Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

Muity Mijo 2012. szept. 27. Creative Commons License 150

 

Most egy olyan bunyevác nóta szövegét teszem első második ízben közszemlére (előzőleg a Facebook-oldalamon publikáltam), mely eddig még nem jelent meg a nagy nyilvánosság előtt.

A dalszerző és egyben a szövegíró a bunyevác nép élő legendája: ZVONKO BOGDAN.

Akiről a zenemű szól az nem más, mint az én zombori nagybátyám, Karlo Dujmović jogász, azaz közismert nevén a Dida, aki egyetemi évei alatt Beogradban szoros barátságot ápolt éveken át a már akkor híres énekes Zvonkoval.

A zenei anyagot még nekem sem volt szerencsém hallani, bevallom, izgatottan várom ennek a pillanatnak az elérkezését.
Apám, akinek a Dida első unokatestvére és tiszta szívű hamisítatlan bunyevácokként imádták egymást, sajnos már nem érte meg ezt a várható élményt.
Jómagam csak főhajtással tudok tisztelegni Zvonko Bogdan e nemes gesztusa előtt.

DIDINA PISMA

Momački su moji dani,
Započeli u mijani.
Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Od Sombora do Budima,
Od Pariza pa do Rima,
To su staze mojih dana,
Dugih noći i godina.

Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Širok mi je svit, nigdi mu kraja,
Svaki je drug, dok imaš para.
Taj svaki grad - pravi se raj,
Al Palić ima najlipši sjaj.

Svud je lipo, svud je fino,
Al najbolje je naše vino.

U crkvu sam ritko svraćo,
Nije bilo nike vajde,
I sam Isus kad me vidi,
Znao je za moje jade.
Na ispovid kad sam išo,
Sve sam prizno svoje grije,
Sveti Antun ne zna šta će,
Dal da plače il da se smije.

Prokarto sam sto lanaca,
I sva četir konja vranca.

Širok mi je svit, nigdi mu kraja,
Svaki je drug dok imaš para.
Taj svaki grad - pravi se raj,
Al Palić ima najlipši sjaj.

Svud je lipo, svud je fino,
Al najbolje je naše vino.

 

Muity Mijo 2012. márc. 15. Creative Commons License 149

 

Legnagyobb nemzeti ünnepünk március 15-e.

 Ezen a napon emlékezünk az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc hőseire, azokra az igaz emberekre, akikben még létezett hazaszeretet, élt a haza iránti hűség és a magyar haza odaadó védelme akár az életük árán is.

 Na de vajon, ténylegesen milyen nemzetiségűek voltak ezek a derék magyar hazafiak?

 Nem megyek bele ennek részletes taglalásába, de a magyarországi bunyevácokat mindenképpen ki kell emelnem, akik közül nem egy áldozta vérét a magyar szabadságért.  

 

Vajon meri-e valaki is a bajai születésű Mészáros Lázár honvéd altábornagyról azt állítani, hogy az ereiben horvát vér folyt?

 Az anyai ágon a tiszta bunyevác Piukovics családból származó férfiúról, aki mindig is megőrizte bunyevác identitását?  

Miként is jegyzi az mérvadó krónika ezt az időszakot, ahol még nem holmi vizieszilveszterek és pálinkásjózsefek szolgálták ki a regnáló hatalmat állásfoglalásaikkal?

Idézem: "Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, a szerbek és a Drávától délre élő horvátok többségétől eltérően, a bunyevácok együtt harcoltak a magyarokkal. Ismeretes, hogy Szabadka magyar kézen maradt az 1848–49-es forradalom idején, mivel a város lakosságával a Kaponyai ütközetnél sikerült megállítani a Zomborból Szeged felé tartó szerb csapatokat. Szabadka ekkor még túlnyomórészt bunyevácok által lakott város volt."

Ma Orbán Viktornak a nagy parádéval szervezett ünnepi beszéde alatt, aki a Magyarországon államilag elismert lengyel nemzeti kisebbség honfitársainak soraiból verbuvált és importál őt éltető ünneplő ezreket, aki vélhetően nem felejt el szólni Bem Józsefről sem, eszébe jut-e Mészáros Lázárt is megemlíteni, és ha igen, horvát származásúként fogja őt méltatni?

Innen a Zsíros Bácskából, a nem kis számban bunyevácok által is lakott Baja-Zombor-Szabadka háromszögből bátorkodom emlékeztetni Orbán Viktort és kiszolgáló hódolóit arra, hogy a magyar forradalmárok és szabadságharcosok vérét nem mi ittuk vödör számra bunyevácok, tekintve, hogy nekünk a magyar föld volt az otthonunk és Magyarország az a hazánk, mely védelmét sok más nemzetiséggel szemben becsületbeli ügyünknek tartottuk.

Hálát ezért sosem vártunk, de azt sem, hogy az egykori magyaroknak a mai utódaik politikai hovatartozásuktól függetlenül leköpjenek, kitagadjanak bennünket, erre sem jogcímük, sem erkölcsi alapjuk nincs, a tényleges történelmet csak ideiglenesen lehet tagadni és megmásítani.

Jómagam számtalan társammal együtt büszke vagyok arra, hogy bunyevác származású vagyok, aminek a tagadásához olyan kaliberű kétes politikusok, mint Orbán, Gyurcsány és hasonszőrű társaik túl kevesek, hiszen a művelt világ tisztában van azzal az igazsággal, mely előbb-utóbb helyére kell, hogy tegye ezt a kérdést is.

Muity Mijo 2011. júl. 8. Creative Commons License 148

Miként a Bajai Halfőző Fesztivál honlapjának a vendégkönyvében is tettem, itt is közzé teszem a következő nyilatkozatot.

 

Az azóta eltelt rövid idő alatt tudtam meg, hogy az ügy mögött ismét a kammermann-gálai duett horvátokkal enyelgő ügyködése áll.

 

Szerbiai bunyevác prominensek meghívásával áll szándékukban éket verni közénk, de ez ismét kudarcot fog vallani, mivel ők is átlátván a szitán távolmaradásukkal fejezik ki ellentetszésüket.

Mint már nem egy helyen jeleztem, doktor péhádé gálai antal és kormányhivatalnok társa, kammermann csaba hónapok óta nemkívánatos személyek bunyevác ügyünkben. 

 

 

"Tisztelt Honlaplátogatók!

 

Mint a haléltelek imádója igazán nem szeretnék ünneprontó lenni, de itt is megragadom az alkalmat arra, hogy a kérdésre érdeklődést tanúsítókkal tudassam a következőket.

 

Sem nekem, sem azoknak a barátaimnak, akik ténylegesen segítségemre voltak a bunyevác nép kudarcot vallott nemzetiségi elismertetésére irányuló népi kezdeményezés kemény munkája alatt, semmi közünk sincs a halfőző fesztivál égisze alatt létrehozott BUNYEVÁC UTCA népvakításhoz.

Ez egy megszokott horvát konspiráció (két árulónk bevonásával), igyekezve annak látszatát kelteni, mintha béke és nyugalom - belenyugvás - jellemezné ezt a galád helyzetet.
Ez nem így van, hiszen a továbbiak nemzetközi bíróság előtt fognak zajlani.

Kellemes időtöltést kívánok a rendezvény résztvevőinek!

