6 év szülői tapasztalat: Amikor alternatív iskolát keresünk gyerekeinknek, hajlamosak vagyunk az előttünk álló lehetőségbe bele képzelni azt, amire vágyunk. Ha alaposan utána járunk a dolognak és azonosulni tudunk az elméleti pedagógiával, még mindíg állíthat csapdát nekünk a gyakorlati megvalósítás. Pl.: milyen lesz a tanító szeméjisége, hogyan változik az idő folyamán. Mi van, ha fél úton derül ki, hogy a tanító a demagógiát az ember (gyerek) fölé helyezi. Lehet-e úgy embert nevelni, hogy egy ideológiábe próbáljuk bele nyomorítani. Fontossabb az antrozófia dogmái, mint a gyerek személyiségének az egészséges fejlődése? Fél úton, viszont nehéz kiszállni, a tananyaggal nem a NAT szerint haladnak. Azt el kell ismerni, hogy minden waldorf iskola más, söt minden tanító más. Vannak, ahol csodák történnek. Alapvetően a pedagógia reményt keltő, de azt soha ne hagyjuk ki a kalkulációból, hogy ezekben az iskolákban is magyar családokban, magyar iskolákban nevelkedett, magyar beidegződéssel rendelkező emberek tanítanak. Itt is könnyen beágyazódhat a feudális típusú berenbezkedés és a magyar emberre jellemző a jobbágylelkűség. Könnyen uralma alá kerítheti a nagy álmot néhány önösérdektől vezérelt ember, akik pokollá változtathatnak egy ilyen kezdeményezést. Kisajátítják az iskolát szakmai érvekre hivatkozva, majd utána következik a gazdasági hatalom átvétele. A pedagógiáról pedig el kell mondani, hogy van olyan irányzata, amelyik támogatja a büntetést, de lehetőjeg ne fizikai legyen, mert ahhoz hozzá lehet szokni, inkább lelki, mert az fájdalmasabb tud lenni. A mi iskolánkban divat a kiküldés, a haza küldés, amivel persze a szülők többsége nem ért egyet, de a tanári kar támogatja. Szóval már alig várjuk, hogy 2009. júni. 15-e legyen és megszabaduljunk az osztálytanítótól.
Ennek a bevezetőjében nagyon jól megfogalmazza a ránézésre szerintem tanuló diáklány, hogy mit szeretne:
"P.S.: Azért itt nyitottam ezt a topicot (és nem valame), mert szülői, tapasztalati és nem ideológiai véleményekre vagyok kíváncsi, mert abból csak flamelés van."
Kb. ez lehet a mellébeszélés, vagy ez tűnhet annak, amikor valaki nem a tapasztalatait mondja, hanem a "meggyőződéseit"..., hogy Steiner kifejezését alkalmazzam...
Engem nem zavar az ilyesmi, de az embereket általában igen, legtöbbször úgy tapasztaltam.
Bár ott tartanánk, hogy a szabadságra nevelés, sablon szövegnek minősüljön.:))))
Egyébként, természetesen értékelhető így is / sablonnak /, amennyiben a cselekedetek nem takarják a tartalmat. Én komolyan gondolom amit mondtam, igyekszem is annak minden pontjában megfelelni.............nem könnyű, az biztos.
Igyekszem mindig minden tekintetben úgy "írányítani" a dolgokat, hogy lehetőleg ő maga jöjjön rá egy dolognak a hasznára, és a kárára.
Természetesen ez surlódásokhoz, egyebekhez vezet, de túl kell élnem, ezért mondtam egy pár hozzászólással ezelőtt, hogy mennyire kettéválik az apa és a szülő bennem.
A W iskolákban több probléma kerül-e felszínre? Nem tudom megmondani, mert állami iskolai tapasztalatom, csak az én időmből van, az pedig ugyi nem tegnap volt.:))
*/43 múltam, ahogy az a nickemből is kiderülhetett./*
Mint szülő írígyled a W iskolásokat? Vagy mint diák? Netán tanítóként?
Az előző kérdésedre a válasz, lehet hogy kicsit profán és nyers, de én azt mondom, nem kell mindenkinek W iskolába járni. A W iskola akkor tökéletes megoldás ha a szülő nevelési elvei azonosak, vagy legalábbis közelítenek a Waldorf elvekhez.
Minden egyéb, nem párhuzamos akarat, a lenti hozzászólásokhoz hasonló gondokat eredményez.
