A volt barátnőm jelent meg benne. Vele strandoltam egy jót (ilyen egyébként akkor is csak álmomban történhetett meg, amikor jártunk), majd utána elmentünk tüdőszűrésre. Hogy minek, azt ne kérdezd.
Aztán hazasétáltunk. Itthon pedig bejelentett nekem valamit. Hogy már nem akar velem járni, mert nem tetszem neki. "De hát miért?" - kérdeztem. És rámutatott a térdemre. Azért, mert szőrös. Majd végigsimította a lábszáramat is, szintén a szőröket mutatva, majd a combomon lévő kicsi szőr felé vitte az ujját.
"Ezért akarsz elhagyni??" Nem akartam elhinni. "Hát leborotválom, vagy legyantázom a lábam kicsim!" - könyörögtem neki. De hajthatatlan volt. Végül megkérdeztem: "Igazából mondd meg, kicsi a faszom..?" És erre nem válaszolt.
Érdekes, mert amikor tényleg elhagyott, akkor is megkérdeztem hogy kicsinek találja-e a faszom. De eddig még 1 barátnőm se mondta, hogy igen. Igaz, eddig összesen csak 2 lány látta a faszomat. Ja nem, 3, de az csak moziban.
Vagy várjál, látta még valaki? Nem is tudom.
Biztos azért álmodtam ilyen szépeket, mert tegnap voltam a konzulensemnél aláiratni a kibaszott szakdogámat. Készültem erre a napra. Alsógatya nélkül aludtam, hogy ne elszorított gyomorral ébredjek. Reggel megittam egy kávét és bevettem egy Algopirynt is, hogy észnél legyek. Jó korán keltem, mégis az utolsó pillanatban indultam el a buszhoz. Félig-meddig a szarás határán voltam egész reggel, de végülis nem mentem WC-re.
A nagy sietségben otthon hagytam a kutya elleni gázspray-met, Ezt az úton vettem észre, de már nem fordultam vissza érte. Volt nálam egy esernyő, azzal talán tudtam volna védekezni, ha valami történik (kinyitom, mint Demszky testőrei a tojások ellen).
Mivel nem volt senki, de szó szerint senki az utcákon, így énekelve mentem a buszmegállóhoz. (Mert csak én vagyok ilyen balfasz hogy gyalog lófrálok még mindig.)
Odaérve jutott eszembe, hogy nem imádkoztam elindulás előtt, pedig mindig szoktam. Úgyhogy a kezem közé kulcsoltam a telefonomat, elindítottam a hangjegyzetet, és rákezdtem:
"Istenem... magyarok istene, telefon istene. Kérlek, kérve kérlek, segíts rajtam, ne találkozzak senkivel ezen az úton, mert nem szeretnék makogni senki előtt, úgyhogy kérlek, alakítsd úgy a sorsomat, hogy ne fussak össze semmiféle ismerőssel az út során. Köszönöm Istenem."
Majd kinyitottam a szemem és... ott állt egy buzigyerek a megállóban mellettem!! Báá!!! Mikor került ez ide? Isten faszát! Nem is hallottam! Elsüllyedtem volna szégyenemben. Kurva életbe.
Na mindegy. Úgy tettem mint aki gyogyós, hátha akkor nem néz rám annyira furcsán. Szerencsére hamarosan meg is érkezett a busz, behúzott nyakkal gyorsan felszálltam rá. Jó drága volt a jegy, mert egészet kellett vennem. A kurva isten bassza meg.
Leültem leghátra, ahol három ülés volt. Egy öregasszony ült mellettem. Előttem meg egy cigány kurva. Az első adandó alkalommal mind a kettő előrébb ült vagy 5 méterrel. Mi a fasz van? Büdös vagyok, vagy mi??!
A szégyenek legszégyenteljesebbike, amikor egy cigány is elül jó messzire tőlem, mert nem bírja a szagomat.
Pedig fürödtem előző este, jól átmostam magamat, a hónaljamat is. Lehet, hogy máris hagymaszagú lett? Benyúltam a kezemmel a hónom alá, megdörzsöltem és megszagoltam. De nem éreztem semmit. Azért egy zsepivel még megtörölgettem ott a szőröket meg mindent.
Aztán így utazgattam tovább, végülis elég kellemesen éreztem magam a buszon, megfigyeltem, hogy nem voltak kinyithatók az ablakai, így a sok barom nem tudott nekem huzatot csinálni, heheeheheee.
(Ezért is mertem hátra ülni.)
Odafelé a busz megállt egy pályaudvaron, leállította a sofőr a motort és le is szállt valamiért. Ekkor a három sorral előrébb ülő cigány luvnya hátrafordult és megkérdezte:
- Mos' méé álltunk mög?
Mintha összetartoznánk, vagy a kísérője lennék.
"Hát honnan tudjam." - gondoltam, de persze egy cigánynak mindig illedelmesen és pontosan kell válaszolni, úgyhogy "Öt percet várakozunk" - feleltem.
Erre fogta magát és leszállt a cigó.
Na erre nem számítottam.
A sofőr meg visszajött.
Jaj mondom el ne induljunk mert akkor mit csinálok, most szóljak egy cigány miatt a sofőrnek?
Egyáltalán nem voltam biztos benne hogy 5 percig várunk, csak tipp volt.
De szerencsére visszajött a luvnya is időben. Vett (vagy lopott) valami rágcsálni valót magának.
Aztán elkezdett telefonálni:
- Itt vagyok ezen a ##!!!%%% (ilyen-olyan) buszon de nem a megszokútt útvonalún mögy! Assö tudom hunn vagyok! A gyerek (mármint a pasija biztos) elvitt vóuna aatóval de nem mertem vele menni mer (!:) nincs jogsija!
Basszus ezek a cigányok jogsi nélkül autóznak. A rohadt életbe és a rendőrök nem ezeket üldözik!
