Ki állíthat még ki a Vöröskereszten kívül olyan igazolást, ami bizonyítja, hogy sikeresen levizsgáztam elsősegélyből? Itt gondolok orvosokra, főorvosokra, mentősökre. Esetleg más beosztottra kórházon belül.
Arra, amire a többi segélyszervezet is! Vagyis, hogy különösen szélsőséges körülmények között, háborúk és katasztrófák idején, hozzájuttassák a rászoruló embereket az életben maradásukhoz legszükségesebb dolgokhoz. (Víz, élelem, ruházat, gyógyszer, kötszer, fekhely, takaró, fedél a fejük fölé, még ha csak átmenetileg is, emberi szó, jó tanács)
Kérdés azonban az is, miért van szükség békeidőben is a Vöröskeresztre és más segítő szervezetre, nemcsak háborúk és katasztrófák idején? Mert, hogy szükség van rájuk, ez biztos!
Nem kívánom senkinek, de szinte bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy megtapasztalja azt, amikor már csak ezeknek a szervezeteknek a segítségében reménykedhet. Értük kellenek a segítő szervezetek, így a Vöröskereszt is.
De itt egy vers, amely átélhetőbben szól minderről: Kányádi Sándor: Konkrét költemény http://home.hu.inter.net/kortars/0112/kanyadi.htm
Hogy vannak emberek akik visszaélhetnek bizonyos helyzetekkel? Igen! Van ilyen! A rászorulók és a segítők között is. De ez nem adhat okot arra, hogy általánosítsunk. És arra sem adhat okot, hogy ne segítsünk! Ha tudunk segítsünk közvetlenül. Nagyon helyes! De nem mindig tudunk, vagy nem mindig tudjuk felvállalni a közvetlen segítségnyújtást. És ilyenkor kellenek azok, akik elvégzik ezt helyettünk.
Közel harminc éve vagyok Vöröskeresztes önkéntes. Az a tapasztalatom, hogy a területeken dolgozó hivatásos Vöröskeresztesek nagyon kevesen vannak, és erejüket, idejüket nem kímélve dolgoznak. Örömmel tölt el, hogy programjaik megvalósításához én is hozzájárultam.
Alig szerződtette, máris elküldte a rendcsinálással megbízott főigazgatót a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége, feltehetően azért, hogy leplezze a gazdálkodás korábbi hiányosságait.
Csupán rövid közleményben - "új társadalmi kihívásokkal s az ehhez szükséges vezetői irányvonalváltással" - indokolta a Magyar Vöröskereszt országos vezetősége (ov), élén Habsburg György elnökkel, miért menesztette március végén Czimbalmos Ágnes főigazgatót, akit alig több mint fél évvel korábban neveztek ki erre a posztra. Ám aligha téved, aki arra gyanakszik, hogy a rapid döntés hátterében más okok húzódhattak meg, mivel a szervezetet az elmúlt hónapokban nem érték vadonatúj társadalmi kihívások. Feltűnő továbbá, hogy a főigazgató mandátuma mindenekelőtt rendteremtésre vonatkozott, ám aligha akkorára, amekkorát Czimbalmos Ágnes szükségesnek tartott. Így aztán a negyedmillió főnyi önkéntes tagságot és a 19 megyei, valamint a fővárosi szervezetben dolgozó, ezer hivatásos vöröskeresztest képviselő országos vezetőség megvonta tőle a bizalmat.
"Főigazgatóvá választásom óta több olyan ügyről szereztem tudomást, amely kárt okozott a Vöröskeresztnek. Ezek között van adócsalás, színlelt szerződés vagy hűtlen kezelés, illetve nem jogszerű működés" - így kezdődik az a rövid feljegyzés, amelyet az ov ülésére érkezők kézhez kaptak. Az összegzés szerint a jelzésszerűen felsorolt "rendeznivalók" értéke 104 millió forint. Az ülésen gyorsan kiderült, hogy az első napirendi pont, a 2008-as költségvetés megvitatása lehetetlen, mivel még az előző év mérlegadatai sem készültek el, a késlekedő gazdasági vezetőt pedig a főigazgató egy hosszú bűnlajstrommal menesztette. A költségvetés elkészítésének bonyodalmai azonban a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem lepték meg az ov tagjait, mert mint az egyik felszólaló, Nemesvári Márta alelnök - nyugdíjas Zala megyei orvos - megjegyezte: "Nem is olyan régen még a zárszámadásokat is, meg a közhasznúsági jelentéseket is úgy fogadtuk el, hogy nem voltak valós számok." Az egybegyűltekre a főigazgató tényfeltárónak szánt mondatai sem hatottak az újdonság erejével, hiszen a szabálytalanságok nem az elmúlt háromnegyed évben keletkeztek. "Itt legalább tíz éve probléma van az adománykezeléssel, (...) a munkaidő betartásával. Itt nagyon komoly irányítási és ellenőrzési problémák voltak a megyék felé..." - ismerte el felszólalásában Buzási István, a Veszprém megyei szervezet elnöke. Meglepetésről már csak azért sem lehetett szó, mivel az Állami Számvevőszék 2006 márciusában készült jelentése részletesen taglalta a Magyar Vöröskeresztnél tapasztalt súlyos gazdálkodási és számviteli hiányosságokat.
