"Egy régebbi elmélet szerint messze, a nyolc ismert nagybolygón pályáján túl, a Naprendszer külső régiójában kering egy nagy tömegű, jeges bolygó a Nap körül, és arra vár, hogy az emberiség felfedezze."
Most ez a bolygo ismert vagy sem? Ha nem fedezték fel mire épul a régi elmélet?
"Egy régebbi elmélet szerint messze, a nyolc ismert nagybolygón pályáján túl, a Naprendszer külső régiójában kering egy nagy tömegű, jeges bolygó a Nap körül, és arra vár, hogy az emberiség felfedezze. A kutatók reményei szerint pár éven belül lencsevégre kaphatjuk ezt a titokzatos égitestet egy minden eddiginél korszerűbb távcsővel, amely a tervek szerint 2025 végén megkezdi működését.
Jelenleg a Naprendszernek hivatalosan 8 nagybolygója van: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz. Régebben a Plutót is a bolygók közé sorolták, 2006-ban azonban lefokozták törpebolygónak. Mindezek mellett azonban felvetődött a csillagászok körében, hogy talán mégis csak létezhet egy kilencedik bolygó a Neptunuszon túl. Ezt a bolygót a szaknyelvben Planet Nine, vagy Planet X néven emlegetik.
A tudósok becslést tettek a bolygó tömegére, illetve Nap körüli pályájának paramétereire is, ám mindmáig a rejtélyes égitestnek sikerült elmenekülnie a távcsövek detektorai elől. A szakértők szerint azonban nemsokára talán pontot tehetünk az ügy végére: a Vera C. Rubin Obszervatórium ugyanis 2025-ben megkezdi működését, és kifinomult detektoraival minden eddiginél részletesebb képet alkot Naprendszerünkről.
Nagyon nehéz megmagyarázni a Naprendszer dinamikáját a kilencedik bolygó nélkül, ám nem lehetünk biztosak a létezésében egészen addig, amíg nem láttuk. nyilatkozta Mike Brown, a kilencedik bolygó elméletének egyik megalkotója.
A kilencedik bolygó elmélete
Sokáig az emberek úgy gondolták, hogy a Neptunuszon, illetve az azon kívül elhelyezkedő, jórészt kis égitesteket tartalmazó Kuiper-övön túl nincs több nagy tömegű égitest a Naprendszerben. 2004-ben a Kuiper-övön túli, Sedna nevű kisbolygó felfedezése azonban felülírta ezeket az elméleteket: a kisbolygó mozgásának szokatlan pályája arra engedte következtetni a csillagászokat, hogy valószínűleg mégis csak létezik egy nagy tömegű test a külső Naprendszerben, amely hatással van a Sedna pályájára is. Később, 2014-ben felfedezték a 2012 VP113 nevű kisbolygót is a Kuiper-övben, amelynek pályája a Sednáéhoz hasonlónak bizonyult, majd az elkövetkező években még négy anomális pályájú objektumot sikerült azonosítani a Neptunuszon túl. Bár eleinte képtelenségnek tűnt a kilencedik bolygó elmélete, Brown és munkatársai szerint semmi mással nem magyarázhatjuk az említett hat kis égitest mozgását. A kilencedig bolygó léte napjainkban azonban pusztán elméleti feltételezés, hiszen jelenleg nincs rá közvetlen bizonyíték.
Miután 2016-ban megosztották a szakmai közösséggel a kilencedik bolygó elméletét, a kutatók folytatták a kilencedik bolygó keresését. Bár magát a kilencedik bolygót még mindig nem sikerült megtalálni, további 13 kis égitestet fedeztek fel azóta, amelynek mozgása közvetetten utal a létezésére. Ezek vizsgálatából Brown csoportja becsléseket tett a kilencedik bolygó lehetséges méretére, Naptól vett távolságára, és pályájára is. Ezen becslések szerint a bolygó tömege körülbelül 7-szerese a Földének, amellyel a Naprendszer ötödik legnagyobb tömegű bolygójának bizonyulna a négy külső bolygó után. Összetételében valószínűleg a Neptunuszra hasonlít, így átmérője körülbelül kétszerese lehet a Földének, és talán több kisebb hold is kering körülötte, mint ahogy Naprendszerünk többi gázóriása esetén megszokhattuk. A kilencedik bolygó pályájának átlagos Naptól vett távolsága a számítások alapján 500 csillagászati egység, vagyis a Nap-Föld távolság 500-szorosa, ami azt jelenti, hogy körülbelül 5000-10000 év alatt tesz meg egy keringést a Nap körül. Mivel a feltételezett pálya nem kör, hanem elnyúlt ellipszis alakú, a Naptól vett távolság a pályán való mozgás során folyamatosan változik. Ez a tény még inkább megnehezíti a bolygó azonosítását.