Aztán mentünk tovább, és amikor közeledett az én megállóm, már készülődtem a leszálláshoz. Elkezdtem vakaródzni, majd fölkeltem és a középen lévő ajtóhoz mentem. Ott álltam mint egy fasz elég sokáig, mert elszámoltam magam, és elég messze volt még a megálló. Egyszer a sofőr hátrakiáltott nekem: "itt szállsz le?" én meg azt se tudtam, hol is vagyunk, a dermedtségtől nem is tudtam válaszolni, csak úgy ösztönösen azt mondtam: "neem!", és szerencsére tényleg nem az volt az én célállomásom. Látszódott a sofőrön hogy ideges volt, hogy nem tudta hogy beálljon-e a megállóba, vagy ne.
Aztán meg ott ahol le akartam szállni, meg se állt ez a geci. Lehet, hogy kiáltanom kellett volna egyet, hogy "itt szeretnék leszállni!", de hát mivel dadogok mint egy makákó majom, inkább nem kezdek bele semmiféle mondatba, főleg hangosan nem, hogy mindenki hallja.
Aztán végülis nem sokkal messzebb megállt egy következő helyen, ott gyorsan lepattantam a buszról és szedtem a lábam. (Egyébként ezen a buszon nem volt leszállásjelző gomb, vagyis én nem találtam.)
Elég borongós idő volt, érdekes. Az út úgy tűnt, mintha állna rajta a víz, de pedig nem esett eső épp akkor. így nem kellett elővennem az esernyőt.
Mentem hát a megbeszélt hely felé, közben ügyelve arra, hogy ne üssenek el, mert idegen helyen mászkáltam. Az járt a fejemben közben, hogy majd ha becsöngetek, és nem a konzulensem nyitja ki az ajtót, akkor mit mondok? Elég kimondhatatlan neve volt ennek a gecinek, ilyenkor előre el kell terveznem magamban a különféle mondatokat. Szerencsére itt csak két féle változatot kellett megjegyeznem: ha ő nyit ajtót, vagy ha nem ő.
(folyt köv mert így is túl hosszú, gondolom párezer ember azért olvassa ezt rendszeresen, az több órányi életidő elvétele)
Hát nem semmi, amiket átéltem ma. Jó korán keltem. Már fél 7-kor. Dolgom volt. Megjártam a fél országot. Vagy legalábbis a fél várost. Reggel fel kellett öltöznöm, és mennem. Ez olyan szokatlan volt ahhoz képest hogy mindig addig alszom amíg jól esik, és egész nap pizsamában vagyok. Nagyon kényelmetlen volt kimenni a buszhoz. És közben még kutyák is veszélyeztettek, mert kirohant egy farkaskutya valahonnan ahol nyitva volt a kapu. Meg még egy kutya volt és ugattak egymásra, nekem meg ott kellett elmennem mellettük! Le kéne lőni ezeket a szarokat a gazdáikkal együtt!!!
Aztán végülis szokásomhoz híven lekéstem a buszomat, a 3 perccel ezután jövő meg nem állt meg ott annál a megállónál. Csak szemezni tudtam a sofőrrel. És még ott is mászkált egy kóbor kutya. Tökre megijedtem mindig amikor felém jött. Én azért drukkoltam, hogy üsse már el egy kocsi, míg az arra járó 8-9 éves gyerekek meg elkezdték simogatni. Beszarok.
Aztán meg egy öregasszony rágyújtott és jött felém a füstje. Ez is olyan iszonytató volt. Velem mindig ilyen rémtörténetek történnek, amikor kimegyek az emberek közé. Tehát ott állt a cigizős öregasszony, akitől eltávolodtam, hogy ne érezzem a szagát. Hát erre még oda is jött hozzám a füstjével együtt, hogy beszélgessen. Basszus ezek nem látják rajtam, hogy mennyire gyűlölöm az ilyeneket, hogy olyan nyugodtan odajönnek hozzám? Ez már kinyitja a bicskát a zsebemben. Ennyire szimpatikus vagyok ezeknek? De csak az ilyeneknek, a szép lányok nem lépnek oda hozzám. Na és akkor még odaszólt nekem, kedvesen megkérdezte hogy "maga is lekéste a buszt?"... igen én is bazmeg, hogy estél volna a kereke alá, akkor most nem kérdezősködnél. Pont annyi idő kellett volna még nekem, amíg téged eltakarítanak alóla. Már rég úton lehetnék.
Na de én csak ott álltam és várakoztam. Közben telt-múlt az idő, jöttek-mentek az emberek. Volt aki felszállt, volt aki leszált, majd megjelent a buszmegállóban egy régi osztálytársam is, wááá!! Őt kb 5 éve láttam utoljára. Bár, persze senki más se látott engem azóta. Na, ő egy kicsit már megöregedett, tehát olyan korosztályába illő külseje van, én meg ugyanolyan vagyok mint 5 éve, sőt, mint 15 éve.
Megszeppenve álltam ott, szerencsére messzebb voltam, mert a buzi öregasszony füstje miatt már korábban odébb mentem. Csak odaköszöntünk egymásnak messziről. Fogalmam se volt mit mondjak neki, ha odajönne hozzám. Most mondjam meg, hogy a munkanélküli hivatalba megyek? Úristen.
Na mindegy aztán arra jött a járdán a szomszédunk is. Láttam hogy jön, mert akkor pont arra néztem. Ő is látott engem. Aztán kicsit a másik irányba fordultam, mert onnan láthattam ha jön valami busz. Úgy akartam csinálni, hogy mielőtt ideérne mellém, visszafordulok hogy köszönhessek, csak elszámoltam az időt, vagy elbambultam és elfelejtettem visszafodulni, az meg megérkezett és csak elment mellettem. Ajjajajaj, ez már pedig panaszkodott egyszer anyámnak, hogy nem köszönök neki. Pedig most akartam köszönni! Máskor is köszönnék neki, csak gyakran nem veszem észre hogy a kertjében kapál, amikor lemegyek napozni vagy olvasni.
Meg aztán arrafelé autózott az unokatestvérem is, vagy háromszor elment előttem. Csak el van sötétítve az üvege és nem láttam, hogy észrevett-e, tehát hogy integet-e nekem belülről vagy nem. Akárhogy figyeltem, nem láttam be. Közben meg lehet hogy integetett nagyban, erre én meg csak álltam ott és lestem. Hjajj, ezért hiszi azt mindenki, hogy én nem köszönök senkinek...
