Volt valami hasonló az ukránokkal is. Csak azok szívesebben mentek a csehekhez, lengyelekhez. Pedig nagy átlagban jobban dolgoztak, mint a magyar kétkeziek.
A kormány megvalósítja, amit régóta fontolgatok az égető munkaerőhiány enyhítésére (azóta sok latin-amerikaival, köztük venezuelaival kapcsolatban állok):
4 éve volt alkalmam ott (Margaritán) 6 hetet eltölteni (közbeiktatva egy 3 napos caracasi kiruccanást is). Közel 20 éve kint lakó ismerősökhöz mentem ki. Jó előre kiokítottak, a viselkedési, öltözködési és egyéb szokásokról (értékeket nem villogtatunk, stb.). Szerencsémre nem volt részem semmilyen atrocitásban, pedig mindenhova gyalog, busszal, taxival vagy épp "carritoval" mentünk. Caracas belvárosában egyetlen egy táskalopásra tett kísérletet láttam. Természetesen mindig legalább ketten mentünk mindenhova (bár ez se garancia semmire). Semmiféle ékszer, óra stb. nem volt rajtam. A fényképezőgépet is dugdostam, már ahova vittem (tükrös gép nehezen/sehogy sem rejthető a vékony ruházatban). Telefonból is érdemes többet vinni, az utcára megteszi a repedt kijelzős olcsó is.
Sok mindent írhatnék még. Ha anyagilag és egészségileg is megtehetném, már ma gépre ülnék és mennék. Időnként beszélek a szigeten lévőkkel skype-on. Az infláció nagy, sok dolog beszerezhetetlen, vagy csak nagyon drágán (ez 4 éve is így volt). A bűnözés is erősödött, de eddig is veszélyes ország volt. Ezekkel tisztában kell lenni.
A te döntésed, hogy mész-e vagy sem. Kell hozzá egy jó adag szerencse is. De főleg mindig észnél lenni és figyelni!
Nem. Pár éve mentem volna, de mindenki lebeszélt, akivel eddig találkoztam. Talán nem olyan veszélyes, mint az ország, de én inkább kihagynám. Ha nagyon érdekel a dolog, alább pár hozzászólással írtam egy társaságról, ők biztosan jobban ismerik a jelenkori körülményeket.
Utazomajom kozzetett egy posztot, miszerint egy par mostanaban jarta meg a Canaima nemzeti parkot. Nem hinnem, hogy kiadnak az elerhetoseguket. Brutalis inflacio, gazdasagi nehezsegek, de megis teli elmennyekkel tertek vissza.
Engem amúgy csak az érdekelt volna a helyszín apropóján, hogy az embereknek kizárólagos stratégiája-e az ilyen helyzetekben, hogy beállnak hajnal 1-kor kenyérért, vagy más, konstruktívabb szándékaik is vannak.
Soktényezős a dolog, de az emberi mentalitás az egyik legalapvetőbb. Ami a következményeket illeti, mostanában sokat írtak arról, hogy a japánok túldolgozzák magukat, és emiatt alacsony a fogyasztásuk, ami visszaveti a gazdaságot, ráadásul a japánok tömegeinek nincs magánélete. Latin-Amerikában és a fejlődő világ túlnyomó részén ez fordítva van. A szorgos, felvilágosultabb társadalmak népessége fogy, a többiek meg a szó legszorosabb értelmében szaporodnak a világba. Be kell látni, hogy amit húsz éve a kövér drámaíró vizionált, az valóra vált a klimatikus problémákkal is terhelt migrációs válságot illetően, bármennyire is fantasztának kiáltották ki akkor. Szóval miért, kiknek jó ez az állapot Venezuelában?
Van itt olyan, aki tud valami konkértumot a magyar családok hazaköltöztetését segítő folyamatról? Még talán augusztusban beszélt erről Semjén Zsolt, de azóta semmi információ.
