Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

activöreg aug. 18. Creative Commons License 46

Negyvenes csaj az utcán megszólítja a pasit: mit szólnál egy anya- lánya szexeléshez? Pasi: ok benne vagyok!

Gyere fel hozzánk mondja a csaj.

Fel mennek a csajhoz, a csajszi bekiabál az ajtón: mama! Nézd meg kit hoztam!!

Előzmény: boy1975 (45)
boy1975 aug. 13. Creative Commons License 45

Olyan családhoz csatlakoznék ahol anya - lánya párost egyszerre lehet kényeztetni! 40-es pasi

jkl1 aug. 12. Creative Commons License 44

na, akkor már igazi "motherfucker" vagy! :)

Előzmény: aranyrúd (43)
aranyrúd aug. 12. Creative Commons License 43

Sziasztok!Szívesen cserélnék élménybeszàmolót!Bàrmilyen szextörténet érdekel!30 éves vékony fiú vagyok!Fiatal koromban volt anyummal élményem!Azota is izgat a csalàdi történet és az idősebb korosztàly!Akit érdekel írjon és írkàljunk!Nagyon izgat ha önkielégítés közben szexről írkàlhatok valakivel!cimem: aranyfejsze@gmail.com

ePeter85 jún. 15. Creative Commons License 42

Családi szex történetek gyűjteménye!

Látogass el és olvass kedvedre!

zotyas15 2013. okt. 26. Creative Commons License 41

14 éves voltam. Gátlásos, vékony, pattanásos, szemüveges srác. Ezekkel az adottságokkal nem igazán tudtam a lányok közelébe férkőzni. Ha meg is próbáltam cikizés, nevetés lett a vége. Így maradtak az újságok, a filmek, s a képzelődések. Apu újságjai bánták, vagy a lopva vásárolt magazinok. Vágytam a szexre, a női testre, ezért miközben felfedeztem a testem, a orgazmus csodálatos érzésével együtt állandóan meztelen nőket nézegettem, és fotókra élveztem. De valami hiányzott. Az élő, a szinte megfogható női test. A természetes meztelenség látványa. S ekkor bevillant valami. Mint egy álom, mikor valóra válik, olyan felismerés lett rajtam úrrá. Hisz ott van a nővérem. Nálam közel 7 évvel idősebb, és őrjítően nőies. Hatalmas mellek, alacsony, de formás alkat. Nyáron már láttam fürdőruhában, hisz mindig erkélyünkön napozott. S itt van mellettem a közelemben. S nagyon sokat vagyunk egyedül. Sokáig is fürdik, és a kulcslyuk pont a kádra lát rá. Minden helyén volt. Nyár volt, forróság. Anyuék a telken, mi otthon egyedül. Nővérem az erkélyen napozott egy kétrészes lila fürdőruhában. Egész nap lopva néztem, és már az estén gondolkodtam. Tudtam nemsokára meglátom a rejtett telt kebleket, s a bugyi alatt rejlő titkos barlangot. Csupasz valójában láthatom majd formás fenekét. Egész nap szinte enni sem bírtam. Nővérem nem értette mi van velem. Állandóan elkalandoztam, a valóságba csak tesóm kérdései zökkentettek vissza hosszú hatásszünetekkel. Izgultam, és néztem az órákat a perceket, ahogy telnek. Közben nővérem ki-be járkált, mosolygott. Én is mosolyogtam, de közben szinte lassított felvételként láttam mozgó kebleit ahogy lépked, formás lábait, ahogy szinte siklik. 2 órával a szokásos fürdője előtt minden elrendeztem. Az ajtóról leakasztottam a látványt esetleg beárnyékoló törülközőket. Kád peremére helyeztem a habfürdőt, illatosítót, fürdőpamacsot. Mikor elérkezett az idő, jeleztem neki, hogy elkészítem a fürdőjét. Sokat veszekedtünk az utóbbi időben, így szeretnék tőle bocsánatot kérni. Még puszit is kaptam kedvességemért. A fürdővizet folyatni kezdtem, majd szóltam neki, hogy hölgyem a fürdő kész. Ismét puszi lett a jutalmat, majd mondta, most bevonul kicsit lazítani. Szívem hevesen vert, szinte torkomban dobogott. Izzadni kezdtem és remegni. Úgy tettem, mint aki szobájába vonult. Zárult az ajtó. Kivártam, hallgattam a víz csobogását, majd lassan térdre ereszkedtem, s kulcslyukhoz kúsztam. Szemüvegem levettem (szerencsére nem a látásom miatt hordtam), hogy bele ne ütközzön a keret kilincsbe. Nem kívántam lebukni. S belestem. Szám kiszáradt, a hormonok tomboltak, és adrenalin pumpálta a vérem a látványtól. Nővérem tükörrel szemben állt, oldalt nekem. Már a pólóját és nadrágját levette. Egy szál vékony bugyiban, és elől kapcsos melltartóban pózolt előttem a saját testvérem. Még ha nem is tudott róla. Farkam vérrel telítődött, s lüktetni kezdett. S eljött a pillanat. Szennyeskosár felé fordult, így pont szembe került velem, szinte karnyújtásnyira, és melltartó csattjához nyúlt. Kikapcsolta. Az anyag engedett. Hatalmas melle szinte kirobbant a melltartó feszítése alól. Tenyérnyi bimbók, kicsit lógó, de őrülten telt keblek lengtek előttem. Szemem rátapadt óriási mellbimbójára. Zavaros gondolataim támadtak. Nyelvem kicsit kidugtam, miközben elképzeltem ahogy ajkam közé illeszti bimbóudvarral együtt kiálló óriási bimbóját. Elképzeltem ahogy szopom a mellét, ahogy lassan felemeli, számba teszi, másik kezemet meg szabadon lógó mellére helyezi. Vágyakoztam a súlyos halmok után, s a vágy felostorozta a szenvedélyt. Farkam kőkemény volt, lassan kezemmel körbekulcsoltam, éreztem forróságát, még soha nem tapasztalt keménységét. Közben nővérem letolta lassan falatnyi tangáját. Hús-vér punci, vékony barna szőrcsíkkal. Egy imádnivaló rózsa. Mely már annyi nyelvet kaphatott, meg farkat. Nővérem ismét a tükörrel szembe fordult, felemelte mellét, majd visszaejtette. Megsimogatta a két keblet, majd szembe fordult a káddal. Behajolt kissé, miközben ellenőrizte a hőmérsékletet. Feneke partjai kissé szétnyíltak, és láttam a szeméremajkakat is egy pillanatra. Belépett a kádba, és lassan elmerült a habokban. Néha kiemelte combját, végigsimította, majd lassan visszaengedte a kellemes fürdővízbe. Nem bírtam tovább. Felpattantam, ruháimat a szobámba dobta, és meztelenül, lüktető férfiasságommal a kezembe újra a kulcslyukra tapadtam. Mennyország volt ez nekem. Általam generált mennyország. Lassan simogattam a farkam, nem akartam még csúcsot, a látvány minden pillanatát ki akartam élvezni. Feltérdelt a kádban, és a fürdőpamacsra tusfürdőt nyomott. Habos szivaccsal kezdte simogatni testét. Nyakát, vállát, karjait, majd melleit. Az óriási mellek felemelkedtek, belapultak majd visszaestek. Kívántam őket. Mosni akartam. Markolni a súlyos halmokat. S szopni, szopni, az óriási mellbimbókat. Felállt, leöblítette melleiről a habot. Lassítva láttam ahogy a cseppek lefolynak, csorognak, s bimbóudvaron megtörnek. Felállt, egyik lábát a kád szélére helyezte. Puncija kissé szétnyílt. A rózsaszín kehely hívogatott engem. Bele akartam nyalni. Érezni ízét, érezni a nedvet, mely a kéjtől gerjed. Ujjaival be-be hatolt a titkos barlangba, elképzeltem ahogy én kezdem el őt ujjazni. Nővérem meztelenül a kádban, én meztelen az ajtó előtt vadul maszturbálva. Abszurd kép, és mégis való. S ebből ő nem sejtett semmit. Mikor megfordult, lehajolt, egyik kezével elhúzta fenékpartját, másikkal sampont kent a fenéklyuk környékére, és közben láttam melle természetes lengését, nem bírtam tovább. Mozgásom gyorsult, majd ... forróság... lüktetés... s mintha alhasam kitépték volna gejzírként tört el ő belőlem a vágy magva. Spricceltem, spricceltem, spricceltem, spricceltem. 5 rándulás, óriási csapódás, s hatalmas mennyiségű sperma ajtón, földön, küszöbön. Lában elgyengült, ziháltam. Soha nem éreztem még ilyet. S ez a kép azóta kísért. Belestem, és láttam törülköző meztelen nővérem. Puszit dobtam felé, majd kezdtem eltüntetni a nyomokat. 20 perc múlva már mindketten ruhában voltunk, és szerintem mai napiig nem tudja, miért öleltem meg, és leheltem finom puszit arcára... De a történetnek itt nincs vége... Milyen folytatásnak örülnétek? Vagy maradjunk a valóság talaján?

