>> Éppen olyan hiba a vak tagadás, mint az alaptalan misztifikálás. Én semmit nem tagadok, csak amire szerintem az emberek képtelenek. Mivel ember vagyok és emberek vesznek körül elég jó rálátásom van a dologra.
>> Buta ember vitatkozik csak tényekkel. Viszont ezek az emberek gyakran tényeknek veszik azt, ami nem is tény. :)
>> nem volt technikai lehetőség a trükkészítésre. :)))))) A filmes trükkészítés egyidős a fimmel.
>> Ami a lényeg, hogy valamikor a 147 cm-rel olimpiát lehetett >> nyerni magasugrásban, ma harmadával többel sem... Sportember kollégáim felvilágosítottak, hogy akkor ollózva ugrottak, ma meg dobnak egy hátast. :)
>> súlypontemelkedésem 72 cm. Most nagyon büszke vagyok erre. Ügyes. De a pilótád ügyesebb. :)
A telepátiától tényleg eléggé eltértünk, de ez annyira nem baj, úgyis eléggé csendes ez a topic.
Gondolom annyira integettek a kezükkel a szánokat fogadók, hogy szelet csaptak, így sikerült "felrepülni" a 2,5 m magas szárnyra. Egyébként nem kell nagyot ugrani ahhoz, hogy elérjem a szárnyakat. Az emberi teljesítőképességnek is vannak határai (az adrenalin is elég sokmindent ki tud hozni az emberből), az izomzatod, csontozatod is el van csökevényesedve, ezért nem is bírják a terhelést, csak ha folyamatosan edzésben tartod a tested. De az élsportolók teljesítménye az egészségük rovására is megy, hiába képesek "emberfeletti" teljesítményekre. A szöcske ugrását, meg ne hasonlítsuk össze (arányaiban) az emberével. Azért arra a videóra meg én is kiváncsi lennék.
>>Az emberi maximális teljesítmény... Azt elismerem, hogyha a vadonban, eszközök nélkül élnénk akkor a legtöbb ember nagyobb teljesítményre lenne képes mint a mai eltunyult ember, mert különben felfalná a többi vadállat. De nem kéne az emberi teljesítőképesség határát misztifikálni, szvsz egyáltalán nem arról van szó, hogy olyan nagyon el lennének maradva a sportolók a lehetséges határtól. Azért foglalkoznak a teljesítőképesség határával, mert súlyos pénzeket lehet kaszálni egy-egy sportgyőzelemmel és az adott ország imázsának is sokat számít. Egyébként ez a kutatás leginkább a nehezen kimutatható doppingszerek használatában merül ki. Ezzel viszont beavatkoznak a szervezet természetes müködésébe, átalakítják azt. Gondolom azért (is) tíltják a doppingot, mert az így nyújtott teljesítmény már nem természetes emberi teljesítőképesség eredménye.
>> ha az állatvilág többi tagjához képest nézzük. Ez jó, mihez kéne hasonlítani az embert?
>> halálfélelmében álló helyzetből felugrott Az a gumiember volt, aki másodállásban pilóta. Még pár ilyen hozzászólás, és az Igazság Ligája, vagy a Fantasztikus Négyes összes szuperhősét leleplezzük. :) Egyébként ha filmre vették, akkor hol lehet megnézni? Mert ha mégsem láthatjuk, akkor csak urban legend...
Dervissel való hosszas tanácskozásunk során kiderítettem, hogy aki felugrott a kutya elöl az első emeleti erkélyre az csak a Macskanő lehetett. (vagy a nagy erejű ugatás szele sodorhatta fel) A 17 tonna súlyú betonhengert pedig csak a haverom a "kis" zöld HULK emelhette fel, így a rejtélyek megoldani látszanak. Egyébként meg most beszéltem velük telepata-telefonon.
