Ad Homor. A temességi Omor (Roviniţa Mare, Románia) településhez, amelynek első említése 1319: Humur, Kiss Lajos nem tudott adatolni megfelelő magyar személynevet, de más magyar etimológiát sem. Így kérdőjelesen szláv eredetűnek véli, és a cseh Umíř falunévhez hasonlónak tartja, amely a kéttagú szlávUnemir szláv személynév rövidült formájából alakult.
Így, ha a Homor családnevet ehhez kapcsoljuk, akkor csak képzőtlen lakosnév lehetne. Tovább gyengíti ugyanakkor ezt azt a lehetőséget, hogy a szervetlen kezdő h-, a Wikipedia-cikk adatai szerint úgy tűnik, csak az Omor településnév legkorábbi előfordulásai esetén található meg, később nem.
Tschöp, Tschöpe: Német-szláv kontaktusterületen kialakult családnév: a latin Stephanus ’István’ egyházi személynév köznapi szláv Ščepa (< Ščepan) formájának a németesedése. Így végső soron a magyar Csépe vezetéknév német megfelelője.
Goró: Valószínűleg ugyanaz, mint a Kázmér Miklós által hozott Góró családnév (1602: Goro Georgy, Goro Gergelj). K. M. ehhez két lehetséges magyar etimológiát ad:
1) külalakra utaló ragadványnév a magyar nyelvjárási góró ’kóró’ szóból;
2) a régi magyar Gór személynév -ó kicsinyítő képzős származékával azonos képzőtlen apanév. Ennek a Gór személynévnek az etimológiájára két kísérletet találtam: a) ragadványnév a régi, ill. nyelvjárási magyar gór ’nagy (termetű), hosszú’ melléknévből; b) a szláv Govor (tkp. ’beszéd’) személynév magyarosodott összevonása (hasonlóhoz vö. zár < závár), vagy c) a Gor- kezdetű szláv összetett nevek (pl. Gorislav) önállósult rövidülésének az átvétele.
Gúr: Úgy vélem, az önálló családnévként is adatolható Gór alakváltozata lehet. Ez esetben az előbb a Goró névnél említett 2. etimológia alapnevéről van szó. Számolhatunk magyar eredettel, de a lengyel névtan is számon tartja sajátként (azonos /gur/ ejtésű Gór és Gur írásmóddal).
Homor: Itt megakadtam. A mai előfordulásai alapján magyar eredetűnek látszik, de jó etimológiát nem találtam rá. A felvetetted homorú ’gömbölyű, visszahajtott’ azért nem alkalmas, mert az -ú (-ó) képző nélkül nem fordul elő. Ez egyébként melléknévi igenév, így a homor tő valójában kiveszett ige, így önmagában névképzésre nem alkalmas.
A hamar ’gyors, elsietett; hirtelen haragú, indulatos’ melléknév, hamar(ja) ’ló válla, csípőjének búbja’ főnév, esetleg a hamar ’kisbalta’ szó már jobbnak tűnhet, azonban a tájszótárt böngészve nem találtam *homor alakváltozatát. Azonban a ’ló válla stb.’ értelmű szót rendszerint E/3. birtokos személyraggal használják: hamarja, és ennek adatolt a nyelvjárási homorgya formája. Így nem lehet kizárni, hogy volt o-s alak is, jóllehet már az Árpád-kori személynévi használatban a-s: 1198: Hamard, 1271: Pouhamara. (Hacsak nem számolunk más nyelvi átvétellel, majd visszakölcsönzéssel, az ajakkerekítéses magyar /å/ megfelelője a környező nyelvekben /o/ is lehet, pl. román Homorâciu <? m. *Hamar-ügy ’Sebes-patak’.)
Még egy bizonytalan opcióra leltem. A latin humor ’folyadék’ szó a magyar népnyelvbe is bekerült ’elevenség, mozgékonyság, csintalanság’ értelemben. Talán lehet belőle ragadványnév Homor alakban.
Most az utolsó pillanatban találtam Árpád-kori forrásokban említeni „villa Humor”-t (Humor nevű falut), amely a Temességben található, és mai magyar neve Omor (Roviniţa Mare, Románia). Ennek még majd megpróbálok utánanézni, de ha ez személynévi eredetű, akkor lehet, hogy a Homor vezetéknévben egy régiesebb alakváltozata őrződhetett meg. Ha nem személynévi eredetű, akkor pedig esetleg a családnév lehet oda való kötődést jelző képzőtlen lakosnév.