zotyas15 2013. okt. 26. Creative Commons License 40

Sziasztok! Érdekes. nekem semmi ilyen nem történt az életemben. Pedig van egy nővérem. Akit elképzeltem már, de sosem tenném meg. A maximum ameddig jutottam az a rendszeres kukkolás. S ezt is szégyellem. Mert tudom nem szabadna ilyet tennem. De imádom nézni ahogy vetkőzik. ahogy meglátom a mellét, ahogy meglátom ahogy húzza le bugyiját. S bevallom közben szoktam maszturbálni. Mikor ágyamban vagyok, sokszor elképzelem ahogy belibben hozzám hálóingben és ... de ez csak fantázia. nem tudnám megtenni. De a kukkolásról tudok mesélni ha valakit érdekel. Cserébe csak képet kérek, meg történetet. De igaz történetet. 

masikjokislanyvisszatért 2013. okt. 23. Creative Commons License 39

Ha tudnám, ki vagy, feljelentenélek gyermekmolesztálásért, te hülye fasz.

(Szerencsére jó eséllyel csak valami szerencsétlen kispöcsü nyomoronc vagy, aki a gusztustalan ötleteire recskázik itt.) 

Előzmény: ádám19791 (38)
ádám19791 2013. okt. 23. Creative Commons License 38

Sziasztok!

 