Amikor azt írtam, hogy képesség "az évezredek folyamán elsorvadt" akkor nem pont és nem csak a telefonra céloztam. Bár gyanítom ezzel te is tisztában vagy. Hisz mennyivel egyszerűbb gúnyolódni, ledorongolni mint elfogadni a valóságot.
Természetesen nem végeztem laboratóriumi kísérletet, nem jártam Hawain sem így nem tudom leellenerőrizni. Semmit nem kell "hinnem" sem azt, hogy igaz sem azt, hogy nem igaz. Bármelyik mellett teszem le a voksot attól nem leszek alsóbbrendű. Én úgy gondolom, hogy Bergier nem hazudott.
Tudod olvastam, láttam, tapasztaltam már olyan dolgokat amit ha csak úgy elmesélnék kiröhögnének, hazugnak neveznének. Mégis megtörténtek. Van olyan repülőgép pilóta aki egy harci gép tesztjénél, viharban, 5000 m magasan katapultált, az ernyőjét szétszaggatta a szél és a tengerbe zuhant. Túlélte. Egy másik segélykiáltást hallott. A kiabálás helyére érve látta, hogy egy nagy betonhenger rágurult egy árokra, amelyben egy gyerek sikoltozik. Nem gondolkodott felemelte a hengert, két másik ember pedig aki közben odaért kihúzta a gyereket az árokból. A betonhenger 17 tonna súlyu volt!
Nem hiszem, hogy valaha is találnak fizikai magyarázatot ezekre a tényekre. Megismételni sem lehet őket. Mégis megtörténtek. Hétköznapi csodák.
Randomizált kettős vak teszt. Az adó és a vevő között ne legyen kapcsolat, és sem ők, az esetleges kísérletvezetők, sem a válaszok feldolgozását végző személyek ne ismerjék a helyes válaszokat. A véletlenszámgenerátor legyen jó minőségű. Legyen előre rögzítve a kísérletek menete, kezdete, vége. Legyenek szkeptikus megfigyelők. Stb. Ezek elég jól körüljárt dolgok, a Ganzfeld teszteket pl. így csinálják.
Ami a laikus számára az egészből érdekes, az a megismételhetőség. Pl. ellenőrizték független kutatók Sheldrake kísérleteit? Ha valaki a médiában fontosabb személyiség, mint a szakirodalomban, az mindig gyanús dolog.
Végeztek néhány pozitív eredményű kísérletet zárt láncú tévé-hálózaton keresztül is. Vagyis nem az illető embert nézik, hanem az élő képét egy monitoron. Ez abból a szempontból is jó, hogy nem kell bekötni az ember szemét, és így nyugodtan jegyzetelheti a tippet, nem kell hangosan mondania, vagyis a néző embereknek nem kell tudniuk a válaszát. Egyébként nehéz lehet megoldani, hogy az alany biztos ne láthasson semmit, de azért tudjon írni.
És arra gondoltam, hogy ezt valószínűleg érdemes úgy csinálni, hogy egyszerre több ember néz vagy nem néz, nem csak egy. Azt is bele lehetne venni, hogy amikor nem néznek, akkor valaki másra néznek.
Ezt a kísérletet nagyon sok változatban nagyon sokszor elvégezték, éppen azért, mert viszonylag egyszerű. Ezért számít elfogadottnak a jelenség létezése, többek között.
Csak az a baj, hogy senkinek nem sikerült innen tovább lépni. Van jópár olyan kísérletünk, amik jól ismételhetőek, és végre nagyon szignifikáns eltéréseket mutatnak a normálisan elvárt eredményektől, ellentétben a klasszikus parapszichológiai kísérletekkel. De mivel nincsen igazán meggyőző elmélet a jelenség magyarázatára, nem különösebben kifizetődő dolog ezzel foglalkozni. Nem azért ilyen gyenge a téma sajtója, mert az emberek nem hiszik el, hanem mert tudomásul veszik, de nem tudnak mit kezdeni vele.
