Az télleg szopacs. Volt egy srác, aki az alkoholra volt alergiás úgy unblock.
Persze bulizott ő nagyon sokáig, meg kenegette a kiütéseit másnap reggelente. Csak aztán egy szép reggeli napon kenegetés közben kidőlt pár órára a fürdőszobában. Azóta nem ihat egy kortyot sem.
Épp büszkélkedni akartam, hogy én is jó útra tértem, de eszembe jutott hogy pont múlt szombaton, ex-törzskocsmám költözőbulija után hogyan sikerült gyakorlatilag alvás közben egy komplett tányér spagettit büffenteni a kedvesem orra elé a hitvesi ágyban, természetesen másnap mindenért a "romlott" sört hibáztatva. Úgy látszik, így a középkorúság hajnalán már nem érdemes eszetlenül whiskyt Unicummal kísérni..
Élek, talán egészségesebb is vagyok, mint eddig valaha. Vannak még nagy berúgások (idén volt egy 3 napos metalfesztivál Lengyelországban, az elég ontopic volt például), de az ember az én komomban már inkább sportol, odafigyel a kajára, tömény szinte alig, sör az persze, de a napi 1 üveg nem tétel szerintem. 2 gyerek mellet nekem sem könnyű abszolválni emlékezetes (vagy éppen, hogy nem emlékezetes) berúgásokat. Már annak a tudata, hogy max reggel 7-kor a hasadon fognak ugrálni, akkor is, ha tízre hazamentél és akkor is, ha fél négyre...
Ja és rohadtul nagy úr a bioritmus, este 22.00 után már azon kapom magam a kocsmában, hogy vágyom haza aludni :)
Ezért jobban szeretem már a beszélgetéses, haveros, jól megszervezett délután induló kerti partikat :)
Koncertek azért vannak de 70 %-ban már inkább én vezetek, vagy másnap meló.
Mindegy, ha úgy van, hogy inni kell valahol azért még odateszem, amit kell. Sógorom kisfia hétvégén látta meg a napvilágot, a magzatvíz elfolyásától (szombat dél) ittunk, másnap este 22.00-ig kb. :D
Szerencsére :) Néha tömény vagy bor, de leginkább sör. Azt is próbálom inkább alkalmakra hagyni, mint pl. családi ünnep vagy koncert, amire rendszeresen járok, vagy baráti sörözés, mert bár a gatyarohasztó nyarakon jól esik meló után egy-két sör, de két gyerek mellett a komló nyugtató hatása megnehezíti az ágyból való bármikor kipattanást illetve az így kialakuló kialvatlanság ellenére szükséges munkába menéskori kelést, szóval a legegyszerűbb hideg vizet inni meleg ellen :) Berúgás meg elég ritkán van, mert ha koncertre is megyek, ritkán vagyok olyan kipihent, hogy rendesebb adag alkoholtól ne álmosodjak el, azt meg nem szeretem, szóval többnyire iszom a sört, de be nem rúgok. Ha mégis, mert kipihenten mentem, és volt huzat, akkor az nosztalgiával tölt el :) De a múltkor kaptam a családtól két szabadnapot, beiktattam sörtúrát, baráti beszélgetést és koncerteket, szóval elég jól sikerült, de csak első nap tudtam berúgni :)
Már 2 napja betegen fekszem itthon és egy kicsit nosztalgiáztam! Folytak a könnyeim! Istenem, szép éveket éltünk meg együtt! Remélem még senkit nem vitt el a mája a vasvári csapatból!!
Hjaaaj, ez már a régi szép időket idézi. Különbség csak, hogy ma már jobban állsz (álltál) anyagilag), a 90-es években általában nem volt annyi pénz sem nálunk, hogy abból bármennyit is elhagyhassunk, de még márkás ruha sem, vagy elektronikus kütyü.
a mobil előtti korban csak az életedre kellett vigyázni:)
ööö, összeszedtem magam, és elmesélem, hogy egy kocsmában megittam a Tuareg bosszúja nevezetű itókát (lekicsinylően nyilatkoztam róla, én "rövidlátó" bolond), és utána még sok mást, minek következtében taxi helyett BKV-n próbáltam hazajutni. Eredmény -1 db hátizsák, benne 200eFt értékkel... ennek tudatára csak akkor ébredtem, amikor ott álltam a csepeli semmiben, a faszomtudjaholi buszvégállomástól visszafelé tartó buszról is leszállva, hajnali mittomén hánykor, a felém tartó taxira várva.
Persze nem lett meg, se az iratok, se a többi, ez az eddigi anyagi csúcs.
Európa alkoholövei innen >>> Piros a bor, sárga a sör, kék a vodka. Nincs sok hozzátenni való, ha csak az nem, hogy az övek határai észak felé vándorolnak. A boröv eszi a sörövet, a söröv eszi a vodkaövet. Meg persze számos átfedés van, ami itt nincs ábrázolva[...] Bővebben!Tovább »
Nemrég nekem is besikerült, sörökre toltam két pohár (nemtom mekkora) abszintot tisztán. Ketten támogattak, az első taxi nem akart elvinni, mert csak a harmadik volt a sorban, de miután az első kettő motorházára felfeküdtem, mégis ő nyerte meg fenris hazautaztatását :)
Szombaton a szokásos SZIN-nel búcsúztattam az idei nyárnak mondott őszt. Az eső és a lagymatag hangulat miatt csak szalonspiccre futotta, nem úgy házigazdámnál, aki reggel hatkor érkezett, kilenc órai kelésekor pedig még igencsak be volt rúgva. Ez önmagában még hírértékű, de becsületes szakmája fogorvos, és aznap ő volt az ügyeletes. A carpe diem jegyében nem stresszelte magát, óvatos érdeklődésemre az alábbi vitatható álláspontot fejtette ki: "aki vasárnap reggel megy fogorvoshoz, az megérdemli, hogy részeg legyen a doki." Több kérdésem nem volt, együttérző arccal néztem a rendelő előtt várakozó gyanútlan embereket.
Egyik ismerősömet Milán keresztnévvel látták el szülei, mikor huszonvalahány évesen elsőként tekintett bele egy kalendáriumba, elsöprő örömmel olvasta, hogy nevének napjára az "Ivó,Milán" van bejegyezve, ami történetesen egészen pontos tényt (sőt, általános jellemvonást) közölt róla.