Ja és nagyon türelmesnek kell lenni. Saját tapasztalat, az elmúlt években, többször is alkalmunk lett volna rá, hogy felkapjuk a vizet, és angolosan odébbáljunk, keserű szájízzel, de nem tettük, mert a problémák se azért vannak, hogy kikerüljük őket.
Bocsi ha hoszú volt. De egy olyan kérdés, hogy miért kell W-be járni a gyereknek, azt nem lehet két mondatban elmondani. Max. két szóban: Azért mert -- Marha jó!
Tom, csak ezek olyon sablonszövegek, nem válaszok igazán a kérdésre.
Én pl. azt hallottam, hogy a W iskolában több a probléma, mert több a felszínre került probléma, ellentétben az állami iskolákkal, ahol meg elkendőzni igyekeznek ezeket, és ha van valami, akkor gyorsan kirúgják a gyereket.
Irigylem a W iskolásokat, hiába, nekem ez a sorsom, mindenből meg kellett tapasztalnom a "régi jót"...
Én nem ideologizálnám meg a dolgot, bár meglehetne.
Mondtam már, szinte belöktek a W suliba. Azóta többször éreztem azt, hogy jó helyen vagyunk, mint nem.
Én megfordítanám a dolgot, ha az élet tele van emberi problémákkal, és az emberi kapcsolatok problémát jelentenek az életünkben, akkor olyan helyre van szükség ahol ezek minimálisra töpörődnek. Én azt látom így, tapasztalatból, igenis vannak problémák a W suliban is, de jóval kisebb mértékben mint máshol.
Amúgy meg az utódaink a legfontosabbak. És ők, a gyerekek kiválóan érzik magukat. Az iskolai hiányzás a W-ban a legalacsonyabb, érdekes módon.
Egészen más jellegű tudást ad, mint más iskolák. Másképp élik az életet mint mi.
Nem meggyőződéseket közvetítünk feléjük, erre a szabadságra neveljük őket.
Persze az utolsó mondat Steineri alapelven.......nem akarok idegen tollakkal...........
Ha mondjuk beszélgetnék olyan emberekkel, mint akik itt lejjebb negatív véleménnyel vannak, és pl. én érvelni szeretnék amellett, hogy jó, és ezeket mondanám el nekik, amiket most Te nekem - akkor szerintem ők azt álaszolnák, hogy:
"De ha úgyis mindenhol minden az emberi kapcsolatokon múlik, akkor meg nem mindegy, hogy Waldorf iskola, vagy nem Waldorf iskola? Miért kell akkor Waldorf iskola?".
Én csak jót tudok mondani róla. Viszont tudom nem mindenki. A problémák nagyon nagy része, egyedi, és emberi problémák miatt alakul ki, nem pedig ideiolóiai, vagy egyéb belemagyarázott dolog miatt. Ugyanúgy ahogy az élet más területein. Ez alól miért is mentesülhetne a W iskola.
Hatodik éve vagyunk ott. Nagyon sok dologban, megtapasztaltam már.
"Pedig a gyerekek általában hatodikban kezdenek csak meghülyülni... :) Illetve akkor jön a kamaszkor."
Aláírom, abszolút. Viszont azért a lelkem belső mélyén örülök is egy kicsit, mert az a dolga ebben a korban, hogy meghülyüljön. Mint szülő agyrém egy dolog, mint apa elfogadom.
Így ebben a kettősségben olvadozom, lányom viselt dolgainál.
Tudom paradox, csak kiváncsi vagyok másnál is kettéválik-e, az apa és a szülő?
Mint említettem, gőzöm se volt a Steineri elvekről, mielőtt odakerültünk oskolába. Azóta azért ragadt rám, és meg kellett állapítanom, nagyon sok mindenben tolerálom a nézeteit.
Pedig a gyerekek általában hatodikban kezdenek csak meghülyülni... :) Illetve akkor jön a kamaszkor.
Az állami iskolákban hatodikig tudják jólneveltségben tartani a gyerekeket, persze, csak látszatjólneveltségben, mert nem arra kíváncsiak, hogy milyen a gyerek valójában, hanem idomítják. Na, hatodikig lehet idomítani, utána már nem...
