Keresés

Részletes keresés

Watchman Creative Commons License 2002.11.19 0 0 96
Máris megy kedves Kopancsi...
Előzmény: Törölt nick (95)
Törölt nick Creative Commons License 2002.11.18 0 0 95
Kedves Watchman, ez annyira érdekes, hogy örülnék, ha a Platón topicba is belinkelnéd!
Előzmény: Watchman (94)
Watchman Creative Commons License 2002.11.18 0 0 94

Ezt elfelejtettem: Jász Attila / Széljegyzetek a hasonlóság mítoszához II. Miért Szicília?


Előzmény: Watchman (93)
Watchman Creative Commons License 2002.11.18 0 0 93

Francois Rebelais (1494—1553): francia író, orvos, humanista.

TÉGY, AMIT AKARSZ - Thelema kolostora / H. Béla - Antoligia Humana

"A háború véget érvén, nem maradt más hátra a megjutalmazásban csak a barát. Gargantua Seuillé-i apáttá akarta tenni, de ez nem volt ínyére... a barát őszintén megmondta, hogy nem akar szerzetesek felügyeletével bajlódni:

Mert - így szólt -, hogyan kormányozhatnék én másokat, aki magamat sem tudom kormányozni? Ha úgy gondolod, hogy jó szolgálatot tettem és még a jövőben is tehetek, engedd meg, hogy olyan apátságot alapítsak, amilyen nekem jólesik!

Tetszett a kérés Gargantuának, s egész Thelema birtokát neki adta a Loire partjánál... Most arra kérte a barát, hogy olyan rendet alapíthasson, amelyik minden meglévőnek ellentéte.

"Akkor először is nem kell falakat építeni köré " - mondta Gargantua; mert minden apátság körül falak büszkélkednek.

Az ám - szólt a barát -, és nem ok nélkül, mert ahol elöl-hátul falak vannak, ott van is mit mögéjük rejteni: az irigykedést, fondorkodást, áskálódást... Továbbá, mivel az egész világ kolostoraiban mindenütt mindent regulák szabályoznak, mindennek határt szabnak s óra szerint beosztanak, itt nem lesz sem óra, sem másféle időmutató, hanem mindent akkor tesznek, amikor annak ideje és helye van. Mivel így - folytatta Gargantua - a leghaszontalanabb időtöltés az időnek méricskélése, ugyan mi jó származhatna abból? A világon a legnagyobb bolondság az óraütéshez és nem a tiszta értelemhez igazodni.

Item: mivel a női kolostorokba férfiak csak titokban és bujkálva surranhatnak be, itt törvény tiltja, hogy asszonyok legyenek ott, ahol férfiak nincsenek, s férfiak, ahol asszonyok nincsenek.

Item: mivel akár férfiak, akár nők, ha egyszer kolostorba léptek, a próbaév telte után kénytelenek voltak örökre ott maradni, elrendeljük, hogy mind a férfiak, mind a nők akkor távozhatnak, amikor jólesik, nyíltan és szabadon.

Item: mivel a szerzetesek rendesen három dologra tesznek fogadalmat, mégpedig: a szüzességre, a szegénységre, engedelmességre, elrendeljük, mindenki házasodjék tisztességesen, gyarapodjék kedvére és éljen szabadon.

MILYEN VOLT A THELEMITÁK ÉLETRENDJE?

Egész életüket törvény, rendelet, előírás helyett szabad akaratuk, józan belátásuk irányította. Akkor keltek, amikor jólesett, ettek, ittak, szundítottak, dolgoztak, amikor éppen megkívánták, senki sem háborította őket, senki sem kényszerítette őket emilyen-amolyan foglalatosságra. Így akarta ezt Gargantua. Életüknek egyetlen iránytűje volt:

TÉGY, AMIT AKARSZ!