Bizonyos elméletek szerint a kilencedik bolygó egy vándorbolygó, amelyet a Nap gravitációs tere befogott, miután kilökődött abból a rendszerből, amelyben keletkezett, ám Brown szerint nagyobb az esély arra, hogy a kilencedik bolygó a Naprendszeren belül keletkezett a 8 ismert nagybolygóhoz hasonlóan.
Sok olyan tudós is van, akik nem osztják a kilencedik bolygó létezésével kapcsolatos nézeteket, és a 13 anomális pályájú Neptunuszon túli objektum mozgását mérési hibának vélik, avagy úgy gondolják, hogy a kilencedik bolygó helyett megmagyarázhatja azt akár egy mini feketelyuk, egy láthatatlan porfelhő, vagy egy vándorbolygóval való találkozás is.
Sokakban felvetődhet a kérdés: ha létezik is a kilencedik bolygó, akkor vajon miért nem sikerült megtalálni eddig? Brown elmondása alapján a fő nehézséget az okozza, hogy az objektum nagyon messze van tőlünk, és mindezzel együtt igen halvány. A nehézségek ellenére a kutatók nem adják fel a küzdelmet: a Panoramic Survey Telescope and Rapid Response System (Pan-STARRS) égboltfelmérés adatait használva jelentősen sikerült leszűkíteni azt a területet, ahol a bolygó lehetséges módon tartózkodik.
Mikor találjuk meg?
Ahhoz azonban, hogy a titokzatos bolygót megleljük, az eddigieknél jobb távcsövek szükségesek. Brown, és kollégája, Batygin már elkezdték a japán Subaru távcső adatainak elemzését, ám úgy gondolják, hogy a rejtélyt egy következő távcső, mégpedig a 2025 végére felépülő, korszakalkotó Vera C. Rubin Obszervatórium fogja végleg megoldani. Ez a földi távcső rendelkezik majd a legnagyobb digitális kamerával, és így olyan mély bepillantást enged majd a külső Naprendszerbe, mint a James Webb-űrtávcső a távoli Univerzumba.
Sokak szerint a kilencedik bolygó elmélete halálra van ítélve, ha nem sikerül azonosítani két éven belül az új távcső használatával. Más kutatók azonban kevésbé gondolkodnak borúsan: még ha nem is találjuk meg a bolygót, igen nagy eséllyel sikerül majd felfedezni a Sednához hasonló pályájú égitesteket a Kuiper-övben, amelyek apró lépésenként közelebb visznek minket az elmélet végső bizonyításához.
Talán nem túloznánk, ha kijelentenénk, hogy a kilencedik bolygó kimutatása az évszázad Naprendszerrel kapcsolatos felfedezése lenne: ha sikerülne azonosítani ezt az égitestet, választ kaphatnánk többek között a Naprendszer keletkezésével és fejlődésével kapcsolatos nyitott kérdésekre, és mélyebben megismerhetnénk a távoli csillagok körül keringő gázóriások tulajdonságait is.
