Ez az árvíz betett most a bőgésnek(és nekem), úgy tűnik, hogy itt vége a szokásos menetrendnek.
Utóbőgésre lehet, hogy sor kerülhet még, de ez most teljes leállást okoz a víz elől menekülőknél, nagyon megzavarta őket. Messzebb az alföldi részeken ahol nem volt víz, az ott élőknél tart még a bőgés. Jellemző amúgy is, hogy a java itt három hétre tehető. Ez letelt, persze azért kicsit tartana még. Korábban, 2018. okt. 17-én ugyan még láttam a szándékot és hallottam is őket, amit ez a kép is jól mutat.
A pillanat sajnos akkor sem lett meg, igaz ebben az esetben is - mivel "pikk-pakk" történik - nagyon ébernek kell lennie a kamerásnak. :). De láttam.
Jobban kedvelem ezeket az erdei képeket, mint a lenyírt réten való sokadik ábrázolást. De sajnos a fények nem voltak veled. Napos időben ilyenkor tarka minden a fák alatt, zavaros lesz tőle a fotó. Kivételesen jobb egy szép, természetes növényzetű erdei tisztás. Az élmény persze azért így is lehet jó.
Ja, a dagonyák is jók lehetnek, persze főleg olyan területen, ahol nincs belőle sok. Mert minél kevesebb, annál valószínűbb, hogy ott el lehet csípni valamit. A megszokás nagy úr az állatoknál is, a kedvelt helyeikre visszajárnak. Persze csak akkor, ha nem zavarták meg ott korábban őket. Másképp valóban már csak sötétben vagy legalábbis kevés fénynél mozdulnak.
Jó ez a bika, egyszer elém is kerülhetne egy ilyen. A bőgés vége felé egyre fáradtabbak, figyelmetlenebbek, ezért könnyebb belopni őket. Csak sajnos egyre kevésbé mutatnak érdekes viselkedést. Lassan megszűnnek a verekedések, a bozótcsapkodás, majd a bőgés is alábbhagy. Helyette sok fekvés, olykor dagonyázás, pihenés. Amikor aztán a bikák is elkezdenek legelészni, akkor már nagyjából vége is az izgalmasabb dolgoknak. Ezekből kell valamit fotóilag kihozni, ha lehet.
Szinte bárhol lemehetnek a vízhez, de a bentről lefutó vadkerítések adhatnak némi kiszámíthatóságot.
Azért érdemes a dagonyákat is figyelni, mert nem mindenhol tetszik nekik az iszap. Megvannak a jó helyek, ahol szívesebben hemperegnek a fekete szutyokban.
Igen, ahol sok lehetőségük van inni és dagonyázni, ott nehezebb lehet elkapni őket. Itt inkább az átkelőhelyek lehetnek talán kiszámíthatóbbak. Mert mindenhol azért gondolom nem közlekednek, illetve vannak kedvelt helyeik. Erdők melletti jó legelők is gyakori előfordulási helyeik. Oké, az vízről nem igazán fotózható. De valamiért-valamit. Alkalmazkodni kell a fényképezni kívánt fajhoz, másképp nem lesz eredmény.
A konkrét hely ismerete nélkül nehéz biztosat mondani, de valószínűleg nem elég nyugodt a környék. Persze az időjárás is nagymértékben befolyásolja a vadmozgást. A kánikulában láttam délelőtt is vaddisznókat a víznél, legkésőbb 10 ó körül. Meg is lepődtem rajta, már éppen összepakoltam. Őzek és dámok kb. 16 ó után szinte bármikor jöhetnek, bár inkább csak a nőivarúak. A bakok, bikák jobbára csak napnyugta felé. Ha viszont borús az égbolt, hamarabb mozdulnak. A gímek ugyanez, félősebb, mint pl. a dám. Legkedvezőbb időjárás a fátyolfelhős ég, mérsékelt erősségű, de stabil irányú szél. Szóval jópár feltétel egyidőbeni egyezése is kell a sikerhez. Pár alkalmat azért érdemes rászánni, de ha nekem 3-4 alkalom után semmi, akkor változtatok. Ha viszont már a folyamatosan kintlévő vadkamerán sincs jó mozgás, akkor kár az energiáért. A hetek során azonban még egy ilyen helyen is lehet változás.
Errefelé annyiban más a helyzet, hogy a holtágak mindenhol biztosítanak dagonyázási, ivási lehetőséget. Zöld táplálék annyi van, hogy körbe ehetik magukat bárhol az év nagy részében. A számukra jó erdőrészletek - ha nem volt irtás -, akkor évről-évre ugyan azok, bőgéskor a legtöbb ott szeret tartózkodni. Amúgy nagy területen mozoghatnak, bár általában ragaszkodnak a megszokott részekhez.
Vízről nem lehet válogatni, ami jön abból kell kihozni a legjobbat. A tehén hívása csak rövid időre korlátozódik, megpillantani leginkább szerencse kérdése és nagyon nehéz kicselezni, hamar észrevesz. Bikát több helyen is érdemes hívni, ilyenkor sokat látni/hallani, de jól fotózni azt sem lehet mindig.
Ma kimentem a mentett oldali erdőbe, de elkéshettem, mert sok nyomot láttam, melyek egy irányba vezettek a víztől távolodva. Megelőztek. Hiába próbáltam, messzire mehettek, bőgés sem volt ezen a részen egészen estig.
