Most kicsit gondban vagyok, mert ígértem egy virtuális bambit. Rákerestem a gooleban a bambi képekre, de csak a mesefigurát találtam. Volt egy olyan, ahol nem ő vollt, és egy üveg ital is szerepelt a képen, de... szóval, hogy is mondjam.... ez az:
Ja, és természetesen a Sporthírlap összeállítása csak a legismertebb külföldi játékosokat tartalmazza. Pl. 1912-ben Debrecenben is játszott-edzősködött egy lengyel. Hogy a kontextus is érthető legyen, kicsit hosszabban idéznék egy tanulmányomból:
1912 tavaszán az angol Bishop Auckland látogatott Nagyváradra, a britek tiszteletére a nagyváradi Szigligeti Színházban díszelőadást rendeztek. Az Auckland Aradon is játszott, ahol a helyi klub – a kilátogató négyezer nézőnek köszönhetően – jelentős bevételt könyvelhetett el, vélhetően nem volt ez másként Nagyváradon sem. A növekvő érdeklődésnek és a Debrecennel ekkor kibontakozó rivalizálásának köszönhető, hogy rövidesen első- és másodosztályú budapesti labdarúgók jelentek meg a váradi klubokban. A debreceniek 1912 nyarán azzal gyanúsították meg a váradiakat, hogy négy játékosuk sem helybeli. A váradiak sportlapja fölényes álnaivitással, a debrecenieket okítva reagált a vádakra: „Nagy önhittségre, elbizakodottságra vall, ha egy club az exclusivitás rácsaival vevén körül magát, a más helyről jövő, értékes elemeket magától távol tartja, s azt hiszi, hogy úgyis fejlődhetik. […] Igenis föl kell venni az idegen elemeket, mert a sport nemesebb kifejlődését biztosítja, amint a faj nemesítését is az elütő, idegen vér keveredése viszi előre.” Aligha lepődhetünk meg: amikor néhány hét múlva a rivális Debreceni TE is az „idegen vér keveredésének” nemes ideája mellett tette le voksát, a váradi lap jóval kevesebb megértést tanúsítva azt kezdte kutatni, hogy egy külföldi játékos-edző miként is került Debrecenbe. Miután ugyanis a DTE 1912 pünkösdjén kétszer is súlyos vereséget szenvedett a lwówi Pogońtól, a debreceniek megnyerték trénernek a lengyelek középcsatárát, Zygmunt Löblt. Természetesen az eset egyértelműen profi-ügy, a váradiak hosszan élcelődtek azon, hogy egy magyarul nem beszélő, civilben színész labdarúgó miből fog élni Debrecenben – hacsak nem a futballból. „Löbl tehát a DTE trénere, de azért az amatőrségéhez szó se férjen, mert ő őseitől örökölt vagyonából él Debrecenben, ahová csak az a leküzdhetetlen vágy kergette, hogy a DTE csapatának trénere legyen. Ez a magasztos ambíció nyugtalanította egész életén át s hosszú éveken küzdött magában, hogy titkos szenvedélyének feláldozza-e hazáját és a Pogońt. Nagy lelki tusák után mégis a DTE került ki győztesen a Löbl kebeléből és ő – mint egy delejes álom rabja – ment, rohant a délibáb után és elérte élete egyetlen dicső célját: a DTE trénere lehet, és hogy e magasztos hivatásának élhessen, nem kímél még anyagi áldozatot sem…”
1) Az új link rubrikába becopyzod a link címét 2) A szöveg rubrikában adsz neki nevet 3) Rákattintasz a felveszre 4) Rákattintasz a beszúrásra - elvileg megjelenik egy link1 felirat a hsz-ben 5) elküldöd a hsz-t
Ha valaki tudja, hogy kell Firefox-szal úgy linket berakni, hogy aztán csak rá kelljen kattintani, annak fizetek egy bambit. Vagy legalábbis belinkelek egyet.
De. pl. Lane-nel kapcsolatban vannak gondjaim. A Sport–Világ 1913. 09. 29-én azt írta, hogy az MTK-tól a Sunderlandbe távozott, és játszott az Angol Kupa döntőjében.
A 88-as MTK-történeti könyv szerint Joseph Lane 1911–1913 között 29 bajnokin 23 gólt lőtt. Eddig minden stimmel.
Hevenyészett netes kutatásom szerint nem Joseph volt, hanem James, és nem angol kupadöntőt játszott, hanem csak két bajnokit. http://www.thestatcat.co.uk/Mplayers/MPG513.asp
Bár teljesen offtopic, de én a Dennis Hulme-al voltam így. Az ő McLarenje ki van állítva a Közlekedési Múzeumban, de nincs odaírva a neve. Az apukámmal voltam, találgattuk, hogy kinek az autója lehet. Abban állapodtunk meg, hogy Dennis Hulme-, mert McLaren volt és a szám is stimmelt. Aztán este néztük a hiradót, és bemondták, hogy elhunyt...
