Nemrég fejeztem be Douglas Preston – Lincoln Child: A csontok rejtélye című könyvét. Afféle régészeti krimi. Gyorsan olvastatja magát, bár sok hátborzongató részlet van benne. Viszont legalább pontos értesüléseket szereztem a Donner-csoport tragikus sorsáról.
Meg kell adni, érdekes, cselekményes a könyv, egy nap alatt befejeztem. Viszont azt javaslom, hogy senki ne olvassa ebéd vagy vacsora előtt, vagy ha mégis, kérjen vegán kosztot!
A legújabban olvasott könyvem: Bruckner Éva: A tengerszemű hölgy rejtélye. Az egyik kedvenc Jókai-regényem a fentebbi könyv főhőse. A szerző azt állítja, hogy a modell nem Asztalos Etelka, hanem Domonkos Terézia, az ő története eléggé hasonlít a könyvben leírt történetre. A negyedik férjét tényleg megölte, mert bántalmazó kapcsolatban élt vele. Csakhogy utánagondoltam, számba véve Erzsike ( a regényben lévő név) férjeit és majdnem férjeit, és azok öten voltak! Először Bagotay Muki, aztán egy gulyás, aztán egy színész, aztán egy katonatiszt, végül pedig egy kántor.
Ami a katonatisztet illeti, eszményi férjnek tartották. Katonatiszt és osztrák létére is. Egy bezárt várban pipázott, nem volt a magyarok ellen. Nem sokat ivott, nem kártyázott, viszont sajnos, azt nem árulta el, hogy már van egy felesége Lengyelországban. Elgondolkodtam, hogy ezt a katonaság iránti rajongásból maradt ki, vagy tényleg nem volt ilyen!
Továbbá elmondja, hogy Bagotay Muki mintaképe, Zámory Adolf karaktergyilkosság áldozata, mert Jókai nem túl vonzó lépet festett a győztes vetélytársról. Lehet, hogy igaz, de azt még ő is elismeri, hogy Zámory úr elég sokat és nem túl szerencsésen kártyázott.
A könyv ennek ellenére érdekes, de nem tudom folyamatosan olvasni, egy kis szünetet tartva viszont jó! Az lesz a vége, hogy előveszem az eredetit!
A legújabb olvasmányom a Csészében a világ – A kávé füveskönyve című könyv. A szerkesztője, Praznovszky Mihály, bámulatos munkát végzett, annyi helyről szedte össze az anyagát, számba venni is nehéz. Lassan olvastam, hogy úgy mondjam, kortyonként fogyasztottam. Van benne kávétörténet, kávéhamisítás, pótkávé, reformkori kávélikőr (a pontos receptje nem ismert, de jó lehetett), kávéházak, kasszírnők, irodalmi kávéházak, később presszók is.
Csak egy baj van vele: folyton kávét akartam inni, amíg olvastam.
A zseniális mérnökök, akik úgy tologatták a csillagokat, mint az építőkockát, arra a következtetésre jutottak, hogy a boldogságról álmodozni lehet, művien elérni nem. Fejlegföld lakói is rájöttek erre, de hiába igyekeztek erről jeles mérnökeinket meggyőzni.
Olvasom Lem: Álmatlanság novelláskötetét. Ez is van benne:
Megteremthető-e a tökéletes és abszolút boldogság? Trurl és Klapanciusz, a Kiberiádából ismert, két zseniális robotkonstruktőr újra meg újra megkísérlik a lehetetlent.
Felpanaszolnivalóm akadt, és meg is teszem. Kézbe vettem a Budapest nagyregény című könyvet. ez - legalábbis elvileg - az összes kerületnek szentel egy-egy novellát. Szorgosan nekiláttam. Az első novella borzasztó, a második rémes, a harmadik, Vámos Miklósé, elfogadható, a többit nyolc mondat után hagytam abba. Galandféreghosszúságú, pocsékul szerkesztett mondatok, undok szereplők, érdektelen vagy gusztustalan történetek, már nem vesztegetem ilyesmire a drága időmet. Persze attól, hogy én ki nem álltam, még akár jó is lehet.
Nagyon nehéz olvasmány A kudarc. Itt aztán van tudomány dögivel. A fordítót se irigylem. Ráadásul nem fordított sok mindent. Rengeteg latin kifejezés van. Meg az űrhajó szuperszámítógépe is maradt GOD néven. General Operational Device. Nem kellett volna ezt ISTEN-nek fordítani? Így az angolul nem tudó magyar olvasó nem érti a célzást.
Én is nagyon szeretem. Az első nagy élményem még a Pirx pilóta kalandjai volt, no, nem a tévéjáték, hanem a könyv. De az igazi kedvencem a Kiberiáda lett, utána viszont mindent elolvastam, ami csak megjelent tőle.
Újraolvastam Stanislaw Lem: Csillagnapló című könyívét, Olyasmire vágytam, ami szellemes és elgondolkodtató egyben, és ez ilyen szempontból tökéletes volt! Nem lehet nem észrevennei Murányi Beatrix csodás fordítását! Szép lassan olvastam az olyan mondatokat, mint például: Bolygónk lakosság ősidők óta üdvérekre, dölyfökre és gürcökre oszlott. Az üdvérek mély áhítattal elmélkedtek, a dölyfök kivetették a dézsmákat, megvilágították az állami törvények jelentőségét, és igazgatták a gyárakat, amiben serényen dolgoztak a gürcök. Így mindannyian vállvetve munkálkodtak a köz javáért.
Nem is beszélve az olyan újsághírekről, (ez egy másik novellából való) miszerint: Az Király uronknak, Ő Vellanyosságának két pandúri ezen nap tikszó koron vitézkő dolgot mívelének.
Nem sietek az olvasással, igyekszem a finomságokat kiélvezni!
