Sziasztok új vagyok és segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan mennek itt a dolgok és hogy hogyan tudnám megtudni a felmenőim neveinek eredetét mert nem igen tudunk semmit a családról és jó lenne tudni milyen ősök leszármazottai vagyunk a testvéremmel.
Ha ez már most segítség akkor megadom őket az én nevem ami a fő lényeg ugye az a KAKAS, aztán egyik nagyi Szalmási, másik Borbély a másik nagypapa pedig Bernáth.
Előre is nagyon köszönök minden segítséget és felvilágosítást.
Dobridán: Ez ún. szavajárási név, valakinek egy jellemző szófordulata lett a ragadvány-, majd családneve. Ebben az esetben egy délszláv nyelvi ’jó napot!’ kifejezés az alap, vö. horvát-szerb dobri dan.
Dobribán: Úgy vélem, ez a fenti Dobridán név változata ahol az első b hang magához hasonlította a d-t. Nem zárható ki azonban a horvát-szerb dobri ban ’tkp. jó uram’ kifejezésre visszamenő szavajárási név sem .Azonban a ban ’bán, nagyúr’ kimagasló méltóság volt a délvidéken, így nem valószínű, hogy annyit emlegette valaki, hogy szavajárási név lett belőle: ehhez ugyanis az kell, hogy egy kisebb közösségben gyakran elhangozzék; a feltételezett közösség egy falu, ahol így nem szólítják egymást az emberek. Így ez utóbbi eshetőség szinte kizárható.
Filáj: Talán lakosnév egy régi, eltűnt helynévről : a –j vagy az –i melléknévképző redukciója, vagy a helynév része. Erre mutat az, hogy Filay Erzsébet nevet találtam a Google-lal.
Ha ez nem, akkor idegen etimológia keresendő: a vegyes hangrend kizárja a magyar etimológiát (pontosabban: nem találtam olyan Fil- tövet, amely mély hangrendű tagokat vonzana).
Az idegen etimológiához egy ötlet: Fil tő a Filip ’Fülöp’ személynév rövidüléseként + délszláv –aj kicsinyítő képző: ehhez azonban kevés jelenkori délszláv adatot találtam, így ezt magam sem értékelem túl erős etimológiának. Felmerülhet még esetleg török-arab, il. görög etimológia is, de ezeket még jobban körül kell járnom.
> a MACZELKA/Maczejka/Matzelka/Matzelko/Maczejko vagy bármily hasonlóan leírva inkább tót, vagy lengyel eredetűnek tűnik-e? Több régi könyvet olvastam az utóbbi időben eltótosodott lengyelekről, hogy a "cz" miatt felmerült bennem: inkább a lengyel eredet mellett voksolnék.
Itt a cz, minthogy írásban tz-vel váltakozik, nem a lengyel, hanem a magyar nyelvre utal és /c/ ejtést mutat. A -jk- hangkapcsolatot tartalmazó változat etimológiája a kevésbé problematikus, ezért elsőnek ezt adom.
Az alap a m. Mátyás szn. kelet-szlovák Macej (vö. nyugat- és középszlovák Matej) vagy lengyel Maciej változata. Ehhez járult a -ko kicsinyítő-, személynévképző, ill. ennek formailag nőnemű -ka változata.
Az -lk- hangkapcsolatot tartalmazó változat etimológiája alapvetően a fenti, az alábbi különbséggel: – Az alap a fenti személynév egyszótagos rövidülésének -eľ (le. -el) vagy -el (le. -eł) kicsinyítőképzős származéka (k-szlk. Maceľ, Macel, ill. le. Maciel, Macieł). De mivel ez a képző meglehetősen ritka, így a következő alternatívát valószínűbbnek tartom: – A -jk- hangkapcsolat vált másodlagosan -lk- alakúvá. Itt hangsúlyosan felmerül az, hogy ez a változás magyar – vagy német – nyelvi környezetben történt a más módon kialakult -elka végű szláv nevek (pl. Kudelka, Veselka), analógiás hatására. Esetleg ilyen más nyelvi analógia nyomán vált a szóvégi -o hang -a-vá (de itt szlávon belüli képzőcsere is lehetséges).