De elhatároztam, hogy most jóvá teszek mindent. Jött visszafelé a szomszédunk. Na, most arccal őfeléje voltam fordulva, és nem fordultam el, csak arra néztem, és azt vártam hogy ideérjen és akkor végre köszönhessek neki, hogy megtörjön a jég. Már nagyon vártam, hogy ezt megtehessem, biztos ettől a szívébe fog zárni, gondoltam. Jött, és mosolygós szemekkel köszöntem is neki, erre ő meg nem nézett rám, és nem köszönt vissza!! :,-((( Hüp-hüp-hüpp, nagyon szomorú lettem. Most ő kezdi?
Na mindegy. Azért ez nem rázott meg annyira. Később jött végre a busz, zsupsz felszálltam és mentem. Útközben láttunk egy felborult autót az úton, mindenki "hű-há"-zott én meg csak ültem, valahogy nem volt kedvem még a nyakam se elfordítani. Valahogy leszartam. Különben is el voltam gondolkozva. Annyit azért láttam, hogy nem tört nagyon össze a kocsi, biztos túlélte aki benne volt. Később meg egy fa-szállító teherautó ment előttünk, és az előttem ülő anyuka odaszólt a kisfiának hogy nézd, előttünk megy a faszállító! :-))
Na aztán odaértem és 10 perc alatt elintéztem amit akartam. Kicsit tartottam tőle, hogy nem tudok majd szót váltani a hivatalban senkivel, mert úgy láttam hogy mindenkitől elszedik a kiskönyvet, és aztán kihozzák időnként egy stócban, és csak gyorsan visszaadják mindenkinek. Én viszont azt szerettem volna ha behívnak és az asztalnál elmondhatom hogy mit akarok. Szerencsére így is lett, meghallottam hogy valaki elkiáltotta a nevemet, és bent megkérdezhettem a dolgaimat nyugodtan. Pedig sokan le se ülhettek, sőt! Be se mehettek, csak ott a bejáratnál álltak és várták hogy visszakapják a kis könyvüket, aztán tűnés. Én azért lehettem kiváltságos - úgy gondolom - mert fehérbőrű vagyok. Voltak itt cigányok is.
Úgyhogy tök hamar elintéztem a dolgaimat, örülhettem. Bandukoltam vissza a buszhoz, közben énekeltem magamban valami dalt, még a szám is mozgott. De nem láttam az orromnál tovább, mert ott jött szembe megint ugyanaz az osztálytársam akit már előbb is láttam!! Bááá!! Az meg ott látta hogy magamban beszélek, wháá!! Mit gondolhatott rólam! Jaj gyorsan magabiztos fejet próbáltam vágni. Aszittem bemegy valami boltba, de nem, az ajtóban megállt. Úgyhogy sietősre vettem a figurát, de nem tudtam mit kéne csinálni, átmenni a túloldalra, vagy ilyenkor beszélgetni kéne vele, de mit? Na aztán úgy döntöttem hogy megyek egyenesen előre, lesz ami lesz, ő meg majd legföljebb szól, ha akar. Hát, annyit mondott nekem mosolyogva, hogy "...még egyszer találkozunk.. :-)" én meg mosolyogva vissza hogy "...az szerencse! :-)".
Huh, ennyivel megúsztam. Egyébként volt ennek valami értelme, amit mondtam? Van valami olyan mondás, hogy ha kétszer találkozunk ugyanazzal, az szerencsét hoz? Vagy ez arra vonatkozik, hogy ha kétszer ugyanabba a szarba lépünk, csak már keverem a dolgokat?
Na mindegy, semmi értelme nem volt egyikünk beszólásának se, maradjunk ennyiben.
Aztán eláztam, mint a szar, mert basszki MINNDIG akkor esik az eső amikor ide a hivatalba megyek! Rendszeresen elázok ilyenkor! Ez hogy lehet? Aztán meg öcsém még panaszkodott rám, hogy amikor hazaértem, minek csöngettem (mert hát erre ébredt fel). Hát minek. Mert be akartam menni. Kulcsot meg nem akartam vinni, ha itthon vannak. Még szerencse hogy anyám nem a kertben volt, így meghallotta és nem kellett fél órát várnom a kapu előtt, mint múltkor, amikor minden jött-ment azt kérdezgette, hogy minek állok ott. Na de mint kiderült öcsém akkor feküdt le, amikor én keltem, és ezért volt kialvatlan és nyűgös. Bezzeg ha én maradok fent reggelig, engem megszidnak érte.
Egy nem mindennapi küldetésre vállalkoztam ma. Ezt most el kell mesélnem...
Fel kellett már töltenem a telefonomat egy kis pénzzel, és gondoltam hogy ma ezt elintézem, mert úgyis sms-t kell írnom valakinek, üzleti ügyben. Elég szar dolog a telefonban, hogy lemerül a pénz róla. Olyan rossz volt mindig feltöltőkártyáért bemennem valahova, sose értették mit hablatyolok. Most a bankkártyámon se volt pénz, úgyhogy automatából nem tudtam volna feltölteni, és eléggé gátolt az a tudat hogy személyesen kell valahol ezt elintéznem.
Szívem szerint nem is indultam volna el, nem jutott eszembe semmi jó mondat ahogy ezt érthetően elmondhatnám az eladónak. Arra gondoltam hogy ha a kezembe lesz a teló meg az az elektronikus kis kártya ami mostanában jött divatba, akkor csak tudni fogják hogy mit akarok.
Muszáj volt ezt elintéznem. Szóval szükségből elindultam a T-Mobile bolt felé. Egész jó volt sétálni. Igaz kicsit elfáradtam már az első néhány száz méter után, de lassítottam és úgy még bírtam menni tovább. Elhaladtam egy kis templom előtt, majd lefelé vezetett az út egy lépcsőn, aminek az alján egy kis boltív volt, meg egy kapu. Annak a tövében ült egy lány. Háttal ült nekem. Azt hittem többen is vannak ott még vele, csak kitakarja a maradékot a boltív fala. Olyan hülyén éreztem magam hogy el kell haladnom előttük, biztos engem fognak lesni a hátam mögött hogy milyen béna, esetlen a menésem.