Itt a topicban nem sok infó van a Waldorfról, inkább ezen a lapon, az iskolák honlapján:
Sok minden érdekes dolgot olvastam, de arról, hogy hogyan is tanulnak, csak nagyon nagyon keveset. Mikor a gyerek //iskolalérett// lett, akkor kaptunk hirtelen a fejünkhöz, hova?
Akkor még semmit nem tudtunk a W-ról, valaki szinte belökött oda.
Steineri elvekről gőzünk se volt, mint ahogy semmiről se, ami szerintem jó, mert nem befolyásolt semmi.
És amikor az első elbeszélgetésen elmesélték, hogy a gyerekek megélik azt amiről mi "csak" tanultunk, az elég meggyőző volt.
Pl. az ókori görög olimpiát eljátsszák, átélik a szó szoros értelmében, városállamosostul mindenestül. A kenyeret elvetik, gondozzák, learatják, és megsütik, ja és megeszik.
A házat megépítik sárdagasztásostul, mindenestül, és sorolhatnám, rengeteg ilyen van.
Nem bántuk meg, és a gyerek sem, ez a lényeg.
Nem mondom, hogy időközben nem estünk kétségbe, vajon jó választás volt-e? De türelmesek voltunk és így hatodik környékén kezdünk megnyugodni.
Szerintem azért nem boldogulnak, mert csak néhány évig jártak oda.
Sokkal jobban elkényeztet a külsőségekre való nevelés, mert akkor megússza a gyerek annyival, hogy csak úgy tesz, de belsőleg nem válik olyanná, mint a "követelmények".
Ajánlom azoknak a Waldorfosoknak a figyelmébe is, akik pl. nem óhajtják elhinni az egészet (azért, hogy legalább TUDJÁK, hogy mit nem hisznek el!), vagy ugyanazoknak, akik (gondolom) nem adnák semmiképpen azt a nevet az alapítványuknak, mint itt Tatabányán a "biomargarin feelingesek":
"Ha az embereket lehet azonosítani kézírásuk, retinájuk, ujjlenyomatuk, DNS-mintájuk, hangjuk és sok-sok más jellemzőjük, tulajdonságaik alapján, miért ne lehetne a számítógépes egér mozgatásakor keletkező minta alapján is megtenni ugyanezt?" - tette fel a kérdést négy évvel ezelőtt Hanczár Gergely, a kutatás vezetője, az ELTE TTK és a gödöllői Waldorf Iskola fiatal tanára.
Gyakorlott waldorfpedagógus vagyok, jelenleg iskolán kívül. Várom kertes lakásomba azokat a gyerekeket, akik nem jutottak Waldorfiskolához, vagy óvodához, délelõtt vagy délután. Magántanítás, korrepetálás, francianyelvoktatás, játék kint és bent. 06-30 3895049"
Kimentem a Városligetbe tanulni, hát odajönnek mellém a furulyások, és fújják a gyimesi (Gyimesi?) táncokat.
De nem is ez volt az első.
Hanem hogy a galambok... Hát miegyebek történtek ott a galambok között (...:)), de aztán az is, hogy az egyik "fiú" ott úgy, táncolt egyik "lánynak". Fölállította a tollait, körbefordult, azt táncolta: "Hát, akár most oda is jöhetnék hozzád akár... Tudod, ugye?" :) Aztán körbefordult, hogy: "De ha nem akarod, akkor nem, de azért odajöhetnék"... :) "Szia mégegyszer, odajövök hozzád, na jó ötlet?"... :D
Ezt táncolták a galambok.
Aztán jött a gyimesi. Abban a zenében nagyon sok minden történt, mind így el lehetne mesélni, mint ahogy ezt a galambosat most elmeséltem.
Az állatok mind tudnak valamilyen táncokat.
A zene is ilyen.
Annak a gyimesinek információtartalma van!
Az nem egy homogén "zene", meg ütemmutató, tititá, fríg eol mixolíd hangsor, stb!
Az a zene is az asztráltest tartalmát mutatja meg. Nem csak hangokat hallotam. Pontosabban, hangokat nem is! Csak a tartalom volt benne érdekes, ami történt benne, amit a galambok, ha úgy táncolnánk el nekik, lehet, hogy nem értenének - mert az asztráltestük AZT érti, amit ők táncolnak. Ami az ő táncuk.
Az asztráltestnek az a része, amiről írok, érteni és üzenni képes. Az embereknek használniuk kellene: mert használják, de már nagyon kijöttek a gyakorlatból. Szinte nem uralják, sőt elfelejtették! a működését - én is pl., ha mondjuk produkálni kellene, nem csak nézni meg értelmezni...