Az a fenti adatok alapján megállapíthatatlan, hogy a nevet a kelet-szlovák vagy a lengyel etnikumhoz lehet inkább kötni; sőt még a ruszint (nyugat-ukránt) is bevonhatjuk. A különbség ez lenne: ha a cz-vel, ill. tz-vel jelölt hang ejtése lágy /cj/, akkor lengyel (vagy ruszin) az eredet, ha pedig kemény /c/, akkor kelet-szlovák. De a helyesírás ezt a különbséget elmossa. Ha a név előfordulása körül hasonló nyelvi környezet van (volt), akkor a többi nevet lehetne vizsgálni, hátha ott előjönnek olyan nevek, amelyek jellemzően köthetők valamelyik etnikumhoz.
De amúgy nem is biztos, hogy etnikumhoz lenne érdemes kötni a nevet, hiszen elég fokozatmentes az átmenet a három etnikum közt, illetve a három nép határán olyan kisetnikumok találhatók, amelyek csak „utólag” tagozódtak be valamelyik nagyobb népbe annak egyik népcsoportjaként: ha a történelem némileg másként alakul, akkor ezek ma egy másik néphez is sorolódhatnának.
De az, hogy magyar — vagy német — nyelvi hatás feltételezhető, inkább azt valószínűsíti, hogy a név a számításba jöhető terület déli szegélyéhez köthet, ez viszont inkább a kelet-szlovák eredet lehetőségét veti fel.
P.S. A németben van Matzel régi személynév (ill. mai családnév), amely a Matthias ’Mátyás’, vagy a Matthäus ’Máté’ rövidülése dupla kicsinyítő képzővel. Ilyen alapon tehát a német eredet is felvethető: azonban ez is csak elszlávosodás után, mert a -ko/ka végződés csak szláv (ill. elszlávosodott) névhez járul. Ez a német Matzel pedig már megkülönböztethetetlen a szláv Macel ~ Maciel-től, így az Occam borotvája elv szerint a német alapetimológiát – az azt valószínűsítő egyéb adat hiányában – figyelmen kívül hagyandónak tartom.
Sziasztok. Én itt új vagyok és első pillantásra tetszik a fórum, meg gondolom a másodikra is. :-) Az ismerősöm ajánlatára bátorkodom ebben a topikban írni, miszerint itt kideríthető hogy honnét származik a családneve. Engen Dobribán Mihály- nak hívnak. A Mihály eredetét tudum hogy héber eredetú de a Dobribán-nal őszintén megmondva elakadtam. Magyarországon és Erdélyben nagyon sok ilyen családnév van amire az iwiw-en jöttem rá. Azt hittem hogy ritka családnév, de nem és ez boldogsággal tölt el. Ha valaki esetleg tudna segíteni és a név származását illetően elárulni hogy honnan jö nagyon jó lenne.
Ad Labos / Lábas: A párhuzamos szálon komolyan felmerült a szlovák (=szlk.) származás, így itt megemlítem, hogy ennek a névnek van szláv etimológiája. Maga a személynév a délszláv területen gyakoribb, de az északi területen is előfordul, és vannak helynévi reflexei.
Laboš (Labuš, Labiš, Laboch, Labuch, Labich): Ősi szláv személynév, amely az újabb korban ritka*: egy Lab- tőhöz az ún. -ch kicsinyítő-, személynévképző-csoport valamelyik tagja járult. A Lab- tő az indoeurópai (=ie.) *albh- ’fehér’ tő folytatása, amely elsősorban a szláv (itt szlk.) labuť ’hattyú’ szóban maradt fent: a Lab- lehet az ie. tő közvetlen folytatója, vagy a labuť rövidülése.
*Amiatt mivel ez a személynév az újabb korban nemigen fordul elő, így nem valószínű, hogy az adott esetben ez az etimológia lenne a családnév forrása.
A másik szálon egy másik szlovák ragadványnév is szóba került: Mokran < szlk. mokrý ’nedves, nyirkos’ + -an személynévképző.