A speciális relativitáselmélet előtt és a Lorentz-transzformációk előtt is csak egy pár olyan kísérlet létezett, amik rámutattak a klasszikus mechanika hiányosságaira. Egy-két kísérlet, amik azt mutatták, hogy a fény sebessége a Föld felszínén minden irányban ugyanannyi, és hogy ha létezik is éter, a Föld nem sodorja magával. Egészen addig, amíg meg nem volt hozzá az elmélet, addig nem tudtak mit kezdeni vele, azon kívül, hogy tudomásul vették a jelenség létezését. Ma is hasonló a helyzet a telepátiával.
A Sheldrake kísérleteit a Sheldrake módszereivel reprodukálni, az is egy tartalmas időtöltés, de engem speciel jobban érdekelnének az olyan kísérletek, amiknek még nem ismerjük az eredményeiket. Mi van például, ha valakinek a fényképét nézik? Van-e olyan mérhető neurális agytevékenység, ami korrelál azzal, hogy nézik-e az embert, satöbbi.
Én nem tudom egyébként, hogy ki mit nevez szkepticizmusnak, de az szerintem nem szkepticimus, ha úgy védem a tudományos dogmákat, mint a védőügyvéd a bíróságon, nem a megismerés és megértés céljával, hanem szimpla öncélú konzervatizmusból. A tudományos megközelítés mindig "szkeptikus", de attól képes a fejlődésre, hogy alaposan odafigyelek az anomáliákra, és nem félek megkérdőjelezni az ortodox elképzeléseket, mert tudom, hogy a tudományban a szabadosság nem bomlasztó erő, hanem a fejlődés kulcsa.
Kicsit úgy képzelem, mint egy projektet, ahol van egy Megrendelő meg egy Szállító, és előre megállapodnak az elfogadási teszt pontos menetében és az elfogadás kritériumaiban. Ha a Megrendelő azt kapta, amiben megállapodtak, akkor nem lehet vita. Természetesen csinálhatják közösen az egészet, és mindvégig lehet változtatni, csak utólag nem.
Tessék a diskurzust szerintem abba az irányba folytatni, hogy a szkeptikusoktól összegyűljék az összes lehető kritérium, aminek ha a kísérletek körülményei megfelelnek, akkor hitelesnek fogadják el.
Hogy pl. szigorúan elszeparáltassék adó és vevő, legyenek mindketten hangszigetelt kamrában magányosan, és persze a továbbítandó üzenet azután keletkezzék a legigazibb véletlenből, hogy magukra maradtak stb.
Egyébként én azt megértem, hogy nehezen válik elfogadottá a telepátia jelensége, mert nehezen összeegyeztethető az ortodox tudományos dogmatikával. De az nem megoldás, hogy ülünk és morgolódunk, hogy én nem hiszem el, mert hihetetlen. Hanem attól megy előbbre a dolog, ha kísérleteket tervezünk és végzünk, amik megerősíthetik vagy cáfolhatják a különböző hipotéziseket a témában.
Annak a megérzése, hogy bámulnak, például szerintem nagyon olcsó kísérletekkel vizsgálható. Magát a jelenséget nem telepátiának nevezik, hanem úgy nevezik, hogy "annak a megérzése, hogy bámulják az embert", de végső soron ez minden telepátia-kísérletről elmondható. Jelenleg megközelítőleg sincsen koherens elméletünk a jelenség magyarázatára. Jelenleg nem az a legfontosabb, hogy jó elméleteket találjunk, hanem hogy kísérleti, tapasztalati fogalmakban jól körül tudjuk határolni a jelenséget.
Csak szerezni kell valahonnan egy csomó önkéntest. Egyetemistáknak tudom ajánlani a prodzsektet, például. Te, Dervis, hogyan terveznél meg egy ilyen kísérletet? A Sheldrake kísérleti módszerét kábé leírtam. Még úgy lehet finomítani a dolgot, hogy minden jelentkezővel csináltatsz pár sorozatot, és kiválasztod azokat, akik a legjobb eredményeket érték el, aztán azokkal csinálsz sok sorozatot.