 

Muity Mijo
Baja"

 

 

Muity Mijo 2011. jún. 10. Creative Commons License 147

Igen, az egymást követő kormányok bármennyire is szeretnék ki- és letagadni a bunyevác népet, hozzácsapva holmi szalonképtelen usztasákhoz, mégis vagyunk még bunyevácok, olyan bunyevácok, akik sosem fogják elfogadni a rájuk erőszakolt hamis nemzetiségi köntöst.

 

Ezen bunyevácok egyike az a garai születésű Dujmov Antal, aki Dunai Antal néven vált világhírű labdarúgóvá.

 

Dunai Antal Baján végezte középiskolai tanulmányait. Volt tanintézménye egy nagysága előtt tisztelgő emléktábla számára biztosított helyet.

 

Na de miként?

 

Íme egy ezzel kapcsolatos írás másolata.

 

Szép dolog, a Türr István Szakközépiskolától, hogy helyet ad, miként a szándék is az, az emléktábla szerinti "Türr - közösség osztálytársaitól", de hogy az ezzel kapcsolatos írásban egy szó sem essék arról, hogy Dujmov Antal és János - kiknek a családja nagyanyám rokonságába tartozik - Garán született nagyszerű bunyevác származású emberek, az valahol gusztustalan figyelmetlenség.

Ha ilyen esetben mondjuk sváb, szerb, horvát, zsidó nemzetiségű hírességről lenne szó, azt borítékolhatóan zengedeznék a szervezők, a rendezők, a hódolók, de hogy hogysem, manapság a bunyevác kifejezést úgy kerülik a mi szépséges Bácskánkban, mintha valamilyen kellemetlen nemibetegségről lenne szó.

 

Mondjuk, ha az írás szerzőjére tekintek, akkor Zalavári László esetében nem vagyok meglepődve, csak fel kell idéznem magam elé azt a pillanatot, amikor a bunyevác ügy kapcsán gyűjtöttük a bajaszentistváni templom előtt az aláírásokat. Ugyanis amikor László barátunkat - aki egyéb ok miatt helyszíni riporton tartózkodott - arra kértem, hogy ugyan készítsen már rólunk egy népszerűsítő felvételt, "Istent ments" felkiáltással ügetett el a közelünkből, mintha legalább is leprásak lettünk volna.

 

(Margó mellett: az emléktábla tartalma is megérne egy misét, már ami a stilisztikai és nyelvhelyességi szempontokat illeti.)

 

Muity Mijo 2011. máj. 16. Creative Commons License 146
Mijo 2011. febr. 14. Creative Commons License 145

Nagy Préló - tudósít a Bajai Televízió.

 

Olvasom az egyébként korrekt írás tartalmát, majd mivel lehetőséget nyújt annak kommentálására, a következők szerint tettem meg észrevételeimet.

 

"Kedves Szerkesztők!

 

Engedjetek meg pár észrevételt.

 

Idézek: "Zvonko Bogdan, a tamburazene egyik leghíresebb képviselője."
Ez talán helyesebb ekként: "Zvonko Bogdan, a bunyevác nóták leghíresebb képviselője."
Az viszont igaz, hogy előadásain szinte kivétel nélkül tamburazenekar kíséri.

 

Egyébként Baján a prélók sosem horvát, hanem bunyevác rendezvények voltak, miként annyi minden mást is, úgy ezt a szép hagyományt is el kívánja orozni a horvátok asszimilációs politikája. Nem fog nekik menni.

 

Ivan Bandić körülbelül úgy érezheti magát nálunk otthon, mint Szulejmán pasa Budán. Sajnos minden oka megvan rá.

 

A tisztséghalmozó Angela Šokac-Marković a Csitaonica esetében inkább adná vissza a bajai bunyevác nép saját kezével épített tulajdonát ahelyett, hogy horvát érdekek kiszolgálására venné ezt is igénybe, hiszen trükkös módszerekkel fészkelte be magát ide.

 

Viszont ezt a mondatot így köszönöm, ahogy itt jegyezve van, mert így igaz: "A prélóra fiatalok és idősek, horvátok, sokácok, bunyevácok és magyarok egyaránt eljöttek."

 

Még egy dolog: én a szervezők és megjelent prominenseik helyében mélyen szégyellném, ha a bunyevácok egy olyan élő legendáját, mint Zvonko Bogdan, leginkább egy gazdasági csűrre emlékeztető fedél alatt fogadtam volna előadást tartani."

 

_________________________

 

És itt muszáj visszatekintenem a múltba, sosem felejtem el, miféle érdekharcok folytak egykor a horvát koncok felett.

Ahogyan ma is megvan annak az oka, hogy Páncsics Sándor, az előző ciklus horvát kisebbségi elnöke Baján megcsömörlött a körültte zajló kisebbségi világtól, úgy régebben is akadtak villongások.

 

Az általam egyáltalán nem tisztelt Matkovits Kornél robbantott egy ízben, horvát kisebbségi képviselőként ennek a bizonyos Markovics Józsefnének címzett nyílt levelével, aki képviselőtársa, pontosabban elnöke volt Matkovitsnak.

 

A tartalma önmagáért szól, íme alább.

 

 

És am ez a nő ül egy fenékkel alig 4-5 széken.

 

Persze benne volt ebben az ügyben vastagon Széll Péter expolgármesterünk is, és egyik hűséges elvtársa, Osztrogonácz József, a bajaszentistváni általános iskola, egyben a horvát közművelés egyik hazai fellegvára igazgatója, a horvát érdekek egyik állandó és magas tisztségeket betöltő kiszolgálója.

 

 

Mijo 2011. jan. 12. Creative Commons License 144

Kiemelve érdekességként:

 

"Az 1818. évi egyházmegyei kimutatás szerint az összlakosság Szálkán 1565 fő volt, amelyből 833 a német, 672 a rác. Az ezt követő három éven belül a szerbek (rácok) részéről részleges továbbtelepülésnek kellett történnie, mert az 1821-es adat alapján a község lakosainak száma 1203 főre apadt, amikor a németek száma 900, a szerbeké már csak 303 volt."

 

Előzmény: Mijo (33)
Mijo 2011. jan. 12. Creative Commons License 143

Pásztázom a múltat, és alábbi kérdésnél feldereng bennem, amikor egyik nyitott szemmel járó barátom szegezte a mellemnek a kérdést, miszerint vajon te tudom-e, hogy népszámláláskor a horvátok hova soroltatták más nemzetiségekkel együtt a bunyevácokat?

 

Igen! Tudom, tudtam már - mint alább kitűnik - négy eszetndővel ezelőtt is.

Igen, a horvátok Heppe Misóval az élen képesek voltak primitív beadványaikkal elérni, hogy lecsússzunk a most zajlott kisebbségi választásokról, de elismertetésünk esetén egyik fő szempont, amiben az elsők között jelentős változások fognak történni.

 

Idézem az undorító sorokat:

 

"Az Országos Horvát Önkormányzat kéri, hogy a népszámlálás alkalmával magukat bunyevácoknak, sokácoknak, rácoknak, bosnyákoknak és dalmátoknak nevezõ személyek az adatok összesítése során horvátoknak legyenek nyilvánítva."