Sokat kellene tanulni ezt, üzengetni egymásnak, táncolni, zenélni - nem a virtuózitás miatt!! A virtuózitás cirkuszba való!
A ZENE MINDENKIÉ!
Az emberiség addig lesz beteg, amíg nem táncolnak.
Működtetni kéne, használni kéne. Annak a gyimesinek a gazdagsága olyan (és annyi) volt, hogy nem tudom itt most úgy elmesélni, mint a galambokat. Csak ha sokat törődnék vele, "tanulmányoznám".
ÍGY lehet az asztráltestet mérni... Kimutatni. Lejegyzetelni. Megfogalmazni. Megfoghatóvá tenni. Ezt meg kell vele tenni... Ez olyan, mint a kottaírás. Az ember manapság csak azt csinálja, amiről tud: itt a lehetőség!
TUDJUNK RÓLA! (Úgy: minden gesztusról... :))
A macskánk is, abból ért, ahogy apa ráordít - nem a hangerősségből, hanem az állapotból, amiben apa olyankor van. Nem a mozdulatokat érzékeli, hanem az állapotokat, amik a mozdulatokat szülik. De persze a hang és a mozgás által érti meg. Egyszer én is bunkó voltam a macskával, és hótra hülyének nézett, hogy most mi van!...? :) Hogy én most szórakozok, na ne szórakozzak... :) Hogy ő nem ezt szokta meg tőlem - de azért én nem hagytam abba - de azért ő nem vette be!!! :) ... :P
A gyerekek is, asztrális (?) értéssel értenek.
Egyszer emlékszem, átráztam nagyon harapós kutyákat. Azt játszottam nekik, hogy én itt ismerős vagyok, minden nap erre járok: és bementem a kapun. Utána a gazdájuk egy órán keresztül erről beszélt, hogy hogy mertem...
Ha tudtam volna, hogy ezek a kutyák ilyen veszélyesek, nem mertem volna megpróbálni...
Átráztam az állatokat. A véremből érezték meg biztos, a szagából, a verejtékemből, hogy én csak egy ismerős vagyok, aki minden nap erre jár... ezt játszottam...
Sőt, az étertest is konkrét. A pocakom, amit az utóbbi fél évben növesztettem, határozott alakot öltött: ismerős alakot. Értelmezhető a számomra a formája. Jelentése van a formának.
Az emberek arca is olyan formájú, ami nem "művészi" lila köd, hanem határozottan, racionálisan megragadható irányokat, tendenciákat mutat.
A csúnyaságnak vállfajai vannak. A méretek, felületek jelentéssel bírnak. Ezt tanulmányozni kell, és szavakkal megfogalmazni, "mérni", mint ahogy a galambok táncát leírtam vagy a macska "gondolatait". (Gondolat-csíráit! Amik működnek!)
A világ formái minták alapján készülnek. És számunkra értelmezhetőek ezek a minták. ÉRTÜNK olyan NYELVEN, ami nem a szavak nyelve.
Formákból kiolvashatóak betegségek pl., állítom.
A pocakom egyfajta irányba tendál, pókhas. A pocakom félreérthetetlenül hasonlítani kezd valamire, ami nem azért van, mert a génjeimbe be van programozva: mert az állatok is ugyanilyen pocakot növesztenének...
A papagájomról, ahogy gubbasztott a fáján, láttam, hogy milyen állapotban van. Láttam, MILYEN ALAKÚRA hízik, milyen alakot vesz föl.
Az öregség, a fiatalság is univerzális, nem csak az emberek között ugyanolyan FORMA...
Most ott tartok a könyvben, hogy van tisztítótűz. Csak addig nem jutottam még el, hogy a vágyakozási formákat meg tudjam különböztetni, tehát, hogy mi kapcsolódik csak a testhez, amitől majd meg kell válni.
De a kereszténység sem jutott még el idáig: van ahol a zenét bűnnek tartják, meg tök fehérek a falak a templomban, stb...
A fényfalásról:
Én azért szeretem a Napot, mert korábban annyira erősen nem örültem neki, mert korábban láttam, tapasztaltam a Napból azt a részét, amelyik csak hidrogénből és héliumból áll. Vagyis csak az anyagot. Sütött a Nap és én "fáztam".
