A hülyeséghez joguk van az embereknek, és ahhoz is, hogy az egyik megmondja a másiknak hogy hülyeséget gondol, vagy beszél. Erről többet nem lehet szerintem írni.
Hogy mi számít hülyeségenk és mi nem, az kb. olyan kérdés, mint az, hogy mi a jó és mi a rossz:
egyéne válogatja.
Mégis, a társadalomban mindig van egyfajta "kollektív" értékrendszer, azért, mert ezek hiányában nem tudnánk kapcsolatokat fenntartani, egyszóval nem tudnánk élni.
Régebben a társadalmi osztályok korában az eszmerendszerek csak kevés mozgást engedélyeztek az egyénnek. Mai világunkra pont a fordított helyzet a jellemző. Világunk már nem az ideológiák, vallások mentén szerveződik, mert az információ szabad áramlása felszakította a régi kereteket.
A létezéshez mégis szükségünk van egy minimális "kollektív erkölcsre", de ez nem sokkal múlja felül az afrikai antilopcsordák szervezedtségét. Megvalósítottuk a történelem eddigi legprimitívebb társadalmát. S lehet, hogy az ehhez tartozó szabályrendszer már nem is tartalmazza a "hülyeség" fogalmát.
Nem kötelezö templomban házasságot kötni! Aki ezt teszi, elkötelezte magát a keresztyén vallással, és a gyerekei keresztyén nevelésével.. Nem értem a gondjaid. A katolikus szülö éppen olyan gondosan neveli a gyermekét, ha jo szülö, mint a nem katolikus, akár.
...sajnos erre csak egyet mondhatok: ez a Te hited, s nem valóság, lévén ha egymás mellett állunk sem tudsz nekem rámutatni, hogy íme itt a harmadik szereplő... bármilyen mélyen hiszel is bármiféle természetfeletti lényben, akár a keresztény Istenben, az nem a körülöttünk lévő világ része, hanem egy gondolati "lény" csupán, s csupán a Te hited része, nem a kettőnk közös valóságáé...
Mi ketten nem egyformán éljük meg világnkat, azonban csak egy közös valóságnak vagyunk a részei. Nem bántasz meg azzal, hogy Te abban hiszel, hogy van egy Isten, de Neked se essen rosszul, ha én mondom ki az általam látottakat...
...csak pozitív példa mutatható (és ez nem sérti az önállósághoz való jogot!),
Nem a pozitív példa és annak mutatása az, amiről én beszéltem, hanem a kicsi gyermek életének determinálása egy hit által a pici élet kinyílása előtti hatások révén.
1. Jézus felnőtt.
Igen, Jézus megszületett, és szomorú módon rövid élet után kivégezték :-( Én nem erről a Jézusról írtam amit írtam, hanem a karácsonyfa "Jézuská"-jának "ajándékozó" "tevékenységéről". Az semmi más, mint szeretettel átitatott "kegyes" hazugság...
Az esküdözéssel szintén nem értek egyet.
Ezt nem értem: azzal nem amit írtam, vagy a keresztények esküvőjekor tett esküvel?
a vallásos neveléssel kapcsolatban: azt gondolom nem csak 2 szereplő van a dologban, a gyermek és a szülők, hanem a legfontosabb a 3. szereplő: Isten. Minden hívőnek Istennel kell kapcsolatban lennie az újszövetség szerint, ez nem adható át, vallásos liturgiákkal különösen nem, csak pozitív példa mutatható (és ez nem sérti az önállósághoz való jogot!), és később a felnőtté váló egyénen és Istenen áll a dolog.
A "Jézuska hozta" hazugságokkal nem értek egyet több okból sem:
1. Jézus felnőtt.
2. hazugság, amire később rájön a gyermek, ami kiábrándító lehet. véleményem szerint igazság alapján kell nevelni a gyermeket (már amennyit a szülők is megértenek).
Az esküdözéssel szintén nem értek egyet. Az viszont természetes, hogy minden szülő a saját világszemlélete (ami szerinte a legjobb) alapján tanítja a gyermekét. De jobb ezt eskü nélkül tenni, úgy gondolom.
"A szomorú az, ha valaki gyermekkorában sem kap jó, vagy elfogadható mintát (alkoholista szülők, prostituált kábítószeres anyuka, stb.), és felnőttként is csak sodródik az életben céltalanul. "-írtam.
Ugye itt nem a nem hívő családokra utalsz? ...mert ha így lenne, igencsak álságos gondolat lenne-kérdezed.
az "álságos" gondolat csak a Te fejedben fordult meg. Arra utaltam, amit írtam.
egy nem hívő is adhat jó mintát, ha bizonyos életelveket vall és megtart, amelyek helyesek (pl. nem lopásra tanítja a gyermeket, hanem tisztességre). Ezeket sokkal jobb, ha a szülőktől sajátítja el a gyermek, mint ha a saját kárán tanulja meg az életben. Ezért véleményem szerint igen nagy a szülők felelőssége.
