Mi az, amikor a matematika és a tánc találkozik? Logikus, ez a Véletlen.
A Véletlenben két világ kerül egymás mellé a táncszínpadon, a tudományé és a táncé. Egy tudós a véletlenről tart tudományos ismeretterjesztő előadást, a háta mögött pedig egy táncelőadás zajlik, amelynek szervező elve a véletlen. A játékos-humoros előadás mindkét agyféltekét megmozgatja: a néző, ha jól figyel, lépten-nyomon rejtett szabályokat és logikai fejtörőket fedezhet fel. A produkció különlegessége, hogy Mérő László matematikus, publicista szereplésével kerül színpadra. A Tünet Együttes egyik legnépszerűbb darabja 2002-es bemutatója óta nemcsak színházakban szerepel töretlen sikerrel, de interdiszciplináris jellegéből adódóan tudományos fórumoknak is gyakori meghívottja. A 2002 óta nagy sikerrel játszott darab 2010 októberében fiatal táncosok előadásában került felújításra. Az előadás meghívást kapott rangos magyar és külföldi fesztiválokra, járt Sepsiszentgyörgyön, Grazban, Szabadkán és Kassán.
2012. május 2-3. (szerda-csütörtök) 20:00 MU Színház (XI. ker. Kőrösy József u. 17.)
A Véletlen egy ragyogó egyetemi előadás és egy ragyogó táncjáték intarziája
(Halász Tamás, Balkon)
Ma láttam először! Fantasztikus! Egész este ezen agyalok. Csak így tovább! (Andrea, Facebook)
Videó:
Rendező: Szabó Réka Előadó: Mérő László Táncosok: Cuhorka Emese, Emődi Lilla, Huzella Júlia, Szász Dániel, Vadas Zsófia Tamara, Varga Csaba Zene: Márkos Albert Fény, hang: Payer Ferenc Kosztüm: Pillangó
Nem ez a baj, felolem Meronek ebben az ugyben akar igaza is lehet. A baj az, hogy ez a sokadik eset, amikor Merot kiigazitjak, kiderul, hogy amit leirt, egyaltalan nem ugy van. Mero feluletes, olvasgat ezt-azt, lelkesen meselgeti, es amit mond, nincs ugy. Emlekezz: alapvetoen rosszul mondta el az urban legend fogalmat, hibasan irta le, mi a Poincare-sejtes, stb, stb.
Azt mas csak mellekesen jegyzem meg, mint nem igazan fontos tenyt, hogy nagykepu, el van telve onnon zsenialitasaval, lasd pl itt: Barátnőm zeneakadémista volt, és nagyon nem hitt ezekben a magyarázatokban. A Felszállott a páváról persze ő is tudta, hogy nem népdal, hanem műdal, de ezt a zenéje alapján tudta. Csodálkozott is, miért vágom rá ennyire biztosan, hogy az nem népdal, amikor a zenéhez nagyjából analfabéta vagyok. Így merült fel egy játék: próbáljuk ki, mennyire értünk egyet abban, hogy mi népdal és mi nem. A lány kihozott a Zeneakadémia könyvtárából egy vaskos kötetet, amelyben vegyesen voltak népdalok és műdalok, és nem volt odaírva, melyik mi. Lássuk, ki mit mond róluk. Én csak a szöveget nézem (a kotta úgysem sokat mondana nekem), ő csak a kottát, a szöveg jelentőségében úgysem hisz. Közel kilencven százalékban egyetértettünk az ítéleteinkben, amelyeket egymástól függetlenül írtunk le egy lapra. Ilyen szintű egyetértés a pszichológiában rendkívül ritka, ez lényegében azt jelenti, hogy más módon ugyan, de ugyanarról a dologról beszélünk. Sőt, még amiben nem értettünk egyet, és elkezdtünk vitatkozni, ott is értek mindkettőnket meglepetések. Az egyik dal esetében például kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ennek muszáj népdalnak lennie, ilyen szép, letisztult erotikus képet egy ember nem tud alkotni. Ő váltig állította, hogy ilyenfajta népdal nincs. Egyszerre csak a fejéhez kapott: de, van. Sőt, annak idején jól össze is szólalkozott a tanárával, aki említett egy népdaltípust, amelyre csak egyetlenegy példát tudott mutatni. A lány belekötött: hogy lehet egy típus az, amire csak egy példa van? A tanár azonban ragaszkodott hozzá, hogy márpedig ez egy önálló típus, nem hatotta meg a lány logikai érve. Most, évekkel később derült ki, hogy a tanárnak igaza volt: íme a második példa erre a típusra.
Szvsz nem. Nincsen lealdozoban a hipotezis alapu megismeres, csak egyre jobban automatizalhato. A jelenlegi statisztikai tanulo rendszerek pont hogy hipoteziseket allitanak fel, es azok kozul statisztikai modszerekkel valasztjak ki a legjobba(ka)t.
Szerintem törvényszerű és hasznos volt előretörnie egy ilyen pragmatikus/hatékony irányzatnak, ahol a tények és az adatok a 'királyok', ahol a modellek minőségét egzaktul mérik; a cigifüstben filozofálgató stílus ellenében, amely sok területen túlságosan elburjánzott.