És persze azt, hogy ki néz, azt folyamatosan váltogatni kell, és nem a kísérlet vezetője a néző. Szerintem elég alaposan ki lehet zárni minden olyan tényezőt, ami normálisan hatással lehet a kísérlet eredményére. Csak követni kell az információ útját a véletlengenerátortól vagy pénzérmétől a tippelőig, és biztosítani kell, hogy teljesen meg legyen szakítva az információ átvitele, semmilyen ismert módon ne érzékelhessen belőle semmit a tippelő. Ezen kívül csak arra kell figyelni, hogy megfelelően véletlen legyen a sorozat. A pénzfeldobás például egy jó módszer. Problémát okozhat az eredmény statisztikai elemzésében, ha sokkal több vagy sokkal kevesebb nézés jön ki a pénzfeldobásban, mint nem nézés, de ha elég sok próbát csinálunk, akkor kábé ugyanannyi lesz a fej, mint az írás.
Szerintem egy ilyen kísérlet, ha jól meg van tervezve, akkor elég egyértelmű választ tud adni arra a kérdésre, hogy annak megérzésében, hogy néznek, van-e valami jól kimutatható, szerepe akárminek a normális érzékeléssel magyarázható információátvitelen túl. Szerinted nem?
Ha érdekelne titeket a kérdés tudományos vizsgálata, akkor nem a papagájokkal meg a telefonfákkal foglalkoznátok, hanem azokal a kísérletekkel, amik ismételhetőek, és amik módszertanilag megalapozottak. Fel is hívtam a figyelmeteket ezekre a kísérletekre.
Miért ragaszkodtok ennyire az anekdotikus jellegű nyomokhoz? Nem az az érdekes, hogy spekultív alapon mit gondolok a saját hétköznapi nehezen magyarázható élményeimről, vagy hogy a hawaii őslakosok hogyan telefonálnak, hanem az az érdekes, hogy mit mutatnak a tudományos vizsgálatok eredményei.
A papagájos kísérletek részleteit egyébként nem ismerem, nem tűnt úgy, mintha a Sheldrake nagy jelentőséget tulajdonítana neki, és egyébként sem tartottam különösebben érdekesnek. Én ugyanis nem a kacsát keresem a témában, hanem a kézzelfogható tudományos eredményeket.
> Egy apró történet Jaque Bergier tollából: Én úgy hallottam, hogy a tehetősebbje csirkét használ fa helyett, erősen fogja a csirkét a nyakánál és a lábánál, hármat erősen ráfúj a csirke szárnyaira, majd a lábánál fogva erősen meglengeti a csirkét és elhajítja. A csirke szellemi síkra kerül és a célszemély elött materializálódik... Most komolyan, ti tényleg elhiszed ezt a fa-telepátiás marhaságot? Eszem megáll! Arról nem is beszélve, hogy a telefont nem ötezer éve találták fel, hogy "elsorvadjon ez a képesség". Ha lenne telepátia, akkor a középkorban sem küldöncöt használtak volna üzenetküldésre, hanem elcsevegtek volna a várfallal. Gondolom a csontokból olvasás is komoly dolog amit kutatni kell.
