ez is szép, de én asztat láttam, hogy kereszténységen belül sok isten van.
Wan az ökumené isten, meg van a haragos aki kizárólag a valódi keresztényeket szereti, mindenki mást utál. Meg már Ferenc pápás isten is van, aki nem csak a rkatok és protik közötti nyitást akar, hanem a keresztények és iszlámok közöttit is.
18. Mert eljött János, aki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.
19. Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedők és bűnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az ő fiaitól.
Máté ev. 11
Szal de hamis Krisztus-kép wan a fejedben sztem
Sokan gondolyák aszt hogy Jézus aszkéta volt, de nem.
Még bizonyíték is van, ha Jézus csóró lett volna, akkor nem létezne meseszép karácsonyfa hatalmas csillagszóróval.
Hogy Jézus nem politizált arról meg má 100x vót fórumon, nekem endike monta, hogy Heródest rókának monta és mi ez ha nem politizálás? Amúgy szvsz nem az volt, sztem nem volt olyan töltete mondandójának. Csak epés megjegyzés. Mer Jézus utálta a karácsonyt, nem ő találta ki azért.
A protestánsok ma sokkal jobban kedvelik a katolicizmust, mint korábban. Azokban az országokban, ahol nem a katolicizmus a főhatalmasság, és a pápisták engedékeny hangot ütnek meg, hogy befolyásra tegyenek szert, egyre nagyobb lesz a közömbösség azokkal a tantételekkel szemben, amelyek elválasztják a reformált egyházakat a pápai hierarchiától. A protestánsok körében egyre nagyobb súlya lesz annak a véleménynek, hogy a lényeges kérdésekben nem is különbözünk annyira, mint gondoltuk, és egy kis engedmény a mi részünkről közelebb fog vinni minket Rómához. Volt idő, amikor a protestánsok nagyon értékesnek tartották a lelkiismereti szabadságot, amelyet olyan drágán vásároltak meg. Gyermekeiket arra tanították, hogy idegenkedjenek a pápaságtól, és a Rómával való egyezkedést Istennel szembeni hűtlenségnek tartsák. De mennyire másként vélekednek most! A pápaság védelmezői kijelentik, hogy az egyháznak csak a híre rossz. A protestáns világ pedig hajlandó elfogadni ezt az állítást. Sokan hangoztatják azt, hogy igazságtalan dolog a ma egyházát azokból a borzalmakból és ostobaságokból megítélni, amely a tudatlanság és a sötétség századaiban jellemezte uralmát. A kor barbárságára fogják a római egyház egykori iszonyú kegyetlenségét, és azt bizonygatják, hogy a modern civilizáció hatása megváltoztatta felfogását. Elfelejtették-e ezek az emberek a csalhatatlanság igényét, amellyel e hatalom nyolcszáz éve kérkedik? Dehogyis mondott le Róma erről az igényéről! Sőt soha annyira nem hangsúlyozta ki, mint a XIX. században. Róma állítása szerint az "egyház soha nem tévedett, és a Szentírás szerint nem is fog soha tévedni". Hogyan is adná fel azokat az elveket, amelyek a letűnt korszakokban meghatározták útját? A pápai egyház soha nem fog lemondani a csalhatatlanság igényéről. Ma is helyesnek tartja, hogy szembeforduljon azokkal, akik dogmáit elutasítják. És vajon ma nem ugyanazt tenné, mint régen, ha arra alkalom kínálkozna? Ha megszűnnének azok a korlátozások, amelyeket a világi hatalmak követelnek meg tőle, és visszakapná Róma korábbi hatalmát, gyorsan feléledne a zsarnokság és a vallási türelmetlenség. Miként viszonyul a pápai hierarchia a lelkiismereti szabadsághoz? Egy közismert író ezt mondja erről, és arról a veszélyről, amellyel a pápaság politikai sikere különösen az Egyesült Államokat fenyegeti: "Sokan hajlamosak fanatikusnak vagy gyerekesnek tartani azt az embert, aki az Egyesült Államokban fél a római katolicizmustól. Semmi olyat nem látnak a katolicizmusban, ami szabadságjogaikat fenyegetné; és semmi vészjóslót nem látnak növekedésében. Először is hasonlítsuk össze kormányzatunk