a Spektrum Televízió is vetítette a filmet, amely a sumér kozmológiai elméletet mutatta be. A leletek alapján arra lehet következtetni, hogy a sumérok úgy gondolták: a Föld keletkezése előtt a Naprendszer hét égitestből állt. Az általunk Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Uránusz és Neptunusz néven ismert bolygók a helyükön voltak, a Mars és a Jupiter között azonban egy további nagyméretű égitest, a Tiamat keringett. Amikor a Naprendszer gravitációs vonzása "befogott" egy kozmoszban vándorló bolygót, a Nibirut, akkor annak megjelenése alapos felfordulást idézett elő az égitestek között. Ahogy a Nibiru átvonult a Naprendszeren, először a külső bolygók holdjait térítette a ma ismert szabálytalan pályára, majd "oldalára döntötte" az Uránuszt, és kiszakította a korábban a Szaturnusz holdjaként keringő Plútót, hogy minibolygóként saját Nap körüli pályára álljon. A gravitációs kölcsönhatás nyomán a Nibiru pályája is módosult, és a következő visszatérése már súlyos katasztrófát idézett elő, amikor összeütközött a Tiamattal. Az ütközés nyomán a Tiamat egy nagyobb darabja új pályára állt, és ebből alakult ki a Föld, míg a milliónyi apró törmelékből jött létre a mai aszteroidaövezet, és a Naprendszerbe vissza-visszatérő üstökösök és meteorok sokasága. A földfelszín szabálytalanságai is például a Csendes-óceán medencéje egy ősi karambol nyomait őrizheti. A nagy ütközés után a Nibiru elliptikus pályára tért, és 3600 éves időközökben ér Nap-közelbe (ekkor a Mars és a Jupiter között a most már gyakorlatilag üres téren halad át), míg pályája távoli pontján szinte eltünik a kozmikus tér mélységeiben. A Naprendszeren való áthaladásai azóta is megrázzák az égboltot, és ennek következményei a bolygók mágneses pólusainak átfordulása és keringési idejük ingadozása. A Tiamat mellett a legsúlyosabb áldozata a Mars lehet, amelynek a felszíne egy súlyos kozmikus katasztrófa nyomait viseli. ................. http://www.bunkahle.com/Aktuelles/Astrologie/Planet_X_Nibiru.html
A Nibiru biztosan létezik. A mezopotámiai mítoszokban. Azért nehéz erről beszélgetni, mert az önjelölt kutató, Daniken jellegű sarlatán Sitchin úgy bekavart és az amúgy is elég kaotikus parakutatás világában levő Nibiru témakört méginkább káosszá tette. Ezek az urak ugyanis a kutatásaikban levő hézagokat határtalan fantáziálással töltik meg. Tehát akit érdekel és vizsgálódni akar, ha lehet ne Sitchin-el kezdje, sem nem Danikennel. Előbb érdemes megnézni a hivatkozott mítoszokat és más komolyabb kutatók munkáit. Ugyebár két területen nézelődhetünk az egyik a mitológia és ős történészet, a másik a csillagászat, bolygó kutatás. Utóbbi tényszerűen kimondja, hogy csak puszta meseszerű mítosz lehet, azaz nem valóság, nincs ilyen bolygó; nem látjuk jelét, nem mérhető semmi, ami egy hatalmas vándor bolygóra utalna. (a paratudósok mást mondanak, de hát nem bírják áthozni a tények világába, szóval sok mindent nem tudunk kezdeni vele) De egyébként ettől függetlenül van egy tudományos sejtés, hogy valami azért van, tudunk egy a Naprendszer külső zónáiban "bújkáló" nem apró (tehát Földnél állítólag FELTEHETŐLEG jóval nagyobb) objektum, ami ha ott van tényleg és nem csak mérési anomália, akkor akár lehet egy rendkívüli külső naprendszeri bolygó vagy éppen egy vándor (tehát extrém kozmikus pályát bejáró) vagy kóbor bolygó ami nincs is pályára állva a Nap körül esetleg. (Node hát ha létezik is, ugyebár honnan tudtak volna a kora ókorban róla..? Mindenesetre, amit a hívők gondolnak, hogy egy kb 12 ezer évente Föld közelbe kerülő és lakott óriásbolygó lenne (akik átszállnak a Földre ilyen közeli időszakban és itt csinálják a disznóságaikat, ahogy a sumer mitológia leírja, Annunakik és Enlilek), hát az tudományosan teljesen alaptalan álmodozás. Azonban van egy érdekes másik teória, hogy a Vénusz valaha lakott bolygó lehetett, fejlett űrhajózó civilizációval és szomszédoltak ide, ahol