*** Nem véletlen, hogy egy feln?tt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhet? a külföldi szaksajtó.
A külföldi szaksajtó nagyjából a vegetáló Edge-et és pár kemény szakmai lapot (Game Developer és társai) leszámítva nagyon-nagyon gyenge tartalmat nyújt a magyarokhoz képest. Egy oldalon 1000 karakter + bazi nagy képek, nulla információtartalmú cikkek, szémonként alig 1-2 normálisan kidolgozott téma. Úgy gondolom, hogy tartalmilag nagy átlagban nincs igazán szégyenkeznivalója a magyar gamerlapoknak. Olvass el egy rivjút tetsz?leges magyar és külföldi lapban - a magyarból fogsz jobban képet kapni a játékról (nyelvtudástól függetlenül, ofkóz). Úgy gondolom, sznobság misztifikálni a külföldi lapokat csak azért mert azok külföldiek...
*** Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
HZX, köszi a kommentárokat, bár egy kicsit elkeseritő :(
Lehet, el kéne klattyognom egy újságos bódéhoz, és venni valami nyugati sajtóterméket (egyszer volt már a kezemben ilyesmi, még amikor a CnC Generals készült - volt benne vagy 20 oldal csak erről a játékról).
Érdekes egyébként, hogy amerikában - állitólag - a nyomtatott gamer sajtó már az utolsókat rúgja, mert az elektronikus média szép lassan felszivta az olvasókat.
Én magam egyébként úgy tapasztalom, hogy a magyar lapokban is egyre több interjút lehet olvasni a készitőkkel. Hogy ezek igaziak-e vagy sem (azaz a cikkiró tényleg beszélt-e az alannyal vagy csak leforditott egy külfüldi lapból valamit) azt nem tudom, de egyre erősebb ez a tendencia. A játékokkal kapcsolatos tech cikkekkel szemben egyébként nagy az ellenszenvem, nem vagyok oda azért, ha mindenféle directx-es effektek meg grafikai algoritmusokról szól egy cikk. Néha napján elolvasok azért ilyesmit is, de eddig még egyetlen programhoz se ültem le csak azért, mert ebben már a vertex shader legújabb modifikációja is megtalálható :)
Viszont veled egyetértésben azt is látom, hogy sokan megpróbálkoznak az erőltetett humoros irásokkal. Ennek netovábbja az, amikor a játékról semmit nem tudok meg egy cikk elolvasása után, ellenben a cikkiró szabadidős elfoglaltságairól és lelkivilágáról annál többet. Esküszöm, néha irnék is levelet a srácnak, hogy "pubi, emlékszel arra, hogy melyik játékról kellett volna irnod?" - nem flame miatt, csak úgy, afféle jobbitó kritikaként. Ez független attól, hogy melyik lapban jelenik meg a cikk...
Ha megengeded, hozzászólnék kérdésedhez. A hosszú, a játék részleteibe belemerülő, humoros review, mint olyan a SpV/CoV jellemzője volt, mely sikeréhez sok tényező járult hozzá. Elsősorban talán az újdonság varázsa (mint az első komoly gamer magazin az első tényleg széles körben elérhető platform játékairól), a cikkírók tehetsége, és nem utolsósorban az, hogy sok, angolul nem tudó, illetve az eredeti kiadáshoz hozzá nem férő játékos csak a review -kban közölt információkkal tudta élvezni a játékot. Az angol/amerikai közösség nagyon jól elvolt az eredeti dobozhoz adott vaskos kézikönyvekkel, a mai napig slágernek számító, ám Magyarországon ismeretlen Strategy Guide -okkal, stb. (illetve u.e. pl. Némeotrszágban, ahol szinte minden megjelent játékot a mai napig lokalizálnak). A külföldi magazinokra éppen ezért nem nagyon voltak jellemzőek (a mai napig sem azok) a 6-8 oldalas, részletes review-k: az egyik legprofibb, kimondottan _felnőtt_ korosztálynak szánt gamer mag (no nem a szex és az erőszak miatt - sokkal inkább nyelvezetében, témaválasztásában, intellektuális tartalmában) játékreview -i ritkán haladják meg az egy oldalnyi terjedelmet, de a legjellemzőbb az 1/3 -ad oldalas, egyhasábos review. Céljuk egyáltalán nem a játék kivesézése (arra ott van a gamefaqs.org, inkább egy tömör jellemzés ami alapján dönteni tudsz az esetleges további infoszerzés/megvásárlás vonatkozásában. Az újság legnagyobb részét pedig a gameindustry egyéb szövegei töltik ki: cikkek, interjúk, feature -ök, levelezés, tech cikkek.
