Érdekes, hogy régebben úgy tartották, hogy a betlehem-állítás és a betlehemezés kifejezetten katolikus szokás és a protestáns településeken nem nagyon gyakorolták.
Ahhoz képest most már egyre több protestáns többségű faluban látni betlehemet.
Egyszer Szenteste történt az alábbi eset, aztán valahogy mégsem lett hagyomány belőle:
Rengetegen voltak a templomba, így akik későn mentek, többek között én is, nem fértünk be, csak a kapun kívül vártunk, hogy bejussunk a Jóisten házába.
Persze hiába, mert odabenn is óriási tömeg volt, egy tűt sem lehetett volna leejteni.
Kinn meg jó hideg volt, volt vagy -10 fok.
Voltunk ott többen a kint rekedtek között haverok, ismerősök.
Egyszer csak az egyik ismerős, akinek a szülei majdnem a templommal szemben laktak, szólt néhányunknak, hogy menjünk be az apja házába, a pincébe.
Ott borozgattunk, amíg tartott az istentisztelet.
Még énökeltünk is:
"Rózsa, rózsa, labdrarózsa levele..."
Amikor visszamentünk a templomhoz, már épp a kivonuló ének ment, amire teljes erőből, jó szívvel és lélekkel rázendítettünk:
"Kit sok boldog pásztor dícsért,
hallván angyal égi hírét,
Félni többé nincsen miért,
itt a Megtartó Király."
A Jóisten bocsássa meg a vétkeinket, ha ezzel bűnt követtünk el, semmi rossz szándék nem volt bennünk, csak hát nagyon hideg volt odakinn a templom előtt.:-)))
Egyszer pl. nyáron bál volt a művelődési házban és nyitva voltak az ablakok.
Korábban haza kellett mennünk az egyik haverral - már nem voltunk szomjasak :-) - mert másnap reggel melózni kellett menni.
Szóval nyitva voltak az ablakok és már a templomnál jártunk, de még mindig kristálytisztán hallottuk a Csoresz hangját, szinte betöltötte az egész éjszakát:
De azé abban az időben Hévizgyörkön meg Galgahévizen sem voltak gyönge népzenés bulik a kulturban. .-)
Volt úgy, hogy egy galgahévízi locsolóbálban már nem voltam szomjas és még a színpadra is fölmentem a zenekar mellé táncolni, na jó, nemcsak én voltam egyedül, táncoltunk ott vagy hatan-nyolcan. :-)
Meg az se volt gyönge, amikor Turáról a búcsúbálból úgy vittek haza a haverok, mint egy disznót, mert szerelmi bánatom volt. :-)
98-ban volt.
No de olyan is volt, hogy a havernak volt szerelmi bánata, azt Püspökhatvanban a domboldalban szedtük össze, úgy vittük vissza a Sixty Clubba.
Egyébként azt mondják, hogy szerelmi bánat ellen a népdal a legjobb orvosság. :-)