mi még akkor nem voltunk vagy csak valami nagyon kezdetleges előemberi szinten (bár szabad a vásár ugyebár, ki mikorra datálja, mivel nem tény és nincs semmi tény itt; azt fantáziálhatunk ebbe a paratudományos elméletbe ami jólesik). Hasonlóság van, hogy szintén két faj élt rajta, az óriások és a törpék, hogy úgymondjam, ami megfeleltethető elvileg az Annunakik és Enlilek, nibirui kvázi lakosságára. ÉS hogy az egyik feleltethető meg az isteneknek, őket látták őseink ahogy X (mittudomén vagy 10-15 vagy csak 3-5) méteresen sétálgatnak a tengerekben, és a gonosz törpék, akik emberáldozatokat mutattak, sátáni (démoni) lények voltak, eléggé rokonítható a nibirui mítikus civilizációval. Csak e teóriánál utóbbiak ugyebár a Vénuszról érkeztek, ahol aztán vívtak egy globális háborút, ami miatt a bolygón elpusztult az élet. A menekültek ill túlélők ide költöztek (bár jó néhány körülmény nem felelt meg nekik, ezért jobbára föld alatti városokat építettek, főleg az aprónép, majd ki is haltak pár ezer év után) Egyes elgondolások szerint Atlantisz mítosza is erre alapul, tehát hogy nem földi eredetű illetve ha bár emberek is lakták, de kapcsolatban voltak még az "istenekkel" azaz a Nibiru mint olyan, óriás és (bányász, kohász, nagy építészi tudású) törpe fajával, akik "elhozták a tüzet", azaz segítették, tanítgatták a primitív ősembert (ezt láthatjuk ősi indián mítoszokban is visszaköszönni ugyebár); így tudtunk technológiailag viszonylag gyorsan fejlődni ősidőkben... sőt egyes paratudományos bibliológusok azt mondják, hogy tökéletesen kiolvasható a Bibliából is ilyesmi; Ezekiel jelenései és hasonlók (hisz van még jópár), meg azok a bizonyos utazgatások az égbe (amint Mózes is részt vett ugyebár) fejlett technológiájú rejtve maradt idegenek megjelenéseit mutatják. A Nibiru tehát ha valóság esetleg, amit a mítoszokból kiolvashatunk, talán a Vénusz. Mindenesetre egy biztos, a világ minden táján, számos vallás, rege és mítosz (ill egyes mesék is) említ olyan dolgokat, amik ebbe az egész teóriakörbe itt-ott beleillenek. Nibiru tehát a valóságban nincs, ez kimondható. Mesékben, mítoszokban, parateóriákban viszont elég előkelő helyen van mai napig... Én azt mondom, talán egyszer tényleg kiderülhet, hogy mégiscsak valóság legalábbis a Vénusz teória (de akár a Nibiru is, hiszen az a titokzatos gigantikus izé, az elég sanszos hogy ott bujkál, ahol a csillagászok mérik az anomáliát, bár egyébként ebben is vita van, hogy biztos hogy helyes mérés-e)
Mindig a tudomány önmagát akarja igazolni, és ezt mindenáron megpróbálja elfogadtatni. Akiknek ez sikerül, és ezt a politikai elit is támogatja, ha pláne pénzt is jelenthetne, elfogadják, és akár törvényként is megerősithetik. Az űrkutatás a többség számára még rejtély, és a média is inkább szenzáció-hajhászást próbál keresni, és ők is csak azt írhatják meg, ami nem ütközik a gazdasági elitnek az érdekébe.Van az 5G új távközlési jel.Rengetegen tudják azt, hogy ez veszélyes is lehet de nem számít. Mert kell valami új technológia, és azért, hogy, ismét lehessen újabb és újabb telefonokat is megvetetni mi velünk.Mi pedig önként rohanunk a mindig legújabbakat megszerezni.Pedig néha a legegyszerűbb dolgok a legnagyszerűbbek. És ha a természetes újfajta energiákat még többen megismerhetnék, ma a világnak vagyis a Földnek, akár az éghajlati klímaváltozását is sokkal jobban megérthetnénk.Van a rezonancia, ez ismert, mint 108 oktávnak a tartománya. A zenei tartomány a 20-20000HZ is ide tartozik.A hang, a nem hallható, mint az ultrahang, és akár az infra is, az állatvilág még ezt is képes érzékelni. A fény, a látható, és nem látható, az ibolyántúli sugárzások a gamma, röntgen, stb, mint a természetes rezonanciák által ismertük meg.És a legfontosabbat elfelejtjük, talán hamarosan eljut a köztudatba is, az orgon féle energia, mint rezonancia. Ez a chi , vagy még éteri energia is nagyon sok hívet szerzett önmagának.