Az oldal-t megnéz(eget)tem. Számomra nem volt meggyőző. Főleg N'Kisi a telepata beszélő intelligens papagájra öszpontosítottam mert az tünt a legnagyobb kacsának. :) Abból indultam ki, hogy egy szavahihető tudós nem égeti magát hülyeséggekkel és ha a papagáj képessége igaz, akkor azt be tudja bizonyítani. Végeredményben semmi olyat nem találtam a neten, ami alátámasztotta volna az állítást. - Más tudós nem vizsgálta és erősítette meg a felfedezést. Igaz, mivel N'kisi-ből csak egy van ez eléggé megnehezíti a kisérlet igazolását. Persze szerintem ez benne a csel! :) Ha igaz lenne a felfedezés, annak megerősítése Rupert Sheldrake érdeke is lenne. - Egyetlen nyílvános interjú sem készült a papagájjal és gazdájával. Pedig sok csatorna biztosan örömmel készítene interjút egy telepata papagájjal. - Az egyetlen "bizonyíték" amit találtam, egy párbeszéd a papagáj és a gazdája között, de számomra nem tünt különösen intelligensnek a papagáj. Ráadásul a gazdájával beszél ezért az irányíthatja is, betanult jelenetet játszhat el vele. Független bizonyítékot nem találtam. http://www.sheldrake.org/nkisi/nkisi1_text.html - Az legtöbb oldal szerint a BBC adott hírt elöször a papagájról. Hát a bbc.com-on nem találtam cikket róla, pedig rákerestem a papagáj és a gazdája nevére is. Persze lehet, hogy azért mert a hír már három éves! - A gazdi weboldala elérhetetlen. http://www.interspeciescommunication.org/ - Ha minden igaz az http://nkisi.org/-ra akart átirányítani, de ott sincs semmi. - A N'kisi-t 2002 környékén fedezték fel, 2003-ban megjelent egy tudományos folyóiratban a kisérlet eredményeit közlő cikk és azóta néma csönd van az egészről. Ha mást nem is érdekelne a felfedezés (amit kötve hiszek), attól Rupert Sheldrake még vergődhetne. Szvsz kamuval állunk szemben...
> Ezt a hadseregben már régóta tudják, és a rendőrségi kiképzés is figyelembe veszi. Hadsereg/rendőrségi kiképzésben nem vagyok járatos, de ezeknek erősen urban legend szaga van. A természetfilmesek is elég sok állatot filmeznek le úgy, hogy azok nem veszik őket észre. :) Szvsz a többi állat csak jobb megfigyelő, vagy megérzi az ember szagát. Senki nem gondolja szerintem hogy elértünk a tudományos fejlődés végére, ahhoz túl sok a kérdés. Szerintem az a szörnyű, hogy vannak akik azt hiszik, a tudomány be fogja bizonyítja a hiedelmeket.
Egy apró történet Jaque Bergier tollából: "A Hawai őslakosok közül néhányan a fákon keresztül teremtenek szellemi kapcsolatot távol lévő rokonaikkal. Egy középkorú nőt megkérdeztem amikor egy fa előtt állt és beszélt hozzá, hogy miért pont a fához beszél és így felelt: - Mert szegény vagyok. Ha gazdag lennék, lenne telefonom.-"
Ez is lehet egy magyarázat a telepátia ritkaságára. Az idők folyamán fokozatosan feleslegessé vált, elsorvadt, de lehet valami ősi, tudatalatti gátlás, netán mindkettő, meg még egy csomó minden amiről fogalmunk sincs. Ezért kell kutatni, foglalkozni vele - komolyan.
A Shaldrake oldalát ha alaposan átnézed, találsz kísérleteket, Dervis. A telepátia kérdésével nemcsak tudományos szinten foglalkoznak, de tudományos szinten is foglalkoznak vele.
Anekdotikus alapon én sem hinném, hogy a telepátia egy valós jelenség. Volt már, hogy eszembe jutott valaki, és aztán felhívott, de nem tulajdonítottam ennek nagyobb jelentőséget, mint pl. a déja vu jelenségnek. Én is éreztem már úgy, hogy néz valaki, de az egyszerű magyarázatnál maradtam: statisztikai jellegű illúziónak tűnik.
Éppen ezért érdekes, hogy ezeket kísérletileg is lehet vizsgálni. A kísérletekben olyan kutyákról van szó, akik tíz-tizenöt vagy több perccel előre jelzik a gazdájuk érkezését, akkor is, ha szokatlan járművön jön haza, ha az otthon ülők közül senki nem tudja, hogy mikor fog érkezni, satöbbi, satöbbi, alaposan megtervezett kísérletekről van szó. Videora felveszik a kutya mozgását, és megnézik, hogy egy-egy percben hány másodpercet töltött az ablaknál, vagy akárhol, ahol "várni" szokott.