Mert a jó családból való, jól nevelt szabad embert, aki tisztességes társaságban növekedik, természettől fogva olyan ösztön és tapintat vezeti, mely szüntelenül erényes cselekedetre készteti, a bűntől visszatartja: ez adja meg emberi méltóságát. Azonban, ha gonosz erőszak és hatalom letöri és megalázza, akkor ez a nemes hajlam, mely eddig az erényre késztette, most arra indítja, hogy a szolgaság igáját lerázza és széttörje mert mindig a tiltott dolog után törekszünk, s azután vágyakozunk, amit megtagadtak. Ilyen szabadság buzdította őket a nemes versenyre, hogy soha egyebet ne tegyenek, csak ami a többieknek kellemes. Ha egyikük azt mondta: Igyunk! - mind valahány emelte a kupát; ha a másik így szólt: Játsszunk! - ahányan voltak, mind játszani kezdtek. Mind oly nemesen műveltek voltak, hogy sem nő, sem férfiak között nem akadt, aki írni, olvasni, énekelni, hangszeren játszani ne tudott volna, öt-hat nyelvet ismertek, s egyaránt tudtak azokon verselni vagy ékes prózában beszélni. Kerek világon nem akadt ezeknél vitézebb, ildomosabb lovag, ügyesek voltak lóháton, nem kevésbé gyalogosan, s úgy értettek a fegyverforgatáshoz, hogy náluk senki különbül. És sohase láttak ezeknél takarosabb, bájosabb, vidámabb, ügyesebb, hímzéshez s minden tiszteletre méltó és szabad asszonyi mesterséghez jobban értő hölgyeket.

Így történt az, hogy mikor valaki szülei kívánságára vagy egyéb okból elhagyta az apátságot, magával vitte szíve választottját és megesküdtek; s ha már Thelemában barátságban és megértésben éltek, boldogságuk a házasságban csak tetéződött: úgy szerették egymást életük alkonyán, akár házasságuk első napján.

F. Rabelais

Továbbá: Németh László Rebelais


Mirjam2 Creative Commons License 2002.10.01 0 0 92
Köszönöm, majd átnézem.
Előzmény: Watchman (91)
Watchman Creative Commons License 2002.10.01 0 0 91
Íme a topic kedves Mirjam , elég régi ,de tartalmas és sokatmondó eszmecseréket rejt.
Zoon Creative Commons License 2002.07.25 0 0 90

Hová tűnt trafalgar?:-)

Canis Creative Commons License 2002.07.04 0 0 89
Meggondoltam. Emil ment.
Előzmény: Törölt nick (87)
Zoon Creative Commons License 2002.07.04 0 0 88

Bejön:-)
Szép és lényegretörő.

Előzmény: Törölt nick (85)
Törölt nick Creative Commons License 2002.07.04 0 0 87
OFF Akartalak már keresni.
- Úgy július végén - augusztus elején lenne-e kedved egy gyalogtúrához?
Szegedi Múzeum - Tápai komp - Maros gát - Makó - ........
Hossz: kb. 30-35 km, megvalósítási idő: kb. 6-7 óra hossza?
A Maros-gáton mennénk.
Gondold meg és utána küldj egy emailt. ON
Előzmény: Canis (86)
Canis Creative Commons License 2002.07.04 0 0 86
Köszönöm Kopáncsi, nem is tudod mennyire idöszerü ez nekem most.
Elözö kérdésedre a válasz: akkor volt az utolsó államvizsgám. Mivel a vizsgabizottság névsorában az elsö voltam, utánam egy nagyon kedves évfolyamtársam következett + a másik bizottságnál az elsö szintén az volt beültünk a Jate klubba és ott ütöttük el a várakozást az eredményre. Akkoriban döntöttem el Canis megteremtését.
Előzmény: Törölt nick (85)
Törölt nick Creative Commons License 2002.07.03 0 0 85
Részlet. Kissé szentimentális, mint jómagam is.
Leginkább Canisnak küldöm. A gyógyszer nem szomorú várakozás, hanem Rabelais világa. Nem, nem szomorúnak, hanem bolondnak kell lenni. Bár a bolond a legszomorúbb az egész társaságban. No, ez az:

Delia S. Guzmán: Ma láttam… egy gyereket
Ma láttam egy kisgyereket…
Ezért is keltette fel a figyelmemet az a kisgyerek, akit ma láttam… Valóban gyerek volt, alig pár évéhez illő ártatlansággal, szemében egészséges, kíváncsi pillantással, fiatal testének természetesen fürge, élénk mozdulataival. Láttam, ahogy szeme felcsillant, bárhová is nézett, láttam benne az igyekezetet, hogy felfedezze a minden létező mögött rejlő titkot. Kérdés kergetett kérdést a tudás utáni vágy zsibongásában.

