> Mivel a név jórészt német környezetben fordul elő, - ahogy írtad is, - nem lehet Németországból hozott családnév?
Német előfordulást és etimológiát nem sikerült találnom. Eleve a szóvégi –p gyengévé teszi ezt a felvetést (hacsak nem valódi szász, azaz alnémet forráshoz lehet kötni).
Hát aki annak a névnek az eredetére kíváncsi, amelyet kérdez, írja ki az ékezeteket. Az imént megadtam Spaček gyakorlatilag hiányzik Cseh- és Morvaországból, ami van, az is szlovák. (Mondjuk Morvaország kelet része annak északi szegélyét leszámítva eleve a szlovák nyelvjárásterület részét képezi.) — Morva vonatkozása egy másik névnek lehet (magyarul sem mindegy, hogy szár vagy sár.)
Špaček: Vö. morva-cseh Špaček, szlovák Špaček, lengyel Szpaczek családnév. Ez a cseh-szlovák špaček ~ špak, ill.- lengyel szpak ~ szpaczek ’seregély’ madárnávből lett ragadványnév.
Paku: Szerintem ez a román Pacu név magyaros lejegyzése lehet. Ez utóbbi a jelenkori névtárakból már hiányzó, hátravetett névelős Pacul formából rövidülhetett, amelyről azt írja Constantinescu, hogy a román Pac személynév származéka. Az alapszemélynév a Pako- (< ószláv pakъ ’erős, egészséges’) kezdetű szláv nevek (pl. Pakoslav) önállósult rövidülésének átvétele.
Kolip: Ez a név úgy tűnik, csak Mohács környékén fordul elő horvát-német vegyes környezetben. Úgy vélem, itt alakulhatott ki, talán a másutt előforduló Kolop névből o : o > o : i elhasonulással.
Az alapnévről sem mondhatok sokat. Ötlet szintjén szóba jöhet a magyar kalap szó, ill. az ebből lett név idegen ajkon létrejött változata. Ha fordított úton gondolkodunk, akkor ch > k hanghelyettesítéssel, akkor a szláv chalupa ~ halupa ’kunyhó, viskó’ szó, még inkább a keleti szláv холоп (holop) ’jobbágy, szolga, paraszt’ szó adódna. Az azonban nem világos, hogy a keleti szláv forrás honnan jönne. A Vajdaságba betelepültek ugyan ruszinok, de ott ez a név nem jelentkezik.
Spaček: Vö. szlovák Spaček, ill. lengyel Spaczek családnév. Ez ragadványnév a szlovák spáč ’alvó; álomszuszék, hétalvó’ szó –ek kicsinyítő képzős származékából.
Kilicsányi: A szláv –čan /csan/ férfi lakosnevek képzője, és többes számú –čani ~ –čany ~ –čane alakban településnévképző is lett. Ha ezek bekerültek a magyarba, akkor mind lakosnévi, mind településnévi esetben –csány lesz belőle.
Arra gondoltam, hogy egy település szláv nevéből lett lakosnév pl. a fenti –čan képzőhöz továbbjáruló –ský toldalékkal, ez aztán magyarosodott, de csak a felismerhető –ský cserélődött a magyar –i megfelelőjére, az ez előtt lévő szláv képző megmaradt. Azt is vélelmeztem, hogy emellett az eredeti szláv szókezdő Kl- mássalhangzó oldódott fel a magyarosodás során Kil-lé.
A fentiek alapján elsősorban az Árva vármegyei Klin (> Klinčan ’klini férfi lakos’ > klinčanský ’klini’), illetve a Zágráb vármegyei Klinča Sela jöhetne szóba. De akár helyi dűlőnév is lehet, mert ezek a megnevezések a közszláv klin ’ék, cövek szeg; ék alakú földsáv, parcella’ szóval, illetve ennek klinec ~ klinac kicsinyítésével függnek össze. Ez megfelel a magyar szeg ~ szög toponimának, így a kérdéses szláv lakosnév a magyar Szegi ~ Szögi családnév párhuzama lehetne.
Itt tartottam, amikor rátaláltam az igen ritka horvát Kilinčanin vezetéknévre, amely a szerémségi Újlak (horvátul Ilok) településen fordul elő. Ebből könnyen előállhat magyar ajkon a Kilicsányi alak. A fenti elképzeléshez képest az az eltérés, hogy a szókezdő torlódás már a szláv alakban feloldódott. Mivel azonban Kilin- kezdetre nem találtam etimológiát, azt feltételezem, hogy a szláv-magyar együttélés folytán a magyarosodás esetleg visszahatott.
