Wekerle: A német Weckerle családnév részlegesen magyarosodott helyesírással. Ez utóbbiról azt mondja a Duden, hogy a német Wecker név sváb –le kicsinyítő képzős származéka. A Wecker pedig már szerepelt a 4256-os hozzászólásban. Onnan ideidézem:
„Wecker: 1. A n. Wacker név umlautos Wäcker formájának írásvariánsa. Ez a régi n. wack (mai n. wach) melléknévből képzett ragadvénynév, jelentése: ’éber, szemes; élénk, eleven; rátermett, ügyes’. 2. Pékre utaló foglalkozásnév a régi n. wecke (mai n. Wecken > m. vekni) ’hegyes végű pékárú, kenyér; vekni’ szóból. 3. (Éjjeli)őrre utaló foglalkozásnév, vö. n. wecken ’ébreszt’ ige.”
Volt már rá etimológia megadva itt a topikban (ébreszteni, ébresztő), de annak alapján nem teljesen tiszta számomra, hogy miként tehetett szert valaki ilyen névre.
Kelenczés: Van egy település a volt Közép-Szolnok vármegyében, amelynek neve Kelence (ma Chelinţa, Románia). Kiss Lajos ennek a nevét elsősorban a régi magyar kelence ’körméhes, méhkert’ szóból eredezteti.
A kérdezett név esetén is passzol ez az etimológia, a fenti szóból való –s melléknévképzős ’(nem kaptárakat, hanem) méhkertet fenntartó méhész’ vagy ’méhkertet készítő iparos’ értelmű foglalkozásnév lehet.
Nehéz ennek a névnek normalizált alakot mondani, hiszen éppen az a probléma, hog yeg ynem magyar nevet próbálnak magyarra átírni, és az „ellenáll”. A szóban forgó név eredetijének leggyakoribb írásformája a német Jahny, a ritka német írásforma a Jahni. Az ejtése ['ja:ni], így ha a jelenlegi magyar helyesírás szerint akarnók leírni, akkor a Jáni lenne a legkézenfekvőbb alak.
A RadixIndex.com-ról az alábbi névformák vonhatók ide (részben* vagy egészben): Jáhni, Jahny, Jáhny; Janhi; Jani, Jáni; Janni, Jánni, Janny, Jánny; Jany, Jány, Janyi, Jányi. — * Ezek közül egyesek lehetnek a magyar Jani becenév, illetve a leány szó nyelvjárási /jány/ alakjának származékai, továbbá a Jani < Janai (< Janó, Sáros vm.), Jáni (< Ján, Zala vm.), Jányi < Jányai (Jánya, Tolna vm.) lakosnevek alakváltozatai. — A rövid /n/ megnyúlása /nn/-né, ill. lágyulása /ny/-nyé ismert magyar nyelvjárási jelenségek.
> Persze, ha jól értem, akkor továbbra is fennáll az a gond, hogy a környéken egyik nyelvi környezetben (magyar? szláv?) sem magyarázható kielégítően egy ilyen torzulás pusztán a nyelvi törvényszerűségekkel, igaz?
Igaz, jól érted.
> Én nem ismerek olyan szót, hogy knavor (knav, knavo stb.)
Én sem, azt hittem, hogy találtál ilyen nevet. Nincs köze a kérdezett névhez, de a fenti hangsorokról nekem a német Knabe ’fiú’, angol knave ’csirkefogó; bubi; (rég.) szolga’ szó jutott eszembe. Az albánban nem találkoztam kn- szókezdettel (csak km-mel), a romaniban mintha tiltott lenne. A szlávban lehetséges (és van is, pl. szlovák kniha ’könyv’), de ilyen hangalak nincs.
Ui. Én a Kanávor-t elsőre töröknek (török közvetítésű arab, perzsa szónak) tippeltem, talán az oszmán gâvur ’gyaur, nem mohamedán’ szóvégi összecsengés miatt. De ezen a szálon nem találtam semmit.
A német (sváb) településen előforduló Jáni név elfogadott írásalakjára lennék kíváncsi! Üknagyszülőm sírján Jánny áll, házassági anyakönyvében Jánni, ugyananott (!) az apja Jány. Az apja születési anyakönyvében pedig Jáni. Néztem a településen mostanában is mindegyik variációt viselik az ottélők.