Kicsák: Vö. lengyel Kiczak, szlovák Kičák (Kyčák, Kičak) csn. Ez szláv -ak ~ -ák személynév- (v. nagyító-rosszalló) képzős alakulat lehet. Az etimológiája azonban nem egyértelmű, talán az alábbiak egyikével függhet össze a képző előtti Kik- (Kyk-) ~ Kič- (Kyč-) ~ Kic- (Kyc-) tő:
a) ólengyel kicz, cseh-szlovák nyj. kyka, kyčka ’bot, dorong, vessző’;
Putics: Leginkább a szerb-horvát Putić (Szb., Hv.) családnévvel lehet összekapcsolni. Ez utóbbi az orosz Путин (Putyin) vezetéknév nyugati délszláv megfelelője, csak nem -in birtokos képző, hanem -ić apanévképző szerepel benne. A képző előtti Puta alapnév leginkább a Put- kezdetű szláv nevek (pl. Putilo, Putivoj, Putimir, Putimysl) rövidült becézője lehet, kisebb valószínűséggel az orosz путный (putnij) ’értelmes, okos, rátermett’, vagy a szlovák pútnik ’zarándokló, búcsús’ szavakhoz hasonló értelmű, rövidült ragadványnév. A többi hasonló szláv tő, pl. a közszláv puto ’bilincs, béklyó, nyűg; csűd’, cseh puta ’csirke, jérce’ inkább kizárható.
A távolléted alatt felgyűlt anyagot is olvasgatod, vagy inkább szedjük össze ismét új hozzászólásokba? Ne értsd félre, nem sürgetésképpen kérdezem, hanem a munka megkönnyítése végett. Ha olvasgatod a régebbieket, akkor nincs értelme duplikálni.
Hálás köszönet a "szófejtésért"! Nagyban megerősítetted kutatásomat, mert bár eljátszottam a gondolattal, hogy a család a török elől menekült a Délvidékről északra - na de ennyire? Főleg, hogy mint említettem pont északról dél felé történő mozgást látok (legalább is az elérhető anyakönyvek szerint).
Mellesleg jegyzem meg, hogy azonos vagyok a korábbi "keltomán" nevű hozzászólóval. Ez a mostani nick nagyon régről került elő egy jelszó-malőr kapcsán, miután egy rövid ideig "nem volt jogosultságom", szóval nem is értem, mi történt.
Kernya: Természetszerűleg nem mindegyik itt adott etimológia tartható, a magaiméit is beszámítva. Én úgy vélem, hogy a Kernya név esetén is ez a helyzet. Ez előfordul Szlovákiában az eredetibb Krňa formában. Horvátországban és Szerbiába a Krnja igen ritka (így nem tudható, hogy ez a betelepülő szlovákokhoz köthető, vagy horvát-szerb alakulat), de az apanévi Krnjić (Hv., Szb.) származéka gyakoribb.
Az igaz, hogy ha lenne Kernya település, akkor a Kernya név a fenti mellett még erre a településre (az innen történt elszármazásra, az ide való kapcsolatokra stb.) utaló képzőtlen lakosnév is lehetne. Ekkor, mint ilyen, elsősorban magyar alakulatnak kellene tekinteni. Ugyanis a képzőtlen lakosnevek főként a környéken a magyarra és a németre jellemzőek. (A német pedig kizárható, mert a Kernya hangalak a németben nem lehetne stabil.)
A Bács megyei (új nevén) Kerény települést én nem nagyon tudom elképzelni lehetséges forrásként, mivel lehet, hogy manapság említik Kernya-ként, de Vályi és Fényes is Kernyája néven ismeri. A Kernya így fiatal alakulat lehet, amely a Wikipedia-cikkben említett Kernai köztes alakon rövidült a Kernyája-ból. A fiatalsága miatt pedig ki lehet zárni, hogy családnév keletkezzen belőle.
Ami az általad hozott Nagy Iván-beli „Kernyő” települést illeti, az már talán perspektivikusabb. Nagy Iván esetén észben kell tartani, hogy az írásmódbeli forráshűsége minimum kérdésesnek tekinthető. Ezt mutatja az is, hogy ezt és a „Család”, „Zsigárd” helynevet modern helyesírással hozza, de „Gezthe” esetén korabeli írásmódot használja. Holott ez utóbbi is lehetne a mai „[Nyitra-] Geszte”, vagy az előbbi a korabeli „Chalad”, „Sygard”.
A fentiekből tehát az valószínűsíthető, hogy a településnek eredetileg szláv Krňa neve volt, amely magyar ajkon előbb Kernya lett, majd még tovább változva hangrendileg kiegyenlítődött Kernye alakúvá. Mivel a Kernya még XV. sz.-i oklevélben is szerepel, elképzelhető, hogy ebből képzőtlen magyar lakosnév lesz. Hacsak arról nincs szó, hogy az oklevél valójában már nem használt, archaikus írásváltozatot őrzött meg.