"Kedves topiktársak! A már általunk ismert Német néveloszlás (telefonkönyvből) osztrák, svájci és lengyel testvéroldalának AMERIKAI kisöccse született!"
ez meg itt a francia: http://www.linternaute.com/femmes/nom-de-famille/
Csomortán ügyben nagyon örülök LvT beavatkozásának és ha a helynév eredete bizonytalan is, a családnév nagy valószínűséggel helynévi eredetű. Ez is felmerült:
"Sőt felvetném, hogy az itteni örmények már nemigen tudnak örményül."
Az Erdélybe Moldvából betelepült örmények Moldvában örményül beszéltek, ill. egy szintig örmény-román kétnyelvűségben éltek. Később a szamosújváriak a XIX. század közepéig-második feléig még beszéltek örményül, a csíkszépvíziek és gyergyóiak már a XIX. század elején sem. Ami a családnevek szempontjából érdekes: a betelepült örmények nagy része viselt román családnevet, sőt Moldvában állítólag korábbi örmény családneveket is román népetimológia szerint értelmeztek át. (Ismert erdélyi örmény családok román névvel pl. Placsintár, Verzár, Moldován, Czárán, Kabdebó, Patrubány, Korbuly.) Én nem tudok nyilatkozni Szongott Kristóf családnévmagyarázatainak hitelességéről (a Patrubány családot eredetileg Csoribánnak hívták volna, csak a csori örm. 'öszvér' szóba később a cshorsz 'négy' szót látták bele - rom. patru 'négy', az utótag meg eredetileg képző lenne, csak átértelmezték - tsz. rom. bani 'pénzegység'), csak annyi látszik valószínűnek, hogy ha valaki egy családnév kapcsán erdélyi örmény eredetre hivatkozik, akkor számításba kell venni ezt a romános fázist.
Bocsánat, hogy ismétlem magam - néhány hónap után, de egy kicsit "okosabb" lettem. Egy Árva vagy Szepes megyei eredetű (XVII. - XVIII. századi) névről kérdezném a véleményeteket: a MACZELKA/Maczejka/Matzelka/Matzelko/Maczejko vagy bármily hasonlóan leírva inkább tót, vagy lengyel eredetűnek tűnik-e?
Több régi könyvet olvastam az utóbbi időben eltótosodott lengyelekről, hogy a "cz" miatt felmerült bennem: inkább a lengyel eredet mellett voksolnék.
Kedves LvT! Kösznöm válaszodat. Marad a megfejthetetlen rejtély, majd talán valaki utánam kideríti a Labos/Lábas összefüggést. (Bonyolult azért is, mert Pilisen Kuruc vezeték néven élt, s reméltem a név alapján eljutok a kiindulási adathoz. Ez esetben nem sikerült.) Köszönöm mégegyszer.
Nekem meg a lábasjószág jut az eszembe, ami udvarban tartott de pata nélküli (házi)állatok gyűjtőneve. Ahogy így olvaslak, a sok iparos környezetében olyan személyre utal(hatot)t, aki vagy megtartotta eredeti foglalkozását, vagy a háziipar mellett még folytatta (tartott ilyen állatokat, esetleg a közösség javára ilyesmivel foglalatoskodott).
Juhász, számadó ősökről írtál korábban, nem?, ez összecsengene. Azzal is, hogy nem ő, hanem valamely őse volt az, aki e ragadványnevet kapta (volna).
Viszont nagy eséllyel kideríthető, akár úrbéri összeírásból, ha sok "van a rovásán" :), vagy esetleg az anyakönyvekben a gyermek születésénél az apa foglalkozásánál ha utalnak pásztor,juhász,stb. ilyesmikre (s akkor épp a sok juhász 'foglalkozású' között egy nem patásra utalhat.) Meg kéne nézd a településen mennyi állattartásból élő élt akkoriban, ill. korábbi generációkban (tipikus-e?) Ha nincs nyoma, akkor a felvetésem téves, nem ebből ered névadás.
S viszont így van, akkor a Labos alak a Lábasból eredhet (nem tudom a Labos mennyiben lehet a Lábas szlovák környezetben használt alakja - akár időlegesen, pár évtizedig, pár generációig).