De aztán váratlan dolog történt: ahogy odaértem, láttam hogy az a kislány egyedül üldögél ott a kapu tövében. Jé, de furcsa volt... ilyen még van a mai világban? Minek ül egy lány ott, egyedül? Így már kicsit nyugodtabban mentem tovább. Egy elég elhagyatott kis kapu volt az amúgy. Nem napozott a csaj, vagy ilyesmi, csak ott üldögélt. Elzavarták otthonról, vagy mi?
Na mindigy így alakult. Nem köszöntem neki mert nem jött létre szemkontaktus köztünk. De azért mielőtt befordultam volna egy utcába egy házsaroknál, még rápillantottam hogy megnézzem szemből is a lányt. Egész jó volt.
Aztán ahogy közeledtem a T-Mobilhoz, egyre csak dagadt a gombóc a torkomban. Már nem is érzékeltem a külvilágot magam körül, csak arra koncentráltam hogy el tudjam mondani amit akarok. Egyébként még a templom előtt egy rövid imát is tettem, hogy ne zavarodjak bele...
A bejáratkoz közeledve az járt a fejemben, vajon milyen eladó ül ott bent, és vajon vannak-e bent még mások is, akik majd engem fognak bámulni? Vajon megérti-e az eladó a testbeszédemből meg a fél szavaimból hogy mit akarok, vagy direkt élvezni fogja ahogy makogok és elmondatja velem ötször, amíg színházi minőségű előadásban nem beszélek? Máskor szoktam tenni egy-két tiszteletkört a bejárat előtt, mielőtt bemegyek, hogy összeszedjem a gondolataimat, elmegyek az utca végére meg vissza; de most lelassult az idő körülöttem és beléptem egyből...
Szerencsére egy bizalomgerjesztő ember ült bent, megértette mit akarok és el is intézte nekem a feltöltést. Érdekes hogy azt a szar kis kártyát amit egy trafikban adtak, itt nem tudták használni. A telefonomat kellett beadnom. Tudnám mé szűnt meg a Dominó kártya... na mindegy leszarom!
Boldogan indultam tehát haza, visszafele jövet a kislány még mindig ott ült a kapu előtt, ott mentem el mellette, szinte nekem volt kínos hogy ott egy méterre megyek el mellette, és a nagy szőrös lábamat kell szegénynek bámulnia egy pár másodpercig. Később hátranéztem rá föntről, mert emlékeztem hogy jön mögöttem egy csaj, azt hittem az a barátnője lesz és őt várja, de nem. Az is csak elment mellette szó nélkül...
Régen az ilyen lányokra mindig azt hittem, hogy magányosak és nincs senkijük. És hogy ezeket simán meg lehet kúrni.
Leszoktam az ilyen gondolatokról már...
Na mindegy, nem gondolkoztam ezen tovább. Örültem hogy ezt a nehéz feladatot amit elterveztem, ezt a MISSION IMPOSSIBLE-t végül teljesíteni tudtam, és most van is pénz a telómon és nem is égtem le. Hazafelé viszont egy igazi élményben volt részem. Jött velem szemben egy kutya. Szerencsére nem egyedül, valami kislány ráncigálta, hogy maradjon a jártán. Én nagy ívben elkerültem őket, kimentem az útra, de ahogy közeledtek, már egyre inkább azt a kislányt néztem. Rá voltak ragadva a szemeim, bár ő ügyet sem vetett rám. A kutyával foglalkozott. Olyan szép hamvas kis bőre volt neki, olyan zsenge, fejlett testű kislány volt, hogy csak bámultam, csavarodott a nyakam utána, ahogy haladtam el mellette. Nagy mellei voltak, puha világos bőre, és vékony dereka. Helyes volt mindene. Csak attól a kutyától féltettem, nem értem hogy tud egy ilyen kis lány egy hatalmas kutyával sétálni. Mivan ha kiharapja neki a combját? Nem értem... komolyan nem...
Én messze kikerültem őket. Amikor a 10 méteres sugarú kitérő után visszatértem a járdára, megálltam egy fa árnyékában és hátrafordultam, majd földbe gyökerezett lábbal bámultam egy darabig azt a kis leányt. Nem arra gondoltam, hogy "tyű az annyát, de megbasznám!", hanem... csak ámuldoztam rajta, hogy milyen csodákra képes a természet. Ebből a lányból úgy áradt valami, ami letaglózott. Nem volt idétlen feje, nem olyan kis kurva volt mint amilyeneket Pesten látok libasorban egymás után jönni; ez a lány nem valahol egy másik dimenzióban járt, hanem nagyon is ezen a világon. Vajon hová mehetett azzal a kutyával?
Jaj istenem... néhány perc tétlen, szájtátott álldogálás után hazafelé vettem az irányt és folytattam az utamat. Már csak be kellett kanyarodnom az utcánkba, és otthon is voltam. De teljesen kizökkentem ez alatt a pár perc alatt a megszokott életemből. De furcsa volt, hogy itt egy ilyen kis városban ahol lakom, amikor senki nincs az utcákon, az egyetlen ember aki velem szembejön egy bombanő... Olyan jó lett volna leszólítani azt a lányt, vagy valami... de hát én, aki egy telefonfeltöltésre is fél napot készül? ...áh.
Jaj de rossz így élni, makogva-hablatyolva. Legalább lennék valami hülye, születtem volna down-kórosnak, aki nem tud a világáról semmit, akkor boldogabb lennék, mint így, hogy csak a megvetést és lekezelést, lenézést kapom, ilyen gyötrelmesen, megaláztatva élni. Az egész életem egy nagy HIÁNY. Minden hiányzik belőle.
Jaj ez a lány istenem, ...most úgy kavarog bennem minden. De rossz hogy ezek az élmények mind kimaradnak az életemből. Interneten már vagy kétmillió fényképet néztem lányokról de ilyen hatást egy se tett rám.
