megyek a tüdőgondozóba röntgenre meg légzésfunkcióra.Nem mondták hogy rosszabbak vagy jobbak lennének az értékek.
Ez tényleg érdekes.Bőrklinikán írták fel? Nekem folyamatosan ellenőrzik.Bár magasabbak voltak a májfunkciós értékeim a gyógyszer szedése előtt.A hajam nem hullik,ha hullana sem venném észre mert 0.3 as :) Más gyógyszerrel nem próbálkoztál?
Láttam a feltöltött képeidet, az enyém is hasonló, de sajnos még nagyobb kiterjedésű. Az idén nyáron még a legmelegebb napokon is csak hosszú ruhában tudtam kimenni az utcára. Pár éve fölírták a Neotigasont nekem is, de abbahagytam, mert marékszámra hullott tőle a hajam, és a májfunkció értékeim már előtte sem voltak jók. (Érdekes, hogy ennek ellenére fölírták)
Igen, biztos kell hozzá valamilyen génhiba, és ennek kijavításában látják a kutatók a gyógyítás lehetőségét.
Tartok tőle, hogy ez még odébb van...
A felmenőim között senkinek nem volt ilyen nyavalyája, de valaki hordozhatta, csak nem tört ki rajta.
Laciren kérdezte, hogy kinek volt gyerekkorában frusztrációja, leginkább arra válaszoltam, és szinte biztos, hogy mindannyiunknak vannak vagy voltak stresszesebb időszakai, amivel nem tud vagy tudott mit kezdeni. Sokszor olvastam itt a fórumon is, hogy valakinek az életében megszűnt az idegesítő tényező, és magától eltűnt a sömör.
Én is így voltam vele.Semmi sem hozott enyhülést.Hiába voltam egész nyáron napon,vagy jártam a Tomesába,fényterápiára.Megvontam magamtól sok mindent vagy fél évig de semmi javulás nem volt észlelhető.15 év alatt eddig csak a gyógyszer segít.
A pszoriázis genetikus jellegű, a psoriasisra hajlamosító génnek eddig 7 fajtáját azonosították. Az örökletes betegség megjelenéséhez egy kiváltó faktor is szükséges. Ez a faktor lehet külső vagy belső: vagyis lehet dohányzás és/vagy elhízás, nem megfelelő táplálkozás, és lehet stressz is; ha ezek együttes értéke elér egy bizonyos küszöböt, akkor jelenik meg a pikkelyes bőrelváltozás. (Mint általában minden genetikailag meghatározott tulajdonság vagy betegség kialakulásához az örökletes tényezők mellett a külső környezetből származó hatások szükségesek. Az, hogy ilyen esetekben milyen mértékben játszanak szerepet az örökletes tényezők, és milyen mértékben a környezeti hatások, a két tényező egymáshoz viszonyított relatív erősségétől függ. Erős genetikai meghatározottságú betegségeknél az állapot lényegében a környezeti tényezőktől függetlenül is kialakul, míg fordítva, erős külső hatások lényegében mindenkinél tudnak kóros állapotot, így pl. rosszindulatú tumort is okozni. Az esetek többsége a két szélsőség között van.)
Nem hiszem, hogy önmagában a (stresszes) ÉLET ps-t okozna. Annál is inkább, mert megtalálták már a kutatók a génhibát, amitől egyeseknek van, v lehet, másoknak -e hiba hiányában- pedig sosem lesz. Az viszont igazolt, hogy a terhek, beleértve a lelki terheket is berobbanthatják, fellángolását okozhatják ennek a nyavalyának.
Azt hiszem, mindannyian cipelünk magunkkal sérelmeket, és gyermekkori vagy későbbi frusztrációkat. Amikor nekem 20 éve kijött ez a nyavalya, akkor már évek óta rakódott, és Édesanyám halála feltette az i-re a pontot. Ahogy visszagondolok a gyermekkoromra, akkor is stresszes, mindig megfelelni akaró ,,jó kislány" voltam, és azóta is gyakran veszem észre, hogy összeszorítom a fogam vagy a kezem, és sokszor indokolatlanul rágódom olyan dolgokon, amiket saját magam emeltem problémává. Persze a stresszen kívül biztos a táplálkozás és az emésztés is okozója lehet a betegségeknek, és még ki tudja, mi minden.
Nekem nincsenek csak úgy spontán jobb időszakok, eddig kizárólag csak valamilyen kezeléstől lett jobb, de utána mindig egyre nagyobb területet lepett el. Nem hat rá a napsütés, a fénykezelés, a tejtermékek kizárása, a szénhidrát csökkentése, alkohol- és húsmentesség, és most nagyon-nagyon tele vagyok.
Azért még mindig bízom benne, hogy lesz még jobb is.
Szia, az már jó ha rájöttél mi a forrás ami ezt okozza. Remélem találsz megoldást, hogy megfelelő szakemberhez kerülj.
Mint írod a lakóhelyeden nincs, talán a legközelebbi városban van magán pszichológus. A rendelőintézetekben elkeserítő a helyzet.
Mikor a Neotigasont szedtem állandó öngyilkos gondolataim voltak tőle, és csak sírtam mindig, soha azelőtt és azután sem. A rendelőintézeti orvos tanácsa ennyi volt: vegyek példát a kéz és láb nélküli férfiról aki teljes életet él így is. Ezért járt egyetemre.... Kb öt perc jut egy betegre, felírt egy szorongasgátlot amitől olyan voltam mint egy zombi. Három nap után mindkét gyógyszert abbahagytam és jól lettem.
Lehet, hogy vannak azért jó orvosok is a szakrendeléseken de, idejük nincs a betegre az biztos.