Ad Labos / Lábas: Ahogy Pál ősapádat követő generáció kihagyta ezt a (ragadvány)nevet, de az azt követőnél újra előkerül, úgy az sem zárható ki, hogy Pál ezt ugyanúgy „örökölte” a felmenőitől (esetleg generációs kihagyással). – Amúgy az etimológiai irodalom mindig a legjobban alátámasztott motivációt említi, de vélhetően nem zárható emellett más sem, pl. ’nagylábú’ jelentésű tulajdonnév; vagy az, hogy a lábos nem az általa készített termékre, hanem egy valamiért jellemző tulajdonra utal (pl. neki lyukas volt a lábosa és drótos után érdeklődött; és a környéken ehhez az eseményhez kötötték ezután).
Koselyka: Vö. szlovák košieľka ’kis ing, ingecske’, košeľa ’ing’. Vagy az előbbi vált közvetlenül ragadványnévvé, vagy az utóbbi a személynévképzői funkciójú –ka kicsinyítő képzővel.
Vélhetően több liptói elszármazott (szlk. lipták ’liptói férfi’) volt a környéken, így gyengült a korábbi (ragadvány)név jelölőfunkciója, így kiegészítette egy másik ragadványnév. Az új név motivációja vélhetően az elnevezett (vagy közeli rokona) jellegzetes, kirívó viseletére utalhatott.
> Azaz kanonizált vezetéknévforma és "szabatos" ómagyar puszta személynévi helynévadással alakult hn. ;-)
OFF
A helynévadás típusai nem időfüggetlenek. Talán úgy pontosíthatnánk az általános szabályt, hogy a XX. sz-tól kezdve a Kárpát-medencében a puszta személynévi helynévadás nem ómagyar, hanem a ógörög (Beloiannisz < Görögfalva) vagy óromán (Ady Endre < Érmindszent ~ Adyfalva) stb. etnikumtól származik…
(A viccet félretéve: a puszta személynévből való helynévadás magyar gyakorlata a XIII. sz.-ban megszűnik, kiszorítják az összetételek. Az ezt követő képzőtlen helynévi alakulatokat éppen hogy a később betelepülő pusztai népességnek – elsősorban a kunoknak – tulajdonítják, nem a magyaroknak.)
Ez a vezetéknévi kanonizálás annyira erős szabály a magyarban, hogy érvényesül az adott vezetékneveket tartalmazó földrajzi nevekben is, ha még a kapcsolat transzparens [*]. Pl. Chernel csn. :> Chernelházadamonya hn. (nem *Csernelházadamonya), Rákóczi csn. :> Rákóczifalva hn. (nem *Rákócifalva).
Ó, ezek nagyon szép példák, és nagyszerű érvelés.
Véleményem szerint ennek a sornak a tagja a Beloiannisz csn. > Beloiannisz hn.
Azaz kanonizált vezetéknévforma és "szabatos" ómagyar puszta személynévi helynévadással alakult hn. ;-)
> Mindemellett inkább az volt az "értetlenkedésem", hogy ugyebár az oké, hogy egy nevet egy szövegben az átírás mindenkor érvényes szabályai szerint írunk,
Ez érdekes kérdés. Úgy tűnik, hogy van egy csoport, amely a fenti főszabálytól eltérően viselkedik a magyar helyesírás rendszerén belül: ez a vezetéknevek csoportja. Ezekről talán elmondhatjuk, hogy van egy pont, amikor kanonizálódnak, és azután már nem változnak. (A magyar állampolgárok esetén „kanonizálás” alatt az anyakönyvezést kell érteni.)
Archaikus adatok, de éppen ezért az átírás mindenkor érvényes szabályai alól kivételt jelentenek az olyan nevek, mint Nasszer, Jasszer Arafat (nem Nászer, Jászer Arafát): ezek máig őrzik a kanonizálódásukkor fennálló alakjukat. Ide illik a Beloiannisz vezetéknév is.
Ez a kanonizálás érvényes a magyar vezetékneveken belül is, sőt… Más egyébként nem indokolná, hogy apa és fia azonos vezetéknevét eltérően írjuk a Széchényi vs. Széchenyi esetben.
OFF
Ez a vezetéknévi kanonizálás annyira erős szabály a magyarban, hogy érvényesül az adott vezetékneveket tartalmazó földrajzi nevekben is, ha még a kapcsolat transzparens [*]. Pl. Chernel csn. :> Chernelházadamonya hn. (nem *Csernelházadamonya), Rákóczi csn. :> Rákóczifalva hn. (nem *Rákócifalva). Véleményem szerint ennek a sornak a tagja a Beloiannisz csn. > Beloiannisz hn.