Végezetül én mégiscsak azt vélem, hogy elsősorban szláv óvónévről, ill. ragadványnévről van szó, szlovák esetben a krňa ’elsatnyult, csenevész gyermek’, horvát-szerb esetben pedig a krnja ’csonka, tömpe orrú személy’ közszóból.
Már szerepelt ugyan a Kernya név - általában azt a magyarázatot találtam/kaptam hogy a délvidéki Kerény falu nevének régebbi formájából alakult (Bács-Kiskunban van is jócskán ilyen családnév).
Viszont mint említettem, az én kutatgatásaim során Győr, Moson vármegyébe - illetve az utóbbi időkben már a Felvidék egyre északabbi területeire vezetnek a szálak.
Találtam Nagy Ivánnál egy mondatot: "1560-ban a Családi, Zerdahelyi, Ghyczy, Hencz stb. család béliekkel II. Péter, neje Boronkay Anna részén Nyitra megyei Család, Gezthe, és Kernyő egész helységekre és Zsigárd pusztára új királyi adományt nyert I. Ferdinánd királytól."
Bár ezt a Kernyőt sehol máshol nem találtam, de elképzelhető egy Kernyő - Kernya hangváltás?
Verpecz: A verpec közszó jelentése ’bocskorfajta’, a szótárak (pl. Kázmér) adatolnak a XV. sz.-ból magyar Verpeczes ~ Verpeches családnevet. De érdekes módon képző nélküli Verpecz-et nem: ettől még kialakulhatott.
A közszó viszont ukrán eredetű: kárpátukrán nyelvjárási верпець ~ вирпець (verpec ~ virpec), rendszerint többes számban használva: верпці ~ вирпці (verpci ~ virpci). Ez úgy vélik, hogy a верба (verba) ’fűz(fa)’ szó származéka, minthogy ennek a bocskortípusnak ez lehetett az eredeti anyaga.
Így ukrán név is lehet, azonban Верпець ~ Вирпець (Verpec ~ Virpec) alakú ukrán névre nem leltem, csak Вербець (Verbec) formájúra. Persze régen lehetett p-s kárpátukrán alak is, amelyet esetleg kiszoríthatott az etimologikusabb, irodalmibb b-s.
Így tekintve a névközi p hangot és a római katolikus vallást, talán a magyar eredet a valószínűbb a magyar közszóból. Az elsőnek elnevezett szegény sorú, verpecet viselő személy lehetett; esetleg ilyen lábbelit készítő iparos volt.
A Verpecz családnév után érdeklődnék. Az enyéim abaújiak, és római katolikusok. A nevet írták Verpesznek is. Van feltételezésem a név eredetéről, de a szakértői vélemény érdekelne.
> A fonetikusan leírt "Szitznider" (Sitznieder) jelentését szeretném megtudni. Köszönöm.
Sitznieder: 1. A németben vannak u. mondatnevek, amelyek az elnevezettre jellemző, felszólító módú igei kifejezésekből rántódtak össze. Ilyen pl. a Schickedanz < Schicke [den] Tanz! ’rendezd a táncot! igyekezz a tánccal!’. A Sitznieder is lehet ilyen alakulat a délnémet Sitz nieder! ’Ülj le!’ kifejezésből. Google-lal szétnézve, délnémet területen elvétve közszóként is használatos ma is a Sitznieder ’ülésre, pihenésre alkalmas hely, eszköz (pl. turistapihenő)’ jelentésben. — Ilyenformán az elsőnek elnevezett ücsörgős, pihenős típus lehetett.
2. A Sitz és a Nieder önálló német családnevek is, amelyek két névből is összeforrhattak, akár két felmenő vagy a házastársak vezetéknevéből, akár úgy, hogy a régebbi név és a hozzá társuló ragadványnév forrt egybe.
a) A német Sitz eredetileg köznapi személynév, a Sie- kezdetű összetett német nevek (pl. Siegfried, Siegmund) rövidülése a -(t)z kicsinyítő képzővel. Családnévvé képzőtlen apanévi használatból lett, azaz a leszármazottakat a felmenőjüknek ezzel a nevével azonosították (ezt kapták megkülönböztető névként).
b) A német Nieder a magyar Alvégi-vel azonos értelmű lakóhelyi név, olyanra utal, aki a falu alsó részén lakott. Kisebb valószínűséggel egy Nied nevű helynévhez (ma Frankfurt része, ill. lotaringiai folyó) képzett -er képzős lakosnév is lehet, ekként az onnan történt elszármazást, az oda való kapcsolatokat, esetleg az ottani birtokot jelölheti.