minden gyermek nevelésre szorul, amely feladat véleményem szerint a szülők hatásköre
Ez természetesen így van, a szülők elvitathatalna joga és kötelessége a gyermek felkészítése az önálló életre, s a jó szülő természetesen így is cselekszik. Van azonban egy terület, ahol a szülői felelősség átlép egy korlátot - természetesen a szokásoknak megfelelően -, felülbírálja a gyermeknek, mint egyénnek az önállósághoz a jogát, s ez a vallások köre. Természetesnek vesszi a legtöbb ember azt a vallási szokást, ami kötelezővé tesz a szülő számára - én csak a keresztény szokásokat ismerem valamennyire, ott esküt is kell tenniük az esküvőjükön, ami már nem csak egyéni jog, mint lehetőség, hanem erkölcsi kötelesség is -, hogy gyermekét kötelezően saját hitére nevelje. Nem egyszerű eset ez, s furcsán viselkednek a keresztény hívők ezen a téren a nem hívőkkel szemben: elvárják, hogy a nem hívők gyermekei ismerjék meg a kereszténység eszméit - ami egy bizonyos mértékig jó is, csak hol az optimális mérce? -, ugyanakkor a saját gyerekeiket még elméjük nyílása előtt ránevelik egy, az egyén legbelső, legalapvetőbb lelki életet érintő liturgia és hitvilágra. Sok esetben ez a nyelv elsajátításával esik egybe, annak rögzülési mélységében lakozó világot kap a gyermek, s mint ahogy anyanyelvtől sem lehet "megszabadulni" - sokan még eltérő nyelvi környezetben sem képesek erre -, egy adott orientáltságú társadalmi környezetben a hittől sem lehet megválni. Így ez a mondatod:
Felnőtté váláskor természetesen újraértékelheti a felnövekvő fiatal a szüleitől kapott világnézetet...
...nem esélyes... Gondold csak meg, szinte minden jó, amit a picik éreznek társítva van egy olyan fogalommal, ami merő hit kérdése: Jézuskának "hozta"-nak hazudja - biztosan lesznek, akik bántónak fogják ezt a minősítést nevezni, pedig mi más? ...ugye van ami "kegyes" hazugság - a szülő a saját ajándékát, Istenke "adományának" mondja a szülő a sokszor kemény munkájával megszerzett ételt, hát hogyne ülne ez mélyen...
Jómagam és párom nem vagyunk hívők, bár valamikor arra neveltek, amolyan átlagos, valamennyire hívő családokban. Most úgy látom, szerencsés voltam a tanulmányaim idején, nem ért komolyabb befolyás semilyen irányból, ne lett belőlem "hithű" kommunista sem, s elmúlt belőlem a hitminden csírája, nagyon valószínű, hogy soha nem is fog visszatérni. Gyerekeimet becsületre, tisztességre nevelem, beszélgetünk a hitről, ez óhatatlan. Nem neveljük őket gyűlöletre, semmi ellen, arra tanítjuk őket, hogy az embereket a tetteik alapján sorolják oda, ahová valók. Hittanra soha nem fogom járatni őket, hacsak maguktól nem támad kedvük hozzá, mint ahogy szerencsére semilyen politikai ideológiát sem kell nekik tanulni, mint kellett nekünk.
A szomorú az, ha valaki gyermekkorában sem kap jó, vagy elfogadható mintát (alkoholista szülők, prostituált kábítószeres anyuka, stb.), és felnőttként is csak sodródik az életben céltalanul.
Ugye itt nem a nem hívő családokra utalsz? ...mert ha így lenne, igencsak álságos gondolat lenne... valamiért nekem bizony ezt sugallja - nem, nem kimondva, hanem a szavak között, de lehet, hogy én látok rosszul -, hogy egy nem hívő nem is adhat jó mintát... javíts ki, ha tévedek...
- a sátánizmusra
- az ateizmusra
- a fényben hívőkre
- a falloszban hívőkre
- a zsíroskenyérben hívőkre
- a Napfaló Kockás Krokodilban hívőkre
- az Istenhívőkre
- a TV-ben hívőkre
stb
Akkor ezek szerint, akkor nem kell semmitől tartanom a P-DOX vallásom kapcsán? :-)
Az SZDSZ Netpártban (tesztelésként), amikor beírtam néhány alapelvet majdnem meglincseltek hajdanán. Pedig állítólag ott vallásilag és más iránt is toleráns emberek lettek volna.
Az origón és itt is többen veszélyesen megfenyegettek, amikor elindult a téma. Nem volt könnyü lekezelni mások agresszióját.
minden gyermek nevelésre szorul, amely feladat véleményem szerint a szülők hatásköre. Felnőtté váláskor természetesen újraértékelheti a felnövekvő fiatal a szüleitől kapott világnézetet, nevelési módszereket, és azokat, ha jónak látja, személyes döntésével is megerősíti, ha rossznak, értéktelennek, akkor pedig elfordulhat attól, és kialakíthat magának más meggyőződést.
A szomorú az, ha valaki gyermekkorában sem kap jó, vagy elfogadható mintát (alkoholista szülők, prostituált kábítószeres anyuka, stb.), és felnőttként is csak sodródik az életben céltalanul.
Bruno-t megégették, Galileit csak azért nem (mozog a Föld tana) mert a kényszer hatására visszavonta az egyébként igaz tanait. Sok tudóst megégettek, protestáns hitű emberekből pedig több-milliót. Általában a társadalmi haladást, feudális előjogok eltörlését szorgalmazó haladó gondolkodású embereket félretette a "Szent Officium" gépezete könyörtelenül.