Törődj bele, hogy az itthoniak 95 százaléka is krónikus munkakerülő, és csak alibiből jár munkahelyre. Egyre inkább ilyen mentalitású a világ, ilyenné nevelték egymást az emberek. Hadd mondjam ezt én, aki a japán sztahanovistáknál többet dolgozom, az utóbbi pár napban 2-3 órás alvásokkal.
Aranyrög tetején üldögélő koldusok. Ezek még a földön heverő pénz felemeléséhez is hülyék. Nesze neked, világ legnagyobb olajkészlete, a végén éhenhalnak.
Ezek most forradalmat csinálnak, nem érnek rá krumplit termelni. Ott kell hagyni az ilyen országot, elköltözni oda ahol normálisan lehet élni. Persze ez mindig veszteségekkel jár, de még mindig jobb mint éhenhalni a forradalomban.
Azt esetleg tudod hogy milyen a helyzet a Roraimánál, Angel falls-nál. Úgy értem arra se lehet/érdemes most utazgatni? Ezt a két helyet nagyon meg szeretném nézni de kérdés az hogy most vagy később? Most sokkal több esélyem van rá de ha semmiképp nem lehet akkor nem lehet.
Valahol sejtettem, hogy általában nem a munka hősei ott Latin-Amerikában, csak gondoltam, egy ilyen brutális válságból kézzel-lábbal menekülnének, kapdosnának bármilyen munka után. Valami kis önellátósdin nem törik ilyenkor a fejüket? Földet venni, bérelni, végső esetben krumplit termeszteni...
A nyelvünket még nem felejtetted el gondolom van valami szakmád is, itthon most szinte mindenütt munkaerőhiány van, csak a krónikus munkakerülők nem "tudnak" dolgozni, te is ellennél.
A kommunizmus kísértete bennünket már bejárt, egyszer Venezuelából is kikopik.
Gondolod, hogy itt szeretnek dolgozni? A venézekhez képest a lajhár kapkodó idegbeteg, mondta valaki aki itt járt nálunk jó pár éve. Nagyon ráérősen dolgoznak, nem sietnek, ráérnek. :)
Az biztos, hogy addig amig nem volt ilyen a helyzet mint most, senki sem volt depressziós itt vagy ideges.
Sajnos most már igen. :(
Ma is sikerült megvennem a zacsi kenyeremet, de kijött megint a katonaság és ők adták a számokat.
Csak 100 embernek jut kenyér és érkezési sorrendben kapjuk a számot.
Én 0 óra 30 perckor álltam be, én voltam a 3. ember, mert az előttem lévők egy karton papíron aludtak a pék előtt.
A pék fél 8-kor nyit általában, van amikor később, attól függ a tulaj mikor ér oda.
Ő sem siet persze.
Akkora az éhség, hogy az nem igaz.
Az emberek a szemétből guberálnak valami ételmaradékot, nézni is szörnyű.
Gyógyszer sincs a gyógyszertárakban már kb. 1,5 - 2 éve. Az emberek vagy éhenhalnak vagy pedig ha betegek azért.
Útlevelek alig vannak, mert nincs hozzá material (anyag) évek óta és nagyon drága is. Több hónapot kell rá várni és ha szerencséd van talán kapsz is. Nekem jelenleg nincs, de nem is szándékozom utazni, nincs rá "keret".
Amiket irsz azok általában igazak, persze van benne kis "ferdités is", de nagyjából minden igy van amit leirtak.
Sajnos ebből a szép és jó országból most egy élehetetlen lett. Nem is akarok erről beszélni, mert sok értelme nincs.
Változtatni sem lehet ezen.
Itt van a nyakunkon karácsony és még az sem biztos, hogy lesz-e élelem az emberek asztalán, beleértve magamat is.
Nekem szerencsém van, mert mindig vannak segitő és jó szándékú emberek, akik valami úton módon megsegitettek eddig.
Nagyon nehéz, de a remény vész el utoljára.
Ritkán irok ide, mert semmi jót nem tudok, rosszat meg minek irjak, nem?
Sok értelme nincs.
Ha valaki de szeretne jönni hozzánk, mint turista igyekszem lebeszélni, ha kedves az élete, mást nem tudok tenni.