Én nem ismerek olyan szót, hogy knavor (knav, knavo stb.), ez csak egy tapogatózás volt, hátha te ismersz valami hasonlót - esetleg valamelyik szláv nyelvben, vagy az albánban vagy akár a lováriban -, és akkor ezen a szálon el lehet indulni.
De ez a Canavaro - Kanávor teljesen ésszerű magyarázatnak tűnik, ameddig nem merül fel jobb. Persze, ha jól értem, akkor továbbra is fennáll az a gond, hogy a környéken egyik nyelvi környezetben (magyar? szláv?) sem magyarázható kielégítően egy ilyen torzulás pusztán a nyelvi törvényszerűségekkel, igaz?
Ad Kanávor. Végig motozott bennem még egy szó, amely csak ma jött fel tudatos szintre: ez a magyar kanavász ’színes fonalból készült gyengébb minőségű, de erős igénybevételt bíró pamut-/lenvászon’. Ez arra mutat, hogy a magyar-szláv kanava szóhoz vezető olasz canapa ’kender’ szónak még az olaszban voltak származékai, mert az EWUng. a kanavász szövetnevet az olasz romagnai canavazz ~ lombardiai canevàs stb. ’kanavász, durva kenderszövet; (a XVII. sz.tól) arany-, ezüstbrokát’ szóból eredezteti (esetleg francia, német közvetítéssel).
Aztán eszembe jutottak az olasz Canepari és Cannavaro nevek is. Ezek közül a Canepari-t az olasz irodalom is ide kapcsolja, mint a Caneparo ’kendertermesztő, kenderszövő, kenderszövetárus’ foglalkozásnév –i apanévképzős származékát. Leírom ide az Emidio De Felice által felsorolt névvariánsokat és –származékokat: Cànepa, Cànapa, Càneva, Cànneva; Canepóni, Caneparo, Canepari, Canaparo, (*Canapari >) Canapai, Canevaro, Canevari; Canèpele, Canèppele.
A hasonló Cannavaro-ra ugyanez a forrás egy másik etimológiát ad. Ez utóbbinak az alapja az olasz cànova (észak-olasz càneva, dél-olasz cànnova) ’pince, éléskamra; élelmiszertároló, -árusító helység’, ’gabona-, sóraktár, -áruda’. Ebből a canovàio (< canovaro > északi Canovai, Canovaro, Canevaro, déli Cannavaro) ’ilyen helység, raktár felügyelője; ilyen üzlet tulajdonosa, árusa’. (NB. A Canevaro etimológiája így kettős lehet.)
Itt Quagliarella örülhet, mert egy *Canavari ~ *Canavaro alakú név idővel talán Kanávor alakúvá torzulhatott a Kárpátok öle alatt. Talán…
-----
Talán nem kerestem jól, de nem találtam meg a javasoltad kiindulási *Knavor alakulatot. A magyarban amúgy kialakulhatott volna magánhangzó betoldásával ejtéskönnyítés, vö. német Knoten > magyar kanóc, délszláv knez > magyar kenéz, délszláv Kneža > magyar Kanizsa ~ Kenese. De jelen van a mássalhangzó-torlódás egyszerűsítése is, vö. német Knödel > magyar gölődény ~ gödőlény ~ régi kölödör. Újabban viszont változatlanul hagynánk, vö. gnóm.
> szeretem, ha minél pontosabb választ kapok. De tudom, hogy 100%- os választ sosem fogok kapni.
Sőt, minél inkább értőbb emberhez fordulsz, annál kevésbé „pontos” választ fogsz kapni, mert a tudás önkritikussá is tesz. Pais Dezsőnek van egy idevonatkozó mondata, amellyel sok cikkét zárta (és én a 12522-esben idéztem): Más megoldás is elképzelhető.
Kázmér becsülni való: munkájának terjedelme mindenképp ellensúlyozza az egyéb meglátásokat. És ha én itt idézem, az azért van, mert egyetértek vele, vagy magam sem tudok jobbat.