A mai magyar gamer lapok azt hiszem, nagyon jól szemléltetik az SpV/CoV féle játékújságírásnak a csődjét: a cikkek 99%-a unalomba fullad, a menük magyar jelentésének részletitől a gombkiosztás kérdéséig minden, ami belefér, erőltetett humorral és a CoV kijelölte úton fontosnak és eredetinek hitt személyes megjegyzésekkel - 12 éveseknek szánt erőltetett stílusban. Nem véletlen, hogy egy felnőtt játékos számára _nincs_ jó magyar magazin a piacon - szerencse, hogy, még ha drágán is, de elérhető a külföldi szaksajtó.
De ha már itt vagyunk: szerinted (szerintetek) mivel lehet jobbá tenni egy review tipusú cikket? Kiváncsi lennék az ötletekre...
Vagy ez olyan, mint a zeneszerzőknél a tehetség? Akinek van, az jól csinálja, akninek nincs, az meg úgyse lesz jobb.
Nem, fullosan. Nem volt olyan nagy kunszt, talán ötödikre sikerült. Szerencsére anno nem lehetett joy nélkül játszani, vagy a billentyűk voltak nagyon elbaszott helyen.
Ez pontosan így van! A látvány - elvileg - mindenért kárpótol, de valahogy hiányzik a játék, a szórakozás.
A leírások színvonala, hát ha nagyon finomkodni akarok, azt tudom mondani: erősen eltolódott a régen megszokott alapos, precíz leírásoktól.
Szárazak, üresek.
Sajnos.
Én nem vettem CoV-ot, SpV-t soha úgy emléxem, a haverok "vágták" hozzám,
így csak néhány -))) számukat olvastam (uccsó talán a 17es volt),
de nagyon vártam mikor "vágják hozzám" a következőt.
Azért a Bard's Tale II leírást nekik sem sikerült soha kiszenvedni ha jól emlékszem.
Ma már sz'tem más idők járnak.
Egyébként meg a honlapodról már pótoltam a mulasztásokat...-)))
Én asszem tüdőgyulladással mentem a tüdőgondozóba, és ott vettük meg a harmadik számot, 49 forintért, ha jól emléxem, abban már volt Elite leírás, képzelhetitek, mennyire vártam a játékot, nagy feeling volt. Egyébként jellemző a C-64 "magas szintű" joystickjaira, hogy az IPM 1-et tavaly nyáront, emulátorral játszottam először végig, persze billentyűzetről...
Még egy rövid eszmefuttatás a cikkekről. Szóval, hébe-hóba én is irkálok játékokról, ismertetőket és végigjátszásokat egyaránt. Amikor belefogtam úgy 3 éve, az volt az elképzelésem, hogy olyan jelleggel irnék, mint annak idején a fiúk a COV-ban. Legyen tartalma, és legyen hasznos az olvasók számára.
Na most, ehhez több dolog kellene: idő, hely, egy jó játék, ja és persze megfelelő közönség.
idő: manapság olyan újságot szinte senki nem vesz (vagy legalábbis kicsi a célközönség), amiben nem a legújabb játékok szerepelnek. Ergó, a cikkirónak baromi kevés ideje van elmélyülni egy játékban - a rendelkezésre álló idő napokban mérhető. Még ha a kiadó a megjelenés előtt küldi is el egy játék demóját/alfa-béta verzióját, akkor is minimum 2-3 hét a nyomdai átfutás -> nesze neked frissesség!