Ádám vagyok, 34 éves férj... Tulajdonképpen engem már kicsi gyerekkorom óta izgat a családi szex téma, hiszen már gyerekként is meglestem a szüleimet szex közben :)... Immár 16 éve nekem is van csaladom, két kislány. Egyik 16, (Enikő) másik 9 éves ( Heni) . Hozzáteszem, nagyon szeretem a csaladomat! és semmi rosszat nem tennék meg, amivel őket megsérteném, vagy veszélybe sodornám. Párommal ( Krisztával ) nagyon jó a szexuális életünk, megbeszélünk mindent, és igyekszünk újjat és újjat kipróbálni. Nudista családként már nem egyszer és nem kétszer vettük észre hogy nagyobbik lányunk megles minket...Mit mondjak, a mai generáció hamarabb érik, és az erkölcsi dolgok is változnak... A lényeg, hogy legutóbb nyitva hagytuk a nudi parton fölhúzott sátrunkat, mivel nagyon meleg volt... Lányaink pancsoltak a tóban, tőlünk elég messze, hogy a hangokat és a szúnyoghálón áttetsző képet ne vehessék észre. Feleségemet éppen szopattam ( méretem vaskos db szerencsére, kb: izgalomtól függően 21-23 cm és vastag kb 6-6.5 ) Nagyon izgalmas volt halgatni ahogyan párom a sátorban csamcsok és szopja a farkamat... Golyóimat markolászva. Hirtelen nagyobbik lányunk jött a bejarathoz , szinte észre sem vettük totálisan ránk nézett, gyufat szeretett volna kérni, de anyját láttag szopva apja hatalmas farkát :) fura, de nem jöttünk zavarba, megkérdeztük merre van a huga, elmondta hogy pár méterre a homokkal játszik, hallottuk is a hangokat.... Most mar nem volt mit tenni, lányunk nagy örömére behivtuk a sátorba, és fölvilágositottuk a szexuális életröl... :)

krom 2013. márc. 22. Creative Commons License 37

ahh

aron hutchner 2010. máj. 26. Creative Commons License 35
Sziasztok

Remélem nem off-oljátok ki a történetemet nem igazán hasonlít az eddigiekre de mégis valahol a családról szól és még szex is van benne.

Jó páréve történt már hogy a család nagy összejövetelt tartott egy étteremben jó félórányi autóútra a lakhelyünktől egy szomszédos településen. Mindenki elég sokat ivott kivéve engem és a nagynénémet. Így aztán mikor véget ért a szórakozás mi ketten vállaltuk, hogy hazafuvarozzuk a jó népet majd ő fordul velem párat és egyesével elhozzuk az étterem parkolójában maradt autókat amiket az ittas rokonok már nem vállaltak be hogy hazavezetnek. Én a 20-as éveim elején jártam a nagynéném a 40-es éveinek igencsak a vége felé. Ő egyébként a nagypapám testvérének a lánya, ennyit a rokoni szálról. Szóval a család már otthon, irány vissza az első autóért. Útközben beszélgettünk és ráterelte a témát, hogy régóta nincsen senkije és már nagyon kivan éhezve. Nekem akkor egy velem egykorú csajom volt de nem volt komoly a kapcsolat. Aztán amikor a második autóért indultunk a combomra tette a kezét és megkérdezte nincs-e kedvem hancúrozni egyet? Nekem persze volt… Túl azon hogy mindig is kiakartam próbálni egy idősebb nővel akkor én is eléggé kivoltam éhezve úgy éreztem elég távoli a rokonság ahhoz hogy ez beleférjen.

Így aztán a települések között félreálltunk egy erdős részen és ott az autóban megtörtént a dolog. Ami minden fantáziámat felülmúlta. Lehet, hogy a rutinja a kora vagy csak mert ki volt éhezve de akkor olyat szeretkeztünk mint én még azelőtt soha úgy kényeztetett mint még senki. És hihetetlenül szexinek találtam az egész helyzetet. Az egyetlen negatívum csak az volt hogy egy Ford Fiesta nem éppen nagy én pedig magas vagyok és kicsit kényelmetlen volt de ott egye meg a fene. Én is és ő is többször elélveztünk. Mindvégig nagyon figyelmes és lelkes volt

Aztán mikor végeztünk visszavittük a többi autót is és elintéztük annyival, hogy bedöglött a sorompó (nem ritka felénk) és azért tartott ennyi ideig. Azóta sem jöttünk össze egyszeri élmény volt.
csabilaci 2007. ápr. 5. Creative Commons License 34
:)))
Előzmény: Genetic Decadence (32)
hokimen 2007. jan. 15. Creative Commons License 33
hááá
ez kurva jó:)))

amúgy engem felizgat ha egy érett nőt kefél egy fiatal srác...vagy szopat....
nem tudom miért de kurvára izgat. főleg, ha felöltözött a néni, és a srác úgy dugja meg.
vagy több srác partyba vágja, szétbasszák és lehokizzák mind.
mondjuk egy mostohaanyut én is megdugnék, abban nincs semmi.
Előzmény: Genetic Decadence (32)
Genetic Decadence 2007. jan. 13. Creative Commons License 32
#14683 * pending * rate10/killed0/viewed0 * validchars * 061218 1525
::14:08:32:: (j0nNyKa) szevasz grehem
::14:08:33:: (j0nNyKa) reg lattalak
::14:08:34:: (grehem) hali man, te meg elsz ?
::14:08:37:: (j0nNyKa) mi a helyzet veled, es a csoppet sem normalis csaladoddal?
::14:08:44:: (grehem) beletrafaltal bazdoda
::14:08:47:: (grehem) van story boven :}
::14:08:51:: (j0nNyKa) meselj
::14:08:58:: (grehem) szoval a csaladom meg mindig nem normalis cseppet se :c
::14:09:16:: (grehem) nezegettem kulfoldi torrent oldalakat, hat, unatkozott mar lajos, a faszom, aztan mondom kap egy kis meglepit
::14:09:19:: (grehem) na, lenyeg a lenyeg
::14:09:36:: (grehem) nezegetem ezeket az oldalakat, talalok is tok jo videokat, de egyik sem az igazi… tudod, harman basszak, vagy harmat baszik… nem nekem valo
::14:09:52:: (grehem) aztan egyszercsak ratalalok egy zsir torrentre, ‘erika – anal’ cimmel, leirasban meg valami ilyesmi: ‘sexy hungarian housewife shows anal secrets’, na mondom ez kell nekem, gyorsan le is kaptam :}
::14:10:05:: (grehem) aztan poenbol megjegyeztem magamnak, hogy a hulye muterom is pont erika, haha, biztos o van benne :D
::14:10:11:: (grehem) na, lejon, kicsomagolom, elindom, keszitem a popcornt, meg a zsepit
::14:10:13:: (grehem) erre… :}
::14:10:16:: (j0nNyKa) ne. ne. NE.
::14:10:23:: (grehem) jaja, muteromat kurja valami neger seggbe a MI KONYHANKBAN ERTED :DDDD
::14:10:28:: (j0nNyKa) :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD BAZDMEG
::14:10:35:: (grehem) na de varjal, kerdezem anyam igy flegman, hogy nem forgatott-e veletlenul pornofilmet a konyhaban mostansag, vagy ilyesmi .. :}
::14:10:51:: (grehem) jon a valasz: kurvara semmi kozod hozza, hogy mit forgatok, hol, ha akarom, a szamitogepasztalodon baszatom meg magam harom bantu negerrel te hulye fasz, szerinted mibol kaptal motort ? :}
::14:10:54:: (j0nNyKa) kaptal motort? :D
::14:10:59:: (grehem) aha, anyam vette, fizetesemelest kapott!! :}
::14:11:10:: (j0nNyKa) grehem figyelj mar, ugyanugy irces ban testverek maradnank, ha elmennek anyukadhoz megismerkedni vele?
::14:11:17:: (grehem) vegulis ugyis akarok venni uj gepet, megadjam a szamat ? :}
::14:11:19:: (j0nNyKa) :DDDD
Kakamuki Törzsfőnök Uff 2007. jan. 5. Creative Commons License 31
Meghótta magát a topic...
fűzfán fütyülő rézangyal 2003. febr. 8. Creative Commons License 30
Az ötlet