Kérdései egyszerűek voltak, és ezért mélyek is. Az égről, a csillagokról, a világvégéről érdeklődött. Kérdezősködött a röpködő rovarokról, és azt is akarta tudni, hogy az embernek miért nincs szárnya. Meg akarta tudni, miért van az, hogy egyes emberek sírnak, mások pedig nevetnek és kiabálnak…

És ezután jött a nagy kérdés: a többi gyerekhez kapcsolódott. A kisgyerek, akiről írok, úgy érezte, hogy a többiek nem értik meg, és nem is hasonlítanak hozzá. Nem szeretnek ugyanazzal játszani, mint ő, nem érdeklik őket ugyanazok az események, mint őt. „Felnőttet” játszanak, ő viszont kicsi akar lenni. A „normális" gyerekek csak a televízióról, az ünnepekről, családi gondjaikról beszélnek, és arról, mennyire nem bírják szüleiket és testvéreiket.

A kisgyerek, akit láttam, védtelennek érezte magát a vele egykorúak között… És a felnőttekhez fordult, hogy megértésre leljen…De csak kinevették. „Te jó ég! Kire ütött ez a gyerek? Ránk egy csöppet sem hasonlít… Szégyellem a kérdéseit, mert olyan, mintha semmit sem értene… Miért nem vagy olyan, mint a többi gyerek? Miért nem játszol velük? De fiam, mit magyarázzak neked a holdról, ha annál többet én sem tudok, mint amennyit már elmondtam?”

A gyerek csillogó szeme elsötétült, árnyék borult rá, amely száz szótár magyarázatánál is jobban megértette, mi a szomorúság. Azt hiszem, ekkor veszítette el üdeségét, és anélkül, hogy akarta vagy észrevette volna, idő előtt felnőtté vált.

Megtanulta az élet kegyetlen leckéjét: hallgatni a meg nem értéssel szemben, titokban tartani a legszebb álmokat, nem beszélni a szép dolgokról, csupán azt mondani, amit elvárnak tőle.
Kezdetben még egy gyereket láttam, a végén pedig egy fájdalom súlya alatt görnyedő embert.

Miért ítéljük halálra a szépséget és az ártatlanságot? Hol van az, aki bennünk gyerek volt, akiben még élnie kellene a kifogyhatatlan kíváncsiságnak és a szeretet utáni vágynak? Valóban igaz, hogy már nem érthetünk semmit, ami jó és tiszta? Igaz, hogy a növekedéssel szükségszerűen együtt jár a gyermeki rácsodálkozás elvesztése?

Szomorú volt az a nap, amikor azt a kisgyereket láttam. Azóta is járom az utamat, szüntelenül keresve egy tekintetet, amelyben ott láthatom az első lelkesedés ártatlanságát, amelyet még nem piszkított be és nem torzított el mostani életritmusunk féktelensége.

Fiatal szemeket, fátyolos, kérdésekkel teli szemeket keresek, azt a reménytelenül magányos tekintetet, amely az ég felé tör, és örök kérdéseket vet fel, olyanokat, amelyekre a válasz csak az ember lelkének legmélyén található meg… de ő most alszik, jobb időkre várva.

Zoon Creative Commons License 2002.06.29 0 0 84

Kösz a pontosítást:-)

Charles d'Orléans - al kapcsolatban meg jó magam is kutakodok.Ha sikerrel járok észreveszed.

Előzmény: Canis (77)
Zoon Creative Commons License 2002.06.29 0 0 83

Megtaláltam ezt a könyvet.Meg is veszem.Érdekesnek tűnik:-)

Előzmény: Törölt nick (58)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 82
Hogy-hogy ennyire pontosan emlékszel?
Előzmény: Canis (81)
Canis Creative Commons License 2002.06.28 0 0 81
Hát akkor viszlát, jó Kopáncsi.
Tegnap volt két éve, hogy Canis megszületett. Éjfélkor eszembe jutott, fogalmam sincs honnan.
Előzmény: Törölt nick (80)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 80
Hááát, ez van. mátékrisztás. :-) Ilyet se' mondtak még nekem. Most egy kicsit lefagytam. Köszi, Canis. Komolyan.

