Meg kell kérdeznem [...]. Néhány nap türelmet kérek.
Akit a Vallyon, Vajjon név kapcsán a családtörténeti rész érdekel, odaát 1089. Innen kivonultunk. Ugy-e iater?
Ide annyi tartozik, hogy függetlenül attól, van-e a két családnak közös eredete, magának a családnévnek az eredete - ragadványnév-e (LvT 1748, 1750), avagy népnév-e (1756), nem igazolt. Utóbbit, azaz esetleges betelepítés tényét, így az ebből való származtatás valószínűségét lehet kutatni. Ha nem igazolódik, akkor bármelyik lehet. A Valljon önállóan nem áll meg. Az is csak egy írásmódja a kérdéses családnévnek.
Nem értem teljesen, miért idézed ezt a Pallas lexikonból? Mindez benne van a Magyar Helyesírás Szabályaiban. Minden igaz, amit a lexikon ír, de mi benne a meglepő?
Én dédapám Vajjon, vannak ezen a környéken Vallyonok is, illetve egy eredeti könyv címlapjának másolatán írott betűkkel áll egy név: Valljon István. Utóbbi nevű a Matáv telefonkönyv szerint ma már nem létezik.
Nem lehet esetleg, hogy mind a három név egyre az írott VALLJON, mint felszólító módú igére vezethető vissza, csak a Vajjon, illetve Vallyon népi kiejtés miatt alakult ki?!
Vagyis a két utóbbi név eredetének magyarázata nem lehet egy esetleges népi kiejtés miatti vezetéknév-átalakulás?! (népetimológia?)
Pallas Nagylexikonból 'helyesírás' címszó alatt találtam:
[ valaki nyelvtudós egyszerűsítse ezt le nekem please... :-) ]
"Szintén az analogia működik, mikor l, n, d, t végü szótőhöz j-vel kezdődő rag járul: ilyenkor irásunk megőrzi a tő véghangját s a rag j-jét, ámbár kiejtésünkben lly (ill. jj) nny ggy tty-vé olvad össze a kettő. P. baljai, valljon, honja, fonjuk, évadja, adj, partja, bontják, e helyett: ballya, vallyon (bajja, vajjon) honnya, fonnyuk, évaggya, aggy, partya, bonytyák. De az sz, z, s végü igetők után nem tartjuk meg a j-t, mely itt már messzebb eltávozik eredetétől; tehát nem vadászj, huzjuk, ásja, hanem ahogy ejtjük: vadássz, huzzuk, ássa. Néha látszólagos analógiákat követünk s ennek eredményei valóságos irodalmi népetimologiák. Igy p. utczá-t irunk, mintha ut kicsinyítése volna, pedig ehhez eredetileg semmi köze nem volt az uccza nevének, mely szláv eredetü szó és valaha ulica volt. A szabadkozást d-vel irjuk, mert csakugyan szabadulni akarunk valamitől, mikor szabadkozzunk, de a szó voltakép a szab ige származéka és a szabatkozás ugy viszonylik a szabódáshoz, mint p. a csalatkozás a csalódás-hoz."
Pontosan ezt mondtam én is az alább lévő utolsó hozzászólásomban.
Sőt... :-) ugyanezt a vallon-származást hangoztatja édesapám is, ő is ismerte ezt a feltevést. Sőőőőt :-)) ezzel a hátsó szándékkal tettem fel kérdésemet is.
S hogy milyennincs megerősíti?! Akkor igaz lehet... vagy az ő ismerősét is félrevezették? ;-) Majd kiderül...
Arra kívántam célozni, hogy hasonnevű kollégám azt mesélte nekem néhány éve, hogy az édesapja családja mintha Tiszaroffról származna, s hogy van ott a környéken egy településrész, amit úgy is hívnak, hogy Vallyon-telep v. Vallyon~. Vmi ilyesmi. A gondom az, hogy 1910-es térképeken sem itt http://lazarus.elte.hu/hun/tantort/2003/palyazat/38-47_szolnok.jpg , sem itt http://lazarus.elte.hu/hun/digkonyv/topo/200e/38-47.jpg nem találom. Meg kell kérdeznem a srácot. Néhány nap türelmet kérek.
Mindezt, csak azért ebbe a topikba írom, mert az ő állítása szerint betelepített vallyon (vallon) telepesek leszármazottja, innen ered e településrész elnevezése is. Szóval, hogy a név eredete szerinte(m) nem a vajon szóból származik, hanem népnév.
Ha megtekinted a Matáv oldalán akár a tudakozót, akár a telefonkönyvet, az ott jelzett Vallyonok (63 ill. 39) túlnyomó többsége a Közép-Tiszavidéken él, az egy nagycsaládhoz való tartozás valószínűsíthető. (mint a hadikfalvi Csikiek) Kérdés, honnan ered a név? Tényleg vallyonok-e? Ez azért problémás nekem, mert adatolni kellene, ill. a hódoltság után inkább német vidékről telepítgettek, ha pedig korábbról, a hódoltsági időket hogyan vészelte át a családnevük? Ráadásul akkortájt Roff (ha Roff) inkább református volt - de ez már a másik topikba való.
A Bosskó szláv etimológiájában nem képzelhető el a "hordó", vagy esetleg a "kobak" (pl. башка) jelentés? Csak vaktában lövöldözöm, de ez jutott még eszembe.