Javithat a helyzeten, ha a játékokat olyanok kapják, akik az adott stilusra specializálódtak, igy talán jobban meg tudja itélni az iró egy játék értékét.
hely: ugye egy újság igyekszik minél több játékot belezsúfolni a rendelkezésre álló lapszámba, mondván, hogy igy nagyobb a célközönség, meg hát ugye a gamerek akkor tudnak válogatni, ha van miből. Ennek következtében átlag 2-3 oldal (egy nevesebb játéknál) jut egy programra, az felénk olyan 10.000 karakter körül van. Na, ebbe kell belegyömöszölni mindent, amit az embernek sikerül kideritenie egy programról...
játék: régen majd minden játék egyedi volt, hiszen nem nagyon voltak elődök. Napjainkban a legtöbb játékot be lehet rakni egy kategóriába (FPS/RTS/RPG/SIM), és innentől kezdve az esetek legtöbbjében nincs mit leirni róla, mert az újdonságok aránya egy játékban általában nem több 8-10-15%-nál. És még ekkor is megvan az esély, hogy a tisztelt fejlesztők csak a spanyolviaszt találták fel - azaz valahol/valamikor már láttunk ilyet :) Ez mondjuk annyiban "jó" a cikkiróknak, hogy a kevé s idő is elég arra, hogy kiismerje az adott játékot.
közönség: nézzük meg, mik a populáris játékok - Multiplay FPS, Hack n' Slash RPG... az ilyeneket kedvelő játékosok nem lesznek kiváncsiak egy bonyolultabb összefüggéseket rejtő játékra (és ezt most nem lehúzásként irom). Nem sértésnek szánom az sem, hogy pl a nagymúltú HIX játék listán is lehet látni, a népeknek sokszor már az nehézséget okoz, hogy egy FPS-ben a főszörny melyik testrészét kell eltalálni a győzelemhez. Ja, meg az a fontos, hogy van e vertex shader meg mittudomén milyen directX-es effekt.
Persze, cikket irni is tudni kell, és sokszor utólag én magam is észreveszem, hogy sablonos dolgokat irok, alkalomadtán egész durva helyesirási és stilisztikai hibákkal. De tény, hogy a régi idők elmúltak, és a játékok területén is érvényesül a "legyen csicsás még ha nem is olyan jó" irányelv...
Becsatlakoznék én is a diskurzusba. A Cov5 óta vagyok gépközelbe - ha jól emlékszem, abban a számban 2 repülőgép "szimulátor"-ról is volt leirás, és bár ugyan nekem még nem is volt gépem, megvettem, mert olyan izgis volt elolvasni, hogy melyik gombbal mit lehet csinálni.
Aztán a haveromnak vettek egy C64-et, és tanulószoba után mentem át a bringámmal hozzájuk, hogy toljuk az Elite-t. Még határozottan emlékszem, hogy mekkora érzés volt, amikor sikerült több nap szenvedés után bedokkolni, és láttuk, hogy lehet kapni military laser-t. Ott képzelődtünk, hogy milyen tuti lehet az...
Aztán az apám engem is megajándékozott egy géppel - igaz, csak kazetta volt hozzá, úgyhogy üzemelt a csavarhúzó, aztán amikor már széttrancsiroztam a csavar fejét, akkor jöttek a kazetta alá bedugdosott különböző vastagságú papirdarabok, hogy ne legyen ?Load error.
Közben ment a Cov. Folyamatosan nyálaztam a hirdetéseket, és levelezgettem a másolókkal - pénzért sose vettem, csak cserélgettem a többiekkel, mentek a kazetta vastagságú levelek.
Nem egy sráccal ismerkedtem meg igy, aztán személyesen is találkoztunk, és barátok lettünk.
Emlékszem a 7500 Ft-os Action Replay MKVII-es törőkártyára, amit utánvéttel (!!) rendeltem meg, és anyám marhára kiakadt, hogy hova költöm azt a rengeteg pénzt. Viszont igy már le tudtam menteni a játékokat kazira. Hehe, az akkori kedvenc a stealth fighter volt - ugyan sikerült beszerezni belőle egy full kazettás változatot, de csak 1 hadszintér volt, mig a floppy-s verzióban 4 (vagy 5?). Nosza, át a haverhoz, és minden küldetés előtt lefagyasztottam a cartridge-al a játékot, és mentettem kazira, hogy vihessem haza.
Közben mindig lestem a CoV-ot, mikor jön. Mondjuk nekem a levelezés nem nagyon jött be, annál inkább a cikkek. Tényleg látszott, hogy volt idejük játszani a játékokkal - emlékszem a Dune2 vagy a Storm Across Europe-ra, vagy az Elite sorozatra, amit hónapokon keresztül veséztek. Hogy vártam azt a számot, amiben az űrhajókat is lerajzolták.