> A franciáról csak annyit, hogy én úgy tudom, többnyire a d,p,t,g,s,z,x szavakat nem ejtik a szó végén. […] De ott van a mur,sur,jour ahol ejtik [az –r-t].
Eckhardt Sándor Mai francia nyelvtana alapján a szó végén ejtik a –d-t pl. a sud, lad, bled, baroud stb. szavakban, a –p-t a cep, croup, julep stb.-ben, a –t-t a brut, cet, fat, rut stb.-ben, a –g-t a joug, gang, toug stb.-ben, az –s-t a maïs, vis ’csavar’, sus, mas stb.-ben, a –z-t a gaz, fez, Berlioz stb.-ben, az –x-et a codex, syrinx, Aix stb.-ben. Ezek a mai leíró szempontból rendellenesen viselkedő szavak kicsi, zárt csoportjai: léteznek ugyan, de ezekre alapozva nem lehet általános kijelentéseket tenni. Ezt szoktuk érzékeltetni azzal a fordulattal, hogy: kivétel erősíti a szabályt.
> Bincze név áttelepülésére azért gondoltam
A személynévből eredő családnevek (az apanevek, ritkán anyanevek) igen gyakran független eredetűek egymástól akkor is, ha azonos alakúak. Ez azért van, mert a régi személynevek el voltak terjedve az egész országban, és ez a családnév-keletkezési mód is általánosan szokásos volt. Ez még ritka nevek esetén is igaz.
Elnézésedet kérem, ha kötekedőnek tűntem. Az az én hibám, hogy Kázmér Miklósról így vélekedek, mivel bizonyos dolgokban szeretem a pontosságot. Mivel ilyen téren kíváncsi természet vagyok, szeretem, ha minél pontosabb választ kapok. De tudom, hogy 100%- os választ sosem fogok kapni.
Igaz én még nem írtam könyvet, gondolom sok munka volt vele így is, csak az a pici plusz hiányzik talán nekem. Ettől függetlenül lehet egy jó könyv.
A franciáról csak annyit, hogy én úgy tudom, többnyire a d,p,t,g,s,z,x szavakat nem ejtik a szó végén.
És mint írtam az er kapcsolatot é-nek szokták ejteni. De ott van a mur,sur,jour ahol ejtik. Most olyat nem tudok, ahol a mássalhangzó előtt is van r. De ezt sem vita tárgyának szántam, csak megosztottam veled, hogy én ezt, hogy tudom. De megengedem, hogy Te jobban tudod.
Nem akarom kétségbe vonni a tudásodat. Éppen azért írom le ezeket, hogy tudjam, hogy vélekedsz róla.
A Hanzsért is azért írtam így le neked, hogy tudd miből gondoltam franciának és így leírhasd, hogy mennyire tévedek vagy van igazam ez ügyben.
Remélem egyik írásommal sem bántottalak meg, nem állt szándékomban.
Bincze név áttelepülésére azért gondoltam, mert ez a név még mindig megtalálható Erdélyben, valamint Ny-Mo.-n azon belül is Vas megyében csak nagyon kis számban található meg. De az is lehet, hogy anyakönyvi elírásból, sokukból Vincze lett.
És a török idők után sem tűnt nekem lehetetlennek az áttelepülés.
Oké, köszi. Ezek szerint sikerült egy újabb rejtélyes eredetű nevet találnom :) Közben az jutott még eszembe - a fuldokló utolsó szalmaszálaként -, hogy mi van, ha az első magánhangzó csak magyar betoldás. Knavor -> Kanávor? Ez sem ad értelmezhető megoldást?
> nekem Kázmér Miklóssal van némi fenntartásom, mivel nekem kissé úgy tűnik, mintha mindenáron meg akarna magyarázni egy nevet és ezért képes bármit kitalálni, minden háttér nélkül.
Én nem így látom: van Kázmérral nekem is fenntartásom, de éppen hogy mindenütt a biztos etimológiára törekszik, és ahol valami gyengeséget lel, ott jelzi. S mindeközben forrásokra hivatkozik.