[*] Példa a deetimologizálódásra, azaz a vezetéknévtől eltérő írásra, amennyiben a kapcsolst tudata mát elveszett: Zách nemzetségnév :> Mezőzáh hn. (nem *Mezőzách; ma: Zau de Câmpie, Románia).
Kivételek egyébként is lehetnének. Én a Beloiannisznál érdekesebbnek tartom a Ghymes (Gímes; ma: Jelenec, Szlovákia) és Hybbe (ma: Hybe, Szlovákia) alakokat. Ez utóbbi liptói, így az országos helységnév-rendezés már nem tudta elérni. Az előbbi azonban nyitrai, így sor került a rendezésére, mégis ez a Ghymes alak a leggyakoribb, lévén a legutolsó I. vh. előtti, 1913. évi helységnévtár még ilyen alakban hozza. (Ráadásul az íráskép miatt tévesztik is az erdélyi Gyimes hn.-vel, így is ejtik pl. az együttes nevét; holott a rendezett névforma Gímes.) – Az önmagában is érdekes, hogy 1913-ig miként tarthattak ki ezek a historizáló írásformák.
Kitekintésül: más nyelveken a vezetéknevek nem feltétlenül kényszerítik rá a belőlük képzett helynevekre az írásképüket. Ilyen pl. a szlovák, ahol a történelmi Kollár csn.-ből a fonetikus Kolárovo hn. képződött.
Köszönöm a fenti nagyon részletes választ, sok új információt _is_ tartalmaz.
Mindemellett inkább az volt az "értetlenkedésem", hogy ugyebár az oké, hogy egy nevet egy szövegben az átírás mindenkor érvényes szabályai szerint írunk,
de a konkrét esetben egy ugyan görög illetőről elnevezett, de magyarországi, magyar településnévről van szó*. Itt a magánhangzóközi mássalhangzó VjV -i-s írása indokolatlannak, de a magyar helyesírási hagyományok tükrében mindenképpen szokatlannak tűnik.
____ * (Veszprémet sem Bezprym-nek írjuk; tudom, hogy az kicsit régibb)
Kedves LvT! Köszönöm szépen válaszodat. Visszatérnék a Labos/Lábas kérdésre: volt olyan gondolatom, hogy esetleg foglalkozást jelölhet, azonban ezt elvetettem, mivel Pál ősapám 1779-ben bekövetkezett halálakor végrendelkezett, s azt meg is találtam a Levéltárban. Végrendeletében írottak összhangban vannak az akkori adóösszeírásokban található adatokkal, s sem egyikben, sem másikban nem említik az ilyen jellegű tevékenységét. Szőlője volt már 1760-ban, kézműves tevékenységet nem folytatott (kosárfonókat, szíjgyártókat, csizmadiákat stb.) találtam, nála azonban nem volt ilyen megjegyzés. A ragadványnevet pedig fia nem, azonban valamennyi unokája viselte.
Következő kérdésem: Koselyka. (Eredetileg Lipták András volt, halálakor azonban e két néven jegyezték be a 18.században).
Quincz: Úgy vélem, ez a Duden által Quintes alakban említett német vezetéknév magyaros írásmódú, egy szótagossá rövidült változata. Ez utóbbi –(e)s birtokragos apanév a régi német Quint személynévből, amely a n. Quentin < latin Quintinus ’ötödik’ szentnév rövidülése.
Tótok: Úgy vélem, ez a m. tót ’szlovák’ népnévből képződött Tót személynév m. –(o)k kicsinyítő képzős változata. A kicsinyítés funkciója itt vélhetően az azonos Tót nevűek közül a fiatalabb, esetleg kisebb termetű, szegényebb, alacsonyabb státusú kijelölése. Illetve családon belül apanévképzőként szolgálhat: a leszármazottat, azaz a fiatalabb Tótot nevezi meg.