OFF
Bocs, de ezt nem politikai menyilvánulásnak szántam!!! (Különben is, amíg csak 3 évente mehettél nyugatra, addig nem lehetett Gorenjével és C64-gyel hazatérni!) Csak arra akartam célozni, hogy a '80-as évek vége és a '90-es évek elejének megvolt a sajátos feelingje. Annak ellenére, hogy sok negatívum is volt akkor (is).
ON
Egyébként arra meg nem emlékszem, hogy hol látta, először CoV-ot. Talán a szomszédomnak volt ilyenje. De aztán előfizető lettem. És kitartottam majdnem a végsőkig, amíg meg nem szünt a PC-ultra. CD-ultra még volt egy darabig, ebből az első 6 szám van meg nekem.
Amikor a régi világból még sok minden megvolt, de már szabad volt a levegő az országban.
Ezeket a megnyílvánulásokat, ha lehet, a politikai topic-okba írd. Kérdezd meg a hajléktalanokat a "nem szabad levegő" és a "szabad levegő" közötti különbségekről.
Szeretném, ha ez lenne az utolsó beírás ide.
Inkább mindenki írja le, hol, hogyan, mikor találkozott ezekkel a régi újságokkal?
hát biza, nem sok olyan játék van mostanában, amivel annyit játszanék, mint pl. Pirates, Bard's Tale, Laser squad, hogy csak néhányat említsek a sok közül.
Igaz, mostanában nincs is annyi időm, mint mondjuk 89-93 között, amikor még suliba jártam. Akkor még a postást lestem, mikor hozza a CoV-ot, vagy a nagyméretű borítékba két vastag kartonlap közé beágyazott lemezeket, a "0-day warezt" :)
Akkor még kicsit bonyolultabb volt, nem volt DC++, hanem az intrókban olvasott címekre küldtem a warezkuncsizó leveleket, "send my stamps back" :) ehhehe, leragasztózott bélyegek, miegymás.
Nosztalgia off.
Én is szívesen gondolok vissza arra a korszakra. Talán legjobban az internet hiányozna, ha vissza kellene mennem.
Ugyanis így sok azonos hobbit űző embert sikerült összehozni a fórumokon és a valós életben is.
Valamint számos informáióhoz jóval könnyebben hozzájutok így.
Talán 1988-90 környékére kellene vissazutaznom. Amikor a régi világból még sok minden megvolt, de már szabad volt a levegő az országban.
Teljesen igazad van. Napjainkban már nem a fílingről szól a dolog, hanem a pénzről.
Nekem 89-ben kezdődött s C64-es időszakom, és az azt követő 4 évem nem felejtem el. Az utána következő PC-s időszakról már nincsenek "maradandó" emlékeim.
Ez van.
Talán igazad van... szerintem meg mi nőttünk fel és vágyakozunk a gondtalan gyermekkor iránt.
Volt egy elképzelésem, hogy vajon azok, akik most tizenévesek, nem ismerték ezeket az újságokat, melyekért mi rajongtunk.
Sokszor olvastam a CoV-ban, hogy a SpV-kben benne van ilyen-olyan leírás. Felötlött bennem a gondolat: be kell szereznem a SpV-ket, majd bescannel-ni és kirakni. Ha kész, jöhet a CoV, a PcUltra és a Különszámok, Évkönyvek, stb. (A SpV-kben, és CoV-okban, stb rengetegen segítettek, odaadtak minden újságot, könyvet, térképet, miegymást. Köszönöm Nekik!)
Így azok, akik nem tudták megvenni az összes számot, így legalább pótolhatják a "mulasztásukat".
Most így felnőtt fejjel visszagondolva '87-'96 tájékára azt hiszem olyan korszakot hagytunk magunk mögött, amit a több GHz-es Pc-k nem tudnak visszahozni. Engem nem nyűgöz le, hogy 654f/s-mal megy a Kvék, 56 hangszórót kezel ez+az, meg hogy 10 CD-s a játék.