Van-e értelme így bárminek... másodrendű vagyok csak. Úgy irigylem azokat akiknek ajándék az élet... és nem kereszt...
Amúgy úgy beizzadtam mire hazaértem, hogy le kellett zuhanyoznom. 2 kilométer volt a táv, vagy annyi se...
Most még az internet is elmegy... le kéne baszni ezeket a g***ket hogy ne szórakozzanak velem. Mit szakítják meg folyton a kapcsolatomat. De kivel mással szórakoznának mint velem? Nem birok érvényt szerezni magamnak. Egy ilyen makimajomtól én is elvenném a netet. Hogy védjem meg magam? Órákig készülődnék mire fel merném tárcsázni őket. Mindegy, kivárom míg visszajön. Addig hallgatom a g*** szomszédok mélynyomású zenéjét egy kicsit. Hátha megőrülök és akkor jobb lesz!
Feltelepítettem a gépére egy billentyűzetfigyelő- és képernyőlopó programot, amivel az volt a célom hogy megszerezzem az e-mail jelszavát, és megnézhessem miféle picsák írkálnak neki, mert a múltkori begyűjtésem óta megváltoztatta, és én meg még nem is léptem be azzal. De amilyen piszok mázlija van, nem lépett be a freemailbe az a ...grrrr! Nem találok szavakat rá, hogy mekkora katasztrófa az a gyerek!
Na szóval végig néztem a képernyő elmentéseket, amit 5 percenként végzett az ügyes kis program. Az 1900 képből kb. 1880 az egy hülye stratégiai játék képernyője, amivel csak ő tud játszani mert én még nem jöttem rá, mi a lényege annak az egésznek. De találtam nagyon érdekes képeket is, amiket most mellékelek.
Nézd csak meg...
...az internetes tantárgyfelvételét.
HÁT NORMÁLIS EZ A GYEREK??????
EZ HÜLYE, ESKÜSZÖM!!!!!! ESKÜSZÖM, HOGY TÖK HÜLYE!!!!!!!!!!!
Hát ejtőernyőzést vett fel tesiből? Mit fog ez csinálni, repülőgépből fog kiugrálni? Ez egy barom! És apámék engedték neki? Biztos ezt sutymorogták a múltkor... "Próbálj csak ki mindent, édes kisfiam, menjél fel a repülővel és ugorj ki!"
Most nem azért, de ezen teljesen kiakadtam.
A te szüleid neked hagynák, ha te ejtőernyővel akarnál repülőkből kiugrálni?????
Jaaaaaj istenem ISTENEM!!!!!! Mindjárt elkezdem rugdosni az asztalt idegességemben! Engem még diszkóba se engedtek el, merthogy ott "késesek" vannak! Olyan határozottan fellépett apám, foggal körömmel itthon tartott és mindenféle hülyének elmondott, amiért én szórakozni akartam egy kicsit.
Ennek meg a seggét nyalnák, és ha egy rakátéval ki akarná magát lőni az űrbe, arra is azt mondanák hogy jól van kisfiam, menj! Adjunk zsebpént? Mennyi kell? Mennyi az albérlet a Holdon?
Issssstenem....
ilyen családot
Mért nem beszélgetnek el végre ezzel a HIBBANT öcsémmel, hogy "figyelj már... térj már végre észhez"
Nekem mindig azt mondták hogy mikor jön má meg az eszem.
Ennek a kis buzinak vajon egyszer megjön???? Mert egyáltalán nem úgy viselkedik ahogy az normális!!!
Jaaaj..... na jó... elég.
Már nem jutnak szavak az eszembe, hogy mit mondjak még erről a kis.... faszról.
Én egész életemben el voltam nyomva és szerintem ...az egészségem is ráment már gyerekkoromban, amikor nem dönthettem önállóan.
Most már nem is tudok... ki lettem nyírva. :(
Rossz helyre születtem, mert nem igaz hogy én ide lettem rendelve, ilyen szar világba!!
apám megint hülyét csinált belőlem.
felmentem segíteni. erre ott idegeskedek hogy miért dübörögnek az utcában,
megőrülök.
ő meg: - sz*rd má le!! én nem arra figyelek, és nem is idegeskedek rajta.
én meg mászkáltam mint egy párduc az állatkerti ketrecében össze vissza
mérgesen.
aztán addig mondogattam hogy megőrülök, hogy apám rossz helyen fűrészelte el
a parkettát.
először csak nézegette, elvitte, méricskélte, aztán vörös lett a feje és
mondta nekem hogy "MENJ A P*CSÁBA!!!!!! TEEEEE! HÁT MÁ MEGBOLONDÍTASZ!!!!!!!
HÍVD FEL ANYÁT! TE MEG MENJÉ LEFELE!!" úgy siettem, hogy majdnem elcsúsztam.
Anyám meg jött ki hogy mi van.
Oszt fölment.
Aztán estére, ahogy már csend lett, és megnyugodtunk, felmentem hogy
megnézzem hogy haladnak, aztán akkor mondja apám mosolyogva sóvárogva, hogy
végül is jó helyen fűrészelte el, csak akkor rosszul látta.
Marhajó.
Anyám kifogott egy vakondot a kertben! Szegény menekült volna be a földbe de
anyám a kapával megállította és egy vödörbe tette. Az meg (ahogy elmondta
anyu) úgy visított mint egy malac. Szegény, milyen szar lehetett neki hogy
megzavarták a nyugalmát és egy számára idegen helyre (a vödörbe) került.
Szegény, én úgy sajnálom.
Azt mondja anyu hogy tiszta idegbe volt a vakond, a vödörben is egyfolytában
kapart és sikított.
Aztán dobott rá egy kis földet, ahová befúrta magát és ott már megnyugodott.
Valahol azt hiszem én is ilyen vagyok.