Még mindig várnom kell :-(( dec. 13-a körül jönnek... nocomment.
Már hónapok!!!
A Vajjon vonal nekem nem tartozik a Berényihez, illetve nagymamám a Berényi felesége Vajjon lány volt. Tiszabőről származik Vajjon István dédnagypapám.
Ez az etimológia szempontjából mindegy, ui. a vajon szavunk etimológiai előzménye a valyon, minthogy a létige val tövéből származik, mint a volt és volna igealakok.
Itt tehát csak arról a kérdésről van szó, hogy az adott nyelvjárás megőrizte-e az archaikus /ly/ ejtést a név kialakulásának idejéig.
Vajjon: A Vajon név alakváltozata (a hangzóközi j-t ugyanaz a hangtani folyamat nyújtotta meg, ami a /szallag/, /kissebb/ stb. ejtéseket is eredményezi). A Vajont pedig Kálmán Béla szavajárási névnek említi, azaz a névadó ősre annyira jellemző volt a vajon határozószó használata, hogy ezt kapta ragadványnévül (vö. Dobzse László).
Köszönöm, ez eddig a családi legendáriumban nem mertült fel, bár a család felvidéki származású. További kérdésem lenne még, hogy a név, vagy szó jelent-e bárit?
> Egy ismerősömnek Bosskó nevű ősei vannak. Több generáción keresztül így van anyakönyvezve (nem Boskó).
A fraktúrán (=gót betűn) alapuló régi cseh helyesírásban -- melyet a szlovákok is használtak -- a kettős hosszú s (ſſ) az /s/ hang jele volt a hácsekes rövi š mellett. Így a Bosskó nevet Boško alakban rekonstruálhatjuk. A név forrásterületét tovább szűkíti az, hogy a -ko képző szláv területen elsősorban szlovák és ukrán területen gyakori. Ez plusz a helyesírás együtt szlovák (esetleg latinizálódott nyugatukrán) eredetet valószínűsít. (N.B. A jelenlegi szlovák telefonkönyvben 186 Boško, ill. ebből továbbképzett tétel van.)
Nem vethető el azonban a délszláv eredet sem: itt tipikus a kiejtés szerinti írásmód (még a jelenlegi helyesírásban is), előfordul a -ko képző vezetéknévi használata, sőt esetünkben a Boško és származékai vezetéknévként 719 tételt adnak a mai horvát telefonkönyvben (a további 1000 keresztnévi előfordulás mellett).
Az etimológiához: a Boško név minden valószínűség szerint a Božko név kijetés szerint lejegyzése. Ez utóbbiban a nyugati szláv Boh ~ egyéb szláv Bog 'Isten' szó rejtezik, melyhez járult a névképző funkciójú -ko kicsinyítőképző. hasonló szlovák névhez vö. Bozsik < Božík < Boh + -ík. Ez tehát az Istenes jellegű magyar vezetéknevek értelmi megfelelője.
A fentiekhez még annyit, hogy a Boš- előtag nem biztos, hogy közvetlenül a Boh szóra megy vissza, hanem a Boh-/Bog- ~ Boš- előtagot tartalmazó egyéb személynevek (pl. Bošidar, Boguslav/Bohuslav) rövidülésére. Ez utóbbi magyarázza a sok jelenkori keresztnévi előfordulást a horvát telefonkönyvben.)
> plusz lenne egy kérdésem, egy (lehet, hogy téves) megfigyelés, miszerint, hogy a Bárány név sokszor a szláv(szlováklakta) településeken gyakori, mint például Erdőhorváti, a "huták" Zemplénben, illetve arról is tudok, hogy néhány magát örménynek valló ember is viselte ezt a nevet
Maga a Bárány vezetéknév magyar. Az viszont lehetséges, hogy az illetők -- akár önkéntelenül is -- elmagyarosították a nevüket a -- gyakori -- szlovák Baran névról (melynek jelentése 'kos').
Az örmények kitárgyalásra kerültek: a 1672-es hozzászólásban és visszafelé. Ami lényeg: az apaneveket leszámítva (ahol megőrződhettek a jellegzetes örmény keresztnevek) mindig a környezetük névadási szokásaihoz alkalmazkodtak, a többségi népesség neveiből választottak.
Lazanyec: Cseh-szlovák lakosnév. Az alapja minden valószínűség szerint egy, a gyakori Lazy stb. 'hegyi tanya, irtásföld', ill. Lázně 'fürdő(hely)' tagot tartalmazó helynév.
Zahorec: Detto, csak a helynévi alap Záhorie 'hegymöge'. Ez utóbbi pl. szlovák területen igen gyakori toponim.
Gelegonya: A Pallas nagylexikona ezt a szóalakot felsorolja a galagonya növénynév népi elnevezései között. Minden valószínűség szerint a vezetéknév is erre a növénynévre megy vissza. A névadás minden valószínűség szerint magyar, hiszen ez a hangalak a délszláv gloginja 'galagonyabogyó' szó magyarosodásának egy furcsa mellékvonala, s mint ilyen magyar unikum. Esetleg történeti-nyelvjárási kutatással -- melyet én nem tudok itt megtenni -- a szülő nyelvjárás révén a forráskörzet szűkíthető lenne (_tippem_ elsősorban Dél(nyugat)-Magyarország, mert az átadó nyelvhez közelebbi területeken nagyobb a hangrendileg nem teljesen illeszkedett alakok előfordulási valószínűsége).
