Hamvas Bélát olvasók figyelmébe ajánlom Kozma Szilárd író, asztrológus, metafizikus munkásságát. Kozma Szilárd asztrológiai gyakorlati megfigyelésével sok komoly, létfontosságú metafizikai kérdésre választ talált, s elindult a boldogság realizálásának küzdelmes útján.
Kozma Szilárd az ősteremtésről, annak okáról és mikéntjéről, egyetemes létről, egyéni rendeltetésről, karmáról, általános életfeladatokról beszél.
"ahhoz hogy az ember erkölcsös legyen, még misztérium, és vallásos hit sem kell. "
Ez így van :) Legtöbbször pont az ellenkezőjét látni a vallással kapcsolatban ;)
A tudat szerkezetében beállt változásról ír Hamvas. A legkisebb építő változások
is lehetnek ezek: öröm, boldogság, szeretet...
Ha ez tudatosulna bennünk, hogy percről-percre ön-mag-unk ellen dolgozunk legtöbbször (harag, irigység, kicsinyesség, stb.) és negatívan formáljuk a tudatszerkezetünket, (mérgezve a környezetet is!) belátnánk, hogy ez fordítva is igaz!
Fénnyel, melegséggel, átjárhatjuk, meggyógyíthatjuk belső állapotunkat,
hangulatunkat, felemelhetjük magunkat. És mást is. A szeretben kitágulunk, ami nem az, abban beszűkülünk.
„A tudat szerkezetének megváltoztatása nem ismerettől és nem tanultságtól függ. Ismeretek halmozásához és tanuláshoz tehetség kell, tehetséggel pedig csak a kivételes individuum rendelkezik. Az ismeret egyébként sem vezet sehová, bármilyen nagy legyen, sőt minél nagyobb, annál kevésbé. Ezért lehet valaki rendkívüli ismeretekkel rendkívül alacsonyrendű. Az ismeretnek bármilyen és bármennyi legyen is, a tudatra átalakító hatása nincs. A realizálás hasonlít a morálhoz, mert ahhoz, hogy valaki erkölcsösen éljen, nem ismeretekre van szüksége, hanem elhatározásra. Az ismeret kivételes és egyéni, a morál egyetemes és mindenkire kötelező.”
„A tudat szerkezetének megváltoztatása architekturális kérdés is. Mert annak, ami szabályos, feltétlen hatalma van a rendetlenség fölött. Ezen alapszik a görög orpheuszi hagyomány. Ez a művészet legfőbb elve. Ez a szépség értelme.”
És erről szól a megVALÓSítás, a belső-vallások, a misztériumok, stb.
Egyik kedvencem, nagyon kössz! :) De rég olvastam Hamvast...
"Hidd el, kedvesem, húsz évnél hosszabb ideig a föld minden sarkát felforgattam, hogy Istent megtaláljam. Tu ne me chercherais pas, si tu ne me possedais, mondja Pascal: nem keresnél engem, ha nem lennék benned. Létemnek egyedüli értelme volt, megtalálni őt. Kerestem filozófiában, bölcsességben, művészetben, mitológiában, kerestem szerelemben, természetben, aszkézisben és nem vettem észre, hogy itt van a szívemben. Ő. Istenek sokan vannak, Isten csak egy. Miért volt fontos nekem mindig a vallás? Miért nem volt fontosabb Ő? S ha már megtaláltam, nem mindegy nekem, hogy milyen szavakkal beszélek hozzá, ha Neki mindegy? Mert Ő nem a szavakat hallja, hanem a szíveket."
A humor az utolsó fátyol. Levethető? Igen, de nem ajánlatos. Az egyetlen helyes, ha az ember leborul előtte és imádja, és azt mondja: Sajnos túl bölcs vagyok ahhoz, hogy szépségedet megérintsem. A humor az utolsó maszk. A humor a tragédiánál mélyebb. Ahogy a bolond mélyebb, mint a bölcs.
Hamvas Béla Karnevál
Ha az inka mitológiát olvasom egész nap és ehhez még rossz kedvem is van, akkor háromfejű tüskés kilgyószörnyetegnek képzelem az Istent. Vagy minimum álnok szervkereskedőnek, aki emberi szivekkel tartja fenn valamelyik létformáját. esetleg egyszer szüksége volt szervátültetésre és akkor kellett az emberanyag azóta elrepült és csak buta vallási szokásként maradt fenn a balga emberek képzeletében, hogy az istennek szervet kell áldozni, mert az jó. Ha a magyar népmeséket olvasom akkor lyányrabló sárkánynak képzelem egy pillanatig. Ha az evangéliumokat akkor már megkomolyodott bölcsnek, aki átgondolta mit kéne az emberek nek mondania és aki egész jó útmutatásokat ad arról hogyan képzelegjünk, illetve ne képzeleghünk és főleg ne fessük le, ne készítsünk róla szobrokat, ne ábrázoljuk. Ha a scientológiai fórumokat olvasom akkor csupán emberi gondolkodásunkra, gyakorlatozásra van szükség és sorolhatnám mennyiféle képzet létezhet egy emberben. Ja, még kifelejtettem a hermetikus tudás letéteményeseit akik a tuti módszert ajánlják, mesterről tanítványra történő okosítást.
Elsősorban ezt a vallásos, főként a dogmatikus hitre, mint képzelgésre értem.
Ha valaki kizárólag egyetlen vallási felekezet hitelveit fogadja el mint abszolút igazságot és ehhez alakítja a gondolkodását.
Például katolikusként hisz olyan vallási képzetben, képzet mert nagy valószínűséggel egy történelmileg kialakult, emberi csinálmány, gondolmány mint például a purgatórium léte, a halottakért való misézés hasznossága.
Ami megnyugtató képzet, de talán mégsem igaz.
Bár nem tudhatjuk, lehet mégis véletlenül ráéreztek volna olyan szellemi igazságra amiről eddig még nem tudunk és valóban működő dolog.
Egyszer csak találnak ősi, 60 000 éves szent iratokat, a leges legkorábbiakat és kiderül, hogy valóban így van a túlvilági élet elrendezve. :-)
Gyakorlatilag az Istenről való minden gondolkodásom a benne való hitem képzelgés.
Szórakoztató, mert olyan Istent képzelek magamnak amilyet csak akarok, gonoszat vagy jót, mindenhatót vagy a jövőből jött ufókat. Bármilyet.
Számomra nincs különbség, hangulattól, életkortól függően mindig más Istent képzelek el. Tehát mindvégig hamis képzetekben vagyok.
De ezt tudom legalább és nem hiszek már egyetlen ideológia vagy dogma igazságában sem.
Tehát lehet különbség, ha csak intuitíve, véletlenül mint vak tyúk rátalálok valami igazra, helyesen ítélem meg, értem meg. Erre is van esélyem, annyi kb. mint a lottó ötösre.
Nekem az volt a segítség, hogy szándékos az összezavarás, hogy az ember a könv elolvasása közben a fixációtól megszabaduljon, és hogy bármennyire is érthetetlennek, élrtelmetlennek tűnik, végig kell olvasni a könyvet. Amelyben egyébként a kusza történetszálak között csodás részek vannak elhelyezve időnként.