Azért szeretem annyira, mert ez mára megváltozott. És a fénytáplálék vagy fényfalás nem csak szellemtudományos valami, mert a biológia is igazolja, hogy endorfinok termelődnek a napsütés hatására. (Ha valaki nem csak a fényét veszi észre. És akinek termelődnek, az nem csak a fényét látja!)
(A helyesírást lehet, hogy tudnám, ha akarnám, de hülyeségnek tartom egyszer kisbetűvel írni, egyszer meg nagybetűvel.)
Eszembe jutott valami. Lehetne az asztráltestet mérni. Amit az ember érzékelni képes, az érzékelhető, tehát az embertől független, különálló valami is ki tudhatja mutatni - de nem csak az asztráltest fizikai testre gyakorolt hatását, ami megtévesztő is lehet, ha speciel van hatás, de nem az váltotta ki.
Mi a különbség egyébként az étertest és az asztráltest között? Ha valaki tudja, írja be!
Olvastam már Steinert, de nem világos előttem a dolog... Steiner nem törekszik definíciókra..., mindenki eldöntheti, hogy érti, vagy érzi, vagy nem...
Így megy ez a Waldorf iskolákban is, a tanárok egyéni érzékelése az objektív mérce. (De legalább elismerik! Mert ez mindenhol így van, csak máshol igyekeznek számadatokkal alátámasztani.) Ahogy a tanárképzésen meg a tanárképző tanárok szubjektív érzékelése az objektív mérce...
(Nem is élvezetes egyébként a saját szubjektív érzékelésünket objektívként beállítani, ha az nem társul valaki másokénak az elnyomásával. Vagy igen???)
Van egy általam szívesen antropozófusnak gondolt hozzáállás azonban, ami alapján ha bármi is bárki számára objektív, tehát ha valami megjelenik valakinek a szubjektivitásában, az más számára is megjelenhet. Ebben én szívesen hiszek. Ez az egyedüli kommunikációs lehetőség ugyanis, ami közvetíthet két különböző felfogást két ember között - nem feltétlenül a szavak nyelvén, de valamilyen nyelven.
Bár lehet, hogy valakinek az a saját szubjektív objktivitása, hogy ő márpedig nem kommunikál... Csak ebben az esetben olyan, mintha azt mondanánk, hogy szabadságomban áll a Waldorfot választani, vagy a nem Waldorfot... Holott MINDENKI tudja, aki számít, hogy a Waldorf választása jár együtt a szabadsággal...
Szóval ez alapján a Waldorfosok elvileg törekednek a megértésre, egymás különböző étertesteinek, belső történéseinek az átélésére - csak gondolom maguk között, ugyebár, és kifelé elutasítóak... Pontosabban: akivel nem zökkenőmentes az együttélés, az mehet a *-ba, mint ahogy láthatjuk ezt a szerény személyem kiközösítése esetén is, amit a Florgi bácsi eszközölésében lehet legújabban is tanulmányozni. Szóval a szubjektív objektivitások ugye vannak, csak bizonyos dogmatikus meggyőződések esetén - amik nem feltétlenül tudatosak -, sajnos nem óhajtanak egymással találkozni...
Pedig tuti, hogy mérhető! És tuti, hogy két ember át tudja élni egymás szubjektív érzelmeit, állapotait, és megdőlhetnek az ellenségkeresés és a bűnbakállítás vak megoldásai! Még olyan elharapódzottan gyűlöletet kiváltó személyek esetében is, mint amilyen én vagyok! Esküszöm, hogy megmenekültök, ellenségeim... (Ámen.)
Megtudtam közben, hogy Steiner akkor gyengült el, mikor felgyújtották az első Goetheánumot. Mert beleépítette az étertestét.
Meg hogy amikor valaki szerelmes, akár az autójába pl., akkor az éterteste a szerelmének a tárgyába - áramlik, vagy benne van egy jó része, vagy valami ilyesmi.
Sziasztok! Akit érdekel, nopvember 18-án a Duna Palotában (V. Zrinyi utca) lesz a Kispesti Waldorf Iskola szokásos évi koncertje neves előadóművészek vendégjátékával. A tavalyinak és minden eddiginek nagy sikere volt. Mindenkit szívesen látunk. További részletekért forduljatok az iskolához vagy gyertek oda 18 órára. Üdvözlettel: Durandal
