Finnorszägban elek 1 eve , 20 evesen jöttem ki ,lett egy finn lakotärsam..meg munkäm..most tanulok .. Es imädom ezt az orszägot de mennek toväbb, délre..valahogy közelebb äll hozzäm.. Ez kicsit most värat magära :)
Sziasztok, olyan társszerző blogtársakat keresek akik: -minimum 1 éve külföldön élnek( vagy több, de emlékeznek a kezdetekre) -maradni szeretnének(ha sikerül) -gyerekkel rendelkeznek (iskolai problémák) -szakmai előrébb jutásra törekszenek( munkahelyi élmények /problémák) -több idegen nyelvet beszélnek. Lehetőleg az alábbi országokból: Norvégia, Svédország, Finnország, Amerika, Dél Afrika, Németország, Anglia, Ausztrália.
A blog célja, saját magunk szórakoztatása, híradás , élmény megosztás.
Olyan emberekkel szeretném felvenni a kapcsolatot, akik Ausztriában dolgoznak. Angol, német, olasz nyelvtudás. Várom leveleiteket az attractive@velvet.hu e-mail címre.
Szia! Mit csinálsz kint? Én a bayor részen vagyok és a kint élő magyarokkal........nos......nem mondanék csak pontokat írnék, a minősítés nem tűrne nyomda festéket!erika3333@freemail.hu
en a Karib tersegben elek ket eve es itt is vannak magyarok. Akarhova megyek, taxi, bar stb. amikor megtudjak honnan jottem gyakran az a valasz : ah, a mult heten talalkoztam egy magyar asszonnyal aki itt dolgozik, ah, a szomszedom felesege magyar, ah, a hotelben magyar a recepcios...
Az en tortenetem rendkivul egyszeru - es tipikus, gondolom - hazassag >>> orszagvaltas, munka>>> ujjabb orszagvaltas.
Én a Feketeerdö legszebb pontján élek, elöször 2 évvel ezelött jartam itt, a sulimban elnyertem egy pályázatot és igy itt dolgozhattam 3 honapot, és akkor ismerkedtem meg mostani élettársammal. Szoval igy vagyok itt :) Nap mint nap találkozok magyarokkal, sokan dolgoznak errefelé a vendéglatasban. Rengeteg jo és rossz tapasztalatom van.
Egyszer volt egy TV-musor, amiben arrol volt szo, hogy nehany magyar kalandor elutazott a Kamcsatkai-felszigetre. Az ottani egyik faluban pedig a szallasadojuk egy idosebb bacsi volt, aki annak idejen a Karpataljarol szarmazott oda! Kicsit meg magyarul is beszelt.
Meg egy hely az eszembe jutott: Inverness, Skocia. Valamiert nagyon pihenteto volt a nyaralas amig nem talalkoztam magyarokkal, es az invernessi tursita honfitarsaimtol borzasztoan begurultam es szinte lekiabaltam oket: "minek kell itt nekem magyarokkal talalkoznom hat sehova nem lehet eloletek elmenni egy hetre"! Ok meg valoszinuleg azt gondoltak hogy megbolondultam.
Egy kicsit off, de nincs más topik erre: 1974-ben Constanca (Constanta), román tengerparti város. Egy jámbor, csavargó, szolid fél-koldus küllemű torzonborz megszólít, hogy honnan való vagyok. Mondom, magyar. Erre majdnem transzba esett, boldogan, és oroszul (!) mondja, hogy mennyire örül. Ő orosz. "Boldog vagyok, boldog vagyok, hogy találkoztunk" - ismétli, majdnem sirva. Lehet, hogy magyaráztam miért, de nem értek jól oroszul, ezzel szemben románul még kevésbé. De ő végig oroszul beszélt, hogy odesszai orosz, és most már rég itt él, és végre találkozott egy magyarral! - Elég furcsa, nem?
Pragaban a Tesco parkolojaban odajott hozzam egy koldus. Csehul szolitott meg, de nem ertettem: erre szabadkozni kezdett, es elmagyarazta hogy szlovak, biztosan azert nem beszel tul jol csehul. Erre mondtam neki hogy en pedig magyar vagyok! Onnantol kezdve magyarul beszeltunk (amit szinten tort),e s adtam neki valamennyi apropenzt.
Egy het mulva megint odajott, de nagyon megnyult szegeny abrazata amikor rajott hogy emlekszem ra.
Egy nevadai késdobálóban borult a nyakamba egy cherokee indián, amikor meghallotta, hogy magyar vagyok.
Hát neki a legjobb haverja magyar és már évek óta együtt járnak vadászni az indián rezervációra. Órákig áradozott róla, milyen jó ember, lövész, vadász stb., a haverja.
A végén kimerült beszédbe, szomorúan maga elé nézett, s megjegyezte: itt Amerikában nem sok indián maradt, de ő úgy hallotta, Európában jobb a helyzet -- ott még akad vagy 14 millió MAGYAR INDIÁN.
Egyik nagyapám a mai csehországi Strany-ban született, a másik Erdélyben, dédanyám Linz-ben. Rokonaim megtalálhatóak Belgiumtól Kanadáig, Zalkodtól Zalaegerszegig mindenütt.
Én apai ágról második generációs pesti vagyok és magyarnak vallom magam. Nem beszélük se szlovákul, se románul, nem beszélem az erdélyi szász németet sem.
Történet 1.:
Nővérem Írországban túrázott 3 barátjával. Egy este valami kimondhatatlan nevű helyen szálltak meg egy kempingben. Nagy angolsággal kezdtek a beszélgetéshez, mígnem kiderült, hogy a kemping tulajdonos házaspár magyar.
Történet 2.:
Anyám keresztapját a háború vége Németországban érte, onnan indult el haza - bár tudta, hogy itthon börtön fogja várni. Gyalog jött keresztül az Alpokon. Egy ízben egy szekéren igyekvő ffi vette fel. Nagy beszélgetésbe kezdtek németül. A végén derült ki, hogy a szekéren született férfi szombathelyi magyar, őt is a fronton érte a háború vége, de ő elszegődött egy osztrák tanyára dolgozni.
az osszes kulfoldon elo magyar mar egy masik topicban van, es mar leirt mindent, nincs kedvuk megegyszer leirni. en sem ertem ezt a szegyelni valo dolgot.
"Sokan vannak olyanok kiknek nincs mit szégyelni" ezt hogy erted? Annak van szegyelnivaloja, aki ugy gondolja, hogy mashol jobban tud boldogulni?!? -erre komolyan valaszt varok!
udv. koch
Ha en leirom a tortenetem, akkor az mar oneletrajz :-). De tenyleg. De szerintem ez a topic nagyon hasonlit a kulfoldon elo magyarokehoz, ezert latogatjak kevesen.
Udv. koch
Nyírőt én is kedveltem. (Amikor, jó régen, olvastam.)
Az írásaidból itélve, intelligens, olvasott ember vagy. -- Miért nem osztod meg velünk a saját történeted?
Manapság a magyarok, az Északi-sarktól kezdve a Déli-sarkig, a legmeglepőbb helyeken is megtalálhatók.
Azt hiszem, sok személyes élmény, vagy másokról szóló érdekes történet fűződik hozzájuk.
