Nem tudom, hogy a manócik szeretik-e az ájtatoskodáson kívül a nagytestű csótányokat is? Ha igen, szívesen felajánlanék néhányat ingyen (délamerikai halálfejes, 4-5 cm nagyságúak), cserébe ha láthatnám az akciót. Ez a csóti a legjobb eleségállatok közé tartozik, eredetileg sünnek tenyésztettem, de a vendéglátók óvatlansága miatt a tüskéshátú meglépett. Írjatok priviben: hajnaljanos {kukac} gmail {pont} hu {tehát nem com}
Debrecenben és környékén szeretnék érdeklődni imádkozó sáskák iránt. Mindig is szerettem volna magaménak tudni egy ilyen szép állatkát de nem nagyon találok a környéken. Úgy gondoltam ha valakinek túl sok kelt volna az elszállásoláshoz vagy csak egyszerűen szeretne eladni akkor én érdeklődnék felőle így hogyha valaki tud akkor szóljon legyenszíves.
Egy olyan kérdésem lenne felétek, hogy van valakinek orchidea imádkozó sáskája? És ha igen, mekkorák és mennyibe kerülnek? És esetleg jelentkezne olyan is, akinek van nem úgymond hagyományos imádkozó sáskája, hanem színben/alakban eltérő? Esetleg képet tudnának a jelentkezők mellékelni?
igen, valóság (habár elképzelhető, hogy az ön által említett photoshop programmal javítottak a kép minőségén, megjegyzem, erre a műveletre én is szoktam használni). Amennyiben a képen szereplő egyed színére vagy mintázatára kérdez rá, akkor a válasz: az L1-es nimfák megközelítően a képen bemutatott mintázattal és színezettel rendelkeznek. Az L2-es nimfák már közelítőleg sem így néznek ki.
Köszönöm válaszát. Azt tudom, hogy a Idolomantis diabolica egy létező faj, csak abban nem voltam biztos, hogy a képen bemutatott lény a valóság, vagy a képzelett szülötte. ( Ugye mindegyikőnk ismeri a Photoshop-ot...)
Az Idolomantis diabolica egy létező faj, és rendkívül impozáns megjelenése miatt közkedvelt a manókkal foglalkozó terraristák, rovarászok körében. Javaslom, hogy keressen rá a google segítségével! A képtalálatok között lesznek szép számmal olyanok, melyek méltán tudják visszaadni ennek a fajnak a lenyűgöző külsejét.
Magyarországon a természetben az ősszel elkészített petezárványokban telelnek át peteként ezek az állatok, és a hideg téli időszakot átvészelve, tavasszal folytatják a fejlődésüket. Mire kikelnek, elegendő mennyiségű és minőségű préda áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy életben maradjanak. Erre ilyenkor a kedvezőtlen hőmérséklet és a megfelelő préda hiányában semmi esélyük. Azt gyanítom, hogy az Ön által talált példány egy L1-es lárva lehet, egy rossz helyre elhelyezett vagy véletlenül behurcolt kokonból kikelő nimfák talán egyetlen túlélője. Mivel kint a természetben biztos halál válna most rá, én azt javasolnám, hogy próbálja meg felnevelni vagy adja oda valakinek, aki szívesen gondját viselni. Annak ellenére, hogy ennek az egyednek a természetes populáció szemponjából semmi jelentősége már. Ennek az az egyszerű oka, hogy mire a természetben rendesen kikelő fajtársai elérik az ivarérettséget, ez az egyed gyaníthatóan már nem fog élni, vagy annyira idős lesz már, hogy nem lesz képes szaporodni. Szóval hajrá! :) Én csak bátorítani tudom!