Előzmény: Canis (79)
Canis Creative Commons License 2002.06.28 0 0 79
Benno érdeme. Én csak elindítottam. Meg egy kicsit megemlékeztem Verdiről. Azóta ő viszi a hátán, sokkal jobban mint én valaha is képes lennék.
Viszlát? Ez elég mátékrisztás lett!

A lehangoló Párizs magyarázat mellé egy talán érdekesebb. A Montmartre eredete mons martyrium vagy mons Mercurii. A 3. században végeztek ki itt keresztényeket, ami a mártír verziót erősíti, de állítólag állt itt egy Merkúr-templom is.

Előzmény: Törölt nick (78)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 78
Szervusz Canis. Gratulálok az opera-topcihoz. Még mindig él. Legutóbb arra láttalak. Viszlát.
Előzmény: Canis (77)
Canis Creative Commons License 2002.06.28 0 0 77
De lehet, hogy az is közrejátszott, hogy az itt élő gall törzset parisii-nek hívták.
Lutece=Lutetia, latinul láp, ingovány, valójában ez a név a latin eredetű, nem a Párizs. Ne felejtsük, hogy egészen a X-XI. századig csak az Ile de la Citén volt település (ezért is tudta megvédeni Eudes a vikingektől), majd a bal part mocsarai kiszárításával kezdett terjeszkedni a város. A királyi palota még a XIV. században is a Citén volt, a Louvre csak egy erőd volt.

Örülök, hogy említetted Charles d'Orléans-t. Sajnos nagyon keveset olvastam tőle, nem tudsz ajánlani könyvet, ami több művét is tartalmazza az utolsó trubadúrnak?

Előzmény: Zoon (75)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 76
A Fertő-tó környékén jártam már.

Szép történet. Hitelességét nehéz megítélni. Mindenesetre kellemes olvasmány.

Erről jut eszembe, hogy én úgy vagyok ezzel, hogy még egy icipici világszéli településnek is van egy-két olyan titkos története, ami éppoly talányos - még ha nem is olyan messzire mutató -, mint ez. A hely szelleme. Nagy dolog.

Előzmény: Zoon (75)
Zoon Creative Commons License 2002.06.28 0 0 75

Innen:

MTA

http://nyitottegyetem.phil-inst.hu/vallas/ggy2.htm

De itt nem fogod megtalálni Párizs nevének eredetét.

Párizs ókori neve LUTECE ,és közelében ahol a St.Germain - des - Pres apátság áll egy kis Ízisz templom ált ,amely még franciahon római fenhatóságának idejében épült - hasonlóan Szerapisz templomaihoz.Ez minden provinciára jellemző volt akkor , sőt még Magyarországra is annó ,mégpedig a Fertő - tó közelében találod meg a "senki földjén" , mely nagyon régen ott áll - legalábbis erről tudok.Szóval Párizs római nevén "Luxta Isis" és "Par Isi" , mely "Ízisz közelében" ill. "Ízisznek" jelentéssel bírnak.Par Isi - ből így lett Párizs.Sajna a szabadkőműves koncepciók ezt egy kicsit megcsorbították és a maguk képére formálták a jelentéstartalmakat ,amelyek aztán igen szócsavart publikációban adtak ösztönzést pl. Napóleonnak is , hogy egyiptomi útján kicsit jobban körülnézen.Nem véletlen hogy francia tudós volt az ,aki a hieroglifák jelentését megfejtette.Robert Bauval is írt erről egyik tudományos tényeken alapuló könyvében , mégpedig a "Tikos kamra" címüben.Na hogy most ez mennyire hiteles , és mennyire vehetjük komolyan az szemlélet és megítélés kérdése.Én elfogadhatónak tartom ,de nem tartom lényegesnek.

Előzmény: Törölt nick (74)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 74
Mármint könyvcím-
Előzmény: Törölt nick (73)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 73
Honnan idéztél?
Előzmény: Zoon (69)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 72
Vagy:

2002. június 17.