Előzmény: Mijo (98)
Muity Mijo 2010. máj. 15. Creative Commons License 142

 

Rábukkantam egy szép, finomlelkűségről árulkodó blogra, mely címe Federico Garcia Lorca verse alapján: ZORONGO.

 

Ebből ollóztam ki Latinovits Zoltán egy, Mezei Máriához írott levelét, melyben bunyevácságáról is szól a túl fiatalon elhunyt nagyszerű színművészünk, egy évvel távozása előtt.

 

"Latinovits Zoltán (1931.IX.9.-1976.VI.4.)

 

'1975. június 25.

 

Drága Mária!

 

Nem tudtam már elutazásom előtt jelentkezni, de szégyelltem magam múltkori gyengeségemért, agresszivitásomért, szemtelenségemért, amellyel szeretetükkel visszaéltem.
Hát hiába, az „ új élet „ még csak hajszálgyökerekkel kapaszkodik a régi televénybe…
Ideges vagyok. Nyugtalan, szorongó, ijedt, csonka szárnyaimmal kapkodok-csapkodok!
Valami érlelődik bennem, néha úgy gondolom, valamely új gyerek rugdossa a hasam falát és nem tudhatom, világra tudom-e hozni. Az is lehet, a szokott méhen-kívüli terheltségem az egész. Szeretném kivasalni az idegeimet, rugékonnyá tenni újra ereimet, hogy lusta vérem szabadabban áradhasson. De már sok a gátló lerakódás. Nehéz már a guanón legénynek lenni…


Most Szemes van. Anyám, nevelőapám, Bagó és 44 év emlékei parton, vízen és házban. Még a vitorláson is. Az elmúlás hullámai átcsapnak a fejem felett és az állandóság nem vigasztal. A víz kirakosgatja a partra, sok-sok színes szüntelen év hordalékát. Ülök a parton, szemezgetem Szemesen a szemetet.
Mit sem érek vele.


Éva, akivel, gondolom, minden gondokon és gondolatokon túl mindenképpen megtartjuk egymást, mint fatörzs a levelét, ág a gyökerét, bárhonnan fú is majd a szél – most Amerikában van. Túl az Óperencián. Jót fog neki tenni. Úgyhogy a dolog ezen része emberien elrendeződött. Tornászom, erősödöm – kínkeservesen tartom az elhatározásaimat. Lenni kell, lenni. Minek? A belső nyugalom nincs meg. Minden apróság felizgat, itt is a víz partján. De fekszem a homokban a napon, vizszintesen, kereszt alakban… És a függőlegest el nem érem!

Mint pohárban a pohos víz, zöldesen, bogárzón, minden vízszintesen fekszik bennem. A társadalom, a politika, a színház, boldogság, barátság, szerelem – szögetlenül, kereszt alakban elterpeszkedve.
Lassan minden elkorhad, vagy inkább rothad, elmászik. Szétviszik a férgek az egészet. Nem marad alattunk föld. Tíz felé húzzák, rágcsálják a gyökereinket. Nem látok előre semmit, valami nagy pusztulás előtt állunk. Mi állítólag kimaradunk belőle. És akkor?
Nem tudom hogyan, nem tudom kinek, nem tudom miért dolgozom: és mit?
Úgy mondják, 1976-tól jó éveim jönnek, de nagyon erősnek kell lenni. Én hát erősödöm, csak a lelkem kibírja. Ha ritkán is jelentkezem, a külső és belső, nagyon lassan tisztuló zavar az oka. De magyarnak kínlódott bolyongó bunyevác lelkem naponta arra jár Maguknál. Szívem és agyam lakatjának elhagyogatott kulcsai közül Budakeszin, a kapura akasztva lóg egy. A leginkább záramba illő. Köszönöm, hogy olyan gondosan vigyáznak rá.
Ha jelentkezem, ha ott vagyok jázmin illatú otthonukban, megtalálom magam.
Ez a bolondos levél, azt jelenti csak, végtelen szeretettel és hálával gondolok mindig Magukra. Meg, hogy fölfelé gyötröm magam a kútból…
Isten cirógassa életüket!

 

Zoli'

 

(Vigilia, 1977 június)

 

 

A legbensőbb érzések, gondolatok lenyomata a könyv. Titkok, melyeket sokáig nem olvashatott harmadik személy. A könyv a magyar színészet legnagyobb alakjának legintimebb életébe, gyötrelmeibe, boldogságába pillanthat bele az olvasó e kötet által.
( Kiadó: Kairosz 2003.)

 

 

Filmjeit, lemezeit nézni és hallgatni kell!
Valóban színészkirály volt és marad is!"

 

Mijo 2010. márc. 10. Creative Commons License 141

 

Mondjuk nem igazán így képzeltük el, hogy a bunyevácok a világ fókuszába kerülnek, de ha így hozta a sors, akkor mutassuk be őket ekként.

Valószínűsíteni merem, hogy most a horvátok nem fogják két kézzel kapkodva bizonygatni, hogy debizonyám ezek a Bunevaczok - Joseph & David Bunjevacz - is horvátok.

 

Hogy hol pattan ki először a botrány, jómagam nem tudom, de kezdem a Szet Korona Rádió hírével: Dagad a jegyüzér botrány a Magyar Olimpiai Bizottság háza táján.

 

Két napra rá már a Gondola is harsogja a botrányt (itt már beindult a szerecsenmosdatás, visszaélésről szól a nóta), de őnáluk a hivatkozás az Indexet jelöli meg forrásként:  Jegyüzérek visszaéltek a MOB és a Pegazus nevével.

 

No de nicsak, hol dagadt hírértékűvé a Gondolával megegyező napon és címmel a sztori, a mi közszolgálatinak becézett Magyar Távirati Irodánknál, mely felállás szintén tényként kezelve a "visszaélést" adja elő a történetet - Jegyüzérek visszaéltek a MOB és a Pegazus nevével -, de hát ők ugye szaftos hírek kereskedőiként csak jópénzért bocsátják ezek némelyikét az érdeklődők rendelkezésére.

 

A Népszabadság Online egy nappal később MTI/EPA forrásra hivatkozik, de tőlük tudhatjuk meg azt is, hogy elsőként Magyarországon az Index publikálta a szerteágazó eseményeket: Az olimpiai jegycsalókkal éveken át üzletelt a Pegazus. Itt mintha már nem lenne cél az írás címében a finomkodás.

 

A Népszava Online már lakónikusabb a címben (a tartalom fő célja itt is a maszatolás), ők így jegyzik az ügyet: A két Bunyevác.

 

Még jó, hogy a Népszava nem kisbetűs használattal élt a Bunyevác kifejezés esetében, hanem vezetéknévre utaló módon nagybetűvel kezdte.

 

Végül íme a kezdet az Index portál előadásában: A MOB nevét használták az olimpiai jegycsalók.

 

Hogy miért itt, a bunyevácok nemzetiségével foglalkozó topikban részleteztem mindezt?

 

Csupán csak az MTI miatt!

 

Amiatt az MTI miatt, mely népi kezdeményezésemről az első szélnek eresztett hírében hamis színben tüntette fel személyemet, mintegy élből lejáratva nemes bunyevác ügyünket, majd miután kifogást emeltem mindemiatt, akkor egy olyan ajánlattal állt elő, mely kivitelezésére mégsem volt hajlandó.