És hogy on is legyen:
Köszi az összesítést, nem semmi! Viszont egy 1911-es Sporthírlap említ horvát, cseh, olasz játékosokat is, akik Magyarországon játszottak (sajnos csak név nélkül)
Külföldiek Magyarországon 1914 előtt BTC: Yolland, Thomson, Ashton (angolok) a BTC alapító tagjai voltak, „ha nem is futballozni jöttek”. Wagner, Wachuda (osztrákok) MTK: Shires (Anglia --> Bécs --> Budapest), Lane, Owen. Little (WAC, osztrák???) MAC: Hedinger (angol) 33FC: Watkins MUE: Hoffmann (bécsi), Hanna (angol) FTC: Hoffmann (bécsi), csak egy mérkőzésen az Oxford ellen
A lap szerint Wudi Müller 15-szörös osztrák válogatott volt. Vele volt egy nagyon érdekes "személyes" élményem. Valamikor 2000 körül egy régi lapban az OSZK-ban épp vele olvastam egy interjút. Aztán pihenésképp belenéztem az aktuális lapokba. A Nemzeti Sportban volt egy rövid hír: 80 valahány évesen elhunyt Müller...
fordítva gondoltam: a Magyarországon játszó idegenlégiósokat lehetne összegyűjteni! Belőlük nem volt sok. Vagy félreértettelek, és róluk írnak a Földessy könyvben?
Sindelar a Mitropa Kupáról: „A KK a legjobb futballiskola! A mérkőzéseken mindig tanulmányozni szoktam ellenfeleimet, Sárosi labdaadogatását, Nejedly technikáját, Meazza fejjátékát. […] És higgye el, a KK-nak lehet köszönni, hogy a közép-európai futball elérte az angol futball klasszisát! Engem a KK tanított meg futballozni!”
Nem azt mondtam, hogy a lábam lógatom. Távmunka (persze nem terhelnek le). Könyvtáraznék, ha lenne hol. A könyvet meg megírtam, másfél éve van szerződésem a kiadóval, csak nincs pénz kiadni.
Ez már olyan szintű offolás, hogy mindjárt beszólok magamnak, de nagyon durván.:)
Össze lehetne szedni idővel a 20-as, 30-as évek magyar idegenlégiósait...
Heinrich Müller (Wudi) a legismertebb a Hungáriából, de volt két bécsi játékosa a Sabariának is, meg a Hungáriánál is volt korábban egy osztrák. Majd este beírom a neveket is :)
Wudi Müller egyébként 5-szörös osztrák válogatott,
1921-35 között a WAC, majd 1935-40 között a Hungária játékosa.
1945 és 1955 között az Austria Wien edzője, majd 1971-72 között újra...
Kb. ennyi így hirtelen!
Egyébként korábban, a 0-ás, 10-es években, lehet, hogy hihetetlen, de rengeteg külföldi volt Magyarországon. Persze ezek többnyire bécsi, prágai, zágrábi légiósok voltak, vagyis a Monarchia polgárai. 1911-ben például a bajnokság történetében először egy olasz futballistát igazolt az UTE. Persze ő is monarchiabéli olasz volt, Triesztből érkezett. Ráadásul az újságok a légiósok nevét magyarosítva írták le (így lett emberünk pl. Francescoból Ferenc) , vagyis szinte kideríthetetlen, hogy ki magyar és ki nem...
"A „csodacsapatnak" Matthias Šindelar volt a sztárja. 1903-ban született a Morvaországi Iglau melletti Kozlau faluban, ahol apja kõmûves volt. A család nem sokkal ezután Bécsbe költözött, és egy tipikus munkáslakásban élt Favoriten kerületben, a bécsi Ziegel-Behm (csehországi téglagyári munkások) hagyományos lakónegyedében. A Šindelar családban még hosszú évekig csehül beszéltek. Šindelar apja elesett a háborúban, anyja pedig mosónõként dolgozott a háború után, hogy fel tudja nevelni négy gyermekét. 1917 márciusában Motzl Šindelar, ahogy akkor ismerték, már lakatos segédként dolgozott, de ezt az állását a húszas évek elején beköszöntõ válság miatt elveszítette. Éppen az utcán futballozott, amikor fölfigyeltek rá a tehetségvadászok, és elvitték egy rendes klubhoz. Šindelar a hiányos táplálkozás következtében igen rossz bõrben volt, s föltûnõ soványsága miatt a „Papírember" gúnynevet ragasztották rá."
Michael John: A sport az osztrák társadalomban az 1890-es és az 1930-as évek között: a bécsi futball példája Replika, 36. szám (1999)
A teljes cikk: http://www.c3.hu/scripta/scripta0/replika/36/john.htm
Egy kis érdekesség: 1926-ban a Hungária és a Ferencváros is le akarta igazolni Sindit, de ő az Austria Wient választotta.