1Kir 21, 1-16
Mt 5, 2-3; 5-7; 38-42

Az Ószövetség egy érdekes történetet tár elénk. Benne van minden, ami emberi korlátoltság: becsvágy, álnokság, vak engedelmesség, hamisvád, kétszínűség, gerinctelenség, értelmetlen birtoklási vágy, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés. A történet végén a hatalmas (Acháb, Izrael királya) diadalmaskodik a gyengén (a jiszreeli Nabot), akitől megkívánt és ellopott egy darab szőlőskertet. Gyilkosság, rablás összefonódik, és a "törvény" álcája alatt elrejtőzik. A történet tipikus prototípusa a hatalommal való visszaélésnek: ha egy fukar és éretlen ember kerül hatalomi beosztásba, akkor a törvény leple alatt bármilyen embertelenségre képes.
A hatalommal való visszaélés a modern kor problémája is. A cél, főleg Machiavelli óta, szentesíti az eszközt. Az cél pedig a hatalom megszerzése és birtoklása. Az eszköz nem számít. Ez a modernkor politikája; az új homo politicus világnézete. Főleg az utóbbi 50 év, komoly tényekkel bizonyítja be az achábi prototípust. A nép között mindig akadnak "vének" és "hamis tanúk", kik parancsszóra - gyorsan és precízen - (ki)szolgálják a hatalmat. Az jiszreeli Nabotoknak semmi esélyük, ha a "hatalom" kivetette rájuk a hálóját.
Krisztus ezt a Machiavelli-i logikát a feje tetejére állítja: "boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak" (Mt. 5,7). "Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!... Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!" (Mt. 5, 40; 42). Ez a logika kissé értelmetlen a mai ember fülének, hisz az ember ösztönszerűen visszavág. Irgalmasnak lenni és adományozni azoknak, akik szemtelenül rabolnak, nem egy könnyű feladat. Inkább jöjjön a sziszifuszi harc!
De a ravaszoknak nehéz ellenállni, és még nehezebb kijátszani őket. A maszkok jól fedezik őket. Számos ruhában elbújnak és betöltik hétköznapjainkat. Nabotot, még mielőtt feleszmélt volna, megkövezték. Egy egyszerű, kis cselszövés, és az emberi értékrendszer összeroppan, mint egy kártyavár. Nabot halott, a szőlőskert pedig Acháb tulajdona. Machiavelli embere ügyesen játszik, néha még az emberi értékekből is hasznot húz. Szövetségesei mindig akadnak.
Krisztus nagyon jól tudja, hogy miért ellenzi az agresszív visszavágást. Rengeteg energiába kerül és a cselszövést úgysem tudja kivédeni. "Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!" (Mt 10, 16). A becsvágy, álnokság, vak engedelmesség, hamisvád, kétszínűség, gerinctelenség, értelmetlen birtoklási vágy, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés: éppúgy emberi tulajdonságok, mint a mértékletesség, gerincesség, kreativitás, elégedettség, megvesztegethetetlenség, hatalommal vissza nem élés. Az emberen áll a döntés. Az ember ruhája, beosztása és társadalmi szerepe nem védi meg a benne szunnyadó achábi szindrómától.

Szakács Ferenc Sándor

--__--__--

Törölt nick Creative Commons License 2002.06.28 0 0 71
Rabelais világa és az Egyházé mégsem tér el lényegében egymástól?

Message: 3
Date: Tue, 28 May 2002 06:57:58 +0200
From: Babos =?ISO-8859-2?Q?Tam=E1s?=
To: magveto
Subject: [Magveto] 2002. 02. 28.

2002. május 28.

"(a próféták)...kinyilatoztatást kaptak, hogy ne maguknak, hanem nektek
legyenek szolgálatotokra azzal, amit az evangélium hirdetői most
közöltek veletek..." (1Pét 1,12)

Az Úr ritkán ad ajándékot kizárólagos használatra, örömre. Amit, ad, azt
mindenkinek adja. A földet, a természeti kincseket, a találmányokat, a
tapasztalatokat. Így, összetéve a mozaikokat lassanként kialakulhat a
kép, ami az Úr terveiben már öröktől fogva létezett. A próféták is
"csak" egy-egy mozaikot láthattak meg lelki szemeikkel és
érzékenységükkel a Krisztusból. Igaz, elég nagy mozaik darabkát, de a
teljes képhez éppoly jelentősége van - lehet egy kisebb darabkának is.
Amit imádság közben felfedeztem, azt nem magamnak fedeztem fel, hogy ne
a magam hasznára, hanem a többiekére lássam, amit látnom kell.