Ádám meztelenül napozott a kertben. A hátán feküdt, kényelmesen elterpeszkedett a magas, lágy fűben, karjait hátul összekulcsolta a feje alatt. Jó idő volt; szikrázó fény, rekkenő hőség. Ádám ilyenkor semmit sem szeretett jobban, mint leheveredni a mezőn, és a hasát süttetni a napon. A barátnője, Éva is ott volt valahol a közelben. Most éppen egy dalt énekelt a kert egyik szőlőlugasában, miközben néhány szép, egészséges fürtöt szedett le maguknak későbbre. A nap pedig éppen elérte legmagasabb pontját; dél lehetett talán – de nem érezték az időt.

Ádámék amúgy már régóta laktak ott. Tetszett nekik minden, semmire nem volt panaszuk. A Paradicsom teljesen rendben volt, de tényleg. Uralkodtak a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszómászó mindenféle állatokon. Az övék volt minden maghozó fű a föld egész színén, és az övék volt minden fa is, melyen maghozó gyümölcs termett - az szolgált nékik eledelül. De ettől eltekintve is ideális volt az egész. Fiatalok voltak, és egészségesek mint a makk. Persze az sem volt mellékes, hogy szépnek is látták egymást, amikor kéz a kézben állva gyönyörködtek magukban a patak vize fölé hajolva. Okosak ugyan nem voltak különösebben, de azért megvolt a magukhoz való eszük, ezt bátran kijelenthetjük. Szerették egymást, szerették a közös életet: imádtak együtt lenni. A Paradicsom pedig, mily’ szerencse, olyan volt kiképzésére nézvést, hogy mindig akadt benne elegendő eleség, úgyhogy dolgozniuk sem kellett különösebben sokat, és mégis tudtak mit enni - elég idejük maradt egymásra. Rengeteget mászkáltak a mezőn és a fák alatt, hallgatták a tücskök ciripelését vagy a madárcsicsergést, és közben szerelmes, emelkedett lelkesültségtől átitatott szavakat suttogtak egymás fülébe. Jól érezték magukat.

Egyszóval a Paradicsomban minden a lehető legtökéletesebb volt - egyvalamit leszámítva. Egyedül voltak. Jó, jó, mint tudjuk, uralkodtak a tenger halain, az ég madarain, satöbbi... de ez azért mégsem volt az igazi, kár is lenne tagadnunk. Nem volt társaságuk; senki, akivel egy jót lehetett volna diskurálni ebéd után, senki, akivel meg lehetett volna osztani a fürdés, a fáramászás, az evés-ivás gyönyöreit, senki, akinek elmondhatták volna örömüket vagy bánatukat. Ami azt illeti, rajtuk kívül nem volt abban a hatalmas Paradicsomban egyáltalán senki. Néha már azon kapták magukat, hogy kezdik unni egymást. Nem tudván hirtelenjében enyhíteni magányukon, egyre többet tanakodtak, mitévők is legyenek. Sokat gondolkoztak rajta, hogy tudnának valami társaságra szert tenni, de hát a gondolkodás ugyebár nem tartozott az erős oldalaik közé, nem csoda, ha nem jutottak semmire.

Az égbolton felfelé kúszó nap fényében, - történetünk kezdete előtt nem sokkal - tanácskoztak még egy sort, hogy hogy legyen, mint legyen - eredménytelenül. Egy kis idővel korábban még az is eszükbe jutott, hogy talán az lenne a legjobb, ha szednék a sátorfájukat és odébbállnának, így próbálva társaságot keresni maguknak. Ezt az ötletet azonban később elvetették, mert amint alaposabban meghányták-vetették a dolgot, egykettőre rájöttek, hogy az életük túl kényelmes ahhoz, hogy csak úgy ukmukfukk lemondjanak róla. Egyelőre tehát letettek arról, hogy elköltözzenek a Paradicsomból. Ez sok szempontból ésszerűnek látszott ugyan, bár azzal járt együtt, hogy a magány problémája is ott maradt velük.