Lenyűgözött a Last Ninja zenéje - a mai napig nem tudta senki sem felül múlni, ez a saját véleményem. Odáig voltunk a haverokkal, mikor olvastunk ilyen-olyan játék leírását a CoV-ban, pláne, mikor a copy party-n beszereztük és otthon lehetett nyomni.
Vagy a Leader Board golf, mellyel 4n tudtunk játszani, valahogy azt sem hozták át, hiányolom a Wizard of Wor-t is, mely az egyszerűségben a nagyszerűség elvét követte.
Valahogy hiányzik a hangulat. Úgy érzem, hogy egy pénztárca lettem, amiből ki kell húzni a pénzt minden áron. El kell kápráztatni, hogy lám mire (nem) képes a számítástechnika, csak éppen az ember barad ki belőle, mert igazán egyetlen dolog számít: a profit.
Tudom, kicsit hosszúra nyúlt, de ez van. Azért még nem köveztek meg, igaz?
Valahogy ez nem a világom. Talán ezért szeretnék gyerek lenni?
Ja, a mostani lekvár tele van finom E-adalékokkal! :) Bocs' ezt nem tudtam kihagyni! :)
Lehet, ugyan ez érződik a futószalagon készült leírásokon is (tisztelet a kivételnek!).
Van egy történetem, ami nem is olyan régen esett meg velem:
Olvastam az egyik NET-es game-portálon egy cikket. Régi játékoktól haladt napjainkig több részben, ám akkor még nem volt befejezve. Egy bizonyos típusú játékokról írt. Itt találtam meg az egyik - még C64-ről ismert, akkor "agyonjátszott" - kedvenc programom, amit nagyon elmarasztalóan említett a cikk szerzője. Nosza, gondoltam írok neki, hogy ez nem így van, kicsit meséltem is a játék erényeiről, stb. Mellékeltem is egy URL-t, ahonnan letöltheti, ám - és ez volt a baj - nem olvastam el a letöltés melletti játékismertetőt csak miután elküldtem a levelet...
Hát igen, egy az egyben az ottani szöveg fordítása került bele a cikkébe. Ebből következtettem, hogy amikről ír, annak a nagy részét nem is ismeri, nem is nézi meg.
A válasza is ezt igazolta: Nincs rá idő!
Végül is a cikk nem lett korrigálva, én meg még szkeptikusabb olvasó lettem.
Valahol itt lehet a baj. Régebben íze volt a leírásoknak, részletesebbek voltak, az aki elkövette, a saját tapasztalatait vetette (akkoriban még) papírra.
Most elég az adalékanyag és fejet szigorúan a felszín fölé!
Ha bemész ma egy boltba kb 10x annyi féle lekvárt vehetsz mint tíz évvel ezelőtt, de valahogy egyik sem olyan ízű mint amit a nagymama csinált annak idején, és nagyon valószínű hogy aki a maiakhoz szokott hozzá, annak nem ízlene a régi...
A hangulat!
Olvass el egy régi Covos játékleírást, pl Monkey Island leírása nagyon jó.
A mai újságokban szvsz nincs ilyen. Száraz leírások, ismertetők.
Játékokkal ugyanez, nincs új ötlet, legalábbis nagyon ritka. Évek óta csak a Halo fogott meg engem.
Majd egy 15 év múlva teis nosztalgikus hangulattal fogsz visszagondolni a mai újságokra és játékokra.
Miért van ez a hihetetlen nosztalgia a régi dolgok iránt? Mi táplálja? Talán a volt fiatalság elmúlása? Vagy mi akkor voltuink gyerekek és ez maradt meg?
A "Lajosnak" is voltak jó megnyilvánulásai a CoVboy Postában, csak elég érdekes (hogynemondjam hanyag) írásképpel rendelkezett, legalábbis az eredetihez képest. Az SpV-ben is volt pár brutális leírás, amit erős a gyanúm, hogy CoVboy barátunk szerzett, pl. a Heavy on the Magic, ami minden idők egyik legszórakoztatóbb olvasmánya számomra. A prímet azonban a Deathwish 3-hoz íródott opusz "Charles Thorson-Bronson ex-kekszsütő kisiparos..." kezdetű bevezetője viszi, ezt ha álmomból felköltenek, akkor is kívülről fújom. Vajon ki lehetett a szerző? Ja. És hova tűnt Aster...