Mivel a várt névalak nagyobb körben nem fordul elő, így a fenti településnevekkel való összefüggést kizárnám, így inkább egy helyi Klin(ac) ~ Kilin(ac) ’szeg(let)’ dűlőnévre utalhat a kérdezet családnév.
Loncsarevity: Igazad van, az –evity (ill. kemény mássalhangzó után az –ovity) végződés megbízhatóan mutatja, hogy a név szerb-horvát eredetű. A szerb-horvátban a magyar /cs/-hez hasonló č [tʃ] hang mellett van egy lágyabb ć [tɕ] hang is. Ez utóbbi van eredetileg a kérdéses –ović ~ –ević apanévképzőben. A szerb-horvát–magyar érintkezési terület jelenlegi központjában a ć ejtése igen lágy, ezért /ty/ hanggal helyettesítődik. (Ez régen is megtörténhetett, ezt jelzi –ovith ~ –evith íráskép.)
A szlavóniai horvát nyelvjárásokban azonban (amelyeket kaj.horvátnak is neveznek) a ć és a č hang egybeesett ún, közép-č-ben (ás ez a helyzet a szlovénben is). Régebben a magyarnak ezzel a területtel volt intenzívebb kapcsolata, ezért honosodott meg a horvát –ović ~ –ević (ill. rövidebb –ić változata) toldalék /cs/ hanggal (a történeti helyesírásban –ch-val [is] írva). Ez a hagyomány olyan erős, hogy még ma is hat, olyan esetekben is, amikor –ty-t várnánk. Ilyenek pl. a jelenkori szerb politikusnevek mint a Milošević /milosevics/ – /milósevity/ helyett.
NB. Az /ovics/ ejtésű végződés azonban már sok nyelvhez köthető: ukránhoz, lengyelhez, szlovákhoz, szerb-horváthoz és szlovénhez. (Az /evics/ is ugyanez a szlovák kivételével, ahol nem létezik.) Emiatt ez az ejtésváltozat nem alkalmas a nyelv közelebbi meghatározására, ilyenkor az alapnév nyelvfüggését kell vizsgálnunk, illetve a név elterjedési mintázatát.
Visszatérve a kérdezett névre: az –ović ~ –ević toldalék – bármilyen nyelvű is legyen – apanévképző, tehát személynévként használt alaphoz járul. Adott esetben ez a Loncsar. Ez egyébként a Loncsarovics ejtés esetén is alkalmas lenne a név nyelvhez kötéséhez, mert csak a szerb-horvátra jellemző közszóval azonos: lončar ['lǒntʃa:r] /loncsár/ ’fazekas’ (amely a szerb-horvát lonac ’fazék’ –ar foglalkozásnév-képzős származéka).
A nevünket tehát egy szerb-horvát Lončar ’Fazekas’ személynevű ember leszármazottai kapták megkülönböztető névül. A jelenkori elterjedéséhez vö. Hv., Szb.
Közben most olvastam a cikket az index.hu-n, hogy "egy Lancsarevity Iván nevű 62 éves magyar bevándorló égette le a brit radikális párt vezetőjét". A politikai részért elnézést, annak bármely eleménél ezerszer értelmesebb kérdés, hogy mit is jelenthet ez a vezetéknév? Annyit még hozzátennék, hogy a gyors rákeresésem alapján úgy tűnik, hogy a pontos név: Loncsarevity. Az eredeti cikkek így hozzák, továbbá ilyen néven vannak további felhasználók is a net-en.
Az eddigiekben tanultak alapján próbáltam kitalálni az etimológiáját. Ha most is felsültem, akkor bocsi. Találtam olyan neveket, hogy Loncsár, Loncsarevics talán ezekből képződhetett, és akkor az eddigiek alapján horvát (vagy szerb?) név lehet a "ty" (mint a kettős betű) végződés miatt.
Babina: Keleti szlávnak tűnik, vö. orosz Бабина, ukrán Бабина, fehérorosz Бабина, innen moldovai Babina, lengyelBabina vezetéknév. Formálisan ez a szláv баба ~ baba ’öregasszony; nagyanya; bába’ szóhoz képzett nőnemű birtokos melléknév. Ez azonban, mivel nőnemű, nem lehet vezetéknév alapalakja, csak a család női tagjai viselték (http://www.nyest.hu/hirek/szlav-nok-balti-asszonyok), pl. az irodalmi Anna KarenyinaAlexej Karenyin felesége volt. — Eképpen ez az etimológia Babin családnevet eredményezne, és olyan személy ragadványneve lehetne, akit az anyja idősebb korában szült.