Mialatt ezeket elbeszéltük, a nap – nem tudván mesélő kedvünkről semmit – kitartóan sütött. Egyszer csak, időtöltésként mintegy, Ádám átgurult a hátáról a hasára, miközben megvakarta a köldökét és arrébb hajtott egy zümmögő legyet. Aztán egy másikat, majd egy harmadikat. Ettől ideges lett. Borzasztóan zavarta tudniillik, ha a legyek nem hagyták nyugodtan napozni. Ennél rosszabbat úgy istenigazában el sem tudott képzelni. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy már hosszú ideje nem hallotta Éva hangját, és amikor felkönyökölve körülnézett, nem is látta őt sehol.
- Éva! Ééééévaa! - kiáltotta. - Szivem, itt vagy valahol?
Semmi válasz.
- Ééva! Szivecském! Válaszolj már!
- Jövök már kedvesem - mondta az asszony, és előlépett a lugasból.
- Hol voltál, egyetlenem? Gyere csak ide hozzám! Ha szépen megkérlek, megvakarnád a hátam?
- Itt vagyok már édesem. A lugasban voltam. Szedtem egy kis gyümölcsöt - mondta Éva. És valóban: fonott kosarában hatalmas szemű, dús szőlőfürtök voltak, azok tetején pedig két új, ismeretlen gyümölcs hevert.
- El sem tudtam képzelni, merre lehetsz ľ panaszolta Ádám. - Miért voltál ilyen csendben?
- Á, semmi különös. Csak a lugas mellett, tudod annál a magas fánál, amelyiknek sosem értük el a gyümölcseit, megismekedtem egy kígyóval. Nagyon kedves volt.
- Aha - válaszolta Ádám, teljesen átadva magát a hátvakarás gyönyöreinek. - És?
- Semmi, csak beszélgettünk. Elmondtam neki, milyen magányosak vagyunk itt, meg minden. Meg hogy sehogy sem találunk magunknak társat, bárhogy igyekszünk is. És képzeld csak el, érdekelte amiről beszéltem. Egy csomó mindent kérdezett. Olyan aranyos állat szerintem. Tök jót dumáltunk.
- Hát igen szivem - mondta szórakozottan Ádám. - Én is már megint arra gondoltam, hogy itt kéne hagynunk ezt a nyamvadt Paradicsomot. Csak ne volna ilyen átkozottul jó hely… Na de mégis úgy látszik, hogy nem tehetünk mást. Ezt a borzasztó egyedüllétet egyszerűen nem lehet kibírni, igaz? Jaj, ott nagyon finom! Egy kicsit jobbra, nem, nem ott... lejjebb, még lejjebb… még egy kicsit… azaz, ott vakard! Jaj de jó...
- A kígyó azt mondta, hogy szerinte erre semmi szükség. Szerinte maradnunk kéne. Aztán arról a gyümölcsről kezdett beszélni, tudod ami azon a szörnyű magas fán nő. Hoztam is belőle kettőt ľ mondta Éva, azzal elővette a két gyönyörű, pirosló gyümölcsöt a kosárból. - Tessék.
- Hát ezt meg hogy bírtad leszedni?
- Nem én szedtem édesem. A kígyó. Felkúszott a fára, és a farkával leverte nekem. Én meg idehoztam. Várj csak! Ne edd még meg! Mondott még valami tök érdekeset is, csak elég homályos volt, úgyhogy nem nagyon értettem. Hogy is mondta? Valahogy így: amely napon ejéndetek abból, megnyilatkozának a ti szemeitek, és jónak és gonosznak tudói lesztek. Meg azt is mondta, hogy ha ezt megesszük, akkor meg fognak oldódni a problémáink, meg hogy amint megesszük, okosak leszünk, és mindent fogunk tudni, meg hogy ki fogjuk találni, mit kell tennünk, hogy ne legyünk többé magányosak. Mást nem mondott. Csak leverte a gyümölcsöket, és elsiklott. Hát nem különös?
- De. Különös - mondta Ádám, és beleharapott az egyik gyümölcsbe. - Finom.
Éva is megkóstolta – neki is ízlett. Gyorsan bekebelezték hát az egészet. Aztán csak ültek ott, és mosolyogtak egymásra, mígnem kisvártatva csillogni kezdett a szemük.
- Te, Éva! Én már kezdem is érezni a hatást. De furcsa! Te nem érzel semmit?
- Tényleg, én is kezdek érezni valamit. Különös. Olyan, mintha…
- Figyelj csak! Nekem már eszembe is jutott valami. Igazat mondott az a kígyó, szivem. Tudom már, mit csináljunk, hogy soha többé ne legyünk egyedül. Gyere csak közelebb egy kicsit! - kérte Ádám pajkosan, és megpróbálta magához húzni az asszonyt.
- Ádám, mit csinálsz? Naaa, ne izélj már! Mit akarsz?
- Csak el szeretném mondani, mi jutott eszembe.
- Várj csak, nekem is eszembe jutott valami. Te, Ádám! Lehet, hogy ugyanarra gondolunk?
- Lehet, szivem. Na gyere már közelebb, te kis buta - mondta a férfi.
- Ne itt. Gyere menjünk be inkább az árnyékba - húzódozott Éva, hirtelen támadt, incselkedő hangon. - Különben sem tesz jót a bőrödnek ez az állandó napozás, édesem. Pláne déli 12-kor. Ilyenkor a legmagasabb az ultraibolya sugárzás. Tudod, az ózonlyuk miatt - mondta az asszony, és elindult a fa felé. Ádám követte.
- Te jó ég, Ádám! Nem mászkálhatunk egész nap pucéron. Tedd ezt magadra - mondta Éva. Azzal felnyúlt a fára (amely történetesen egy fügefa volt) és leszakított róla két hatalmas levelet. Az egyiket Ádámnak adta, a másikat nagy üggyel-bajjal magára aggatta.
- Hogy te milyen gyönyörű vagy! - kiáltott fel a férfi, bortoklásvággyal a hangjában. - Na de most már tényleg gyere közelebb egy kicsit, hadd mondjam el végre, mi jutott eszembe.
- Ádám, lehet, hogy én is arra gondolok, amire te? - kérdezte Éva, fülig elpirulva.
- Honnan tudhatnám szivem, amíg nem mondod meg, mi az. De várj csak! Inkább én mondom először. Végül is nekem jutott előbb eszembe. De gyere már közelebb egy kicsit! Meg szeretném súgni.