Itt is az én hibám, hogy amikor idéztem, elhagytam a Kázmér által odatett „vsz.” (valószínűleg) rövidítést. Ez némileg tudattalanul lehetett, mert én nem látom indokát. szerintem jó etimológia ez. A régi személynevek továbbképzése kicsinyítő képzővel az egyik legtermékenyebb formája a magyar családnévkincsnek. Minden magyar vezetéknév esetén ezt az eshetőséget kell elsőnek megvizsgálni. Az alapként szóba jöhető személynév már az Árpád-korban adatolható, még a kérdezted változatnak megfelelő alakban is: 1262. Peuce. Ezzel tehát van egy lege artis biztos etimológiánk.
A Pőcze családnévtől már független kérdés, hogy az alapjául szolgáló Pőce személynév honnan ered. Ezt már nem is kellett volna említenem neked, mert ez már egy másik ügy. De érdekelni szokta az embereket. Nos, olyan lehetőséget kell keresnünk, amely 1262-ben már meglehetett, de a honfoglaláskor még nem:ugyanis a /c/ hang már itt jelent meg a magyarban az átvett idegen szavak hatására. Ehhez teljesen illik a német Petz ~ Betz személynév: időben, hangalakban megfelel, ugyanakkor tudunk arról, hogy volt korai német betelepedés (széles társadalmi rétegekben).
Kázmérrel egyetértőleg nyilatkozik Kiss Lajos a földrajzi etimológiai szótárában a Péc (Felpéc, Kajárpéc) településnévről, tudniillik, hogy a XIII. sz.-ban adatolt Pec személynévből ered, amely a régi német Pe(t)zo személynév átvétele.
A fenti Árpád-kori személynév mögött nem lehet a magyar pőce ~ pöce ~ pece ’födetlen csatornácska, amely olvadás vagy esőzés után az udvarokon és az összegyűlt szennyes vizet levezeti; árnyékszék elvezetése’ közszó, ez ugyanis későbbi: a XVI. sz.-ból adatolja először az EWUng. És ezzel sem járnánk előrébb, mert ez is német szó: mai hangalakjában Pfütze ’pocsolya, tócsa’.
Látható, hogy ennek erős háttere van. Ha egy név több településnevet is tud adni, hogyan ne tudna vezetéknevvé is válni..?
Ennek ellenére, megengedem, a pöce ’szennvízlevezető árok’, vagy akár a a XV. sz. végétől adatolt pece ’étkezésiolaj-fajta’ is adhatott akár Pőcze vezetéknevet, de mindenképpen sokkal kisebb valószínűséggel, mint az előbbi.
Az pedig, hogy valaki talált Kázmérnál fél évszázaddal korábban előfordulást, teljességgel nem minősíti Kázmért. Az egy sport az érdekeltek között, hogy ki tud korábbi adatokat találni, és aki összefoglaló művet ír, az mindenképp hátrányban van: Kázmér szótára hatalmas. Ilyen szinten nyilvánvalóan nem lehet annyit szöszmötölni, mint annak, aki beleakad egy témába.
Amúgy a belinkelted http://mek.oszk.hu/01800/01850/html/02.htm írásban erős tévedés az, hogy „a honfoglaló Pécz vagy Pech nemzetségről” beszél. Mentségére szolgáljon, hogy a 1921-ben írta a művet, és nem volt járatos a történeti nyelvészetben (mert a /c/ hang korai hiánya már akkor is nyelvtudományi evidencia volt).
-----
> Az r nem szokott eltűnni a szó végéről ejtés közben szerintem
Most akkor jöhetsz olyan francia szavakkal, amelynek a végén ejtik az –r-t. Egyébként, ha meg az ejtésből indulsz ki, akkor hogy írhatod, hogy „kiejtve talán Ánzsé, így szóba jöhet talán, amit már írtál Anger”. Hol itt ejtéskor az /r/? Nem jöhet szóba, mert vagy a hangalakot vesszük, és akkor elveszik az –r, vagy az írásképet, akkor meg nem lesz zs.