 

Az MTI számára a Bunyevácok ekkénti tálalásban már hírértéknek számítanak, míg a mi bunyevác nép sorsát formálni hivatott törvénymódosítási törekvésünk csak arra jó számukra, hogy körülötte ellehetetlenítő bonyodalmakat keltsenek. Mindehhez jó magyarázatul szolgál, ha megnézzük, ki is ennek a "patinás" intézménynek a gazdája.

 

 

Muity Mijo 2010. febr. 20. Creative Commons License 140

 

Nem tudom eldönteni, hogy Vizi Elek Szilveszter számára bunyevác tagadásához az az iwiw volt-e a forrás, melyben a számtalan egzotikum mellé nem fért be sem beszélt, sem anyanyelvként a bunyevác, vagy pedig fordítva, az iwiw követi az ex MTA elnök fals tanait.

 

Viszont tudom azt, hogy a hatvanas évek oktatási szférájának több esze volt, mint ezeknek kettőjüknek együttvéve.

A kommunista éra sűrűjében elismert nép voltunk, míg az EU féle "demokráciában" beolvasztásra ítéltekké váltunk. Hát olvadjon az usztasákkal össze a folyékony bitumen, de nem mi, tiszta vérű bunyevácok!

 

Az alább látható általános iskolai tanulmányi értesítő ékes bizonyítéka annak, miként viszonyult egy bácskai falu állami tanintézménye a nemzetiségekhez. És mindez, egy echte sváb származású iskolaigazgató vezetése alatt.

 

 

 

 

Muity Mijo 2010. jan. 30. Creative Commons License 139

 

Kedves János, elhűlve olvastam, hogy a Pallas lexikon mit engedett meg magának anno a sokác nép jellemzésekor.

 

Neked mi a véleményed erről, mi vezethette a szerkesztőket, amikor ilyen lekicsinylésre ragadtatták magukat?

 

Találkoztam olyan okossággal is, aki ez alapján - lásd a francia idézőjelek közé ékelt magyarországi indusok szóhasználatot - direkt lecigányozta a sokácokat.

 

A szememben a róluk írtak irritáló, ugyanis az általam ismert nagyszerű sokácok között nyomát nem látom a róluk írottaknak. Ezek többsége egyébként a hercegszántói szerbekből áll (bár a Dunántúlon is akadnak szép számmal kapcsolataim), akik tudvalévőleg a katolikus vallásról pravoszlávra áttért sokácok.

 

 

Előzmény: Radix (138)
Radix 2009. jún. 6. © 138
hát, mostani és januári felbukkanásomból gyakoriság sehogy sem jön össze :o

Hercegszőlősön, Vörösmarton és környékén jövő héten lesz egy fesztivál. Gondoltam rá, hogy átkerekezek 1-2 program erejéig:
http://www.surduk.com/

Az egyik fellépő a Sokacka Grana. Megnézvén a honlapjukat láttam egy érdekes áprilisi kétnapos konferencia programot, eszéki és zombori helyszínekkel. A címéből ítélve már a 4. lehetett:
http://sokacka-grana.hr/pozivnica2009.pdf
Zemlja, Suma, Sokci i Bunjevci
Előzmény: Mijo (137)
Mijo 2009. jan. 29. Creative Commons License 137

 

Kedves János, nem jelentéktelen tény, hogy a bunyevácok között jelentős számban akadtak nagyszerű granicsárok. Már ha katonák alatt őrájuk gondolsz.

 

Nem utolsósorban ezért is tartom a magyar állam, illetve hát az államot képviselő - az MTA által orránál fogva megvezetett - magyar parlament bunyevácokkal szembeni viselkedését kirívóan mocskosnak.

Vélhetően bunyevác őseink nem a mai idők hálájának reményében védték határainkat közmegelégedésre, hanem csupán mert ilyenek voltak, karakterüket a hűség magasfokon jellemezte.

 

Valójában én először a bunyevácok lakoskénti kassai jelenlétéről a Gálai Antitól hallottam, számára pedig forrásként valamelyik katolikus internetes portál szolgált.

Ez alapján én úgy tudom, hogy direkt a civil társadalomból csábítottak arra a vidékre bunyevác családokat, mivel útépítő, útkövező szakmában nagy nemzetközi hírnévnek örvendett ez a nép. Annak is meglehet a maga oka, hogy ottragadtak.

 

A horvátok még csak akkor tanultak szilárd útburkolaton járni, amikor a bunyevácok ezek építését már magasfokon művelték. :))

 

Örülök felbukkanásodnak, még jobban örülnék, ha gyakrabban osztanád meg velünk értékes gondolataidat!

 

Üdv: Mijo

 

Előzmény: Radix (136)
Radix 2009. jan. 28. © 136
Felmerül a kérdés, vajon minek köszönhető, hogy a bunyevácok egy része gyökeret eresztve éppen azt a vidéket választotta magának otthonául?

Szerintem nem ők választották otthonukul Abaújt vagy talán éppen Kassát, inkább odavezényelt katonák lehettek. Így ottlétük is valószínűleg ideiglenes lehetett.

Üdv!
Előzmény: Mijo (135)
Mijo 2009. jan. 24. Creative Commons License 135

 

Hogy a bunyevácok lakóhelyei nem értek véget Bácska területével, azt bizonyítja az egykori Abaúj-Torna vármegye lakossági összetétele is (székhelye: Kassa), ahol 1941-es év adatai szerint mintegy 2581 bunyevác nemzetiségű embert jegyez a krónika.

 

"A lakosság száma ... 1941-ben 203 438 magyar, 18 879 szlovák, 2581 bunyevác, 904 német, 623 cigány, 256 ruszin, 72 román, 3 horvát és 105 egyéb nemzetiségü lakott a vármegyében."

 

Ott, ahol számszerűségükben a magyar lakosság mellett a szlovákot követve a bunyevácok következtek a sorban, a magyarokhoz viszonyított közel 1,3 %-nyi lélekszámmal.

Mindez több száz, akár 1000 kilométerre is azoktól a helyszínektől, ahol jelentős számú bunyevác populáció volt található.

 

Felmerül a kérdés, vajon minek köszönhető, hogy a bunyevácok egy része gyökeret eresztve éppen azt a vidéket választotta magának otthonául?

 

Erre legjobb ismereteim szerint egyes szakmákban nyújtott kimagasló kvalitásuk játszott fő szerepet.

Kassa és környéke esetében például az, hogy kimagasló számban vették igénybe a nemzetközi hírnévnek örvendő bunyevác útépítők, útkövezők nagy körültekintést igénylő munkáját.

 

Az akkori Magyarországnak jók voltunk bunyevác nemzetiségűként, az egykori Magyarországnak jók voltunk hűséges granicsárokként, a mai Magyarország tagadja bunyevác identitásunkat, a mai Magyarország számára megfelelünk asszimilált horvátként is.

A mai Magyarországnak hovatovább már a magyarokra sincs szüksége, ezért talán különösen nem is lenne szabad meglepődnöm azon, hogy Horvátország a maga akár paraszolvenciális alapot is jelenthető Adriájával olyan otthoniasan mozog ebben az országban (ahol számtalan azoknak a száma, akik kilóra megvehetők), mint Piszkos Fred tette ezt a jelentősebb nemzetközi kikötők csapszékeiben.