Ha kivesznek a környezetemből és például nem ülhetek ide a számítógéphez,
vagy nem csinálhatom a megszokott dolgomat, akkor nagyon rossz nekem. Én
teljes mértékig tudok azonosulni azzal a kis vakonddal. Most fogjuk felvenni
videóra hogy hogyan mozog a vödörben, ha egy kicsit megforgatjuk. Ha akarod,
elküldhetem a felvett másodperceket. Egyébként, mindig csak fúrja-és fúrja
be magát abba a kis földbe. Van neki szeme? Én nem is láttam még. Azt hiszem
hogy hasznos állat mert megeszi a földben a férgeket és a kártékony
bogarakat. Ez igaz?
És olyan szép selymes kis bundája van!
Nagyon megszerettem ezt a kis állatot, egyfolytában rajta gondolkozok.
Ha akarod szólíthatsz vakondnak, azt hiszem mától ez lesz a becenevem!
Na, de szerdán is voltam ám Pesten. Egy öreg trottyhoz indultam, hogy visszaviszem a kazettáit meg megbeszéljük az "üzleti humbuk ügyeket".
-most megint felidegesítettek apámék. Öcsém ott mondja a dolgait apám meg keresztbe tett lábakkal figyeli őt, mintha valami előadást tartana. Engem meg állandóan hülyébe vesz, énrám SOHA AZ ÉLETBEN nem figyelt. De öcsém is egy nagy debil, elképesztő amiket beszél, olyan érzelmek nélkül beszél, mint egy állat, vagy mint egy gép.-
Azért megpróbálom még befejezni ezt az e-mailt.
Na szóval szerdán meg busszal mentem Pestre. Leszálltam az őrsnél, elballagtam ahhoz a kis kajáldához ott az Árkáddal szemben. A sarokban láttam is egy pékdét. Nézegettem, mit egyek, mit egyek. Megláttam egy kakaóstekercset, de hát azt ilyen hidegben én nem tudom kimondani, meg aztán túl maszatolós kaja. Megláttam mellette valamit:
- Ez itt túrós táska?
- Öö.. hát az éppen lekváros, de van túrós is!
Nem is tudom mért túróst kérdeztem, hisz nem is szeretem a túróst. Mondom:
- Á én inkább a lekvárost kérem!
Aztán megettem és mentem az öreghez, de már este lett és az a 17. kerület olyan sivár környék, úgy utállom!! Ráadásul egy kutya szabadon volt! Egy elég nagy kutya. Mért bámult engem?????? Mért nem birt tovább beszélgetni a többi rühes döggel?? Úgy éreztem magam mint egy természetfilmben a leendő zsákmány. Sajnos csak egy gázspray volt nálam, de még igy is jobbnak láttam visszafordulni mert mozdulatlanul nézett az a dög és pont mellette kellett volna elmennem na de ki mer ilyenkor? Egy sötét utcában, ahol senki se mászkál...
Próbáltam kerülővel menni, de ott is olyan sötét volt, meg csak kutyaugatást hallottam, sőt az egyik kutya szinte már átugrott a kerítésen, annyira szét akart tépni. Na, újra sarkon fordultam.
Mentem is haza, megint csak elbasztam egy csomó pénzt a buszra. Telefonálni meg nem birtam az öregnek, hogy hahó itt vagyok az utcád szélén, mert épp ilyenkor van 0 Ft a kártyámon.
Jajjj, mostanában idegessé válok ha hosszú e-mailt írok, mert közben a családom felidegesít.
Lényeg ami a lényeg: nem tudsz valami jó albérletet Pesten? Hol lenne érdemes laknom, a belvárosban vagy a külvárosban? A belvárosban sok ember van egyidőben, lehet hogy ez veszélyesebb? Bár a külváros meg túl nyugis, tehát ott is valószínű hogy rámtörnek és kinyírnak. Márpedig el akarok költözni, csak egy hónapra. De van ott ágy? És tévé? És fürdőszoba? Ezek azért fontosak számomra... vinnék egy videót, meg a számítógépemet, és ha van telefon akkor internetezni is tudok. Egy kicsit ki akarom próbálni már hogy milyen lenne ha a magam ura lennék, de nem tudok se főzni se mosni. Még mosógépet is vinnem kéne? Szeretném magam megszervezni a napjaimat, mert kíváncsi lennék hogy egészségesebbnek érezném-e magam ha nem élek apámmal 1 fedél alatt. Szerintem energiát adna ha végre nyugodtan zuhanyozhatok reggel, tornázhatok ha úgy tartja kedvem, stb.
A levél vége egy kicsit kurta lett, több mindent akartam írni de már nagyon aludnék.
Az albérlettel kapcsolatban érdekelne a véleményed elsősorban!! Egyáltalán ezeket hol hirdetik? Ez mellé még valami jó állás is kellene. Lehetőleg olyan ahol van számítógép+internet, hogy ott el tudjam intézni azokat a dolgaimat amit eddig itthon vagyok kénytelen. Szerinted budapesten egy sima eladói állásért mennyi bért kínálnak? Például egy könyvesboltban?
Jó volna végre csak témaspecifikus e-maileket írnom, de mindig bennem van a tudat hogy ha nem mesélem el a velem történteket akkor bennem marad minden és az rossz.
Tegnap meg iskola mellé mentem... azt mondtam, hogy megyek suliba, ehelyett csak úgy csavarogtam egyet. Néha előfordul, hogy teljesen cél nélkül megindulok a vakvilágba - általában Pestre. Így is történt. Azonban a vasútállomáson volt egy gyerek, aki elkezdett követni. Mindig utánam jött, már rendesen féltem tőle, mert nagyon bizarr kinézete volt. Nem az, hogy feltűnés nélkül követett volna - nagyon is feltűnő volt! De aztán szerencsére egy másik vonattal elhúzott.
Ja amúgy tök köcsög volt a jegyeladó a vasútállomáson! Ott állok az ablaknál, az meg szöszmötöl valamit és elmegy. Én meg csak lesek. Várnom kellett rá. De kitoltam vele, én is elkezdtem szöszmötölni a pénztárcámban, rá se néztem a pénztárosra, hiába hogy már visszajött. De aztán csak vettem jegyet. Amúgy oda volt írva, hogy "A vonat indulása előtt 5 perccel már nem adnak ki jegyet". Mért? Na mindegy. Felültem a vonatra, és zakatoltam a főváros felé.