Amúgy az Anger kiejtését már én is leírtam: [ã'ʒe]
-----
> De az 1700-as években átkerül a név Vas megyébe is
Vigyázz, egyáltalán nem biztos, hogy „átkerült”, mivel egyáltalán nem biztos, hogy ugyanarról a névről van szó. Ha jól írod az erdélyi „Bincze Laurenţiu”, nevet, akkor itt a ţ betű jelöli a /c/ hangot, tehát egyáltalán nem biztos, hogy a cz betűkapcsolatot /c/-nek kell olvasni: különben miért nem *Laurencziu van írva?
> Érdekességképpen Lengyelo.-ban van egy Bincze nevű falu is.
A neve valójában Bińcze, és még falunak sem nevezném. A mechanikus lengyel összehasonlítással érdemes óvatosan bánni, ugyanis ennek a településnek a neve [biɲtʃε] (magyarosan leírva: /binycse/) ejtésű. Ha azon túl is lépünk egy pillanatra, hogy más az ejtés, azt még tudni kell, hogy a szláv földrajzi nevek közt nincs olyan, amely változás nélkül egy személy- vagy családnévből származott volna: így ennek a névnek az etimológiája messze vinne. Ilyen távoli kicsiny településnévből pedig Magyarországra való áttelepedés után nem lesz képzőtlen lakosnév: az illetőt Lengyel-nek fogják hívni.
Az én etimológusi gondolkodása más: nem az azonosságokat keresi, inkább a szisztematikus eltéréseket, ezért nekem a magyar Bincze név kapcsán a Bińcze-nél jobban feltűnt a Bińczyce [bʲiɲ'tʃɨtsε] /bʲinycsice/ helynév (vö. itt 230. oldal). A lengyel (és más szláv) –ice (–yce) képző ugyanis képezhet személynevekből településnevet. Ráadásul lágyulást is okoz, így akár a cz-nek /c/ hang is lehet az előzménye. De ez, mint ugyaninnen kiderül, a ma Krakkó egyik városrészét képező Bieńczyce [bʲεɲ'tʃɨtsε] /bʲenycsice/ nevének nyelvjárási formája. És az –ice (–yce) a lengyelben k-t is cz-vé lágyítja, tehát így ez az adat a magyar Benkó családnév lengyel párhuzamához adalék, nem a Bince névéhez.
És ezzel a Benkóhoz vezető kitérővel is odajutottunk, ahová 12459-esben kilyukadtunk: csak nem a Vince, hanem a Benedek rövidüléséhez járult kicsinyítő képző.
-----
> Valamint mivel engem is érdekel a nevek kialakulásának eredete, ezért megköszönném, ha tudnál segíteni abban, hogy milyen könyveket kellene olvasnom ebben a témában, amik szerinted a legjobbak.
Általános munka kevés van, ez az egyik: Kálmán Béla: A nevek világa. (A IV. átdolgozott kiadás változatlan utánnyomása) Csokonai Kiadó. Debrecen, 1996. ISBN 963 025 977 x
A másik, amit ajánlhatok, de ennek a következő, családnevekkel foglalkozó részét már nem fogja a szerző megírni: Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan — Személynevek. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. ISBN 963 389 418 2
Szóba jöhet még ez: Kniezsa István: A magyar és a szlovák családnevek rendszere. In: Kniezsa István: Helynév- és családnév-vizsgálatok, pp. 255-349. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 963 9465 08 9
És természetesen a nyelvészeti folyóiratokban megjelenő ilyen vonatkozású cikkek olvasandók, mert a tudás java ezekben van, pl. Magyar Nyelvjárások, Magyar Nyelvőr stb.
A Google alapján én is addig jutottam, hogy talán vászonkészítő vagy -árus jelentése lehet a kanava miatt (nekem először a festővászon - canvas - ugrott be), de pont a rendhagyó végződés miatt bizonytalanodtam el. Ha viszont az irány olasz-horvát-magyar-szlovák, ráadásul a magyar előfordulása ugyebár alapvetően délen van, akkor nem lehetséges, hogy a kanávor valamilyen horvát képződmény? (Tudom, akkor onnan is adatolni kellene a nevet... Bár éppenséggel az is lehet, hogy ott már kihalt. Főleg, ha egy vándor posztóárus neve volt.) Szóval, a délszláv nyelvekben nem jöhetett létre ez a szó?