 

Egyes kisebbségekkel szembeni asszimilációs, integrációs politika jól ismert belügyi kérdésként számtalan országban, de merem állítani, hogy a világon egyedülálló az, amit a horvátok engedhetnek meg maguknak Magyarországon akkor, amikor egy idegen állam területén folytatják mindazt, ami még saját területükön is mélyen elítélendő kéne, hogy legyen.

 

 

Mijo 2009. jan. 21. Creative Commons License 134

 

Bunyevác vagyok-vagyunk még bunyevácok: "Ezt értem el. Egy felsőszentiváni bunyevác gyerek." - vall magáról a világhírű karatemester, Dr. Polyák József.

 

Hogy hogysem, Polyák Jószó barátunk sem horvátnak vallja magát, nem az hangzik el tőle, hogy "egy felsőszentiváni horvát gyerek"!

Forogna is a sírjában közös barátunk, a Polcsics Máté, ha ez nem így történne.

 

"Egy rúgás a herére, egy az állra

 

Harcművész, kaszkadőr, testőr. Nyolcdanos karatemester, százharminckét filmben zuhant vagy öklözött, őrizte a közelmúlt összes kormányfőjét, seregnyi szakembert képezett ki. Egy derűs felsőszentiváni bunyevác: Polyák József."

 

Joso nas! Büszkék vagyunk rád!

 

 

Mijo 2008. márc. 9. Creative Commons License 133

 

Számomra fontos és kedves deszki szerb barátaim meghívóját tolmácsolom mindazok számára, akiket érdekel az igen magas nívón előadott délszláv kultúra.

Egyúttal innen is köszöntöm őket, e szép kort megért születésnap alkalmából!

Muity Mijo
____________________________

"Kedves Mindenki!

Örömmel értesítünk minden érdeklődőt, hogy 2008. május 31-én a Deszki Bánát Szerb Néptáncegyütes fennállásának 60 éves évfordulóját ünnepeljük Deszken.

Tervezett programjaink:
-kiállítások
-filmmúzeum
-ünnepi műsor
-vacsora és bál

Jelenlétedre feltétlenül számítunk szeretteiddel együtt!
Az előző évfordulókhoz hasonlóan az együttes volt és jelenlegi tagjai az egyesület vendégei a vacsorára. Amennyiben vendéggel érkezel jelezd, hogy igényelsz-e számára vacsorát, amely költségtérítéses. Egyeztetés alapján (határidő: 2008. április. 30.) vacsora rendelhető és asztal foglalható!

Elérhetőségeink (kapcsolat):

http://www.banat.hu
Tel.: +36 (62) 371-377

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!


Bánát Táncegyüttes"

 

Mijo 2007. szept. 4. Creative Commons License 132

 

"ODRŽAN DRUGI FESTIVAL „BUNJEVAČKI ILA” U BAJMOKU

 

Sektember 1st, 2007

 

BILO JE TUŠTA SVEGA, AL’ NAJVIŠE – TISTA

 

Drugi etno festival „Bunjevački nacionalni ila” 25. avgusta je održan u Bajmoku, a na festivalu svega i svačega, manje mesa, a najviše „tista”, kako Bunjevci nazivaju sve što se pravi od brašna i što najčešće preovladava u ishrani: od gumboca, nasuva, listića, kruva, do pogače, sitnih kolačića. Na otvaranju festivala u dvorištu KUD-a „Jedinstvo-Eđšeg” predsednik Bunjevačkog kulturnog centra Bajmok Branko Pokornić, inače domaćina ove manifestacije, naglasio je da su se u organizaciji rukovodili sa nekoliko principa:
– Želeli smo da iz zaborava izvučemo sva stara ila koja su nekad bila na našim astalima i koja su ovaj narod održala, zatim, da pokažemo kako se tokom jedne nedilje u svakoj velikoj familiji pravio raspored ila, i po tom se znalo koji je dan u nedilji, i da posebno prikažemo bunjevačku diku, nediljnu užnu. Želimo da u porodice vratimo nediljnu užnu, kad se čitava familija u podne nalazila za istim astalom i u opuštenoj atmosferi ila i dogovarala se o poslovima koji su je čekali.
Sve je bilo protkano muzikom, pesmom i folklorom veterana KUD-a „Jedinstvo-Eđšeg” i Bunjevačkog kulturnog centra Tavankut. U dobrom raspoloženju, uz posluženje i prijatne mirise jela, u sali i u dvorištu domaćina se okupilo nekoliko stotina ljudi. Svaki učesnik festivala je na svom štandu, kojih je bilo oko 20, nudio ono što je već pripremljeno doneo, ili ono što je ovde pripremio. Posetioci su imali mogućnost da probaju sva jela, a najčešće su to bili fanci, listići i razni drugi kolači i pogače sa makom, orasima, bundevom. A među gostima su bili Geza Kučera, predsednik Opštine, predstavnici nekoliko nacionalnih saveta, kulturnih institucija, ali i poznatih ljudi iz javnog života Subotice.

 

Recepti za – „polizati prste”

 

Pajo Kečenović je u katlanki kuvao čobanski paprikaš, u koji je stavio ovčije meso i sezonsko povrće, koje se, kako kaže, može naći u ataru. Masti nema, samo ono što je bilo na ovci. A Giza Kajčić je, sa 32-godišnjim iskustvom kuvarice pripremala „ćoravi paprikaš”, staro bunjevačko jelo bez mesa koje se kuvalo preko nedelje.
– Isprži se luk, doda sitna parika i krumpir, a na kraju se naprave valjušci. Uz to ide salata od kupusa i sos od jabuka. Sos se pravi ovako: kisele iseckane jabuke se kuvaju, a na kraju se doda marinada od brašna i vode da sos dobije gustinu. Ovaj sos se jede i sam kao doručak ili uz pečenje ili paprikaš. I kod kuće kuvam bunjevačka ila, a najradije popržene gumboce. Od brašna i krompira napravim sitne gumboce, a kad se skuvaju poliju se zaprškom od crnog luka, masti i sitne paprike. Uz to ide paradičkom čorba.
Klara Kujundžić, iz Male Bosne, pred posetiocima festivala je napravila valjuške sa sirom posute poprženom prezlom. Testo se zakuva sa mlakom vodom i razvuče, a onda se stavlja sir i rukom seče na valjuške. Kada se skuvaju pospu se prezlom.
Marija Bagi, iz Stare Moravice, je na svom štandu izložila listiće koje liče na gužvu širokih rezanaca isprženih na masnoći. Kaže, recept je jako jednostavan i od jaja, brašna, malo soli i šećera umesi se testo, razvije se kao za supu i iseče sa mamuzom, a onda mota na ruku i stavlja u vrelu mast da se peče. Kada je gotovo pospe se prah šećerom. Jede se posle ručka.
Među štandovima poređanim u dvorištu KUD-a „Jedinstvo-Eđšeg” pored kojih su bili šporeti na kojima se kuvalo za goste i žiri, bila je i osamdesetpetogodišnja Vita Horvacki iz Šandora. Ona je umesila pogaču sa makom i praznu pogaču, među Bunjevcima poznatu kao „pogača sa božjom milošću”. Ona je često uz neku čorbu bila ručak, kaže Vita.
– U pola litre mleka stavim kafenu kašikicu soli, dve do tri supene kašike šećera, i masnoće, kada se rastopi da prekrije mleko. To ugrejem tako da ne peče prste, a onda dodam dva jajeta, jedan kvas i brašno. Zamesim mekano, a testo na kraju mora da bude glatko i sjajno. Onda se testo diže pola sata na toplom. Na siniji testo razvlačim rukama ne oklagijom, pa se još pola sata diže. Filujem makom ili namažem masnoćom, zavijem i pomažem jajetom ili masnoćom, i opet je držim da pogača naraste još jedanput kolika je bila, pa tek onda stavim da se peče.
Cilika Gilice iz Subotice je na svom štandu skuvala krumpir čorbu i nasuvo sa krumpirom. Njen recept glasi ovako: zakuva se testo, iseče na trouglaste rezance i skuva. Posebno se skuva krompir, a posebno poprži crni luk sa crvenom paprikom, i onda se sve sjedini. Čorba se kuva od te iste zaprške i krompira koji se odvoje od nasuva. Brzo i ukusno, kaže Cilika.