Annak a megérzését, hogy bámulják az embert, és a telefonos kísérleteket is alaposan megtervezték, szerintem nagyon meggyőzően állják a módszertani kritikát, és igazából nem is nagyon akad komoly megkérdőjelezője ezeknek az eredményeknek.
A bámulós kísérletet például bárki egyszerűen elvégezheti, minimum három ember kell hozzá, más nem nagyon. Kell előre generálni egy megfelelően véletlen sorozatot, (vagy feldobni egy érmét), hogy néz vagy nem néz, a kísérleti alanyt leültetem egy székre, háttal a nézős emberrel, bekötöm a szemét, és valami hangjelzésre kell mondania, hogy szerinte éppen nézik, vagy nem nézik. Minél több különböző alannyal és nézővel minél több alkalmmal megcsináljuk ezt, az jön ki, hogy a nem-nézést az esetek 50%-ában, a nézést pedig az esetek kábé 60%-ában felismerik az emberek.
Ezt a hadseregben már régóta tudják, és a rendőrségi kiképzés is figyelembe veszi. Ha követsz valakit, ne nézz rá, mert akkor megfordul, és észrevesz. Ha odaosonsz az ellenséges katona mögé, hogy megöld, ne bámuld a tarkóját, hanem nézz el mellette. A természetfilmesek is tudják, hogy vannak olyan állatok, amik megérzik, ha nézik őket. Ezt a képességet a természetes kiválasztódás nyilván sok millió éven keresztül eléggé intenzívén élesítette, szerintem nem csoda, hogy létezik ez a jelenség. Ha feltételezzük, hogy egyáltalán létezik olyan biológiai jelenség, amit ma még nem tudunk tökéletesen magyarázni, akkor valami ilyesminek kell lennie, amire nagyon erős pozitív szelekció hat. Márpedig szerintem butaság lenne azt feltételezni, hogy éppen most, a huszonegyedik század végére értünk a tudományos fejlődés végére, és nincsenek olyan jelenségek, amiket még nem értünk. Főleg a biológiában, mert az élő szervezetek tipikusan hajlamosak a legegzotikusabbnak tűnő lehetőségeket is kihasználni a túlélésben.
Igen, ilyesmiket én is tapasztaltam. Például apám kutyája percekkel elöbb tudja, hogy a gazdája mindjár belép az ajtón. De ez nem különleges dolog, csak megismeri apám kocsijának a hangját. Ugyanakkor olyan is előfordult, hogy nem várta apámat az ajtóban, és olyan is hogy minden külső neszre az ajtóhoz rohant mert várta a gazdit.
Igen néha én is "megérzem", hogy valaki bámul, de biztos vagyok benne, hogy rengeteg olyan alkalom van, amikor valaki engem néz, de én nem veszem észre. :) Szvsz a megérzés egyszerüen a tudatalatti figyelmeztetése, hogy az az idegen ember aki mögöttünk áll (sejtjük hogy ott van, mert láttuk elötte, mégha nem is tudatosult bennünk), már hosszú ideje nem mozdult onnan és az ösztönünk veszélyt jelez. Biztos veled is történt már olyan, hogy megfordultál és az illető egészen másfelé nézett, nem is törődött veled. Olyan emberrel kapcsolatban, akiben bízok, soha nem volt "megérzésem". Vagy biztos történt veled már olyan, hogy egy hajléktalan a hátad mögül megszólított az utcán, hogy kérjen egy kevés pénzt és te mégsem sejtetted, hogy valaki bámul téged.
Előfordult, hogy "tudtam" ki hív a telefonon, de előfordult, hogy tévedtem, sőt egy csomószor csöng úgy a telefonom, hogy nem is számítok rá. Lehet hogy telepátia csak délután 2 és 6 óra között müködik?