Ugyanarra gondoltak. Miután kimondták, ültek ott egy kicsit kéz a kézben, izzadó tenyérrel. Éva szólalt meg először.

- Ádám, én olyan boldog vagyok. Ez olyan csodálatos dolog! És olyan egyszerű. Milyen furcsa, hogy eddig sohasem gondoltunk rá, nem? De talán még nem késő. És akkor soha többé nem leszünk egyedül. Ez csodálatos, egyszerűen csodálatos! Olyan hihetetlenül boldog vagyok! - lelkendezett Éva. Aztán kicsit megnyugodott, és így szólt.
- De mondd csak, Ádám! Nem nehéz ez? Úgy értem biztos vagy benne, hogy menni fog?
- Nem hiszem, hogy különösebben nehéz volna. Nem, nem nehéz. Mindjárt meglátod. Te csak feküdj le nyugodtan, majd én csinálom ľ mondta Ádám. Szakértelme és elhívatottsága felől nem merülhetett fel kérdés ebben a pillanatban.
- De… izé… nem lesz belőle semmi baj?
- Ugyan, mi baj lehetne ebből? Nyugodj meg, minden rendben lesz.
- És mondd, sokáig fog tartani? - kérdezte aggodalmaskodva Éva. - Remélem nem tart sokáig. Tudod, hogy megbeszéltük, hogy még fürdünk egyet ebéd előtt. Ráadásul egy kicsit a fejem is fáj...
- Persze hogy tudom, szívem. Ne aggódj. Egy perc az egész, aztán mehetünk fürdeni. Nekem is jól fog esni. Emiatt a dolog miatt meg ne izgulj. Tudom, hogy mit csinálok, bár még nem csináltam ilyet soha. De azért tudom, hogyan kell. Végtére is nem olyan bonyolult. Egykettőre megleszek vele - mondta Ádám.
Úgy is lett, ahogy mondta. Egy kicsit gondolkozott, majd koncentrált, és egykettőre megteremtette az Istent, a saját képére és hasonlatosságára, hogy soha többet ne legyünk egyedül. Aztán felugrottak a szerelmesek, megigazították magukon a fügefaleveleket, és kéz a kézben szaladni kezdtek a patak felé.

S lőn este, és lőn reggel: Első nap.

fűzfán fütyülő rézangyal 2003. febr. 7. Creative Commons License 29
A kutya úristenit.
Előzmény: velemeny (22)
Nana__ 2003. febr. 7. Creative Commons License 28
OFF
velemeny kedveert utoljara:

Az álláspontom bővebben kifejtve a következő:
Minden történet családi történet, mert nincsen olyan ember, aki magában állna, akkor sem tekintem úgy, ha már egyetlen élő rokona sincsen. Ami vele történik, az a családjával is. Legfeljebb a hozzátartozók szemszögéből nincsen jelentősége, nem is tudnak róla.

A két említett példát ugyanolyan súlyúnak, sőt a kutyásat súlyosabbnak érzem, mint amit ffr követ el azzal, hogy elmeséli a történeteit, vagy amit a dédnagyanyja követett el. Számomra a történetből nem derült ki pl., hogy a dédanya tudott-e a lánya kapcsolatáról a fiúval. Valahogy nem hiszem.
A két példámat környező topikok témáiból hoztam, rámutatva, hogy mindannyian sárosak vagyunk, minek dobálunk egymásra még több mocskot.

Megbocsátónak kell lenniük a családtagoknak egymással, ami nem jelenti azt, hogy el is nézzük a másik hibáját/bűnét. Mi rokonok, akiket kényszerűen és véletlenszerűen dobált egy halomba a sors, a világgal szemben csak egymástól várhatunk némi szolidaritást. Ezt fejeztem ki a lojalitás kifejezéssel, lehet, rosszul.

Helyettesítsd be a bűn helyére a konkrét állatkínzást, család helyére képzelhetsz egy üres halmazt is, de akkor senki nem lesz kötelezően elnéző kutyagyilkosunkkal.
Természetesen lehetett a kutyának is családja, ez most indifferens, sőt, a kutyagyilkosé is.