> az 1985-ös szabályozás (illetőleg ennek elvi előzményei előtt) az újgörögöt is úgy írták át, mint az ógörögöt
A Beloiannisz íráskép valóban nem nélkülözi az archaizáló ógörögös vonásokat, annak ellenére, hogy maga az újgörög név olyan vonásokat tartalmaz, amelyek nem voltak meg az ógörögben (μπ-, -για-), így az ógörög alapú átírás eredménye ebben az esetben egyáltalán nem intuitív.
Sajnos nem ismerem Ritoók cikkét, így nem tudom, hogy egyet fogok-e érteni a benne foglaltakkal, de az is feltűnő, hogy a magyarországi görög vezetéknevekben az –ης végződés rendesen archaizáló latinizált ógörögös –esz lesz (pl. Szimonidesz), míg ebben az esetben egyértelműen az újgörög ejtésnek megfelelő –isz található. Ez viszont egyértelmű, a magyar hagyományokkal is szembemenő távolságtartás az ógörögös átírástól.
A görög átírásról kiválóan tájékoztat Ritoók Zsigmond cikke: A görög szavak és nevek átírásának kérdése 1832 és 1954 között. Magyar Nyelv 61 [1965]: 224–34. Ez most nincs előttem, de ha jól rémlik (és a dátum miatt gyanítom, hogy lehet, hogy más forrásom is van erre), az 1834-es [!] szabályzat foglalkozik ógörög átírással, az nagyjából a mai, aztán ez elül, és latinizálnak. Viszont az 1985-ös szabályozás (illetőleg ennek elvi előzményei előtt) az újgörögöt is úgy írták át, mint az ógörögöt. Elég biztos vagyok ebben az összefoglalóban, de nem tudom elégszer hangsúlyozni, fejből írom, így fenntartom a tévedés lehetőségét.
> Nikosz Beloiannisz (ma: Níkosz Belojánisz) személynevéről. Vélhetően a településnév egy az egyben tükrözi a személynév akkor dívó átírását. ↓ Nikosz Beloiannisz (ma: Níkosz Belojánisz) vezetéknevéről. Vélhetően a településnév egy az egyben tükrözi a vezetéknév akkor dívó átírását.
Az 1950-ben alapított Görögfalva 1952-ben vette fel a Beloiannisz nevet a görög kommunista Nikosz Beloiannisz (ma: Níkosz Belojánisz) személynevéről. Vélhetően a településnév egy az egyben tükrözi a személynév akkor dívó átírását. Az adott időszakban (ha jól vagyok informálva) még az 1922. évi helyesírási szabályzat volt „hatályban” (1954-ben jött ki a tízedik kiadás). Nem is szólva arról, hogy a kérdést csak a szláv-újgörög nevek helyesírási szabályzata tisztázza megfelelő színvonalon 1983-ban.
Az átírási elvek fenti tisztázódásáig, gondolom, konfúzió volt, illetve mindenki úgy járt el, ahogy akart. Vélem, hogy a Beloiannisz alak mögött valamilyen külföldi latin minta állhat; az is lehet, hogy ez esetleg a magyarországi kommunista emigráns görögség preferált alakja volt. A „nyugati” nyelvi megszokás egyébként hajlamos a nem szótagalkotó /i/ mgh.-t és a /j/ msh.-t ugyanazon entitásnak venni: így a az újgörög γι [ʝ] hangra is az ógörög félhangzós (Δελφοί), vagy hangsúly előtti (’Іάσων) ióta megszabta íráshagyomány érvényesül. (Bevallom: utóbbi esetén én is /jászón/-t ejtek , nem pedig /iászón/-t.)
Ugyanakkor idevonható még az ellenfél Ιωάννης Μεταξάς (mai átírással: Joánis Metaxász) keresztneve, ahol [ha jól vagyok informálva] ugyanilyen újgörög hangot ióta ad vissza, csakúgy, mint a kontrahált Ιάννης (Jánisz) személynévben: az újgörög Μπελογιάννης névben tehát a γι inkább csak helyesírási jel, hogy az iótát megvédje attól, hogy a megelőző o-val együtt olvassák /i/ ejtésű egyszerűsödött kettőshangzóként. Ilyen megkülönböztetés nem feltétlenül szükséges az újgörög latin átírásában (mivel ott már eleve egyszerűsödött mgh.-k jelennek meg), így vélhetően a korabeli görög közösségnek is természetes volt a γι és a ι különbségének elvesztése.