Az idén 127 éves társadalmi szervezet, amely egyebek mellett adománygyűjtéssel és segélyezéssel, szociális intézmények működtetésével, véradásszervezéssel, valamint elsősegély-oktatással is foglalkozik, a 2006-os közhasznúsági beszámolója szerint abban az évben 2,5 milliárd forint támogatáshoz jutott, ennek mintegy kétharmadát költségvetési, illetve pályázati pénzek adták. Összességében 5,3 milliárd forintos büdzséje másik felét a saját bevételek jelentették, amelyek zöme a véradásszervezésért az Országos Vérellátó Szolgálattól kapott költségtérítés, illetve az elsősegélynyújtó tanfolyamokért beszedett összeg volt. Ezek mellett eltörpül a 42 millió forintos tagdíjbevétel.
Biztos és tartós bevételi forrásként szolgálhatna tehát az elsősegélynyújtó tanfolyamok kiterjesztése, történetesen az, ha a gépjármű-vezetői jogosítvány megszerzéséhez ebből nemcsak vizsgázni kellene, hanem az okításon való részvétel kötelező volna, ráadásul az ilyen foglalkozásokat nem is tarthatná más, csak a Magyar Vöröskereszt. Az imigyen megkereshető pénz azért sem mellékes, mert a szervezet bevételi forrásai évről évre szűkülnek. Ezt mintegy méltányolva az Országgyűlés egészségügyi bizottsága március 27-én a Magyar Vöröskeresztnél tartott kihelyezett ülés után a feladatot oda is ígérte a szervezetnek - a monopolpozícióval megfejelve. Pedig a Vöröskeresztnek erre nincsenek saját szakemberei, az elsősegélynyújtó tanfolyamokat elsősorban az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) munkatársaira, oktatóeszközeire alapozva menedzselik, sok esetben annak helyiségeiben tartják. Ennek ismeretében érthető, hogy Göndöcs Zsigmond, az OMSZ főigazgatója, egyben a Vöröskereszt egyik alelnöke miért ragadtatta magát a jegyzőkönyv tanúsága szerint a következő mondatokra. "Amikor tegnap a parlamenti bizottság bal oldala, jobb oldala, közepe megdicséri a Vöröskeresztet, kilátásba helyezi, hogy minden módon támogatja azt a jogalkotást, ami a Vöröskereszthez rendeli kötelezően a tanfolyamokat, (...) számoljuk már ki, hogy ez mekkora bevételtöbbletet jelentene, (...) akkor kiadok a kezemből mint főigazgató egy levelet az ov-tagoknak, ami egy papír, amit bárki megszerezhet. Nekem sajnos van tapasztalatom abban, hogy az újságírók mit el nem követnek egy jó hírért. Mekkora károkat okoz egy ilyen förmedvény, amit a kezünkbe kaptunk?"
A főigazgatónő "förmedvényének" célja éppen a károkozás mértékének latolgatása lett volna. Ám ehelyett az ov - bár a napirenden ez a felvetés nem szerepelt - 12:6 szavazati arányban a főigazgató azonnali menesztéséről döntött. Ezzel azonban Göndöcs legrosszabb forgatókönyve vált valóra, vagyis hogy nem lehet házon belül elsimítani a kétes tételek ügyét. Így például választ kell adni arra, hogy a Veszprém megyei szervezetnél kialakult 41 millió forintos hiányt ki és hogyan fedezze. Szakértői vizsgálatok szerint az adósság egyik oka az, hogy a 13 millió forintos pályázati pénzből és 1 milliós önerőből felépült idősek klubja veszteségesen működik. Azt viszont senki sem tudja, hogy az országos szervezettől a megyének több ízben küldött, az adótartozások kiegyenlítését lehetővé tevő anyagi segítség kölcsön volt-e, s ha igen, azokat mikor fizetik vissza, mivel hiányoznak a szerződések.