Ezzel együtt szerintem az ilyen cikkek már átestek a ló túlsó oldalára, és már hype-olnak; a világ meg mint minden hype esetében valamilyen arany középutat fog találni, beépítve magába valamit a hype-olt dolog tartalmából is...
Páva ügyben tanácstalan vagyok (műdal-e, vagy nem), de a népdalok jelentős részének erotikus tartalma elég kétségtelen. Ráadásul többszörös szűrőn keresztül mentek át, már a gyűjtők is sokszor finomítottak a szövegen*, meg válogattak, és még így is olyanokat tanítunk a gyerekeknek, hogy "Csipkefa bimbója" meg "A malomnak nincsen köve", mint legszolídabbak, remélve, hogy a gyerekek nem értik meg, miről van szó.
Énekeltem én olyanokat kórusban, hogy "Széna, szalma, zabasztag / Sári, Pisti itt laktak " és hasonló nyalánkságokat...
Persze nem minden népdalra igaz, vannak kesergő, bujdosó nóták (bár ezek egy része is azért kesereg, mert a szerető elhagyott, távol van, vagy nincs a tömlöcben -- szóval nincs kivel...)
*
- de én csak afféle disznó nótákat tudok
- nem baj, énekelje csak úgy, hogy hm-hm, ahol disznó
A szakértők szerint a szakértelem feleslegesé válik, és elönt bennünket a statisztika, ha hagyjuk magunkat. Én már minden efféle mögött túlhajtott liberalizmust sejtek.
Nem vagyok tánctanár, csak zenetörténész, de Mérő László "Ártatlan népdalok" című írásában kifejtett nézetét a népdalok erotikus tartalmáról kételkedéssel olvasom. Igaz, a dalok szövegéhez nem értek, a zenei értékelést azonban magától Kodálytól tanultam. Mérő Lászlóbátran bevallja, hogy nem ért a zenéhez, de zeneakadémista barátnőjét hívta segítségül, hogy a népdal-nem-népdal kérdésében segítségére legyen. Hát nem jó segítséget hívott, mert barátnője a Felszállott a páváról megerősítette az ő hitét, hogy az műdal volna.
Pedig a dal ("Röpülj páva, röpülj, Vármegyeházára" szöveggel) bizony népdal, Seemayer Vilmos gyűjtötte 1935-ben a Somogy megyei Surd községben, egy évvel később Bartók Béla jegyezte le és vette bele gyűjteményébe (Bartók: Magyar népdalok. Egyetemes gyűjtemény I. kötet, 75a, 75b).
És hogy ez a dal nem áll egyedül, hanem típus, azt a rákövetkező 75c, 75d számú Lajtha-féle dallamok is bizonyítják, sőt még erősebben a "Romlott testem a bokorba" kezdetű népdal, melyet Bartók Béla gyűjtött 1907-ben Csíkrákoson (A magyar népdal, 1924, 21. sz.).
Jó lenne még tudni, hogy mi az a "vaskos kötet a Zeneakadémia könyvtárából, melyben vegyesen vannak népdalok és műdalok". Én magam több mint negyven évig voltam vezetője annak a könyvtárnak, de ilyen kötettel nem találkoztam.
a végtelen rekurzióval leginkább akkor van baj, ha önhivatkozás van benne.
Nem ertem, hogy mire gondolsz. Adnal peldat vegtelen rek-re, amivel az onhivatkozasa miatt baj van, de veges rek eseten meg hasonlo onhivatkozasok gond nelkul mennek?
Sejtem mi lehetett a felreertes oka. A '*' karaktert en szorzasnak ertettem (a szamitastechnikaban ez a standard jele) te pedig valoszinuleg hatvanyozasnak. (Aminek a szamitastechnikaban a '^' karakter a standard jele.)
Közben visszaolvastam és láttam, hogy a szóban forgó f(x) az egész számok halmazán van értelmezve. Előző beírásom lényegén ez nem változtat, csak a példákat kellene kicserélnem.
is egy valid egyenlet, ugyanugy, mint az enyemeim, sot pont egyetlen fuggveny illik ra.:)"
Ez tévedés, mármint az, hogy csak egy megoldása van ennek az egyenletnek. Mert végtelen sok megoldása van. Először is megoldása az f(x) := 0 konstans függvény. Aztán megoldása az f(x) := 1 konstans függvény. Több folytonos megoldás nincs, de tekintsük a nemfolytonos eseteket: Legyen f(x) := 0, ha x<=0 és f(x):=1, ha x>0. Ez is megoldás. Legyen f(x) := 0, ha x egész szám és f(x):=1, ha nem. Vagy legyen f(x) := 0, ha x racionális szám f(x):=1, ha irracionális. Tehát minden olyan f(x) függvény, amelynek értékkészletében csak 0 és 1 szerepel: megoldás.
"Vannak manapság ilyen állítások, mint például az, hogy az evolúció koncepciója érvényes lehet a biológián kívül is."
Elgondolkoztató az, hogy a szoftver-fejlesztés módszertana az élőlények fejlődését követi és egy mai modern szoftver struktúrája megegyezik egy soksejtű (nem a legegyszerőbbek) felépítésével.