néhány alapelvét a katolikus egyház alapelveivel! Az Egyesült Államok Alkotmánya szavatolja a lelkiismereti szabadságot. Mi sem becsesebb vagy fontosabb ennél. IX. Pius pápa 1854. augusztus 15-i enciklikájában ezt mondta: ,A lelkiismereti szabadság mellett kardoskodó értelmetlen és helytelen hittételek, illetve hangoskodások a legveszedelmesebb tévelygést jelentik - amely nyűg, egy ország legfélelmetesebb réme.' Ugyanez a pápa 1864. december 8-i enciklikájában kiátkozta ,azokat, akik a lelkiismeret és a vallásgyakorlat szabadságát követelik', és ,akik azt bizonygatják, hogy az egyház nem alkalmazhat erőszakot'. Róma békés hangvétele az Egyesült Államokban nem jelenti jellegének megváltozását. Türelmes ott, ahol tehetetlen. O'Connor püspök ezt mondja: ,A vallásszabadság csak addig tűrhető meg, amíg a katolikus világ veszélyeztetése nélkül nem valósítható meg az ellenkezője.'... St. Louis érseke ezt mondta egyszer: ,Az eretnekség és a hitetlenség bűn; és a keresztény országokban, mint például Olaszországban és Spanyolországban, ahol mindenki katolikus, és ahol a katolikus vallásnak az ország törvényében fontos helye van, éppúgy kell büntetni, mint a többi bűncselekményt.'... A katolikus egyházban minden bíboros, érsek és püspök hűségesküt tesz a pápának, amelyben a következők vannak: ,Az eretnekeket, szakadárokat és említett urunk (a pápa) vagy utódai ellen lázadókat minden erőmmel üldözni és támadni fogom!'. " Az igaz, hogy a római katolikusok között vannak őszinte keresztények. Ezrek szolgálják Istent ebben az egyházban a legjobb ismeretük szerint. Nem férhettek hozzá Isten Igéjéhez, és ezért nem ismerik az igazságot. Soha nem látták meg, mi a különbség a szívből való eleven szolgálat és a puszta formaságok és szertartások körforgása között. Isten szánakozó szeretettel figyeli ezeket a lelkeket, akik olyan vallásban nevelkedtek, amely megtévesztő, és nem elégít ki. Isten világosságot fog adni nekik, amely elűzi az őket körülvevő sötétséget. Kinyilatkoztatja nekik az igazságot úgy, ahogy a Jézusban van, és sokan Isten népe közé fognak állni. A katolicizmus mint szervezet azonban most sincs jobban ráhangolódva Krisztus evangéliumára, mint történelmének bármely korábbi időszakában. A protestáns egyházakat sűrű sötétség veszi körül. Ha nem így lenne, észrevennék az idők jeleit. A római egyháznak messzeágazó tervei és munkamódszerei vannak. Minden eszközt megragad befolyása kiterjesztésére és hatalmának növelésére, mert heves és elszánt harcra készül, hogy visszanyerje világuralmát; hogy ismét megindítsa az üldözést, és hogy lerontsa mindazt, amit a protestantizmus felépített. A katolicizmus mindenütt tért hódít. Nézd, mint szaporodnak templomai és kápolnái a protestáns országokban! Figyeld meg a protestánsok által annyira pártfogolt főiskoláinak és szemináriumainak népszerűségét Amerikában! Nézd, hogy elhatalmasodik Angliában a ritualizmus, és milyen sokan átpártolnak a katolikusok soraiba! E dolgoknak nyugtalanítania kellene azokat, akik nagyra értékelik az evangélium tiszta elveit...
Még annyi blagi, hogy az újjászületetteknek van ügyvédje az Atyánál: I. János levél:2:1
És attól félek, ha nem lenne, akkor minden keresztény elvérezne.... bármily wicces gyerek wagyok sajna még én is.
És hányingerem wan attól az ökumenétől ami a történelmi egyházakat fertőzi.
Aszt hittem csak a Felház izzad az ökumenén, de sajna élőben kell néznem, hogy ez a kór az egész kereszténységet fertőzi. Örültem mikor evangélikus templomban református püspök prédikált pár éve most meg hányok. Bááár tény és való, hogy az evangélikusok és refek között nincs akkora teológiai szakadék, mint a refek és rkatok között.