Érdemes megnézni,"Orgon a mezőgazdaságban,A SHAKTI STONES MŰKŐ, ami hifi zenei kellék, de talán Masaru Emoto a legérdekesebb kutató, aki a VÍZ ÜZENETÉT osztja mi velünk meg.Ebben azt igazolta és képekkel is,hogy hat a vízkristályok eljegesedésére a különféle rezonanciák is.Más és más formát vez fel a jégkristály a jegesedéskor attól függ milyen fajta rezonancia hatások érhetik.És itt jön egy nagy kérdés, mi van, ha az antennajelek sokasága az, ami lassan élhetetlenné teszi a bolygónkat?Képes e mondjuk azt az 1-2 celsius fok emelkedést, esetleg még másra is? Mondjuk a csapadék méretének mint a jégnek a megváltozását is mi okozhattta? Elhiszem persze a meterológiai előrejelzéseket, de nem tudnak csak csapadék mennyiséget megbecsülni, még ők is.Ismert az, hogy 10000 méter felett már jegesedik a vízpára, és itt egyre gyakrabban látni az érdekes felhő formákat. Ezek a tűkrisztallit felhők, már az antennajelek hullámaihoz hasonló formákat mutatnak meg mi nekünk.Innen lentről szépen látszik ez, és a Nap mágneses hatásai is érdekesen kirajzolódnak, főleg korán reggel és naplementekor. És az egy két celsius fok emelkedés is, a MIKROHULLÁM FELFEDEZÉSE, anno még a németek ellen, az angolok a második világháború alatt, kifejlesztették a radarhullámokat, a bombázások miatt. És megtörtént közben az egyik kísérlet alatt az, hogy elolvadt a csokoládéja egyiküknek, és ez nem volt indokolt, mert hideg volt, és mégis megolvadt. Miért is volt képes erre a GHz jel? Ebből jöttek arra rá, hogy erre is képes lehet, és kifejlesztették a mikrosütőt. Vagyis képes melegíteni is adott helyeken, és ott ahol van térerő, és ezt ma már jó indulattal persze, de elmondhatjuk az egész bolygóról, azt, hogy mindenütt van valamilyen antennajel a légkörben.A szén remekül vezeti egyébként az áramot, ez pedig CO2 formájában egyre több van a levegőben. Ha nem ismerjük a saját bolygónk igazi működését, és a tengerekről nem is beszélve, hogy akarunk biztosak lenni mi abban, hogy mi van a Naprendszer szélén is! A történelem pedig többször is láthattuk azt, hogy így utólag a ránk hagyott különféle régészeti, de sok anekdota is megértette az emberiséggel azt, hogy az élet igen könnyen sebezhető, és ha mi tényleg nem vesszük észre a természetnek a jelzéseit, és a mai újkori tudományt nem erre helyezzük az alapjait, nehéz jövő elé nézünk.És lehet Nibiru, Nemezis stb, vagy bármi más, semmi esély nem lesz a jövőben hosszú távon az emberiség fent maradására.
Akik pedig szkeptikusak, és szeretik a zenét, van valamilyen hifitorony is, próbálják ki a következőt!
A KARNEOL KÖVES NYAKLÁNCOT SZEDJÉK SZÉT, ÉS A HANGFALAK, VALAMINT A HÁLÓZATI, ÉS ÖSSZEKÖTŐ VEZETÉKEKRE IS RÁHELYEZVE, NÉHÁNY ILYEN KŐ JELENTŐSEN FELJAVÍTJA A HANGMINŐSÉGET. A LEGDURVÁBB TALÁN AZ, HA A KÖNYVEKBE IS EZEKNEK A KÖZEPÉBE IS EGY-EGY PICI APRÓ, KB 3MM-ES HEGYIKRISTÁLY KÖVET ELHELYEZÜNK. HA SOK A CD LEMEZ IS, A TOKOKBA IS ÉRDEMES BETENNI VÖRÖS JÁSPIS, APATIT, HOLDKŐ, ÓNIX, APRÓ EGY-EGY KÖVET.Keverni nem kell, csak fajtánként.
A "üregesség" fogalma valóban rosszul definiált itt, de a "laposság" alatt azt értettem, hogy a forgássíkon kívül nincs tömeg. Ha nem így kell érteni, akkor lehet, hogy ebben is igazad van.
Oszt miért nem? A Kerr típusú fekete lyukak (a tudomány mai állása szerint az egyetlen létező fekete lyuk típus) laposak is és üregesek is, de annyira, hogy egy egész univerzum elfér bennük.
"Jakub Scholtz, a Durhami egyetem csillagásza és James Unwin, a chicagói Illinoisi Egyetem szakértője úgy vélik, hogya primordiális fekete lyukak közelebb lehetnek a Földhöz az eddig véltnél.Tanulmányukban annak a lehetőségét tárták fel, hogy a titokzatos kilencedik bolygó - amelyről egyes elméletek úgy tartják, hogy a Nap körül 300-1000 csillagászati egységnyi távolságban kering - valójában egy régi és összetett fekete lyuk.
A tudósok két gravitációs anomália vizsgálatakor jutottak erre a következtetésre."