Egy a Google előhozta XIV. sz. végi Jeschk der Sitznieder előfordulás arra utal, hogy az 1. változat lehet a valószínűbb (gyakoribb). Itt egyértelműen ragadványnévként szerepel a szlávból németesedett Jeschk(e) (< Johannes ’János’ v. Jaroslav) személynév mellett.
Látos: Kázmér szerint az azonos régi magyar személynévből lett képzőtlen apanév. — A személynév a Lat- / Lát-ra rövidülő olyan régi személynevek -s kicsinyítő képzős származéka lehet, mint a Latabár < szláv Ratibor, Latk(ó) < szláv Vlatko stb., Látrán(y) < német Leodrand v. latin Lateranus.
A Miss családnév a Mi-vel kezdődő szláv nevek, mint Miloslav (< milъ ’ kedves, jószívű, szerető’), Miroslav (< mirъ ’béke, barátság’), Mikolaj ~ Mikuláš ’Miklós’, Michal ~ Mihail ’Mihály’ önállósult Miš becézőjéből alakult, tehát az ilyen személynevű egyén leszármazottai kapták megkülönböztető névként. A magyarba lehet, hogy nem közvetlenül került, mert az ugyanilyen eredetű német Misch vezetéknév is lehet a forrása.
Mai elterjedései: Miš (Hv., Szlk.), Misch (No., Au.). A mai délszláv előfordulások talán párhuzamba állíthatók azzal, hogy Rácalmás a XVII. sz. elején szerbekkel települt újra (bár ez a párhuzam nem feltétlenül jelent oksági kapcsolatot).
A Főcén ~ Fecén ~ Fölcén ~ Felcén személynév a mai Felicián egyházi névnek volt a középkori, magyarosodott alakja. A Földszin (ma Floreşti, Románia) településnév is erre a névformára megy vissza népetimológiás írásmóddal.
Ruják: Jelenkorban Horvátországban (Rujak) és Szerbiában (Rujak), valamint Szlovákiában (Ruják) fordul elő elsősorban. Az északi előfordulás alapszavához vö. szlovák, lengyel, ukrán ruja ’párzási időszak, (szarvas-) bőgés, barcogás, búgás, dürgés stb.’, szlovák rujný ’buja, pajkos, szilaj’. A délihez az előbbivel etimológiailag talán összefüggő szerb-horvát ruj ’vörösség, pír’, rujan ’vörössárga, rőt, piros, vörös’. Az -ak (-ák) itt személynévképző, amely az alapszóval jelölt belső vagy külső tulajdonság fokozott meglétét jelzi.
Ugyanebből az alapból származik a cseh říjen ’október’ és a horvát rujan ’szeptember’ hónapnév is.
Szerintem szlovák eredetű, vö. Tesarovič (ejtve: /tyeszȧrovics/), amely a szlovák tesár ’ács’ foglalkozásnév -ovič apanévképzős származéka. Ha délszláv (szerb-horvát) lenne, akkor Tesarević lenne, mert az -ar foglalkozásnév-képző eredetileg lágy r-re végződött, és ahhoz a szlovákot leszámítva magas hangrendű -ević (-ewicz, -евич) képzőforma jár. De még így is a szerb-horvát Tesarević egy nagyságrenddel ritkább, mint a szlovák Tesarovič: az előbbiben ui. a megfelelő értelmű családnevek a tesar szó helyett inkább annak tesla szinonimájából erednek. Vö. Nikola Tesla.
Ugyanez a helyzet a lengyellel, az ’ács’ ott is cieśla alakú (ez tartozik össze a szerb-horvát tesla szóval), és nem *ciesarz, amely a szlovák tesár megfelelője lenne. Ha mégis létezett volna a lengyel *ciesarz szó, akkor abból Ciesarzewicz apanév lett volna, tehát lágy rz-vel és ew-vel. Ebből látszik, hogy a „Csezarovits(cs), Czezarovits” alakokból rekonstruálható lengyel Ciesarowicz voltaképpen a szlovák Tesarovič lengyelesedése.
Az ukrán is ismeri az -ович ~ -евич (-ovics ~ -evics) apanévképzőt. Ebben az ’ács’ jelentéshez a fenti két alak kontaminációja, a тесляр (teszljar) szó tartozik. Ebből megint nem jön ki a vizsgált név.
A horvát névtár ismeri a Česarović családnevet (a Cezarović mellett), amely a cesar ~ ćesar ’császár, cár’ közszóra megy vissza. Ebből azonban nem jönnek ki a t-vel kezdődő alakok. A szlovákban megmaradna a szókezdő mássalhangzó, mivel ott is vannak hasonló nevek, mint Čisarík, Ciesarík, Cisar. Ugyanígy a lengyelben: Cesarz, Cesarzewicz, Cysarz.