Én még szűzanya posztert is kaptam útam során, de elégettem....... mert gyűlölöm a banyát. De az is lehet budin húztam le, már rég volt..... EGW könyvecskét mit - azóta megszünt - szektában találtam égettem
Az evangélikusoknak már a II VHban volt langyos része kik a tetves zsidókat képviselték......... azaz a jelenség esélyes már a boszorka idejében jelen volt. A kölcsönös nyalás.
ma a tudatos prot. irányzat a ref. felekezeten belül visszaszorult, de teljesen nem veszett ki.
Úgy veszem észre, hogy az elmúlt két évtizedben (tehát Nemo hozzászólása óta), de főleg mostanság, mintha ismét egyre hangsúlyosabb lenne a Krisztushoz való biblikus hitvalló ragaszkodás református körökben (és más protestáns körökben is). Dicsőség és hála ezért Urunknak! Ámbár lehet, csupán szerencsém van, és azért tapasztalom ezt, mert hívő és hitvalló közösséghez tartozok. Ám fenntartom mindezt függetlenül attól, ahogyan köszöntötte Steinbach József (a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke) Ferenc pápát. Valóban nem ünnepi alkalomra való a hitvita, ámbár reformátusként nehezen vállalható (de nem is reformátusként köszöntötte a pápát, noha egy ref. püspök minden más tisztsége előtt elsősorban református kellene legyen szerintem)...
Az önellentmondás nem ritka dolog írásaimban, mert én is erősen bírálom Rómát, de a keresztény testvéreknek járó jóindulattal. Igyekszem elfogadni, amit lehet, mert ez ad erőt a bírálatnak is.
Bölcskei beszéde egyházpolitikai gesztus, itt nincs helye semmi bírálatnak. A világi udvariasság is megköveteli, hogy a hitvitákat ne az ünnepélyes alkalmakra időzítsük. Ezért nehezményezem, hogy te itt is r.k.-bírálatot vársz Bölcskeitől. Igaz, ma a tudatos prot. irányzat a ref. felekezeten belül visszaszorult, de teljesen nem veszett ki. Ettől függetlenül Bölcskeinek nem kellett kritikai beszédet mondania az ünnepen.
Igaz, Rómát a világ szorította rá, hogy letegye a világi kardot. De ez sok más esetben is így történt (már az Ószövetségben is), mégis pozityv fejleményként értékelhetjük az ilyet.
"lehet-e bálványimádásra rávenni már megtért embereket ? És akkor ez nem bűn ?" - Lehet, de persze ekkor az üdvözülés kétségessé válik. Én azonban fenntartom, hogy a valóban megtért római katolikusok nem bálványimádók. Hozzáteszem: azért, mert elhanyagolják a hivatalos r.k. tan sok elemét.
Ha figyelmesen elolvasod Bölcskei köszöntőjét, teológiailag "testvérként, szolgatársként" aposztrofálja a katolikus prominenseket. Ezzel mindent feladott.
En nem latok osszefuggest a 2 allitas kozott. Testverek: szerintem azok. Szolgatarsak: amig az evangeliumot hirdetik, addig azok. Ha valaki ezt elismeri, abban mi a gond?
Bolcskei nagyon helyesen nem ment bele dogmatikai kulonbsegekbe. Akkor es ott nem azon volt a hangsuly, hanem a misszion, amit vegeznek ok is, meg vegzunk mi, reformatusok is.
Tehát, ha nem acsarkodva hirdetik, hiteles. Tehát a róm.kat egyh. és a ref. egyh. is hitelesen hirdeti az evangéliumot.
Mondd el nekem, szerinted mik a hiteles evangeliumhirdetes jellemzoi.
Figyelmedbe ajánlom a Filippi levél 1. részének 15-18. verseit:
Némelyek ugyanis irígységből és versengésból is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.
Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;
De mások szeretetből, tudván, hogy én az evangyéliomnak oltalmazására rendeltettem.
Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok.