Amikor ma Péter a "jutalom" felől érdeklődik, bizony a válaszban benne
van, hogy a jutalom a többi ember, akihez szólni fog. Ha sok testvért,
nővért, apát- anyát, feleséget, gyermeket akarsz, tégy minél több
emberrel. S ha nem is lesz mind hálás, az örök életben biztos lehetsz.

Bertalan

Zoon Creative Commons License 2002.06.27 0 0 70

...ja igen , az idézet Philippus de Harvengtől származik:-)

Előzmény: Zoon (69)
Zoon Creative Commons License 2002.06.27 0 0 69

Tudtad hogy PÁRIZS miről , kiről kapta a nevét?

Nézd csak mit találtam:-)

"A tudomány szeretete vezetett el téged Párizs városába, s így hát rátaláltál erre a Jeruzsálemre, amelyre oly mohón vágyódtál. Mert csakugyan, itt Párizsban pengeti tízhúrú hárfáját Dávid király, s zsoltárait itt tölti meg misztikus érzülettel, itt olvassák és értelmezik Izajás próféciáit, a többi próféta is itt énekli verseit egybehangzó dallammal, s itt fogadja a tanulni vágyókat bölcs Salamon. Ide tódulnak nagy tömegben a klerikusok, s számuk lassan már meghaladja a laikusok népes táborát is. Boldog város az, ahol a szent könyveket nagy buzgalommal forgatják, s rejtélyeit a Szentlélek adta csodás képességgel tárják fel; boldog az a város, ahol sokan olvasnak, sok kitûnõ professzor él, s ahol a teológia tudománya oly fejlett: joggal nevezhetjük hát Párizst a tudományok városának."

Van egy szálló ige is rá:

Párizs megér egy misét.


Előzmény: Törölt nick (67)
Zoon Creative Commons License 2002.06.27 0 0 68

Igen.Valóban így van.Pl. az Anyegin.Ebből vizsgáztam wazze:-)Szerettem a tanáromat.Egy katólikus diakónus magyar tanárom volt.Ő is szerette Puskint.Nagy erőszeretettel mesélt mindíg az orosz irodalom nagyjairól, és arról hogy az arisztokraták rendre francia nevelőnőt vettek maguk és gyermekeik mellé.No de a kapcsolatok a történelemben is egyértelműek , amelynek a mi monarchiánkhoz is van némi köze.És amit mondasz az nagyon is idevág , de nem is az hogy mit mondasz , hanem az , ahogy mondod.Tetszik amit írtál.

Előzmény: Törölt nick (67)
Törölt nick Creative Commons License 2002.06.27 0 0 67
Írtam egy hosszút, de elszállt.

Szóval ezen a francia-orosz témán még nem gondolkoztam.

Számomra a nőknek különös hangsúlya van az orosz regényekben. Kedvenced, Puskin esetében, ez a személyes sorsban is megnyilvánul. Tolsztoj: a Kreutzer-szonáta a női lélek egyik legszebb tükre, de sorolhatnánk, a különös kapcsolatokat az Anna Kareninától egszen a Föltámadásig. Dosztojevszkijnél nem kapnak a Nők olyan erős hagsúly mint az előbbieknél. De árnyaltan, finoman ott vannak. Raszkolnyikovot az Evangéliumhoz (Az Örömhír Egyszerű Könyvéhez) egy már-már túlságosan egyszerű, számomra túlságosan hallgatag lány vezeti el. Raszkolnyikov a cselekvő. A lány a téten pólus. Érdekes. Érdekes, mert a lány, engem Sophia-ra is emlékeztet. De ez túlzás. Túlokoskodás. Nem is való egy Rabelais-topicba. Felejts is el.

Előzmény: Zoon (66)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!