A tavaly nyáron kinevezett főigazgató azzal is szembesült, nincs minden rendben a 2004. decemberi távol-keleti szökőár okozta károk enyhítését szolgáló segélypénzek elszámolásával.Az e célra beérkezett 760 millió forintból 603 milliót költött el a Magyar Vöröskereszt: ebből közösségi ház épült Srí Lankán s egy gyermekkórházi szárny az indonéziai Banda Acehben. Csakhogy a Srí Lanka-i tiszteletbeli konzul, Nanayakkara úr - aki a helyszínen menedzselte az építkezést - egyetlen számlát sem küldött arról a 108 ezer dollárról, amit a szervezet átutalt. A helyszíni bejáráson kikérdezett helyi szakemberek úgy vélték, a tavaly májusban átadott épület az említett összeg 60-65 százalékáért készült el. A gyermekkórház efféle hiányosságai 30-40 ezer euróra becsülhetők, ráadásul csak kevéssé teljesült a magyar fél kérése, hogy a kivitelező cég (az osztrák Vamed) a lehető legtöbb orvostechnológiai terméket Magyarországról szerezze be.
A veszteséget további 2,5 millió forinttal tetézte az az összeg, amelyet a Vöröskereszt meglehetősen vitatott körülmények között fizetett ki 2006 augusztusában a PolgArt Könyvkiadó Kft.-nek. A megállapodás értelmében "Cunami" munkacímmel könyv készült volna a magyarok szerepvállalásáról a szökőár sújtotta térségben. Csakhogy az adakozók pénzéből finanszírozott projekt dugába dőlt, a kiadó csődbe ment, mielőtt egyetlen sor megszületett volna az előre kifizetett műből. Azok a tanulmányok viszont kitennének egy vaskos kötetet is, amelyeket a Vöröskereszt rendelt meg, s fizetett ki; több munka elvégzéséről Tokár Alfréd egyéni vállalkozó adott számlát, összesen 1,5 millió forint értékben. Ezek közül a "Magyar Vöröskereszt népegészségügyi és demográfiai projekt csomagjának a kidolgozásáról" szóló opus 216 ezer forintba került. A tanulmányok ellenértékét többnyire Harrach Péter (a KDNP-s honatya fia) vette fel, aki mára a szervezet kommunikációs igazgatója lett.
Ha nem is a legnagyobb, de talán a leginkább figyelemre méltó tranzakció a főigazgatónő által az idei év elején menesztett Zára Zsolt gazdasági vezető nevéhez fűződik. Zára ötven doboz motorolaj-adalékot rendelt meg 380 ezer forintért az A-Green Kft.-től. Az előző főigazgató, Morzsányi Éva tudtával lebonyolított üzlet érdekessége, hogy az olajat egy közvetlen értékesítést folytató, úgynevezett multilevel marketing cég ajánlja az interneten, egzotikus és biztosan antioxidáns hatású gyümölcslevek, szépségápolási termékek társaságában. Az ár nem látható, azt csupán az értékesítésre szerződött közreműködők tudhatják, sőt az olaj előnyeiről is csak elnagyolt általánosságok olvashatók. Az viszont biztos, hogy a vöröskeresztes sofőrök nem kapkodtak érte, a megyéknek kiszámlázott dobozok egy része visszaérkezett a központba, így a készlet fele máig raktáron van. Zára viszont ismét felbukkant a Vöröskereszt központjában, bár állásába senki nem vehette vissza, mivel a munkáltatói jogokat gyakorló főigazgatónőt éppen menesztették.
Ezen az alapon a rendorsegrol is mondhatnank hogy a Munkaspart eroszakszervezete. Nem mintha tudnek a Voroskeresztrol barmi kozelebbit, de jo lenne esetleg valami kilencvenes evekbeli infot is hallani :)
Ammedig nem nincsen tisztában azzal, hogy mi a feladata az Országos Vérellátó Szolgálatnak és mi a Magyar Vöröskeresztnek addig nem hiszem hogy lehetne Önnel miről vitatkozni illetve beszélgetni!
Én is szoktam vért adni, azonban a vöröskeresztet kihagyom, nem kell semmiféle áttétel. Elballagok a vérellátó közp-ba aztán adom. Tuti oda kerül ahová kell.Egyébként szerintem a VK egy felduzzasztott gittegyleg, érdekes káderekkel, gondolom minden dolgozó valakinek a valakije, pár kivétellel. Ugy ahogy a régi rendszerben a szakszervezetekben dekkoltak a pártfunkcionáriusok feleségei, rokonai. Ugyanez volt a Hazafias Népfront, meg a Nőtanács. Csinálgatnak valamit, jól bebetonozott állásokban.
l
Nem is tudom elmondani, mi mindent jelent nekünk e szó: Vöröskereszt.