Na szóval, beértem és sétálgattam a Keleti pu környékén. Láttam az egyik Libri boltban, hogy eladókat keresnek. Szerinted megpróbálkozzak ezzel a lehetőséggel? De amilyen szerencsém van fogadok hogy azt a boltot rabolnák ki először, ahol én vagyok az eladó... A poén hogy egész végig úgy fázott a fejem hogy azt hittem le is fagy és lepottyan a nyakamról, de még nagyobb poén hogy egész végig ott lapult a zsebemben a jó meleg sapkám, csak elfelejtettem hogy oda tettem!!! Szerinted ez már hülyülés?
Az aluljáróba a csövesmaffia tevékenyekedett, de nem sokkal arrébb, odafönt volt egy mcDonalds. Elképzeltem milyen meleg lehet odabent. Benéztem kintről nehogy legyen bent valami ismerős, aztán vettem egy mély lélegzetet és benyitottam...
... aztán odamentem a pulthoz. Ott fent nem tudom mi volt, hogy az valami festmény volt, vagy árlista, azt nem tudom, valami kaját ábrázolt, de lehet hogy csak dísz volt. Na apám most jött le a tetőtérből. Azt mondja lánggal kell megmelegíteni a csövet, már indult is gyertyákat keresni. Ez amilyen hülye még felgyújtja az egész házat. Jobb lesz odafigyelni rá hogy mit csinál. Most épp az volt a baj hogy +10 fok alá nem lett volna szabad hagyni hogy hűljön a tetőtér, ám faterék rosszul mérték és csak +1 fok volt odafent, ezért fagyott össze minden.
Szóval odabent voltam a McDonaldszban. Végre sorra kerültema pultnál, mondom:
- Egy Big Mac szendvicset kérek.
- Csak egy szendvicset?
- Igen. (Süket vagy b*meg?)
- Szóval innivalót nem kérsz?
- (de, egy jéghideg kokakólát, olyan melegem van), nem, köszönöm.
- Tehát egy Big Mac ital nélkül.
- Igen. Úgy is lehet, nem? (bocs de nem ide valósi vagyok. Ja és ne röhögjél mert azt nem szeretem.)
Aztán hátra óbégatott valamit, de érdekes módon én úgy hallottam hogy azt óbégatja hogy "tea jég nélkül!", aztán nagyon elcsodálkoztam hogy miért azt mondja. De szerencsére megkaptam amit kértem. Fogtam a tálcát és nem tudtam hova üljek. Az utca felőli oldalon mulatozós baráti társaságok ültek, úgyhogy ösztönösen elindultam a fal mögé, hogy ott vajon mi lehet, és igen: ott volt a magányos emberek klubja. Itt egy csomóan egymaguk ücsörögtek. Szerencsére volt is egy hely, oda leültem, és nem értettem miért van ez a dugi-részleg itt, és azt sem értettem hogy hogy lehet úgy enni, hogy szinte a "kirakatban" ülsz, mindenki téged bámul az utcáról. Nyílván azért volt ez a kis szem elől kieső rész, hogy az emberek az utcán ne lássák hogy bús, magányos emberek is kajálnak itt, az utcáról csak az látszódjon hogy hahotázós népek a fogyasztói a McDonaldsnak. Már csak a cigányzene hiányzott.
Aztán megettem, otthagytam az asztalon a tálcát és kimentem. Vajon el kellett volna vinnem a tálcát? De az előttem lévő is otthagyta, hát én is. Szóval ez volt Hollywood egy pár percre, aztán kimentem és ott 10 méterrel odébb nyomorult csövesekkel találkoztam. Ez a baj, hogy mig máshol az országban a különböző értékrendek elkülönülnek egymástól, tehát például más szokások vannak az egymástól 30 kilométerre lévő városokban, addig Pesten már 10 méterrel odébb egy teljesen más "világba" csöppenek.
Áh, aztán mentem haza, közben leráztam pár kunyeráló csövest. Tök jó volt, a sok láma ott állt a Keleti pályaudvaron a jegypénztár ablak előtt kígyózva, én meg felmentem, és ott az automatából vettem jegyet, és már mentem is tovább. :)
Na, aztán megérkeztem, haza vánszorogtam és ugye még ezek után történt a balhé apámmal.
Hogy vagy? Én nem túl jól. Egy kis családi perpatvar van. Már megint. Tudod mi történt?? Tegnap este, nagyon zavart hogy anyámék a konyhában hangoskodnak, röhögcsélnek, és meghallottam, hogy rólam is beszélnek. Valami olyat, hogy én csinálom-e. A szavaikban arról volt szó, hogy a vízvezeték-csöveket szerelgetem-e itthon, amikor egyedül vagyok itthon. De átvitt értelemben szerintem másról volt szó. Anyám is azon röhögött hogy a 12 éves unokatesóm, nevezzük Lacikának, hogy ő már feldugná a csövet. Szóval nem tetszett hogy ott röhögcsélnek rajtam.
Aztán amikor végeztek, nagyon kiborulva mentem oda, és beszóltam egy-kettőt magamból kikelve, aztán indultam wc-re. Öcsém pont onnan jött ki, kirángattam onnan és mentem be, ám ekkor apám is kijött, utánam vette az irányt és a wc-ajtóban volt a csetepaté, az egész család ott gyülemlett. Hogy én ne csapkodjam az ajtót, mert nem én építettem, meg ilyen szövegek, és közben lökdösött apám a wc-be. Aztán én is lökdöstem őt kifelé, mert már a nadrágom is csúszott le, és észrevettem hogy nyitva van az ablak, az utcán meghallhatják a hangoskodást.
Aztán kiment végre, bezártam az ajtót, de nem tudtam wc-zni annyira remegtem az idegességtől.
Hallottam hogy arról beszél bent a nappaliban apám, hogy én már tiszta dilis vagyok. Az ok: a számítógép. ÉN meg kijöttem és elmondtam hogy szerintem ő dilis, mert egyfolytában azt a kibaszott tv-t bámulja, nem veszi észre hogy azok a műsorok nem neki szólnak, ma már nem a tv-ből kell informálódni, az csak egy butító doboz!!! A fiatalok butítására és önkielégítésére való!
