Nem ad "gazda" jelentést, bár igeképzővel "gazdálkodik". Főnévként semmiféle "gazda".
Rég tanultam németül, de mivel a leggyakoribb 100 szó közé tartozik, Paraszt jelentéssel, jól emlékeztem. A paraszt márpedig nem gazda. Vagy, ha az, gyorsan értesíteni kell a szótőr szerkesztőit, jelezzék.
Gergely: Konkrétan még nem foglalkozott senki ezzel a vezetéknévvel, ha jól látom, de LvT rengeteg ebből képzett vezetéknevet vezetett le. Javaslom, hogy keress rá a topicban a "Gergely" szóra, és olvasd el a különféle képzett neveket, nagyon érdekes!
Kettőt behivatkozok Neked, utóbbiban a Gera vezetéknévnél a Gergelyt is levezetésre kerül.
A felmenőimtől megörökölt levelek és fotók alapján a század elején még Kuches-nek írták, Trencsén vármegyéből (ma Szlovákia) költöztek Makóra. Elég nagy család volt, ezért tűnhet gyakori névnek az akkori Makón.
Kedves LvT! Nagyon szépen köszönöm az idáig kapott válaszokat! :) :) Még lenne egy-két családnév aminek érdekelne az eredete. Ezek a családnevek a Dósa, Szadai, Németh, Gergely és az Ómajz (Omeisz).
> Meglepett, hogy a mai törökben mégsem ilyesmi szó az acél, hanem 'çelik', és ezt vette át a szerb-horvát is: 'čelik'. Ez a szó vajon milyen eredetű?
Az –ik / –ık / –ük / –uk melléknévképző, amely igékből eredményneveket alkot. Pl. ez(mek) ’összelapít(ani), összeprésel(ni)’ :> ezik melléknévként ’összenyomott, lepréselt’, főnévként ’horzsolás, sérülés; sérült’. A çelik így török alapon képzett szó a çel(mek) ’enyhén ver(ni) v. üt(ni); vmi szegélyét ferdére vág(ni); vmi két végét összeköt(ni); stb.’ igéből, amelynek tulajdonképpeni jelentése az előállítási módjára utalva ’vert, ütött; ami veréssel, ütéssel jött létre’. – A ’ferdére vég’ jelentésből jön az oszmán-török çelik szó másik jelentése: ’szőlővessző, oltóág’
Az se lenne példátlan egyébként, ha ugyanarra az ’acél’ fogalomra két szó is élne egymás mellett a török nyelvekben, vö. magyar kutya : eb. De nem véletlenül említettem a korábbi bejegyzésemben a perzsa jövevényszónál a ’damaszkuszi’ jelzőt. Ez is lehet, hogy az új technikával készült fém megnevezésére átvették az idegen terminust, a hagyományosan készült acélt pedig a hagyományos szó jelölhette. Amikor pedig ennek a különbségnek a jelölése már nem volt lényeges, akkor az egyik nyelvben az egyik, a másiban a másik küszöbölődött ki.
> Ugye, jól rémlik, hogy eredeti türk szavak nem kezdődnek /p/ hangga
Ez így ilyen egyszerűen nem helytálló. Ez ugyan igaz, hogy az eredeti szókezdő *p hang h-vá fejlődött, majd legtöbbször eltűnt, de ezután sok nyelvben a szókezdő *b hang zöngétlenedett p-vé , így van, ahol eredeti török szavak elején is áll p. Így akár beszélhetnénk b-ző vagy p-ző török nyelvekről. A szó esetén az eloszlást talán úgy jellemezhetnénk, hogy az északi török nyelvekben van b-, a déli sávban pedig p-.
Ehhez persze hozzájön az, hogy ahol jelentősebb a perzsa hatása, ott várhatóan inkább meg fog maradni a p-, ha a nyelv amúgy b-zne is. Másrészt pl. az oszmán-törökre jellemző a szó eleji zárhangok zöngésülése, vö. török deniz ’tenger’ ~ kazah теңіз /teŋiz/ ~ magyar tenger. Ez okozza, hogy a magyarban „török basa” kifejezést használjuk: itt ugyanis nem az irodalmi paşa, hanem a nyelvjárási başa formát vettük át az oszmánliból.