Kanávor: > a jelentését illetően inkább nem hagyatkoznék a gúglira.
De jó is lenne, ha itt lehetne a Google-ra hagyatkozni…
Valóban szlovákiai a legtöbb adata: Kavávor (Kanavor), de (főként Siklós-Mohács központtal) a magyar telefonkönyvben is van 8 találata. Ugyanakkor a RadixIndex.com nem ismeri, illetve talán a Kanaval idevonható.
Más ötletem híján és a szlovákban, magyarban, horvátban is ismert kanava ’laza, négyzetes szövésű [gyapjú- vagy pamut-] szövet elsősorban hímzéshez (gobelinhez)’ szóhoz szeretném kötni, de megvallom az –or végződéssel nem tudok mit kezdeni. Lehet azonban, hogy ez utóbbi a szövet névváltozatához tartozott, mert a Google ma is ki tudja mutatni magyar szövegkörnyezetben hosszabb „kanavár” formában (ez vélhetően téves szótagolás eredménye pl. kanava :> kanavára [nyomott minta] > kanavárra [nyomott minta] :> kanavár).
A szlovákban lehetséges lenne egy kanavár ’kanavát előállító, azt árusítú személy’ alakú foglalkozásnév, de ezt nem sikerült adatolnom. Meg az –avár > –ávor változás sem lenne könnyen magyarázható. De ez utóbbi a fenti magyar kanavár alakot is illeti.
Szóval csak ez a kósza ötletem van, de ezzel nem lehet a szlovák vagy magyar kérdésben sem dönteni.
Ui. Horvát etimológiai szótárban találtam a szövetnévre adatot: a velencei olasz canevo szóból jön, amely a közolasz canapa ~ canape megfelelője, és a latin can(n)abus ~ can(n)abis ’kender’ folytatója. Az észak-olasz szó tehát vélhetően a horváton keresztül jutott a magyarba, onnan pedig a szlovákba.
Ez a szó nem keverendő az orosz канава (kanava) ’árok, csatorna’ szóval, amely vélhetően a lengyel kanał [ka'naw] közvetítésével a közolasz canale (latin < canalis ’cső, csatorna’), a velencei olasz canaula ’nyílás, torok’ vagy a népi latin canabula ’vízlevezető cső elsősorban földek lecsapolására’ szóra megy vissza.
Megmondom őszintén, nekem Kázmér Miklóssal van némi fenntartásom, mivel nekem kissé úgy tűnik, mintha mindenáron meg akarna magyarázni egy nevet és ezért képes bármit kitalálni, minden háttér nélkül. De ez csak az én véleményem. Bár a Pőcze/Binci név magyarázatod is csak ebben erősít meg.
Hanzsér: talán hallás után írták így. Mivel a g (e,é előtt) vagy j alakul át zs-vé. Az r nem szokott eltűnni a szó végéről ejtés közben szerintem, de az er-alakot általában é-nek ejtik. Így kiejtve talán Ánzsé, így szóba jöhet talán, amit már írtál Anger. Bár a h még mindig kérdéses. Csak ezekből gondoltam a francia származásra.
De lehet, hogy a Hanzséros lesz a megoldás. Így ezt a témát lezárhatjuk. :)
A Bince (Bincze), már érdekesebb. Találtam egy iratot: Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei. Amiben 1590-ben felbukkan kétszer is ez a név, mint Bincze Laurenţiu és Bincze Paul. De az 1700-as években átkerül a név Vas megyébe is (korábbi bizonyítékom nincs), evangélikusok közé, és ott is szinte csak 1 faluban lelhető fel. Érdekességképpen Lengyelo.-ban van egy Bincze nevű falu is.
A Binczi (evang.) viszont érdekelt, mennyi köze lehet a Binczé-hez. Mivel Vas megyében találtam őket (1750 körül). Ez a név egy másik településen fordul elő, de nem messze (az akkori viszonylatban) attól, ahol a Bincze található. Valamint a két település anyakönyveztetése ugyanabban a városban történt. Viszont a Binczi egy idő után eltűnt. És Vas megyében nem is találom ma már, maga név pedig inkább Vinczi-ként található meg.