Nincs jó hírem... a petezárványból kikelő (azaz L1-es) Mantis religiosa lárvák (nimfák) felnevelése a megfelelő méretű rovartakarmány nélkül lehetetlen. Így a megfelelő mennyiségű muslica, esetleg különféle ugrovillások, vagy a szakkereskedésekben kapható L1-es házi tücsök nimfák jelenthetnek némi esélyt számukra. Én Budapesten élek, és (részben az állatkert jóvoltából) több kokonnyi M. religiosa nimfát nevelek jelenleg is, éppen amiatt, mert a lakásokba számdékosan vagy véletlenül behurcolt, esetleg a fogságban nevelt nőstény M. religiosák által készített kokonokból idő közben kikelő nimfákkal a legtöbb ember nehezen tud mit kezdeni. Ugyanakkor itt is meg kell említenem, hogy a magyarországon is honos M. religiosa védett faj, így a gyűjtésük és a tartásuk is illegális, és jogi szankciókkal jár. Erre ugyan a legritkább esetben kerül sor, de ennek ellenére érdemes ezzel is tisztában lenni :)
Én is segítséget szeretnék kérni, találtam egy imádkozó sáska petecsomót (meleg helyre rakta a nőstény), és épp most kelnek ki belőle a kis sáskák, van vagy 40 db. Tudna valaki segíteni, hogy mivel etethetem őket. Muslicatenyészetem nincs, tőzegmuslicát pedig a virágaimról nem tudok annyit fogni, amennyi kellene. Odakint már elpusztulnának, hiszen ilyenkor a peték szoktak áttelelni, és nem a kicsik. SOS! De bárkinek felajánlom őket, aki gondos gazdájuk lenne. Nekem nem nagyon van időm rájuk.
Remélem tud valaki tanáccsal segíteni! Az imént találtam az étkezőasztalon egy parányi imádkozó sáskát, nincs 1 cm... Ilyeneket csak a nyár elején szoktunk dajkálgatni, nem tudom hogy sikeredett neki most "születni"? Van valakinek ötlete mitévő legyek? Köszönöm! :)
Sziasztok! Nagyon nem értek a sáskákhoz, eddig csak sima imádkozó sáskám vol. Azt szeretném kérdezni, hogy ilen gyönyörűség is létezik, vagy ő csak a képzelet szülötte?
Idolomantis diabolica L1. De Ti biztosan láttátok már ezt a képet.
Hosszasan írtam, mire elszállt az egész, ezért csak röviden néhány kiigazítással élnék, ha megengeditek. A lisztbogár és a gyászbogár lárvája is kitűnően képes bábozódni, minden különösebb feltétel nélkül. A légy egyedfejlődése, akárcsak a többi rovaré (és minden más poikiloterm állaté) hőmérsékletfüggő, szóval hűtőszekrényben tárolva le lehet lassítani. A manók isznak, néhány extrém eset kivételével (pl. sivatagi fajok). Harmatképződés még a száraz füves területeinket is van. A manók nem csak élő táplálékot fogyasztanak. A fogóreflexet nem csak a vizuális inger válthatja ki, sőt a legkönnyebben a fogólábakon található mozgatható tüskékkel lehet kiváltani. Ezeknek külön beidegzése van ellentétben a merev tüskékkel, melyeknek kizárólag mechanikai szerepe van. A sérült, önálló táplálkozásra képtelen vagy abban akadályozott példányokat nem is érdemes élő prédával etetni. A legalkalmasabb erre a dekapitált préda. A prédából kiszivárgó hemolimfát a manó szájához nyomva, általában kiváltható a táplálkozás. A rovaroknál sérült végtagok regenerációjára csak vedlésről vedlésre van lehetőség. Tekintettel arra, hogy az említett példány már ivarérett, kizárólag hormon adagolásával lehetne vedlésre bírni, így a hiányzó, vagy sérült végtagjait nem fogja tudni regenerálni. A manók a szabad természetben is fogyasztanak növényi eredetű táplálékot, amit ugyanolyan hatásfokkal emésztenek, mint az állatit. Igaz ugyanakkor, hogy ezeket ritkán fogyasztják közvetlenül. A tartási hőmérsékletről: a 20-30 C fok túlságosan tág hőmérsékleti intervallum és hosszú távon egyetlen manó sem visel el ilyen mértékű ingadozást. Az alacsonyabb hőmérséklet nem kedvez az állat emésztési folyamatainak, ronta azok hatásfokát és olyan anaerob folyamatoknak kedvez, aminek általában az állatra nézve toxikus mellék- és végtermékei lehetnek. Ez különösen igaz akkor, ha ilyen gyakorisággal és mennyiségű prédával kívánjátok etetni, amit én nem javaslok. Egy ivarérett, felnőtt állatnak heti 1-2x elégséges enni adni a mennyiséget pedig az határozza meg, hogy hímről vagy nőstényről beszélünk ill. hogy a nőstény gravid-e. A gravid, tehát megtermékenyített nőstények lényegesen több táplálékot vesznek magukhoz, hiszen a nagy mennyiségű pete és a petezárvány anyagai is megkívánják ezt. Az állat élethosszát is befolyásolja az állat ivara: a nőstények lényegesen tovább élnek, mint a hímek. Ha nem táplálkozik, akkor a leghumánusabb módszert tudom javasolni az eutanáziához: a mélyhűtőt. Remélem, egy fogólábbal is képes lesz táplálkozni, és amennyiben nőstény, meglep benneteket cserébe a gondoskodásért néhány kokonnal. Ugyanakkor fontos megemlíteni itt is, hogy a Mantis religiosa, azaz a Magyarországon élő imádkozó sáska védett faj! További minden jót!