A fentiek miatt a családnév talán inkább közszói eredetű. A lehetséges jelentéshez vö. az ukrán бабінка (babinka) ’keskeny többszínű szalag (meleg kendők és kötények szegésére)’ szóból elvonható бабіна (babina) alakot, vagy a szlovák babina ’pozdorja, kender- vagy lentöret’ és ’gyermekágyas asszonynak küldött tétel, komatál’, szerb-horvát babin(j)e (többes szám) ’gyermekágy; gyermekágyas asszonynál tett látogatás’.
A szláv –ec ~ szerb-horvát –ac (< ősszláv –ьcь) képző többfunkciójú. Képez: (1) cselekvő- és foglalkozásneveket, pl. hudec ’zenész’ < hudie ’zenél’; (2) tulajdonságneveket, pl. slepec ’vak ember’ < slepý ’vak’; (3) lakos- és népneveket: pl. Oravec ’árvai’ < Orava ’Árva’, Japonec ’japán’; (4) kicsinyített formákat, pl. domec ’házikó, kis ház’ < dom ’ház’, baranec ’hímbárány’ < baran ’kos’.
A fentiek szerint a Dunajec szóban két alak esett egybe: ’Duna menti lakos (férfi)’ és ’Kis-Duna’, ’Duna-ág’, amint azt a korábban beidéztem szerb-horbát Dunavac is mutatja.
A Visztula Dunajec nevű mellékfolyója esetén a konzultáltam irodalom egyetért abban*, hogy szláv eredetű és az értelme ’Kis-Duna’, azaz a névnek kapcsolata van a neve nem egy vízrendszerbe tartozó Duna folyam nevével. Erre utal, hogy lengyel forrásokban a XIV. sz.-ban előfordul a Dunavetz névalakja is (ahogy a Duna neve a szlávok közt Dunaj és Dunav is lehet).
A Dunajec elnevezés keletkezhetett névátvitellel, pl. úgy, hogy a délre irányuló vízi (só- stb.) szállításban résztvevők az északi irányú vízi út egy szakaszát déli minta alapján nevezték el. — Több forrásom azonban úgy tartja, hogy a kapcsolat közvetett: a Duna folyam neve köznevesedett a szlávok közt, és a Dunajec név ebből a közszóból lett képezve. A köznévhez vö. lengyel nyelvjárási dunaj ’mély víz magas parttal’, orosz nyelvjárási дунай ’patak’, sőt innen lett duņavas ’be nem fagyó vízfolyás, forrás, feduzzasztott víz’.
Vasmer az orosz Дунаец (Dunajec) folyóneve több helyről adatolja: a Kurszki, Szmolenszki, Rjazanyi, a Kosztromai, a Mohiljovi a Vjatkai és a Tomszki területről. Hoz még ukrán Дунавець (Dunavec) nevet a Csernyihivi területről, fehérorosz Дунавец (Dunavec)-et a Vityebszki területről. — Tehát végezetül a nagy folyam névadási mintája elég elterjedtnek tűnik.
* Vasmer mint elvetendőt említi a Dunajec víznév összekapcsolását a dél-itáliai Daunus folyónévvel, illetve a Dauni törzsnévvel. A többi forrásom erről meg sem emlékezik.
Istáncsuy: Szerintem ez a lakosnevek szempontjából hamis barát. A –ly végű nevek esetén nem tudható, hogy az ejtés /j/, /li/ vagy /ji/, így az eredeti motiváció elhomályosultával az íráskép átértelmezése a kiejtést is változtathatja. Különösen, ha a név idegenből magyarosodott, és szerintem most ez a helyzet.
Én a kérdezett név előzményét a RadixIndex.com Stancsul, Stancsuly, Stancsuj neveiben vélem felismerni, úgy, hogy a kezdő mássalhangzó-torlódás – vélhetően az István név analógiás hatására – I- előhanggal oldódott fel. Erre is van a RadixIndex.com-on adat Stanczu (Stancsu, Stanciu) > Istanczu.
Az alapnév román, amely a Stan- kezdetű szláv nevek (pl. Stanislav ’Szaniszló’) románba került alakjának a rövidülése, vagy a Constantin ’Konstantin’ egyházi név csonkolása román –ciu (< szláv –ča) kicsinyítő képzővel továbbképezve. Az alapnévhez a román –ul hátravetett névelő járult, amelynek az –l-je már a magyarban lágyult ly > j-vé. L. hasonlóhoz a 13700-asban említett Korbuly nevet.
Ilyenformán tehát a név tényleg hasonlít a Noszkay-hoz, amennyiben annak végén egy szervetlen –i (–y) hangot feltételezünk. Csak ez a mostani név esetén a szóvégi magánhangzó + -j miatt sokkal biztosabb, ugyanis ez fonetikai alapon előállhat.