Ui. A bazár szóval szemben az oszmán-törökben pazar áll. A b-s forma közvetlenül a perzsa eredetire bāzār ’piac’ szóra megy vissza. Ebben az esetben a törökben éppen b- > p- hangcsere lépett fel. Tehát nem olyan egyértelmű a helyzet, hogy ezek a nyelvek a szókezdő p- kerülésére törekednek.
- a Pajer, Pauer, Paur nevek etimológiája: egy 1750 -es években élt ősömet hívták így, az anyakönyvekben mindegyik verzió előfordul. Ez ugyanaz a név?
- Haffner és Hoffner. Ugyanaz mint az előző, szintén az 1750-es évekből, mindkét írásmód van az anyakönyvekben, ez ugyanaz a név? Nézegettem a ma élő osztrákok között mindkettő előfordul.
Bulat Okudzsava nem jutott eszembe, pedig még a szobrát is láttam Moszkvában.
Ugye, jól rémlik, hogy eredeti türk szavak nem kezdődnek /p/ hanggal, ezért is lett a perzsa 'pulad'-ból 'bulat'. Viszont az azeri és az üzbég mégis polat, polad alakot használ, a kazah ezzel szemben 'bolat'.
Érdekes a grúz, ahol az acél 'poladi', viszont a keresztnév már Bulat, ez utóbbi ezek szerint török közvetítésű lehet. Meglepett, hogy a mai törökben mégsem ilyesmi szó az acél, hanem 'çelik', és ezt vette át a szerb-horvát is: 'čelik'. Ez a szó vajon milyen eredetű?
Szeretnék még néhány névre rákérdezni:
Mácsár
Tenk
Kész (ez azonos lenne a 'kész' szóval, vagy csak alaki egybeesés?)
A Joannem keresztnév anyakényvi bejegyzésként az illető eredetére nem enged következtetni, amikor az anyakönyvet latinul vezették: ez egyszerűen a János latin változatának a tárgyesete.
- A Kocza vezetéknév gondolom a röfit jelöli. Milyen eredetű lehet?
- Van egy sváb ágam, ahol Rieli vezetéknév fordul elő. Akad az 1830-as évektől Rielly, de gondolom, az már valami magyarosodott forma. Ezen az ágon az egész banda sváb, ezért gondolnám Rieli-t is svábnak. De mégis olyan olaszosan hangzik.
- Kerestem a Kósa vezetéknevet, de ha jól láttam azt nem fejtetted még meg.
- Végül a Baliss vezetéknév, ami még elég érdekesnek tűnik a jelentése és az eredete szempontjából is.
> Ön szerint igaz lehet az a leírás amit az interneten találtam? … A Páska a ruszin Pavlo becézett formája
Alapvetően igaz, hiszen magam is említettem „a latin Paulus ’Pál’ egyházi személynévből honosodott Pavel ~ Pavol ~ Paweł ~ Pavao” szláv neveket, és a ruszin Pavlo is ide tartozik. Azt azért meg kell mondanom, hogy a szláv nyelvek körét a cikk csak azért szűkítette a ruszinra, mert kárpátaljai településnevet etimologizált. Ezért a cikkbeli következtetést nem általánosíthatjuk a Páska családnév egészére.
Így nem vesztendő szem elől, hogy a többi környező szláv nyelvben is kialakulhatott az a Paška~ Пашка név, amely utóbb Páska formában magyarosodott. És a magyar etimológia lehetősége is megmarad.
A csibor szó először 1799-ben bukkan fel: a korai nyelvújítás során keletkezett a csíkbogár szó összerántásával. Tehát semmi esetre sem lehet figyelembe venni a családnevek etimológiájánál.