 

Nagrada za najbolju čorbu

 

„Pokljukuša čorba” je naziv nagrađenog jela koje je skuvala Ana Vojnić Kortmiš iz Đurđina.
– Zakuvam tisto ko za nasuvo, jel za čorbu, i mamuzom isičem kockice koje metnem u lernu da se peče. Skuvam čorbu od jednog peršina, jedne šargaripe, jednog krumpira i jednog luka, i kad je gotovo onda se zaspe sa tim pečenim tistom, i malo zaprži. Čorbi se doda skorupa il paradičke, ko kako voli.
Stipan Babić iz Bajmoka je pripremio zlatnu čorbu, kuvano meso sa prilozima. Kao manje obično jelo odabiremo sos od crnog luka. Na masnoći se poprži brašno sa sitno narezanim crnim lukom, a onda se doda malo supe i još se malo kuva. Zakiseli se na kraju, i to sirćetom iz kiseli paprika ili feferona što daje pikantan ukus. Jede se uz pečenje. Stipan kaže da je to staro i poznato jelo bunjevačke kujne.
Kata Tikvicki i Merka Poljaković, iz Tavankuta, su kao i lane kuvale taranu sa divenicom, koja je poslužena gostima festivala za ručak. I ona je dobila nagradu. One su prvo po starom običaju napravile taranu sitneći zakuvano testo od brašna i jaja nekolioko dana ranije da bi se osušila.
– Očistili smo luk i krumpir, nakrićali i metnili na mast, a onda taranu i divenice. Divenica je sveža domaća. Jednostavno je skuvati.

 

Zadovoljni i Bunjevci iz Mađarske

 

Među njima upoznali smo grupu iz Gare u Mađarskoj.
Ana Šibalin Bajaji, iz Gare, iz Mađarske je došla na festival kod svojih prijatelja u Bajmok. Oduševljena je svime što je videla, a posebno se iznenadila odličnim ukusom žganjaca.
– Sviđa nam se što smo vidili i probali sva naša starovinska bunjevačka ila. Mogu kazati da i mi tako kuvamo – rekla je Ana na dobrom srpskom i bunjevačkom jeziku. – Sviđaju nam se i listići, i to pravimo kod kuće, i kifle iz bunara, vi to zovete bunardžije. Sve nam se sviđa i ljudi su jako prijatni.
Upoznali smo i Miju Mujića iz Baje, iz Mađarske. Hvali festival, baš kao i svi drugi gosti. Prvi put je ovde, muzika i folklor su mu se svideli, kao i rakija, ali jelo još do tog momenta nije probao, ali kako je rekao, dobar miris obećava dobar ručak.
U sali KUD-a domaćina izloženi su kompletni ručkovi ili večere sa kojima su se kuvari takmičili. Među njima Marija Bošnjak se predstavila sa večerom za Badnje veče. Pripremila je gra čobu zapženu maslom, nasuvo sa sirom i sa makom i pečenu ribu. Tu je i kolač božićnjak sa izvanrednim ukrasima, kao i med, beli luk, orasi, a jabuka je isečena na kriške, svakom članu porodice po jedna da se uvek seti da pripada zajednici.
Udurženje žena Tavankuta je pripremilo risarsku užnu: pivčiji paprikaš, samun kruva, vino, kompot od višanja kao salata, i bundevara.
Udruženje građana „Bunjevačko kolo” iz Sombora, se predstavilo sa svečanim nedeljnim ručkom: prisnac, zlatna supa sa kuvanim mesom i sosom od paradajza, paprikaš sa pirinčem, jagnjetina sa kompotom od šljiva i kajsijama, vino i pogača sa orasima i makom. Restoran „Majkin salaš” je pripremio disnotorsku večeru: svinjokoljski paprikaš i krompirača sa hurkom, kobasicom i svinjskim rebrima. Uz pečenje se služi kompot od šljiva i bresaka i kisela paprika i krastavci. Od slatkog – štrudla ili fanci. Tu je i raritet, specijalitet ovog restorana – vino od jabuke.
Festival je organizovao Bunjevački kulturni centar Bajmok uz podršku Nacionalnog saveta bunjevačke nacionalne manjine, Izvršnog veća Vojvodine i Opštine Subotice. Ovom prilikom prikazan je i prodavao se kuvar „Bunjevačka ila”, od recepata prikazanih prošle godine. Kako je ovde rečeno, u planu je da se nakon izdavanja nekoliko ovakvih manjih publikacija napravi pravi kuvar bunjevački ila.

Tekst: Eva Bačlija;
snimci: M. Novak

 

NAGRADE

 

Za najautentičnije jelo proglašena je „pokljukuša čorba”, koju je skuvala Ana Vojnić Kortmiš, iz Đurđina. Kao najstarije jelo nagrađeni su „žganjci” koje su spremile žene iz Udruženja žena Tavankuta, a najlepše aranžiran stol je bio onaj sa večerom na Badnje veče, Marije Bošnjak iz Male Bosne. Najangažovaniji štand je bio štand Udruženja žena Subotice, a najbolji kolač – fanci koje su napravile Marija Mihaljević i Ruža Lazić, dok je za najkuvara proglašeno Udruženje građana „Bunjevačko kolo” iz Somora sa svojim „nedeljnim ručkom”. Tu je glavni kuvar bio Dragan Kubatov.