Sziasztok! A mediterrán területeken sem élnek hosszabb ideig a fogólábúak, csak itt nem peteként, hanem a petéből kikelő nimfaként telelnek át az állatok. Általánosságban elmondható, hogy azokon a területeken, ahol a tél enyhe, azaz a hőmérséklet + 10 C fok körül ingadozik, már lárvaként, míg azokon a területeken, ahol ennél tartósan jóval hidegebb van, peteként telelnek át.
Köszönöm, bár bevallom, sosem tartottam itthon imádkozó sáskát, ellenben a hazai rovarvilág annál jobban érdekelt, így sokuk életmódjának utánaolvasgattam, többek közt az imádkozónak is, ami egyébként az egyik kedvencem. :)
Az átteleltetéssel kapcsolatban: sajnos a legféltőbb gondoskodás mellett is el fog pusztulni, mivel ősszel úgymond "eljön az idejük". Páran már itt a topicban is próbálkoztak hasonlóval és hiába volt makkegészséges a sáska, tartották bent a szobai melegben, illetve etették akár csipeszből felkínált rovarral, mindig az volt a tapasztalat, hogy legkésőbb úgy szeptember vége-október eleje körül még a házban tartott példányok is elhaláloztak. Úgy néz ki, genetikailag ennyi időre vannak "szavatolva" és hiába vannak melegben, illetve kapnak enni rendszeresen, mégis meghalnak ősszel. Azt írták, hogy az utolsó napokban már a viselkedésük is megváltozott, nem fogadták el a felkínált ételt, maguktól sem vadászták le, illetve volt, hogy fekete elszíneződések jelentek meg rajtuk, ez náluk mind a vég jele. Egyébként igen, a szabad természetben a hazai imádkozók ősszel mind elpusztulnak, mivel felnőttként nem tudnak áttelelni, a lerakott peték vészelik át a hideg időt, amiből tavasszal kelnek ki a kis imádkozók és nyár végére/ősz elejére érik el végleges méretüket. A mediterrán fajok jó kérdés, bevallom, ezt nem igazán tudom, de ha ott mondjuk télen sincs hidegebb 10-20 foknál, akkor el tudom képzelni, hogy nem is telelnek át, hanem folyamatosan jön mindig egy új generáció, esetleg akár gyorsabban is, tehát az ottani fajok fejlődése nem tart közel egy évig, mint nálunk, mivel a meleg a legtöbb rovar fejlődését felgyorsítja. Ha viszont ott sem találnak táplálékot télen, vagy túl hideg van nekik, akkor valószínűleg ott is a petékkel való áttelelést választják. (Persze ha valamelyik topictárs erre jár, ezt a részét nyugodtan magyarázza el, ők a sok egzotikus faj tartása során gondolom jóval szakképzettebbek lettek ebben a témában. :))
És most a ti sáskátokról: ahogy írod, hogy találtál rá, leginkább olyan, mintha egy ragadozó támadta volna meg, de sikerült elmenekülnie előle, vagy sikeresen védekezett és esetleg a támadója feladta, hogy megegye, viszont ő közben így lesérült. Legalábbis valami ilyesmire tippelek. Mindenesetre, ha a melegben egészen magára talált, az jó jel, akkor talán még élni fog egy darabig, viszont a sérülései nem hiszem, hogy meggyógyulnak majd. Mivel mondod, hogy a lába és a fogólába is sérült, ezért nem vagyok biztos benne, hogy magától el tudná kapni a rovarokat, úgyhogy szerintem a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha vennétek valamelyik díszállatkereskedésben lisztbogár vagy gyászbogár lárvákat (a kettő szinte ugyanolyan, csak az utóbbi nagyobb és a rovarerő állatok táplálására használják őket hobbiállattartók és állatkerti gondozók) és csipesszel megpróbálnátok