A kisnyulaknak gazdátlan mezőket, a fecskepárnak bújtató ereszt. ..."
Lehet, hogy nem hajszál pontos az idézet, de amikor úgy 1981-2 körül valami évfordulója volt a Vörökeresztnek, ezt kellett elszavalnom középiskolás tinédzserként több száz ember előtt.
(Büntetésből, mert a többiek rólam másolták az irodalomleckét.)
Az darab oly gyönyörű, hogy maga a Vöröskereszt már nem is érdekel. A vers hál'istennek feledésbe került, de ez a két sor kitörölhetetlen.
Hallottam mostanában a Vöröskereszt árvízi segélyfelhívását. Megintcsak az jutott eszembe, hogy minden nekik küldött forintból jónéhány százalék a szervezet fenntartására megy. Én inkább közvetlenül segítettem pénzzel és munkával.
Nem emlkeztek? A romániai "sajnálatos események" után, hozzánk áramlott be nagyon sok kaja, amit a szomszédbe szántak. Mivel a Magyar Vöröskeresztnek van egyedül joga vámmentesen behozni bármit is az országba, amit segélynek szánnak. Akkor qrva nagy bukfenc volt, mert az u.n. MDF piacokon feltűnt az adománynak szánt olaj, cukor, liszt, stb ... még a kékfény (vagy vmi hasonló műsor) is foglalkozott velük, de utánna úgy elhalt az egész, mintha ilyet ők sosem tettek volna.
mmás: B Rh neg. vérem van ... soxor kaptam értesítést, hogy menjek adjak vért... én ingyen adtam, és egyszer megláttam az adatlapom, hogy "térítéses" véradó, ergó valaki mindig felvette az érte járó pénzt. Amikor rákérdeztem, akkor hebegett valamit a néni, hogy az nem rám vonatkozik, hanem ők térítésesen adjak tovább...bla...bla...
na ennyit az önzetlen vöröskeresztről.....
Az adakozás szervezése nem nagy érdem, sokkal inkább az lenne, ha a befolyt pénzek az utolsó fillérig eljutnának azokhoz, akiknek az adakozók szánják, de hát a szervezetet is fenn kell tartani valamiből.
Na erre én egy fillért sem adok. Hogy Brüll Miklós alezredesek pöffeszkedjenek naphosszat egy jól fizető állásban.
Biztos, hogy a Vöröskereszt is volt kádertemető a szoc. éveiben. Ez az SOS-gyerekfalu botrány mi volt? De azért a Vöröskereszt szervez még ma is adakozásokat, véradást, végzi eltűntek kutatását, úgyhogy én mégis csak hiteles szervezetenek tartom.
Kérdésem: mennyire hihetünk 2002-ben a Magyar Vöröskeresztnek?
Ez az intézmény lenne hivatott többek között a rászorulókat támogatni, én valahogy mégis fázom egy kicsit, ha meghallom a nevüket.
Három dolog miatt.
1. Nem tudom elfelejteni az SOS gyerekfalu botrányt, aminek az egyik főszereplője, Dr. Kaposvári Júlia a Vöröskereszt oszlopos tagja volt, és az akkori szokásoktól eltérően már a szocialzmusban is eléggé meghurcolták a médiában.
2. Nem tudom elfelejteni azt a botrányt, ami a nyolcvanas évek elején pattant ki és arról szólt, hogy az önkéntesek vérét, illetve az abból készült készítményeket pártunk és kormányunk dolláért eladja.
3. Nem tudom elfelejteni, amikor 3 perccel a rendszerváltozás előtt egy támogatást kínáló újság képviseletében jártam az Arany János utcai központban és aki fogadott, annak az ajtaján ez állt: Dr. Brüll Miklós alezredes (????) Az "úriember" az asztalán tehénkedve tárgyalt velem úgy, mintha 100 forintot kértem volna tőle kajára és nem úgy, mintha segítséget ajánlottam volna egy karitatív akcióhoz, ami ment nélkülük is, csak a Vöröskereszt akart lenni akkor a zászlóshajó.
Mindigis volt egy olyan érzésem, hogy a Vöröskereszt egy amolyan csendes lenyúlda, ahova korábban a mindenütt leszerepelt kádereket dugták el, ma meg különösebb megerőltetés és munka nélkül lehet jól keresni meg a médiában szerepelni. A jószándékú emberek naív támogatására bazírozva.