Mást nem vitattál, minden kérdésedre válaszoltam, ezennel a kérdést lezártnak nyivánítom a magam részéről. A későbbiekben másról beszélhetünk , de ebben a témában tudatos provokációnak tekintem, amit csinálsz, ezért nem reagálok rá többet. Ennyit megért nekem, hogy megértessem magam veled, annak ellenére, hogy némi szándékosságot vélek felfedezni az értetlenkedésedben, de többet nem.
ON

A többiektől elnézést kérek.

velemeny 2003. febr. 7. Creative Commons License 27
:-)
Inkább arról van szó, hogy nem tudod megvédeni az álláspontodat. Egyébként pedig nyugodtan moderáltass ki!
Előzmény: Nana__ (26)
Nana__ 2003. febr. 7. Creative Commons License 26
OFF
Ne haragudj, én nem érzem magam felhatalmazva arra, hogy hülyeséggel szemeteljek tele egy topikot, ami fontos a gazdájának.
Az első hozzászólásomban mindent leírtam, ami az alapfokú értelmezéséhez szükséges, a továbbiakban itt nem kívánok erről értekezni.
Amennyiben tényleg nem hagy aludni téged a kérdés, keress meg mailben, vagy keress egy helyet, ahová elfér ez a beszélgetés, megpróbálom megmagyarázni. De ha nem öncélú érdeklődés vezérel, inkább kímélj meg a folytatástól. Köszönöm.
ON
Előzmény: velemeny (25)
velemeny 2003. febr. 7. Creative Commons License 25
De igen! És továbbra is fennáll! Miért családi történet egy kutya megmérgezése?
Előzmény: Nana__ (24)
Nana__ 2003. febr. 7. Creative Commons License 24
Az egyedülálló embernek is van családja, ha nem is olyan, amit ő alapított. A kutyának fája van, rézangyallal vagy anélkül... Te nem gondolhattad komolyan ezeket a kérdéseket.
Előzmény: velemeny (22)
velemeny 2003. febr. 7. Creative Commons License 23
:-) vagyis forditva!
OFF
ON
de a kérdések érvényesek!
Előzmény: velemeny (22)
velemeny 2003. febr. 7. Creative Commons License 22
ON
Ha egy egyedülló ember megmérgez egy kutyát az mitôl családi történet? Mert a kutyának van családja? Vagy mert az egyedüálló embernek van? Vagy mert mindkettônek van?
És a mérgezett kutya esetében ki kihez lojális? És ki kinek bocsájt meg?
OFF
Előzmény: Nana__ (21)
Nana__ 2003. febr. 7. Creative Commons License 21
Minden történet családi történet. Azé is, akit izgat, ha szeretkeznek a feleségével valamelyik szomszédos topikban és azé is, aki megmérgezi a szomszéd kutyáját.

A mesélő kedv nem egyenlő a családi szennyes kiteregetésével, hanem inkább árulkodik a múltat idéző szelíd derűjéről, amivel végigtekint a mások által ellenünk és az általunk mások ellen elkövetett vétkeinken.

A lojalitás, amivel a családunknak tartozunk, nem azt jelenti, hogy némasági fogadalmat teszünk, hanem, hogy megbocsátóak vagyunk azokkal, akik csak a mi feltétel nélküli odaadásunkra számíthatnak.

wuthering 2003. febr. 7. Creative Commons License 20
Ami a csaladi 'titkok' elmeseleset illeti, ha kedvetek van (es ha Magyarorszagon mar elerheto), olvassatok el Philip Roth regenyeit. Kortars amerikai, zsido szarmazasu iro. Nagyon erdekesen ir arrol, hogy a kornyezete hogyan viszonyul ahhoz, hogy a csaladrol nem a legpoetikusabban ir.
wicca 2003. febr. 7. Creative Commons License 19
nekem tetszik... Mesélj még kérlek.
Előzmény: fűzfán fütyülő rézangyal (18)
fűzfán fütyülő rézangyal 2003. febr. 7. Creative Commons License 18
Ha mindenki magában tartaná a történeteit, akkor sem könyvek, sem filmek nem lennének. A szereplők nem felismerhetők, sem a nagyanyámat, sem a dédnagyanyámat nem fogjátok látni, ismerni soha.

Ezért ez "csak" egy történet. (De igazából még nekem is csak az.)

Előzmény: NoPainNoGame (17)
NoPainNoGame 2003. febr. 7. Creative Commons License 17
Minden családban vannak ilyen történetek, csak sokan inkább magukban tartják. Én is.
Előzmény: fűzfán fütyülő rézangyal (16)
fűzfán fütyülő rézangyal 2003. febr. 7. Creative Commons License 16
A katonaszökevény

Anyai dédnagyanyámat, Bori dédit változatosan szólítja meg a családom. Anyám, az unokája, tegezi, szia Bori dédi, mondja neki. Én magázom, csókolom, Bori dédi, így üdvözlöm. Az unokatestvérem, Eszter, aki annyi idős, mint én, szintén tegezi, helló, dédi, ölelgeti. Nagyanyám, az öregasszony lánya, szintén magázza: csókolom, anyuka, ezt mondja évtizedek óta, valami különös daccal a hangjában. Mindezeket sosem tartottam furcsának, hiszen ebbe nőttem bele.

Bori dédi nagyon életrevaló teremtés volt világ életében, egyszerűen nem lehetett elpusztítani. Jöhetett bármi, mindig tudta, mit kell tenni, hogyan kell élni, mit is kell most csinálni. Azt mondanám, hogy nagyon praktikus volt az életfelfogása mindig is, ráadásul hihetetlenül jószívű is volt mindenkihez, aki családtag. Amikor családilag, kollektíve nem volt mit ennünk, Bori dédinél akkor is 3 fogásos ebéd várt; amikor nem lehetett csizmát kapni a városban, Bori dédi szerzett egyet pult alól. Egyszerűen megkapó volt mindig is az élethez való érzéke, csodálatos és ijesztő is egyben, hogy ez a 70-80-90 éves, a kornak fittyet hányó falusi parasztlány, aki 20 éves kora óta a fővárosban élt, és nővérként dolgozott, milyen jól kiigazodott az életben, hogy mennyire megtalálta a saját számítását. Írni ugyan sosem tanult meg, olvasni anyám tanította, még (bár inkább már) a ’70-es években, de ez nem gátolta meg semmiben. Összefüggően egész életében nem olvasott el szerintem 3 sornál többet (Bori dédi, nem az anyám), mégis tudott mindent, amire szüksége volt. Ha beszélgetni kezdett vele valaki, hamar megállapíthatta, hogy a dédnagyanyámnak nem túl fejlett az intellektusa, ugyanakkor az is szemet szúrt, hogy mégis baromi okos, és pillanatok alatt átlátja a problémákat, amiket a maga keresetlen eszközeivel bár, de tökéletesen meg is old. Bori dédi most már a 95 éven is túl van, nem tud felkelni az ágyból segítség nélkül, négy évvel ezelőtti agyvérzése óta. Nagyanyám pelenkázza, aki szintén nem bakfis már, miközben még mindig magázza, csókolom, anyuka, mondja – továbbra is különös daccal a hangjában.