Ad Kerepeczky: Mivel Békéscsabáról adatolt a köztes Kerepeszki alak, a Kerepes helynévből való eredet igen valószínű. Az šs /s-sz/ > s /sz/ egyszerűsödés még szláv ajkon végbement (vö. Békéscsaba telepesi közt volt Piliszki család), a sk /szk/ > ck változás pedig nem példa nélküli a magyarban, vö. szláv brosky /broszki/ > m. barack. Vö. még m. Szarvas ~ szlk. Sarvaš :> szlk. Sarvašský > /szarvaszki/ > m. Szarvaczky; Komlós :> /komloszki/ > Komloczky (1715); Ambróz(falva) :> /ambrószki/ > Ambróczki.
Bár nem teljesen kizárható, de a m. Kerepec ~ szlk. Krpec településnébvől való eredeztetés sokkal problematikusabb, ezért sokkal kevésbé valószínű. A magyar helynévből ugyanis magyar lakosnév képződik, magyar –i képzővel: *Kerepeci, a szlovák helynévből pedig szlovák lakosnév szlovák –ský/cký képzővel: *Krpecký. Ha feltesszük, hogy ez utóbbi magyar nyelvi környezetbe kerül, az utóbbi 2-300 évben, akkor is csak azt várható, hogy egy magánhangzó szúródik be a torlódásba, így *Kerpecki, esetleg *Krepecki forma alakulna ki.
Ugyanakkor: az említetted gömöri Kerepec – sokáig puszta – ma Včelince (magyarul: Méhi) része. A Včelince névről tudható, hogy tudatos szlovákosítás eredménye 1948-ból: így könnyen lehet, hogy a szlk. Krpec esetén is ez a helyzet. Ez esetben számolhatnánk azzal, hogy a Kerepec névalak kap szlk. –ský/cký képzőt, csak ebben az esetben az a gond, hogy egy etnikai magyarnak (mivel Méhi magyar lakosságúnak tudható), hogyan lesz szlovák neve. meg hát ez a Kerepec sokáig puszta (lakatlan hely) volt, még Vályi is ilyennek írja le, és egy puszta nemigen bocsáthat ki telepeseket.
Van még két (Alsó-, ill. Felső-) egymás melletti Kerepec Beregben, ha Ukrajna: ennek neve ukránul Koropec (Коропець; német Schönborn): ebből pedig szlk. Koropecký várható.
Tehát még mindig a m. Kerepes a legvalószínűbb eredetként.
Ad Kesjár: A szláv (itt szlovák) -ár ~ -iar képző nem képez lakosneveket, így a Keszi helynevekre nem vezethető vissza. Az -ár ~ -iar foglalkozás-, illetve cselekvőnevet képez, mint a magyar -ász ~ -ész. A Kessér, Kessir valami suta magyaros lejegyzési próbálkozásnak tűnik. — Ha viszont nem ilyennek fogjuk fel, akkor felötlik a szlk. keser /keszer/ ’kézi halászháló’ szó: egy ebből képezhető *keseriar /keszerjar/ ’kézi hálót használó halász’ szóból egyszerejtéssel talán előállhat *kesiar /keszjar/ > kešiar /kesjar/. Ez egy ötlet, de fonetikailag nem túlzottan megalapozott. Így nem nagyon jutottunk túl a #3097-esen.
Ad Labos, Lábas: Ezt vehetjük szó szerint magyarul: lábos, ill. lábas. Ebből, akiknél ez a ragadványnév megszilárdult, vezetéknév is lett: ezt Kálmán Béla ’fazekas’ jelentésben foglalkozásnévnek veszi. Fémlábosra is gondolhatunk, ekkor ilyet készítő iparos lehet a jelentése.
Ad Nyistár: Kővágótöttösön találtam ilyen felszínformanevet. Ez azonban vélhetően másodlagos (azaz vakvágány, minthogy éppen egy ilyen kérdéses személynévről veheti az eredetét). Nincs igazán ötletem, talán az ortodoxok közt gyakoribb Nisztor ’Nesztor’ név mellékalakja lehet.