Tettem ki vadkamerát. A gímek napkelte előtt és napnyugta után jelennek meg ( van hogy két hétig semmi ), napközben ritkán és nincs rendszer. Dámok éjjel is nappal is változó időpont. A vaddisznó az igen kiszámítható csak éjjel.
Azért annyira nem, de hosszú távon - a nagy számok törvénye alapján - eredményesebb, mint pl. cserkelve utánuk menni. Egy sűrűn látogatott ivóhelynél pl. csak az a kérdés, hogy napnyugta előtt mikor érnek oda, és elég lesz-e a fény a fotózáshoz. Sok megfigyelés kell előtte és sok türelem közben, a helyes következtetések levonása, ha későn jönnek. Aztán amit nem lehet sehogy sem kikerülni, a váratlan, előre ki nem számítható zavarás. Ember, vagy más állatok, mindegy, de borul a napirend. De, ha minden klappol, akár 30-40 m- ről is fotózhatóak.
Ma hajnalban északnak indultam. Hihetetlen, síri csend fogadott. Szeptember 19. Kiszórtam az ajándékom 😉, fél táska hullott almát és ha már ott vagyok leülök ...
... hangtalanul követett egy borjas tehenet a domboldalban. Lejött inni a forráshoz majd fojtatta az üldözés
Vadász ismerősöm tegnap este volt kint, úgy nyilatkozott hogy még tücsök is hallgatott.
Persze, mindenki úgy csinálja, ahogy a legjobbnak gondolja, és örömet okoz, ha így sikere van. Csak oda akartam kilyukadni, hogy a fotósok szinte kivétel nélkül a bikát keresik, holott nem biztos, hogy úgy bejön a számítás. Ahova járnak a tehenek, ott érdemes inkább próbálkozni. Ha egy-egy jó váltót, ivó és táplálkozóhelyet rendszeresen használnak, ott szinte garantált, hogy a számukra kedvező időben megjelennek. Csak jó leshelyet kell választani az aktuális légmozgás figyelembe vételével és készülhetnek a fotók. ;)
Különben meg most az árhullámmal nem jönnek át nagyobb számban a mentett oldalra?
Nehezen hagyom el a vizet több okból is. Most csak a legfontosabbat említem: Errefelé a sűrűben nehéz tisztán megfotózni bármit.
Ezért ritkán szállok ki a partra, mert nincs sok értelme (most megteszem, mert kénytelen vagyok).
Az említett eset talán 10 napja volt délelőtti időszakban és akkor még nagyon meleg volt. Ez pihenő idő, 7-től nem bőgnek.
13 óra után kezdik maguktól, addig síri csend van. Persze én nem nyugszom és nagy területet bejárva(evezve) keresem őket, amire azért néha van válasz. Így óvatoskodok a közelükbe és próbálom kicsalni az átláthatatlan sűrűből a jó fotó reményében. Ez nagyon bevált nekem, szinte az összes képem így születik, akár délelőtt is. A tehenek szintén pihennek vagy esznek. Nyugi van ilyenkor, csak nálam nem.
Ez a mozdul, vagy nem mozdul, alapvetően az határozza meg, hogy vannak-e a közelében tehenek, főleg olyanok, amelyek éppen ivarzanak. Csapatbika nem igen hagyja ott a rudliját egy ,,másik bika" hőbörgése miatt. Sőt, inkább gyakran csendben kivár, legfeljebb mordul egyet-egyet. A bőgés előre haladtával persze a helyzet napról-napra folyamatosan változik. Fogynak a folyató tehenek, egyre több a vadászat miatt kieső öreg csapatbika, ezért a fiatalabb (középkorú, 7-9 éves) korosztály is esélyhez jut. Megnövekszik a kereső bikák száma, melyek között vannak azért fotós szemmel jók is. De szerintem elsősorban a tehéncsapatok mozgását érdemes figyelni, mert ahol ezek vannak, ott biztos, hogy van jó bika is!
Volt olyan esetem, hogy közel egy órát állt egyhelyben, mozdulatlan velem szemben és felém figyelt. Csak halk hangokat adott(nem bőgött pedig nagy bika volt és szeptember), én ültem, így kivártam mi lesz. Elment kép nélkül. Sokat fekszenek, ácsorognak. Most történt, hogy evezgettem és megéreztem a szagát a pagonyban, megálltam és rábőgtem. Válaszolt, de nem állt fel, majd két óra múlva mikor visszafelé eveztem ismét bőgtem egyet, megint reagált, de nem mozdult. Otthagytam, de van, hogy azonnal megindul, olykor futva.
20 percig szórakozott velem az erdőben. Bőgött rendesen, de csak részleteket láttam belőle ( közben egy görény is megjelent közöttünk, megnéztük mind ketten ). A bika megállt, csend. Ebből váltás lesz. Talán 2 másodperccel hamarabb értem ki.
Érdekes a bőgés idejének területenkénti megoszlása. Délről észak felé halad. Az én egytekervényes agyamnak pont a fordítottja lenne értelme. A szarvasok biztos tudják.
aztán itt bőgtek egész nap ( ha nézel akkor nem ), ez volt a ritkás. Számomra megközelíthetetlenek voltak. Betartották az 50-100 métert, pontosan tudták minden pillanatban hol tartózkodok. Sokszor öt bika gyűlt körém és szidalmazott.