Én még senkiről nem hallottam, hogy fejlesztené a telepátiáját. Szvsz ha lenne telepátia, már régen bevezették volna a hadseregben a használatát, nem lenne őr akit meglephetne az ellenség, mert az őr már előre tudná, hogy jön az ellen, vagy megérezné, hogy bámulják. :)
És utánaolvastam a telepátiának de sallangokon kívül nem találtam mást. A linket amit ajánlasz azért meg fogom nézni, köszi.
Dervis, a telepátia lehet, hogy neked "különleges", de az emberek egy jelentős hányada számol be arról, hogy a kutyájuk megérzi, mikor jönnek haza, hogy megérzik, ha valaki bámulja őket, hogy megérzik, ki hívja őket telefonon, satöbbi.
Jó, lehet, hogy vannak, akiknek "nincsenek" telepatikus képességeik, de a kísérletek azt mutatják, hogy az emberek nagyrészénél kimutatható, és az esetek töbségében fejleszthető.
Én onnan tudok róla, hogy utánaolvastam, te meg azért nem tudsz róla, mert nem olvastál utána.
Ahogy az korábban is elhangzott már, a telepátiakutatásban már rég nem a jelenség létezése a kérdés, mert a jelenség létezése jól ismételhetően bizonyítható és bizonyított.
> Amiről nem tudsz az attól még létezhet... Ezt nem kétlem. Azt viszont annál inkább, hogy ő jobban tudja, hogy én mire vagyok képes. Most nem kimondottan Siphersh-ra gondolok, ha nem úgy általában azokra, akik ilyesmit állítanak. És mivel én nem vagyok rá képes és tudtommal senki sem a környezetemből, kételkedéssel fogadom, hogy mindenki (nem bárki!) képes a telepátiára.
>És abban is igaza van, hogy sokan tudnak ilyen képességükről, de nem >szeretnék, ha habókosnak tartanák, így hallgat erről! Ez szvsz tipikus ködösítés. Körülöttünk vannak a képesség birtokosai, de bújkálnak, rejtözködnek stb. stb. Míndig ez a kifogás. Ezért kételkedéssel fogadom, hogy bárki is képes lenne a telepátiára.
Közben újabb hozzászólásod érkezett, ezek kérdéseket vetnek fel:
> Mert tudom, hogy van olyan??? Ha úgy lenne, akkor is letagadnám. > Pedig most még tagadnom sem kell... Miért tagadnád le, ha egyszer rendelkezel vele? Hiszen bebizonyíthatnád másoknak a létét! Ez az amit nem vagyok képes megérteni...
> Ismerek olyat aki az akaratával mozgatja a tárgyakat, és úgy tart órákat Hm. Egy órájára én is beülnék, hogy megbizonyosodjak. Utána, ha megtapasztaltam amiket írsz, én leszek a telekinézis és a telepátia legelszántabb hirdetője. Kissé furcsálom ugyanakkor, hogy az eddigi álláspontodtól ellentétesen ez az illető nem tagadja a képességeit...
Ettől tudok a falra mászni. Mikor egy tök idegen egyén közli, hogy olyan különleges képességem (telepátia, lélek stb.) van amiről nem tudok. Csak tudnám, hogy akkor ő honnan tud róla... A másik képtelenség, hogy szerinte mindenki rendelkezik ezzel a képességel, bár furcsa mód ezt még senkinek nem sikerült bebizonyítania. :D
Mindenkinek vannak telepatikus képességei. Van, akinél jobban mérhető, van, akinél kevésbé. Azt, hogy nálad éppen mennyire mérhető, csak úgy tudhatod meg, ha részt veszel egy ilyen kísérletben, több ilyen lehetőség is van az interneten.
De a vizsgálati eredmények azt sejtetik, hogy a telepátia közeli ismerősök között működik. Ha vadidegen emberekkel nézzük a telepátiát, akkor biztos nagyon kevesen vannak, akiknél mérhető. Ha vannak olyanok egyáltalán.