Valamint mivel engem is érdekel a nevek kialakulásának eredete, ezért megköszönném, ha tudnál segíteni abban, hogy milyen könyveket kellene olvasnom ebben a témában, amik szerinted a legjobbak.
A Mendöli névnél egész biztosan kizárható az olasz Mendola településnévvel való kapcsolat, sőt általában is az olasz eredet. Az olaszban ugyanis nincs /ö/ hang: ez a környéken egyedül a magyar és a német irodalmi nyelvben van meg (távolabb pedig a franciában, a skandináv nyelvekben, a finnben és a törökben). — Éppen ezért szerintem a Mendöli név egyáltalán nem olaszos hangzású.
Ráadásul a –la végű településnevekből a magyarban lehetne –li végű származék, de a magyarban az /o/ hangból nem lesz /ö/. Így még közvetetten sem alakulhatott volna ki. (A jelenkorban a többi /ö/-t ismerő nyelvben sem lesz az /o/-ból ilyen hang. Történetileg a németben lehetne, de úgy pedig az –i végződésnek „nincs értelme”.)
Nem tudom, hogy a név hangzása miatt, vagy azért, mert ott van hasonló nevű település ( Mendola ) mindenesetre sokszor kérdezik bemutatkozáskor, hogy ez olasz név e.
Behumi: Mivel szóba jöhető Behum településneve, illetve ilyen régi magyar személynevet nem tudtam előtalálni (azért esetleg lehet), most hasonlóképpen tudok gondolkodni, mint az iménti Mendöli esetén.
A RadixIndex.com adatolja a Behumi név mellett a Behuni-t és a Behuny-t. Ez utóbbi pedig szlovák név, vö. Behúň ~ Behuň, amely közszói eredetű, vö. szlovák behúň ’(rég.) kengyelfutó; hírvivő; tinó; ajtósarok; (ma) gyorsfutó, futár; gyors ló, versenyló; kismalac; futósúly, futókerék; malmi futókő, forgókő; futószőnyeg’. Azaz ’kengyelfutó, küldönc, futár’ kaphatta foglalkozásnévképpen, vagy jól futó, vagy sokszor futkározó ember ragadványnévül.
A magyar fonetikával leírt Behuny névalakot a történelmieskedő betűejtéssel Behuni alakúként is lehet olvasni, illetve írni. A kezdő /b/ ajakhang pedig esetlen magához hasonlíthatta az /n/ orrhangot, azaz a Behuni-ból Behumi lehetett.
[De esetleg] más megoldás is elképzelhető (Pais Dezső).
Mendöli: Úgy vélem, a név végén az –i nem „eredeti”, hanem másodlagos fejlemény, talán a meglágyult Mendöly /mendöj/ változat betűolvasásával. Az eredet tehát a voszi által említett Mendöl forma lehet, amelynek adatolható Mendől és Méndöl változata a már felhozott Mendöly mellett.
A név magyaros hangalakúnak tűnik, ugyanakkor etimológiát nem találtam rá. Még keresem, de egyelőre nem látok más lehetőséget, mint a német Mendel név korai átvételét, majd némiképp szokatlan – talán ö-ző nyelvjárásban történt – magyarosodását. Mégis hasonló fejleményt láthatunk egyrészt a Kecel ~ (Rába-) Kecöl településnévpárban, másrészt a német Künzel személynév Göncöl magyarosodásában.
A német Mendel név lehet egyrészt a német Meinhardt (> magyar Menyhért) vagy a Man(n) tagú német nevek (pl. Hermann, Manhart) személynevek egyikének rövidülése –el kicsinyítő képzővel. Másrészt lehet a délnémet mändel ’emberke, törpe’ szóból való ragadványnév. Harmadrészt zsidó (jiddis) névként az Immanuel személynév csonkolása szintén –el kicsinyítő képzővel.
Vettem, köszönöm. Nagyon tanulságos. Egyébként a magyar Kun vezetéknév kifejezetten kun nemzetiségre utal, vagy lehet más etimológia is? (Bocsi, de a "Kun" 3 betű, nem lehet ellenőrizni, hogy volt-e már.)