Aztán igy telt el az éjszaka, alig tudtam aludni.
Reggel meg az történt, hogy fater észrevette hogy nem folyik a fenti csapból a víz. Mint kiderült, megfagyott a víz a csőben. Állítólag ez jó nagy gáz. Most már nem volt olyan jó kedvük mint tegnap. Én persze csak mosolyogtam az egészen. Kellett nekik viccelődni a csővel, meg velem. Én azt mondom: ez az ő problémájuk. Nekem is mindig azt mondják: "na és? te bajod", úgyhogy most én sem foglalkozom ezzel. Pedig én vagyok az, aki MINDIG együttéreztem ha valami baj volt! Öcsém például nem képes ilyenre, mégis ezt a b*zit királyságozzák körbe
szolgálati közlemény: PMT az én levelezőpartnerem, de ő nem fórumozik. engedélyével nyitottam ezt a topikot, ahová bemásolom néha egy-egy levelét
köszön minden hozzászólást
(amúgy itt alant az öccsére célzott, őt ugyanis körbeajnározzák, csak ez alany híján nem biztos, hogy lejött mindenkinek)
Úgy hangzik, előállt a "szokásos" állapot, csak kicsit kellemetlenebb formában :(
Az alaphelyzet ismerős, csak nálunk van némi toleranciaszint. Bár néha elég alacsony. De egyértelműen szeretem a szüleimet, ők is szeretnek, próbálnak "jók" lenni és legalább meg lehet beszélni dolgokat. Igaz, többnyire kiabálva. Kell kötélidegzet meg hasonlók. Úgy látom, nagyon eleged van, de az indulatoktól meg kell szabadulni.
Hidd el, a szüleid csak nagyon jó szülők akarnak lenni. Ettől persze nem lesz jobb a helyzet és szerintem is költözz el, ahogy tudsz (én is arra hajtok most).
Sajnos minden embernek szokása (tudat alatt) megalázni másokat. Általában beleépül a neveltetésbe, és ha nem vigyázol, te is olyan leszel majd a gyerekeddel, mint apád veled. És az is nagyon sz*r lesz neked. Úgyhogy inkább ne gyűjtsd magadba az indulatot, hanem szépen higgadj le és inkább mosolyogj magadban, ha előjön édesapád szerepjátszási vágya vagy édesanyád anyai ösztöne.
Ha megfogalmazol dolgokat, az persze mindig jó. Ha új vagy az Indexen, arra számíts, hogy nem mindenki áll jóindulatúan egy ilyen hangnemű megnyitáshoz. Úgy is alakulhatott volna, hogy csak elküldenek a francba. Szerintem hagyd az idegeskedést itt is meg IRL is.
Sajnos az anyai szeretet nagyjából 10 éves korú gyermekekre van hitelesítve. E fölött már csak gát, és borzalmas hatásai lehetnek, infantilizálják a gyermeket.
Ismerős probléma... egyvalamit sejthetsz: a dolog nem fog javulni mindaddig, amíg nem leszel képes a saját lábadra állni és jó messziről elkerülni a drága szüleidet. Én például bő 10 éve vagyok haragban anyámmal. Ő is így kezdte.
Küzd teljes erődből, hogy mielőbb örökre leléphess "otthon"-ról.
belapátoltam a levest és már húztam is ki a konyhából, mielőtt bejön aza hülye, mert fogadni merek hogy apám azzal az idétlen gyerekes mosolyával fogadná hogy "jóó reggelt bulizós! eddddiiggg kelll a aa aludni hejj?"
aztán anyám még megkérdezné hogy "szex is vólt?"
most ne gondold hogy viccelek. halál komolyan mondom. anyám az képes lenne erre. szerencsére már nem fenyeget a veszély mert kijöttem a konyhából.
nem is megyek be amig tiszta nemlesz a terep..
úgy utálom hgy apám valójában nem érti a világot körülötte, nem érti mért nem voltotthon öcsém, és igy csak alibiből játsza a magabiztosságát, meg rajtam éli ki magát, de nem veszi észre hogy szellemileg már nem ott tartok ahol gondlja. asziszi még szájba kell rágni mindent. most is tegnap kérték hogy vegyek a family frostos autóból valami kajákat, anyám beszól. "á, nem tudja ő azt megvenni" és előttem megvitatták hogy megtudom-e vagy nem, aztán persze ezzel kiszívták belőlem minden energiámat, aztán nagy roszkedvűen álltam az úton, közbe a szembeszomszéd bekapcsolta a hifit hogy idegesitsen. fogadok hogy csak ezért. apám kijön, nagy büszkén dobálva a csuffadt vállait hogy segit behozni amit vettem a family frossstól, valójában szerintem ellenőrizniakarta hogy azt veszem-e amit bekarikázott a terméklapon. hülye állat. és még megszólal, hogy az egész utca hallja: "Na mivan, a ****éknál BULI van?" k annyát. én direkt nem figyeltem oda, úgy tetem mintha nem zavarna a dübörgés ez meg.... isssstenem
aztán mikor bementema házba, abba is hagyták a hifidöngetést.
ezazállat apám mostanában már nagyon levan amortizálódva.
én számomra úgy tűnik, hogy azzal próbál megkapaszkodni a számára már lejtőssé vált életúton, hogy engem baztat. Ettől nyer egy kis energiát, ha látja hogy megalázott vagyok.
elobb bejött mesélni hogya hülye öcsém reggel 7kor jött haza. ez a f*sz
asziszi hogy érdekel???? már vagy 3 éve abszolút nem érdekel a hülye öcsém, de kib*ottul nem, ezt apámék érték el nálam, azzal hogy folyton mindenféle sz*rházinak lehordtak , és hogy vegyek példát öcsémrol.
és még azt akarta hogy menjekbe megnézni hogy mi volt a szalagavatóján!!!!!!!!!
jaaaaaajjjjjjjjjjjjjjj de kiborult vagyok!!!!! idegeileg!!!!!!!!!!!!!!!!