Mint már írtam is, én nem hiszem, hogy az ökumené kérdésében az enyém az abszolút igazság, mindamellett hadd írjam le, ahogy én látom:
A római katolikusokat én testvéreknek gondolom, hiszem a Krisztusban. Ugyanakkor - nem keveset vitáztunk már velük itt az Indexen fórumán is - számos kérdésben tévtanításokat vallanak szerintem. (Az általad is említett Mária dogmák, a pápai csalhatatlanság kérdése, az egyház felfogásuk, amelyben összetévesztik a földi szervezetet a Krisztus testével, módszertani bajaim vannak velük, a visszafele magyarázott eszmefejlődés történetük, amivel mindent meg lehet magyarázni és mindennek az ellenkezőjét stb.) Az alapvető mégis, midennek ellenére is az, hogy egy Atya gyermekei vagyunk, ugyanaz a Krisztus váltott meg minket, ugyanannak a Krisztusnak a nevét hirdetjük.
Nem tudom, hogy neked van-e testvérem, nekem van, több is. Számos dologban nem értünk egyet, sok mindenben alapvető az eltérés, de egy szülők gyermekei lévén - testvérek vagyunk.
Személyes tapasztalat (enyém is, hívő - tipikusan református - barátaimé is), hogy hívő római katolikus ismerőseinken éppúgy érződik Pál szavaival a "Krisztus jó illata", mint hívő protestáns testvéreinken. Még az enyémnél az ökumené kérdésében sokkal merevebb álláspontot elfoglaló lelkész ismerősöm is elismeri, hogy a római katolikusok közt is vannak üdvözülők. Ha pedig az Úr Istennek jók, akkor én mi jogon vetném el őket?
Te kicsoda vagy, hogy kárhoztatod a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon. (Római levél 14,4)
Szvsz nem szabad elfelejteni, hogy a kor más, mint 500 évvel ezelőtt. A római katolicizmus ma már nincs politikai uralmi helyzetben (hála Istennek), és nincs uralmi helyzetben a protestantizmus egyetlen ága sem (hála Istennek). Ebből nem következik szerintem az elvtelen egymásraborulás, a különbségek letagadása. Ugyanakkor mivel megjelent egy sor rettenetesen kemény kihívás (más vallások, nagyon erős torzulások a kereszténységen belül, a fogyasztói társadalom torzulásai), ezért előtérbe került az együttműködés - ahol és ahogyan lehet. Annak közös hirdetése, ami közös: a Krisztus evangéliumáé. Másrészt én is úgy látom, mint ahogy már Nemo is leírta: a római katolicizmus ma már sok mindenben más, mint 500 évvel ezelőtt. (Egyetlen dolgot emelek ki, ami szvsz neked protestánsnak is meg kell dobogtassa a szívedet: felfedezték, hogy a laikusok, az egyszerű hívek kezébe lehet adni a Szentírást. Az Ige pedig majd elvégzi Isten Szentlelke segítségével a maga munkáját, ahogy Neki tetszik.)
A többieknek már leírtam egyszer: nem hívő forumtárs olvasgatta a ValFil egyik rómkat-prot vitáját, és azt szűrte le: ezek nem normálisak! Úgy hagyta ott az egészet, fegyvert-lőszert elhányva, mint a nyúl. Hol van ez attól, ami az őskeresztény egyház jó bizonysága volt: ezek mennyire szeretik egymást?
Összefoglalva: a tanításbeli, hitbeli különbségeket nem eltagadva fel kell ismerjük, hogy ugyanabban a Krisztusban hiszünk, és egymást szeretettel intve az eltévelyedések miatt, együtt hirdetni a Krisztust - amíg csak lehet.
haliho
PS: ettől mintegy függetlennek látom Bölcskei köszöntő beszédét, a műfaj is nagyon fontos: ez nem teológiai párbeszéd, nem egyházak közti tárgyalás, ez egy köszöntés. Te úgy szoktad fogadni a Téged meglátogató római katolikusokat vagy azzal szoktál elmenni hozzájuk: amíg meg nem tagadjátok a tévelygéseiteket, addig egy pohár vizet, egy jó szót se kaptok tőlem büdös máriások??? Ez esetben nem hiszem, hogy helyesen cselekszel... :-)))