 

GEZA KUČERA: PORODICA ZA STOLOM

 

– Dve stvari sam zapazio, jedna je ljubav sa kojom se priprema hrana, na licu svakog učesnika se vidi da taj posao ne obavlja iz nužde nego ga i voli. A jelo koje se priprema sa ljubavlju je pravo jelo koje daje snagu, jer ljudima koji se bave zemljoradnjom uvek treba ta snaga. Druga stvar je ona snaga porodice koja drži sve na okupu za stolom, što danas kada smo izgubili neke ideale u društvu, može da ispravi neke greške. Moram reći da što ovde vidim, na neki način pokušavam da preslikam u ličnom životu. Ja sam srećan čovek, svake nedelje za stolom, za užnom je cela moja porodica, na astal stavljamo tradicionalna jela, ima tamo i bunjevačkih i mađarskih jela – izjavio je Geza Kučera na festivalu u Bajmoku, koji je ove godine, eto, po prvi put prisustvovao jednoj bunjevačkoj manifestaciji.
Na pitanje šta mu je posebno privuklo pažnju odgovorio je:
– Volim sve, od onih sam što sve pojede što se na stol stavi, samo da je ukusno i dobro pripremljeno. Jelo mora da ima i izgled i ukus, mora biti začinjeno. Ne mora uvek biti mesa, ali je važno kako je stol postavljen. Kao kada je cura lepo obučena, i jedan astal je onda pravi ako je lepo postavljen."

 

________________________________

 

Kommentár: a sorok jegyzője kissé figyelmetlen volt, lévén nem jegyezte meg, hogy szerénységem kiknek a képviseletében volt jelen a gasztronómiai fesztiválon, valamint azt sem, hogy egy évvel ezelőtt is meghívott vendég voltam, illetve voltunk ezen a napon.

 

Ahogy akkor, most is kísérőm volt Héhn László jegyző, és Mezővári Miklós barátunk Bácsbokodról. 

Velünk együtt meghívott más barátaink - Eperjesi L., Gálai A., Kricskovics J. -, egyéb elfoglaltságuk miatt nagy-nagy sajnálatukra nem tudtak megjelenni a rendezvényen. Na majd jövőre!

 

Mijo

 

Mijo 2007. máj. 27. © 131

 

Mi született bunyevácok ezekkel a szörnyetegekkel sosem vállalunk közösséget!

Nem így a magyar "horvátság" nem jelentéktelen hányada!

 

Vajon ma e lobogó alatt közéleti szerepkört betöltők közül hány olyan akad nálunk, kik - kiragadott példa okáért - asszisztáltak a hírhedt Kalasnyikov-botrány útegyengetésében?

 

Vajon hány olyan akad ilyenek között, kik idegen állam szolgálatában állnak jól csengő tisztségekkel felruházva?

 

Vajon hány olyan akad egy idegen állam kiszolgálói között, kik igen vastag díjazásban részesülnek emiatt?

Nem kifejezetten adóköteles díjazásban ....

 

*****

 

Croatia

 

"Camps

 

Jasenovac -  Jasenovac, together with the nearby camp of Stara Gradiska, was the principal concentration camp in Croatia.  It was a complex consisting of five camps about 60 miles from the Croatian capital of Zagreb. About 100,000 persons were killed there, including 20,000 out of 25,000 of Croatia's prewar Jewish population.  This item is a pre-printed camp stationery card, postmarked Jasenovac, July 23, 1943, with a Ustasza violet censor stamp addressed to the inmate's mother in Zemun. Printed instructions state that: "Writing is a privilege rewarding good work and earns the rights to receive parcels."  Please click on the thumbnail to see the full image, and then click your back key or "Jasenovac" in the left frame to return."

 

 

Jasenovac.

 

Jasenovac.

 

Mijo 2007. máj. 27. © 130
Mijo 2007. máj. 27. © 129
Előzmény: Mijo (128)
Mijo 2007. máj. 27. © 128

 

Több százmilliós per a Vatikán Bank ellen

Segítő barátok

 

 

Usztasa katonák pózolnak meggyilkolt áldozataik fölött "A San Franciscó-i fellebbviteli bíróság hétfőn ismét érvénybe helyezte azt az alsóbb fokon elutasított keresetet, amelyben holokauszt-túlélők azzal vádolják a vatikáni bankot, hogy tisztára mosta a horvátországi usztasa rezsim által az áldozatoktól elrabolt javakat – jelentette az NBC televízió."

 

"A bank a felperesek szerint több száz millió dollár értékben jutott az usztasa rezsim által elrabolt aranyhoz és más kincsekhez. A rezsim 700 ezer embert gyilkolt meg a jasenovaci haláltáborban és másutt, többségükben szerbeket."

 

 

Előzmény: Mijo (127)
Mijo 2007. máj. 27. © 127

 

Alojzije Stepinac

 

 

Alojzije Viktor Stepinac "Az NDH, avagy Független Horvát Állam (valójában német–olasz bábállam) területén közel negyven halál- és

munkatábort alapítottak, Stepinac tudtával. A háború után New York-i nemezetközi nagygyűlésen dr. Srboljub

Živanović, a londoni egyetem professzora, antropológus és a Jasenovac igazságáról szóló bizottság tagja

nyilvánosságra hozta, hogy 1400 katolikus pap közvetlenül részt vett a jugoszláv szerbek, zsidók és romák

lemészárlásában. Stepinac magasról szemlélte az ártatlan emberek, köztük rengeteg gyerek, vallási alapon

történő lemészárlását. A világháború idején az ország korábbi népességének 11%-a, mintegy 1,7 millió fő halt

meg, akik közül rengeteget (minimum 600 000 szerbet, 30 000 zsidót és 29 000 romát) az usztasák pusztítottak

el."

 

Előzmény: Mijo (124)
Mijo 2007. máj. 27. © 126

 

II. János Pál: II. János Pál pápa üzenete az auschwitz-birkenaui haláltábor felszabadításának hatvanadik évfordulóján (2005/1)

 

"Amikor 1979-ben pápaként ellátogattam az auschwitz-birkenaui táborba, megálltam az áldozatoknak állított emlékmû elôtt. Több nyelven szóltak a feliratok: lengyelül, angolul, bolgárul, románul, csehül, dánul, franciául, görögül, héberül, jiddisül, spanyolul, flamandul, szerb-horvát nyelven, továbbá németül, norvégül, oroszul, romául, magyarul és olaszul. Ezeken a nyelveken mind Auschwitz áldozatait hirdették: hús-vér, mégis sok esetben teljesen névtelen férfiak, nôk és gyerekek történetét."

 

 

Előzmény: Mijo (124)
Mijo 2007. máj. 25. © 125

 

Bemutatom egy tavankúti bunyevác lakodalom fázisfotóit.

A felvételeket 1969-ben Dragan Ivančić készítette.

 

U momkovoj kući.

 

U svatovima triba sve dobro vidit.

 

Mulatovanje.

 

Dolazak mladenaca u kuću mladoženje.

 

Mladenci.

 

Momačko kolo.

 

Mladenci salaze s kola.

 

Svatovi nakon venčanja u crkvi odlaze u kuću mladoženje.

 

Svatovi nakon venčanja u crkvi odlaze u kuću mladoženje.

 

Tamburaši.

 

Mladenka po dolasku u kuću mladoženje uzima u naručje muško dete.

 

Gledači.

 

Mijo 2007. máj. 25. © 124

 

Hogyan is jut eszébe bárkinek is az az eretnekség, hogy átszakíthatatlan gyökereken nyugvó bunyevác múltunkat tagadja, átmagyarázza, megmásítsa, meghamisítsa, ellopja?

 

Mekkora nemzetközi botrányt képes kavarni, ha felbukkan egy-egy nevesebb holokauszt tagadó, kit emiatt akár börtönbüntetés is érhet az adott ország törvényei függvényében.