Már elég idős voltam, túl a huszas éveim legelején, amikor elkezdtem gondolkodni azon, hogy miért magázom én Bori dédit, amikor mindenki tegezi a családban, nagyanyámat leszámítva. Amikor anyámat megkérdeztem erről, akkor azt felelte, hogy talán azért, mert kiskoromban sokat voltunk hármasban (a dédi, a nagyanyám meg én), és azt láttam, azt tanultam meg. Ez teljesen hihető magyarázat volt – egyfelöl. Másrészt azt viszont nem indokolta, hogy nagyanyám miért magázza a saját anyját, amikor az ő lánya, az unoka tegezi. Hiszen nyilván ők is sokat voltak együtt hármasban. Kíváncsiskodásomra anyám annyit mondott csak, hogy a nagyanyám nem nagyon szereti az anyját, ő az apját szerette. Ezt nem értettem. Párszor megpróbáltam elképzelni, hogy talán azért nem szerette nagyi a dédit, mert az sokkal sikeresebb volt nála az életben, és hiába öregedett meg, nagyanyám volt mindig is ráutalva, nem fordítva, egészen a legutóbbi időkig. De bármennyire is plasztikusan képzeltem el ezt a kiszolgáltatott, megkeseredett képet, az nem tűnt kielégítő magyarázatnak mégsem. Abban is biztos voltam, hogy azok ott tudnak valamit, valami fontosat nagyon tudnak, valamit, amit én nem fogok megtudni soha. Már-már úgy tűnt, ebben az életben nem jutok e családi titok birtokába, amikor az alkohol - felmentő seregként érkezve - a segítségemre sietett.

Borozgatánk anyámmal (ivott a jó öreg), és hát kicsit rosszabbul bírja nálam. Nem sokkal, kicsit. A sokadik pohárka után megeredt a nyelve, és olyan hangulatba került, hogy akármit kérdeztem, kimerítően felelt rá. Egyszercsak nekem valamiért megint eszembe jutott ez a tegeződés-magázódás viszony, meg hogy mi a csoda a konkrét oka annak, hogy nagyanyám nem szereti a saját anyját, és még most is összeszorított fogakkal ejti ki a csókolomanyukát, amikor már igazán megengesztelődhetne. Anyám annyit felelt, hogy a katonaszökevény az oka. Bár meg voltam róla győződve, hogy biztos a dédnagyapám volt a katonaszökevény, és valamit valaki valakinek nem tudott megbocsájtani, tovább kérdeztem. Anyám, ki tudja miért, elmesélte a történetet.

A második világháború vége felé, amikor dédnagyapám a fronton harcolt, nagyanyám és az anyja együtt éltek egy pesti tetőtér alatti kiszögellésben. Nagyanyám 16 éves lány volt, a dédi 36, éppen hadirokkantakat ápolt napi 16 órában a kórházban. Történt egy napon, hogy beköltözött a felettük levő padlásra egy 19 éves fiú, akiről később kiderült, hogy bújtatni kell, mert meglépett az egyik csatából, és valahogy hazakecmergett. Mivel a padlásról csak a galambréseken át merte kidugni az orrát, etetni, ruházni kellett – cserébe az ifjú átvállalta a házimunka nagyrészét. Mivel nagyanyám iskolából egyenesen hazament (nem volt akkoriban az élet egy hihetetlen, véget nem érő buli állítólag), sok időt töltött el a katonaszökevénnyel. Annak rendje és módja szerint bele is szeretett, egymáséi is lettek. Ő volt nagyanyám első szerelme, mindenféle értelemben. Ha mindez ma történe, akkor azt mondanánk rájuk, hogy jártak. Dédnagyanyám komoly kockázatot vállalt azzal, hogy szökevényt bújtatott, jobb nem is gondolni rá, hogy mi történt volna velük, ha a dolog kiderül – a fronton harcoló dédnagyapám ide vagy oda. Ez egy szép történet.

Egyik nap, Budapest bombázása tájékán, nagyanyámékat hazaküldték az iskolából, mondván veszélyes ilyenkor tanulni, mindenki vigyázzon inkább magára, legyen a szeretteivel, bújjon el. Nagyanyám haza is ment, szaladt fel a lépcsőkön, egyenest a padlásra. A hevenyészett szálláson sajnos a következő kép tárult a szeme elé: az anyja és a szerelme ruha nélkül, félreérthetetlen helyzetben. Ez nem egy szép történet.

Azóta már eltelt több, mint fél évszázad. Nagyanyámnak 3 férje is volt, két gyereke van, hat unokája, akik közül mindenki, engem kivéve, így köszön a dédnagyanyámnak: hello, Bori dédi. Csak a nagyanyám mondja továbbra is, összeszorított fogakkal: csókolom, anyuka. És a dac, az sem változott túl sokat azóta.

Bori dédi valószínűleg a lánya kezei között fog meghalni. Nem tudom miért, de szeretem úgy képzelni, hogy ha az a pillanat eljön, akkor nagyanyám képes lesz tőle így elköszönni: szia, anyu.