En a Thai Airlinesra eskuszom. HK-bol taiwanra repultem, egy 24 oras ebrenlet es 10 oras FRA-HKG ut utan. Ilyenkor goromba szoktam lenni. :-))) A Thai-on a sztyuvik a lelkuket kitettek, hogy jol erezzem magam, vegig mosolyogtak, magatol hozta a parnat-takarot, amikor latta hogy 3 mp mulva elalszom, amikor felebredtem szo nelkul hot-towel, udito es total ketsegbeesett arccal mondta, hogy mar nem tudja hozni a kajamat, mert mindjart leszallunk. Mindez teli gepen, turistan. Szoval Thai Airlines!!
Ez a mentalitas szerintem altalaban veve a balkani orszagokra igaz. Majusban Cairoban majdnem lekestuk a gepunket, mivel az utcaig allt a sor, ugyanis 3xor ellenoriznek mindent, es tetu lassu, raeros modon kezelik a csomagot, allitjak ki a beszallokartyat. Az Alitaliaval meg orakat kestunk Augusztusban(ebbol 1 ora a betonon acsorgas), mert valakinek osszekevertek a csomagjaikat es azok eltuntek.
Szinten Augusztusban a BA check-in pultnal LHR-en kozolte egy holgy velem, hogy en mar be vagyok a gepre checkkolva. Kerdeztem, hogy az, hogy lehet, mivel itt a friss sertetlen jegyem. Erre csak annyit mondott, hogy engem mar bizony valaki bechekkolt. Mikor felemeltem a hangom, akkor elkezdtek tobben foglalkozni az ugyemmel es kb 5 perc alatt megoldottak...
BA - tengerentúli járaton ébredés után/reggeli előtt érdeklődésemre közölték mufurc arccal, hogy no hot towel (ilyen nálunk nincs - hát nagy meglepetés volt...)
BKK-BP. viszonylatban maléves sztyuvi néni vitte a pálmát taplóságban :)
A British a kedvenc légitársaságom, és imádom a savanyú sztyuvikkal együtt. Igaz nekem nem a savanyúságok hanem a koruk és a kinézetük tűnt fel, de az ázsiai járataikon volt sok nagyon kellemes élményem.
Sztyuviügyben nálam a negatív rekordot a Lufi viszi, egyszer egy Bangkok-Frankfurt úton egy tenyeres-talpas fritz honleány kapcsán, akitől képletesen, a felszolgált dolgoktól pedig a valóságban hánytam. Aztán be is lázasodtam...
Igen.
Tegnap meg csődöt jelentett, az utasok ott álltak, külföldön tartózkodó gépeiket nem engedték felszállni, lefoglalás előtt állnak.
De ki fog mászni belőle.
Csak, aki éppen aznap utazott volna, kicsit ráfázott.
Holnap újra indul. És svájci módra fognak működni.
De jövőre úgy látom kicsit magasabb tarifákkal leszünk megáldva mindenhol.
Lehet, hogy egy kicsit off leszek, de asszem mégis idevág a téma, csak ellenkező előjellel.
Mi Lisszabonban maradtunk le többedmagunkkal a Swissair zürichi járatáról túlfoglalás miatt. A mi ügyünk szerencsésen végződött, még az aznap délutáni járatra kaptunk helyet, kb. 3/4 óra alatt el is intéztünk mindent, a Swissair gyönyörű kompenzációt fizetett plusz egy ebédre is meghívott. A pénz egyik felét ott Lisszabonban, a másikat itthon vettük fel. No problem, még elnézést is kértek.
Mint tudjuk, a Swissair is csőddel küszködik, ennek ellenére megtette, amit kellett.
Európa, 2001. - csak nem mindegy, hogy melyik fele!!
Privatizáció előtt és valószínűleg ezokból az ár leszorítását cvélzó szándékos káosz kellős közepén áll a görög nemzeti légitársaság, az Olypmic Airways (OA).
Görörországi nyaralásunkat majdnem sikerült elrontaniuk, okulásul teszem közzé a történteket.
Az internetes utazási fórumokon olvastam, hogy a görög szigetekre Athénból repülővel és hajóval nagyjából azonos áron lehet eljutni, ezért választottuk a Budapestről egyedül elérhető görög légitársaságot. Később kiderült, hogy hajóval a repülőjegy árának ötödéért utazhattunk volna, továbbá az OA mellett rendelkezésre áll többek között az Aegian és a Swissport légitársaság is.
Athénból Santorinira készültünk. Az OA pultja előtt kilométeres sor és nem nagyon halad. A gép indulásának időpontja egyre közelebb, ezért előre megyek és mutatom a jegyeket a kezelőnek, aki mosolyogva közli: csak nyugodtan ácsorogjunk, van még idő bőven. Sorra kerülünk, a bőröndünkre rányalják a cédulát, épp megkapnánk a beszállókártyát, amikor berobban egy nagyhangú lapaj német és közli, hogy Santorini. Erre a kisasszony leveteti a bőröndünkről a címkét, felveszi a németet, majd velünk közli, hogy nincs több hely a gépen, menjünk a következővel.
Mit tehetünk, meggyőzni nem hagyja magát, átvesszük a beszállókártyát a következő gépre, de nem akarom annyiban hagyni a dolgot, ezzel elveszítünk egy fél napot, legalább jegyzőkönyvezzük. A sztorit nem akarom leírni, hosszú viszont unalmas, a trehányság, a cinizmus, a fafejűség és a balkáni patkánymentalitás ecsetelése sem tenné érdekesebbé, a lényeg hogy a jegyzkőkönyvezést azzal tagadja meg a supervisor, hogy azt csak az athéni városi irodában végzik, fáradjak be oda, és a kezembe nyom egy cégespapírt az iroda címével. Tudja, hogy az út oda-vissza legalább másfél óra és ha nem akarok lemaradni a következő gépről is, akkor kihagyom.
Visszafelé másfél órával korábban kimegyünk a reptérre. A jegykezelő faarccal közli: nem tud mit kezdeni velünk, a foglalásunkat valaki törölte. Foglaljunk helyet és várjunk, hátha szerencsénk lesz.
Az volt a szerencsénk, hogy a korábbi gépről már- hasonló okok miatt - lemaradt néhány kanadai, akik ott ordítoztak, hogy lekésik a csatlakozást, ezért Athénból nagyobb gép jött értünk, és elvittek mindenkit, aki addig hoppon maradt. Volt ilyen legalább 30 utas!
Itthon megkíséreltük az ügyet tisztázni. A sztorit megírtam annak a jegyet értékesítő Chemol Travelnek, mellékelve az összes dokumentumot. Ők azt mondták, hogy az OA budapesti irodája fog válaszolni. Két hónapig nem történt semmi, mire az OA-nál érdeklődtem, ahol azt mondták: a Chemol Travelnek válaszoltak, méghozzá azt, hogy nem tehetnek semmit.
