Pont most olvastam a Roald Dahl Összes I. kötetét. Mindkét sztori benne van. Az elsőben az a szitu, hogy amikor megszülettek a kisnyulak, az anya-nyúl elkezdte nyalogatni az egyik kisnyulat, és addig nyalogatta, míg egyszer csak benyelte. A gyerek ettől annyira megrémült, hogy amikor az anyja nyugtatgatni akarta, az a kényszerképzete támadt, hogy az anyja is be akarja kapni. Erre elfutott, az anyja utána, és így ütötte el az autó az anyját. És amikor évekkel később a partin a nő meg akarja csókolni, akkor ugyanez a kényszerképzet jön elő - azt hiszi, hogy a nő bekapta, közben meg a diliházban van már.
Sziasztok! 2 évvel és 20 hozzászólással:-( ezelőtt már jártam itt, most újra benézek. Bjulie, salve!
Még nem olvastam át, ami eddig volt hozzászólás, de mindjárt megteszem. Egyébként tudjátok, h az unokája, Sophie Dahl is író? Most jelent meg egy könyve "The Man with the Dancing Eyes" címmel. Egy kép is volt Sophie-ról, szép nő, és látszik rajta a skandináv örökség:-)
Sziasztok! Ne felejtsük ki a Karcsi és a csokoládégyárat sem! (Meg persze az üvegliftet.) Az én könyvemnek csokiillatúak a lapjai! Egyébként meg a Szuperpempő kötetből nekem a Bőr a kedvencem. Bár a Lutri kétségkívűl a legbosszantóbb.
Egyszer kölcsönkaptam valakitől egy angol köteetet, voltak benn olyanok is, amiket magyarul még nem olvastam. Íme a sztorik:
1. Ezt nem nagyon értettem, egy pacákról volt szó benne, akinek kiskorában a mamája megmutatta, hogyan születnek a nyuszik, aztán a mamáját elütötte egy autó, és a srác annyira megijedt, hogy onnantól félt a nőktől, és pap lett. Aztán felnőtt korában meghívják egy kerti partira, és itatnak vele valami édes koktélt, amitől bezsong, és úgy érzi, hogy az egyik vendég, egy hölgy lenyeli őt. A nő gyomrában többen is vannak, finom puhák a falak és idpnként fehérköpenyes emberek járnak-kelnek...
2. Van egy fiú, aki hegyekben él a nagymamájával, távol a civilizációtól. A nagymama vegetáriánus, a srác se evett életében húst, de ennek ellenére istenien főz bármit zöldségből. Aztán egy nap a nagymama meghal, vélhetően a gombavacsorától, fiú pedig bemegy a városba, mert ugye el kell temetni a nagyit. A fejes, akihez fordul, azt mondja neki, hogy szerezzen pénzt, és a fiú elhatározza, hogy szakácskönyvet fog írni. De legelőször is megebédel. Bemegy az első olcsó kifőzdébe, ahol is elé tesznek egy steaket. A srác még soha nem evett ilyaet, és oda van meg vissza, hogy milyen finom. Nem is akarja elhinni, hogy halott sertésből van, illetve mindabból, amit a disznók mellé belevágnak. Megkérdezi, hol láthatna sertést, és elküldik a vágóhídra. Ott sorba állnak a látogatók. Egy ajtón keresztül látja, hogy vágáskor az állatoknak elkapják lábait egy hurokkal, és a grabancukba akasztanak egy kampót, stb. Majd az előtte lévő látogatópáros iseltűnik egy ajtó mögött és végre ő is bebocsátást nyer. Egy futószalagon viszik, és épp elkezdene nézelődni, amikor érzi, hogy a lábát elkapja valami hurok...
3. (ez a kedvencem)
egy asszony vajúdik késő éjszaka. A férje félti a gyereket is, meg az asszonyt is, mert az már négy halott csecsemőt szült. Ott van az orvos is, bíztatja őket, hogy ne adják fel a reményt, most nem lesz semmi baj. Különben is gondolkozzanak a gyerek nevén inkább. Adolf, mondja a férfi. A nő ezután világra hozza gyermekét, és aggódva kérdi, hogy él-e egyáltalán. Az nem lehet mondja, hogy ötödszörre is halott babát szüljön. Az orvos azonban megnyugtatja: Ne aggódjon, Frau Hitler, ezúttal nem lesz semmi baj...
Nem tudom, észrevettétek-e, de a Dahl-összes csupán az első kötet! Szóljatok, ha látjátok a másodikat is! Ja, nekem is a Chippendale-történet a kedvencem. A gyerekkönyvek közül a Szofi is zseniális és a Boszorkányok is - most ment tévében is Angelica Hustonnal.
