- nem tartalmaz adalékanyagot (sem konzerválószert, sem zselésítőt, sem cukrot vagy más édesítőszert)
- kevesebb, mint 1,5 perc alatt elkészül (ha a hámozást és a magvalást nem számítjuk :))
A kimagvalt naspolyát egy kis üvegedénybe nyomkodom, beteszem a mikróba (750 W, 1 perc 20 mp; természetesen fedél nélkül). Kivétel után lenyomkodom (mert a képződő hő hatására 1-2 centivel az üveg szintje fölé emelkedik - mikrózás közben erre figyelni kell). Végül rácsavarom a fémfedelet. Ennyi.
Elnézés, tényleg rosszul írtam a másik helyen, kénport írtam, de itt borkénről van szó, amit a boltban lehet kis tasakban kapni savanyúsághoz és szörpökhöz is ajánlják.
A lekvár forró is, savas is, ha belekevered, már kint is van. :) Persze, ha valami rejtélyes okból nem kevered bele, hanem rászórod és azonnal lezárod, akkor sikerül belezárni. Akkor jön az, hogy a savanyúságban is benne van, mégis megesszük. ;)
Azt írod, hogy "kifőzted belőle", de én már a végén tettem bele, amikor már lezártam, és a még forró lekvárba tettem bele. Akkor is kő főtt belőle? Mert olyan fura kénszagot éreztem, mire rájöttem, hogy mitől.
Annyira megoszlanak a vélemények, hogy egyszerűsen nem tudom, hogy mit csináljak, egyesek azt mondják, hogy dobjam ki, mások meg hogy fogyasztható. Most így nyugodt szívvel hogy tudnám valakinek is odaadni vagy én is fenntartás nélkül megenni. De savanyúságban miért nem ártalmas? Sőt még receptekben írják is, hogy szebb legyen tőle a színe?
Szeretnék segítséget kérni, hogy csipkebogyólekvár főzésnél a nátriumbenzoát helyett véletlenül borként tettem a forró lekvárba egy mokkáskanálnyit. Utána vettem csak észre, mert hasonló kék tasakban van mindekttő, éreztem egy kis kénes szagot, de most dunsztban vannak az üvegek, hogy ártalmas-e vagy nyugodtan lehet fogyasztani, ha kihült, mert a savanyúságokba is szoktak tenni borként, hogy ropogós maradjon és szép színe legyen. A tasakon azt írják, hogy hőre vagy savval érintkezve kén-dioxid keletkezik, amely irritációt okozhat. Kérem szakértő véleményét, hogy fogyasztható-e igy a lekvár?
Paradicsomos őszibaracklekvár. Lehet, hogy elsőre ijesztően hangzik, de egyáltalán nem rossz! 1,6-1,7 kg őszibarack (nem túl zamatos spanyol import, de legalább drága...), 2 db közepes méretű, sötétpiros, lédús, finom házikerti paradicsom meghámozva, kimagvalva, apróra vágva), 3 ek kristálycukor, fél tasak (10g) zselatin (nekem joghurtba kell, ezért használtam csak fél tasakkal; egyébként mehet bele egy egész tasak). Forrás után 15 percen át folyamatosan kevergetni. Azért nem kell a hozzáadott paradicsomtól megijedni, mert nem jön át az íze, csak kiemeli az őszibarack ízét, másodsorban pedig különleges megjelenést biztosít a lekvárnak a kis piros "pöttyökkel". :)
Szőlőlekvár saját termesztésű bioszőlőből. A szőlőszemeket mosás után finoman szétzúztam (hogy ne sérüljenek a magok), kevés cukor és zselatin hozzáadása után folyamatos kevergetés után 15 percen át főztem. Miután kihűlt, betettem a hűtőbe, másnapra szépen megszilárdult.
Sárgarépás citromlekvár. Kell hozzá frissen facsart citromlé, finomra reszelt sárgarépa, cukor, zselatin. A répa csökkenti a citromlé savasságát, ballasztot ad, tompítja a citrom vad ízét, szép színt ad. Ránézésre olyan, mint a kajszilekvár. Ízében a citrom dominál.