És ezt a holokauszt tagadást szinte kizárólag zsidó vonatkozásban szokták érteni. Mintha Hitler és csatlósai számára a szlávok kifejezetten kedves és dédelgetett népek lettek volna. Mintha őket nem érte volna ugyanaz a sorscsapás, ami a zsidókat, ami a cigányokat.

 

És mi vagyok én most, amikor ezeket a kérdéseket feszegetem, vajon én mit tagadok?

A holokauszt általános megítélésének korrektségét tagadom!

 

Na most, ha Hitler fenevad volt az ő sajátságos módszereivel, akkor a horvátok nemzetiségi politikájukra tekintettel pár évtizeddel később vajon minek tekintendők, kifinomultabb módszereik alkalmazásával?

 

Milyen az a nemzetköziség, milyen az az EU, mely megtűri azt, hogy egy nép az unión belül uralkodhasson más népek felett, hogy egy folyamat keretén belül módszeressen magába szippanthassa azok képviselőit?

 

Struccpolitikát folytató!

Mert az nem igaz, hogy nem tud róla!

Nem véletlen az sem, hogy a horvátok semmivel sem tartoznak enyhébb megítélés alá az Unióba történő tartozás szalonképtelensége kapcsán, mint a szerbek. Mert semmi különbség sincs közöttük!

Ami így valójában nem is igaz, hiszen a horvát háborús bűnösök bújkálva sunnyognak mind egytől-egyig (az állam asszisztálásával), míg a szerbek közül több is akadt, ki kiállt kétes minőségű hágai ítészei elé, bátran szembenézve a vádakkal.

Bizony nagy a különbség, és ha az erőltetett magyar-horvát csókos viszonyt nézem, bizony elmondható az örök frázis: zsák a foltját megtalálja!

 

Mijo 2007. máj. 1. © 123

A tegnapi nap során párunknak szerencsénk volt megtisztelő módon részt venni azon a Bunyevác Nemzeti Találkozón, ahol honi delegáltjainkkal méltó módon ünnepeltük Josip Bošnjak 'Jocika', az eddigi alelnök elnökké választását, a nagy múltú Bunjevačko Kolo Sombor kultúregyesület élén.

Az illő köszöntést követően megtekintettük a zombori régió több bunyevácsággal kapcsolatos emlékművét, üzemlátogatáson vettünk rész Bezdánban, majd laza program keretében telt el a nap további része.

Maradtunk a környéken, és közkívánatra be-betértünk neves vendéglátó egységekbe.

Az egykori Čarda kod Tri Magarca, ma Sebesfok Čarda vízparti környezetével, és patinás berendezésével bűvölte el társaságunkat, amit csak tetézett a finom lehűtött Apatinsko Pivo. Nagy kár, hogy a csárda állandó zenészei nappal nem pengetik a húrokat.

Tovább haladván a híres zombori vendéglátós, Ivica Kovač 'Kice' Bezdán melletti csatornaparti vendéglátóhelyén - Ekoškola Baračka - landoltunk, ahol a világ egyik legfinomabb szilvapálinkájával fogadtak bennünket. Mielőtt tovább haladtunk volna, későbbre halasztva megrendeltük Ivan barátunk mesterfőztjét.

Következő állomásunk a Čarda na Dunavu étteremegyüttes volt, ennek új gazdája van, pár nappal előbb nyitottak, így a meglehetősen nagy számú vendég miatt nem időztünk, viszont megtekintettük a Duna túloldalán szemben található híres Batinai Emlékművet. Meglepetésünkre kiderült, hogy delegációnk egyik tagja édesapja résztvevője volt az itt zajló emlékezetes csatának, megilletődötten emlékeztünk vissza a történelem e pillantára.

Tovább folytattuk gastro-utunkat a Dana partján, következő helyszín a híres Pikec Čarda volt, itt megkóstoltuk az étterem lelke, Čumba barátunk specialitását, a házilag füstült olajoshalat dévérből készítve (ennek Kice barátunk is híres mestere, ha nem a leghíresebb), előtte házifőzésű kisüsti vilmoskörte pálinkával, mellé ismét apatini sörrel kísérve.

Mindezek után visszatértünk Kovač Ivica csodálatos csatornaparti birodalmába, ahol Kice azonnal feltette főni dunai vegyeshal választékát (naná, hogy fatüzeléssel), és a rövidesen elkészült riblji paprikaš mellé a nálunk is megszokott házi gyúrású tésztát tálalta fel kedves Suzana, a gazdasszony. A szilvapálinka elmaradhatatlan előitala az ilyen csodálatos ételeknek.

Szép volt minden, finom volt minden, köszönjük szépen kedves vendéglátó barátainknak!
Mijo 2007. jan. 30. © 121

 

Minen maszlagot a bunyevácokkal sem lehet megetetni: Sztyepánnak nem hinném, hogy egyhamar ismét kedve kerekedik bunyeváckodni. Szórakoztassa ő csak szépen az övéit!

 

 

Előzmény: Mijo (119)
Mijo 2007. jan. 26. © 120

 

Felmerült dilemmáim:

 

Vajon hasonló érdeklődést mutatna-e a helyi sajtó, amennyiben - példa okáért - Szerbia szervezne egy olyan előadást Baján, a Bács-Kiskun Megyei Nemzetiségi Központban, mely fő célja a lopás, az előadók között felsorakoztatva valamelyik egykori főkonzulját?

Megindokolni a honi bunyevácok esetében azt, mitől legitim ellopni egy népet; ellopni egy nép gyökereit; ellopni egy nép múltját, történelmét; ellopni tőle a kisebbségek alkotmányban rögzített alapjogát.

 

Vajon helyzete magaslatán áll-e egy olyan állami intézmény (megyei központként), mely az összes nemzeti kisebbség "otthonaként" ad helyet, egy nagy számban létező honi kisebbség megsemmisítését célzó szándék megvalósításához? Téve ezt évek óta!

 

Vajon mitől oly készséges a helyi sajtó akkor bunyevác kérdésben, amikor e néppel Horvátország és honi helytartói "foglalkoznak", és passzív egy éven át akkor, amikor a bunyevácok parlamentális úton próbálják meg hónapokon át tartó igyekezettel elérni kisebbségi jogaik elismertetését?

 

És vajon miért hallgat ugyanez a sajtó akkor, amikor az MTA elnöke asszisztációja mellett a magyar parlament megtévesztett és alultájékozott pártkatonái halálra ítélik e népet?

Azt a 10-15 ezer bunyevácot, kik közül nem egy vélhetően a Petőfi Népe napilap rendszeres olvasója. Annyi kurázsi nincs a médiában, hogy "hírértékszerűen" kiálljon olvasótáboráért? Esetleg fizetnünk kellene ezért? Ahogy tőkés körökben dukál?

 

Mijo

 

Előzmény: Mijo (119)
_gaq.push(["_setCustomVar", 5, "Status", "anonymous", 2]); _gaq.push(["_setCustomVar", 1, "Level-1", "Regionalis_kozossegek", 3]); _gaq.push(["_setCustomVar", 2, "Level-2", "Mijo_Baja_Klubja", 3]); _gaq.push(["_setCustomVar", 3, "Level-3", "Bunyevac_vagyok-vagyunk_meg_bunyevacok", 3]);