emlékeztek, régen az egyesen volt a szombat esti filmkoktél, menőmanóstul, abban volt meghökkentő mesék sorozat is. ott láttam egy olyat amit még nem olvastam (illetve többet is), arról szólt, hogy egy fickónál vacsorázott egy nő, dumálgattak, valahogy szóba került a faszi munkája és mondta, hogy valami olyan illatot fejlesztettek ki amitől a nő a szó szoros értelmében ellenállhatatlan lesz. elővett egy kis üveget, benne vmi folyadék, dumálgattak róla, a csaj hitetlenkedett, a fickó bizonygatta, hogy ez olyan illatanyag, hogy a férfi egyszerűen nem tudja visszatartani magát, ha megérzi a nőn, ráveti magát, a csaj csak nézett, nem akarta elhinni, a fickó nyomta a szöveget, hogy ez micsoda veszélyes dolog, majd az utcán történnek ilyen megerőszakolások stb... a csaj nem hitte, bezsongott tőle, és mondta, hogy ki akarja próbálni, a fickó tiltakozik, hogy ááá dehogy, nem lehet így meg úgy, semmiképp, a csaj erősködik, hogy úgyse hiszi, meg biztos azér nem engedi mer csak kamu, a fickó nagy nehezen odaadja az üveget, a csaj tesz magára, a fickó nekiesik, és nagy nemtehetekróla kiáltások közepette letémázzák a dolgot. másnapi kép, a fickó telefonál, ledumál egy másik csajjal egy esti találkozót, majd megy be drogériaszerű vmibe, kér vmi olcsó parfümöt, és odaadja a tegnapi kis üveget, hogy azt töltsék tele vele.
amúgy amelyik "annyira" nem tetszett, az az isteni bosszú rt. vagy mi, (vengeance is mine) az ötlet jó, meg önmagában az is jó, csak a többi mellett valahogy.., a végéről nekem hiányzott vmi fejbeütő, dehát telhetetlen vagyok.
Én is nagyon szeretem Dahl műveit, bár már nagyon régen olvastam a novelláit. A 80-as évek közepén volt a TV-ben egy film, ami az életéről, illetve annak egy részéről szólt. (Nem nagyon szeretem az ilyen jellegű filmeket, ezt is csak azért néztem meg, mert Róla szólt!) Akkor az nagyon megfogott. Egy kis adalék ahhoz, hogy milyen ember is volt, aki ezeket a történeteket írta:
Dahl feleségül vett egy ismert színésznőt, Patricia Nealt. A hölgy agyvérzést kapott, nem tudott se járni, se pedig beszélni. Az orvosok szerint az állapota teljesen reménytelen volt. Dahl nem fogadta ezt el és hosszú hónapok alatt újra megtanította a feleségét járni, és beszélni. A "kezelés" annyira sikeres volt, hogy Patricia a felgyógyulása után az egyik filmben nyújtott alakításáért OSCAR díjat kapott. (A sors iróniája, hogy a film készítése után két évvel - harminc évi házasság után - elváltak.)
Nekem a Meghökkentő mesék (Szukits Könyvkiadó,1994) című kötetben Fogadás címmel szerepel. Az eredeti címe: Dip in the Pool. Jaj, bocs, most látom, összekevertem valamivel. A Fogadás az tökre tetszett!!! (Egy hajón utaznak, és az a fogadás tárgya, hogy mekkora távolságot tesz meg a hajó.) A patkányos az a Meghökkentő vidéki mesékben volt, és Patkányfogó volt a címe. Ez utóbbi nem tetszett.
Ebben egyetértünk, mert belegondoltam. De az ötlet képtelensége, és az, hogy valaki mennyire gonoszul éli meg ezt a helyzetet, az bevallom, nem szokványos és ez fogott meg benne.
Elővettem az egyik kötetet, és végignéztem, de csak úgy kutyafuttában. Ami nem nagyon tetszett benne: A hangfogó (amikor a növények hangját hallja a pasi egy szerkezettel), meg a Galoppos Foxley (a régi iskolai emlékekkel), meg a Fogadás (ez a patkányfogós). Szerinted ezek is olyan jók, mint a többi?
jobbat kérdezek, melyik NEM tetszett nektek (annyira)?
nekem a lent említett sztori a néniről, aki a rokonokhoz akart utazni, és fél, hogy lekési a repülőt...mondjuk tényleg hatásos, de engem a sírba vitt majdnem, annyira felidegesített...
Igen, a címe: Jámbor örömök. De lehet, hogy a Szuperpempőben is benne volt, már nem emlékszem. Az a könyvem sajnos a "kölcsönadott-és-soha-vissza-nem-került" könyveim listáját gyarapítja :-(((( De a "Meghökkentő mesék" és a "Meghökkentő vidéki mesék" megvan Dahl-tól.
És még a Mrs Bixby és a bunda címűt is nagyon bírom. (A nő kap egy bundát a barátjától, és beadja a talált zálogcédulás mesét a férjének. Aztán a férje kiváltja a bundát, a nőnek ad valami ócska gallért, a bundát meg a titkárnőn látja viszont a nő.)
Az egyszerűen durva, morbid és iszonyú, amikor az agy ott van a lavorban, és SOHA TÖBBÉ nem mondhatja, hogy nem akar élni, mert rossz a dolog...nagyon durva, ha belegondolsz, milyen érzés...
Igen, igen! Éljen a Szuperpempő! A legklasszabb - szerintem -, amikor a feleség folyton siet, és fél, hogy lekési a repülőt, és az is, amikor eltűnnek a házinéni lakói, vagy a feleség, mikor bagózik a férje "maradéka" előtt. Nagyonnagyon szeretem!
valami rémlik, de most nem jut eszembe, hogy mi is az...
Jaj, a sublótos...te jó ég...brutális, még én magam is majdnem kiugrottam a negyedikről, annyira felhúzott a befejezés, képzelem, mit érezhetett a kereskedő...
Nekem (többek között) az tetszett nagyon, amikor a Chippendale-sublótot akarta megvenni a pali. (És a végén tiszta jóindulatból levágták a lábait, mármint a sublótnak.) De tényleg, nagyon jókat ír.