etetni. Ezt úgy kell, hogy a lárvát megfogjátok a csipesszel, majd a sáska felé nyújtjátok, ő pedig a fogólábával el fogja kapni a tekergőző lárvát. Ha látszik, hogy már stabilan tartja, akkor a csipesszel óvatosan el lehet engedni, mert innentől már magától is meg tudja enni. Ezekből úgy napi 2-3-at adjatok neki, szerintem az kb. reális mennyiség, tekintve, hogy pl. az állatkertben kb. egy nagyobb tücsköt kaptak egész napra és az is lehet, hogy nem minden nap etették őket, bár ilyen kérdésben a topictársak kisegíthetnek. XD Ha elvette az egyik lárvát, hagyjátok, hogy nyugodtan elfogyassza, majd ha már láthatóan végzett az egyikkel, akkor lehet neki adni egy újabbat. De látszódni is fog rajta, hogy kér-e még, vagy momentán nem érdekli több egyelőre, végülis el is lehet osztani és mondjuk reggel-délben-este kapja azt a hármat. XD (Azért is ajánlottam ezt a táplálékot, mert ugyan vannak egyéb eleségállatok is, de pl. a tücsök vagy csótány bonyolultabb, akár meg is rághatják a sáskádat, a légylárva pedig nem az igazi, kicsi és ráadásul ha rövid idő alatt nem használjátok fel mindet, elég hamar elkezdenek bebábozódni. A fenti lárvák viszont a lassú mászkáláson kívül mást nem csinálnak, az embernek is könnyű bánni velük és ezek tudtommal nem is bábozódnak be maguktól.) Persze megpróbálkozhattok a természetből is fogni neki rovarokat, de ez jóval megbízhatatlanabb módszer, ráadásul lehet, hogy épp egy másik védett fajt etettek meg vele, így ezt csak végszükség esetén ajánlom. Ami fontos, hogy csak élő eleséget fogyaszt (úgy vettem észre, hogy a mozgás látványára indul be nála a támadási ösztön), lehetőleg valami olyat adjatok neki, ami nem hosszabb, mint mondjuk a saját testmérete fele (ellenkező esetben valószínűleg nem megtámadni próbálja majd, hanem menekülni előle XD), illetve hogy rovarokon kívül ne nagyon etessétek semmi mással, mert nem tesz jót neki. Láttam olyan videókat, szövegeket, ahol azzal kérkedtek egyesek, hogy az ő sáskájuk megette a görögdinnyét, az eperdzsemet és hasonlókat, de egyrészt ez mindig kb. úgy nézett ki, hogy ők nyomták oda egészen a rágóihoz, ő meg reflexből kezdte rágni, másrészt máshol mondták is, hogy ez nem az igazi, egyrészt, mert nem növényi táplálékra van berendezkedve a szervezete, másrészt, mert pl. az eperdzsemben lévő cukor még fel is gyorsíthatja a folyamatait és pl. problémát okozhat a vedlésnél. (Ez utóbbit ennél kicsit szakszerűbben magyarázták, csak sajnos már nem emlékszem, régebben láttam.) Mondjuk a tiétek már nem fog vedleni, de akkor is maradjunk a rovartápláléknál, a természetben is azokat eszik. :)
A terráriumába rakhattok pár ágat, így azokon lóghat, már ha van még olyan állapotban, hogy van kedve mászkálni. Vizet külön nem kell neki adni, esetleg úgy 2-3 naponta egy kis vízpermetet bespriccelhettek neki a terráriumába, de igazából nem hiszem, hogy külön inna (max magáról lenyalogatja a vízpermetet XD), mivel a természetben is száraz, füves réteken él, valószínűleg a rovartáplálék megevésével nyert víz elegendő neki. (De itt szintén segíthetnek a topictársak, ha erre járnak, bár gondolom, fajonként is változó a vízigényük. :)) A szobahőmérséklet szerintem jó neki, szóval úgy 20-30 fok között, végülis kint is ilyen hőmérséklet van mostanság.
Hogy etikus-e mengmenteni, az jó kérdés. Szerintem ebben a helyzetben igen, mivel a leírásod alapján ilyen állapotban már nem tudna a természetben táplálkozni vagy szaporodni, viszont ha aránylag aktív, akkor úgy tűnik, nem szenved nagyon. Rehabilitálódni ugyan szerintem már nem fog (de egyébként most el is gondolkodtattál, hogy vajon ha egy rovar lesérül, meg tud-e úgy gyógyulni utólag, mint egy ember, ennek majd utána kell olvasnom! :)), viszont ha a fenti csipeszes módszerrel etetitek, még egy kis boldogságot csempészhettek öreg napjaiba, főleg, hogy írtad, hogy a kislányod is megkedvelte, így közben ő is tanulhat egy kis felelős állattartást és talán a természet is érdekelni kezdi. :) (Persze azért szerintem benne is tudatosítsd, hogy alapvetően nem fogunk be mindent a természetből, ez most egy kivételes "mentőakció" volt.) Csak készüljetek fel rá lelkiekben, hogy már nincs sok hátra neki, szóval ha ti is látjátok, hogy már egyáltalán nem akar enni, lelassul, vagy ilyesmi, amiket fentebb írtam a postom elején, akkor legjobb esetben is csak pár napja lesz hátra.
Én is kérnék tanácsot az imátkozó sáskával kapcsolatban, mert mintha jól felkészült lennél:)
Ma találtam az esőben- hidegben a kerti járdán fekve egy példányt, de felfedeztem, hogy él. Bevittem a lakásba és a melegben egész mozgékony lett, de kiderült, hogy az egyik fogója és az egyik hátsó lába sérült, valamint a szárnya is.
Nagyon megsajnáltam, gondoltam nem hagyhatom így sorsára, ráadásul a kislányom kifejezetten összebarátkozott vele.
Ha most kiteszem a szűrét ezekszerint biztosan elpusztul.
A kérdésem, hogy szerinted képes e rendbejönni és áttelelni? Képes e így elkapni a számára felkínált rovarokat, vagy csak meghosszabbítom a szenvedését? ...és egyáltalán etikus e megpróbálkozni a rehabilitációjával?
Szeptemberben mindegyik elpusztul, vagy vannak áttelelő példányok? Mediterrán területeken mi a helyzet velük télen?
Mivel a természetből fogtad be (amit egyébként nem helyeslek, lévén védett fajról beszélünk), nem tudhatjuk, hogy előtte már párosodott-e. (Tényleg, a társa azonos fajú volt vele?) Ez azért lenne fontos, mert a terméketlen nőstények is raknak le kokonokat, de azokból a petékből nem kel ki semmi. Ha viszont feltesszük, hogy termékenyek a peték, akkor van egy újabb probléma: a természetben a pete telel át, vagyis a kicsik leghamarabb április-május körül kelnek majd ki. Emiatt találni kell nekik egy olyan helyet, ahol a hőmérséklet megegyezik a kinti külsővel (ha a hetediken laksz, max az erkélyt tudom ajánlani így hirtelen, vagy ha van garázsod, amit nem fűtesz), mivel ha a szobában maradnak, a meleg hatására hamarabb fognak kikelni és problémás lesz az etetésük/elhelyezésük, de még ha sikerül is őket tavaszig életben tartani és utána elengeded őket, valószínűleg nem találnak majd párt, mivel ők már akkor felnőttek vagy majdnem-felnőttek lesznek, amikor társaik a természetben még épp csak kikeltek a petékből. Valamint ahogy nőnek, az első pár vedlés után egymást is zsákmánynak tekintik majd, ezért kb. mindegyiknek külön terrárium kellene. Szóval ha rám hallgatsz, kirakod a petekokont terráriumostól az erkélyre és majd ha május körül kikeltek a kicsik, szabadon engeded őket egy füves mezőn. A petekokont szerintem ne vedd le, sokkal jobb, ha oda van ragasztva, akkor stabil és olyan a felépítése is, hogy az a része van felül, ahonnan a kicsik fognak majd kikelni. Az anyuka is bent maradhat a terráriumban, szeptember körül szoktak a természetben is elhalálozni, szóval neki már amúgy sincs sok hátra, így nem kell attól tartani, hogy esetleg megenné a kikelő kicsiket.
Sziasztok! Pár hete a lakásomban találtam egy imádkozó sáskát. Mivel a hetediken lakom, nem akartam kidobni az ablakon, üvegbe tettem. Megkedveltem, "jóban lettünk" :) Kapott egy új terráriumot, rendszeresen etetem állatkereskedésben kapható tücsökkel. Kapott egy társat is, egy másik, de kisebb imádkozó sáskát, csak egy pillanatra nem figyeltem, és megette :(
Ma reggel különös dologra lettem figyelmes. kb 2 cm nagyságó fehér gumó jelent meg a terrárium aljához tapadva. Petét rakott Malmonka??? Mit tegyek vele? Vegyem ki, és rakjam át egy másik lakóhelyre, amíg kikelnek? A legjobbat szeretném neki/nekik, kérlek tapasztalt sáskatartók adjatok tanácsot! Köszönöm :)
Szevasztok! Még nem keltek ki a kicsik a kokonból, anyut pedig áttelepítettem. Viszont most el kell utaznom külföldre 5 napra. HOgyan tudnám biztosítani, hogy ha esetleg kikelnek, ne haljanak éhen? A nagyokkal ilyen gond nincs, mert berakok nekik 2 adag eleségállatot és azzal elvannak (valóban csak annyit esznek,amennyire szükségük van és csak akkor ,mikor éhesek).
Szevasztok! A Hiredulám ma reggel meglepett egy kokonnal, amit a terrárium felső rácsára sikerült telepítenie. MI tévő legyek? Le lehet azt szedni? Vagy ott kéne kikelniük és a mamit kitelepíteni egy másik terráriumba? üdv!
sziasztok van egy blogom : http://mantis-religiosa18.blogspot.hu/ nem lett valami jó az ilyenekben béna vagyok de szeretnék minnél többet tudni a sáskákról lécci segítsetek irjatok roluk valamit. köszi
Botsásákákkal már nem nagyon foglalkozom, mert nehezen tudom a tápnövényt biztosítani.
Hymenopus coronatus mézbe mártott eleségéről még én sem hallottam :) Nem lehet, hogy inkább valami virágporos, tejporos, gyümölcscukros keverék volt a legyek felhízlalására?
Amikor H. coronatust tartottam, akkor én nem adtam sem csótáynt, sem tücsköt, kizárólag muslincát, később legyet. A terráriumot meg addig nem nyitogattam, amíg meg nem ették, így nem repültek ki :)
Tücsökkel és kis csótánnyal etetem. A röpképtelen légy túl kics, a röpképes kirepül a terráriumból (ha kinyitom). Gyászbogárlárva meg lefúrja magát az aljzatba. Amúgy napközben evett, de azt is odafenn. Talán lepke lenne a legjobb. A csipeszes etetést nem kultiválja. Lehet azért, mert az állatkertben mindig vadászott...
Hát ilyet még életemben nem hallottam :) Kicsit szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban... Nem javaslom, hogy közvetlenül vedlés után etesd a manóidat, mert a rovarok a tápcsatorna elős szakaszát bélelő kitinréteget is levedlik, és amíg az új réteg meg nem szilárdul rendesen, eléggé sérülékeny. Ezen kívül nem tanácsos takarmányállatot bent hagyni náluk, mert a frissen vedlő egyedeket könnyen megrághatják, de éjszaka is esélyes ez a dolog. (bár nem írtam, milyen eleségállatról van szó...)
