Mivel egyik nagyanyám alföldi származású volt, magával hozta a krumplistarhonya/pásztortarhonya/slambuc készítésének szokását.
Nem szállok vitába azokkal, akik azt állítják, hogy bográcsban az igazi, elvégre az az autentikus készítés. Csak egy kis konyhában túl macerás.
Saját (genetikailag módosított) változat, ami közönséges körülmények között is használható:
Zsiradékban aranysárgára pirítok 1/2 kg tarhonyát. Pirospaprikával megszórom, elkeverem. Hozzáteszek egy jókora fej apróra vágott vöröshagymát, egy-két percig azzal is hevítem. Hozzákeverek egy szál aprított kolbászt. A nagy kukta aljára megy kb. 1 kg kockára vágott kolompér, kis paradicsom/püré/lecsó, só, életízesítő, rá a tarhonya, és annyi víz, hogy ujjnyira ellepje. Kifújástól számított 5-6 perc. A végén még egy kis Piros Arannyal utána szoktam színezni, mert a paprikát eléggé kifakítja a kuktázás (a sózásnál nem árt számításba venni). Legjobban friss uborkasalátával szeretem, de télen inkább vegyes vágott kerül mellé.
Sziasztok!
Új vagyok itt. Ki tudja a könnyű sárgakrumliból készült német krumpligombóc receptjét? Előre is köszi.
Lepcsánkát, tócsnit én is szoktam sütni.A sztapacska is kedvenc nálunk, ha nincs kéznél juhtúró, akkor aprókockára vágott pirított hagymára szedem rá. Finom.
Régebben én sem tettem bele paradicsomot, de a múltkor úgy adódott, hogy gyorsan el kellett használni egy nagy adag kirepedt példányt, ezért gyorsan kitaláltam a lecsós lebbencset.
Szia.
Igen,ezt a változatot szoktuk mi is csinálni,csak én paradicsomot nem teszek bele.Nagyon finom ez is.Mifelénk öreglebbencsnek is szokták hívni.
Üdv.
Én a tésztát sütöm meg előbb az összetöpörödött szalonnák között a felaprított és besózott hagymával együtt, annyira, hogy kissé megbarnuljon, ekkor hozzáadom a krumplit, így nyáridőben zöldpaprikát, paradicsomot is, majd felöntöm vízzel. Ha nagyon sok paradicsomot teszek bele, akkor vizet már nem is kell hozzáadni. (Ezt a változatot lecsós lebbencsnek neveztem el.)
Ezekután addig főzöm, amíg a tészta meg nem puhul és fel nem szívja a levet. Eleinte keverni kell, de amikor kezd összeállni, attól kezdve csak forgatni, de csökkentett tűzön, hogy ne égjen meg. (Egy kicsit megpörkölődhet, attól lesz érdekes.)
Alföldi lévén elég sokat és sokfélét ettem már és sokat is készítettem.Van hígabb ( nem lebbencs leves) és van szárazabb változata is elkészítésük eltér egymástól fűszerezésük tekintetében és elkészítésük módjában.Egy nagyon fontos közös vonásuk van: vasbográcsban, szabadtüzön készül!
A "hígabb" változatot hívják öreglebbencsnek is ennek leírása bármelyik szakácskönyvben megtatálható.Ennek a változatnak az elkészítése elég könnyű és gyorsan megvan, kezdőknek sem okoz gondot.Ha valaki kéri a saját receptemet elküldhetem.A "szárazabb" változatot is több néven ismerik pl: öhön.Ez finomabb de nehezebb kaja.Elkészítését leírom.
A bográcsban a füstölt vagy fehérszalonnát 10-15 dkg,+ egy evőkanál zsír (felkockázva)kiolvasztjuk és bennehagyjuk a zsírban amibe beletesszük a felkockázott krumplit.
(újburgonya nem jó). Ebben a zsírban sütjük ameddig kicsit kifehéredik.Ezek után tesszük bele a borsot (elég sokat) és a sót (vigyázva),majd felengedjük annyi vízzel,hogy ellepje.Amikor a krumpli majdnem megfőtt belerakjuk a slambuc tésztát.Általában tésztából annyi marokkal kell belerakni ahány főre csináljuk, krumpliból kevesebb.Vigyázzunk,hogy a tészta annyi vizet kapjon,amennyit fel tud szívni,ezért ha kell öntsünk hozzá egy keveset és a sóját is állítsuk be.Addig főzzük amig a tészta is megfőtt és a lé is elfőtt. Na ezek után kezdődik a "neheze".
Csináljunk gyengébb tüzet vagy erőteljes parázst.Az egyik kezünkkel a bogrács fülét megfogva kissé megdöntjük előre mintha ki akarnánk önteni,így elérjük hogy a bogrács oldlára is jut a tésztából.Ebben a tartásban kell
a tűz főlé helyezni a bográcsot és addig ott tartani ameddig sercegni kezd. Ez jelenti,hogy mivel elég zsírt tartalmaz az étel így pirul sül a tészta .A tűz fölött kb 1 percig tartsuk utána mindíg pörgessük meg nehogy leégjen.Vannak akik a megpirult részt minden pörgetés után összekeverik a többivel így érik el hogy minden része egyforma lesz.A pörgetés: ebből a megdöntött állásból felfele és magunkfelé kell rántani a bogrács fülét,hogy a sült rész kerüljön felülre a bográcsban. A 10-15 pörgetés után már össze kell állni a tésztának egy egésszé ami szépen forog és nem ragad.Erre lehet alkalmazni a fentebb leírt felkavarásos módszert.A 40-42 pörgetés után pedig már kész is van ez a nagyon finom alföldi étel,velünk együtt.Akkor jó ha úgy összeállt majdnem mint egy cipó.Elég nehéz fizikai munkával jár nem beszélve a tűz melegéről és a füstről ami borzasztóan kicsípheti a szemünket,de megéri.Én
amióta megtanultam ezt a fajtát csak ilyet eszem.
5-10 év alatt el lehet sajátítani.
Szárazborból készült fröccsöt igyatok utána és ha lehet esti programnak csináljátok.
Az, hogy ki mít hív sztrapacskának, lehet változó itt Magyarországon, de hogy eggyel északabbra mit hívnak annak, az már sokkal kevésbé. Amennyire információimból futja McKisérlem leírni az autentikus sztrapacska alapjait:
Lereszeljük a kívánt mennyiségű öregburgonyát (válogatósabbak krumpliból vagy kolompérból is csinál6ják), majd ebbe szitálunk és keverünk annyi lisztet, hogy a massza "haluska"-szerű legyen (ez kábé a mi nokedlinknak felel meg). Beleütünk egy (esetleg 2, ha sok a tészta) tojást, óvatosan sózzuk. Ha káposztát tervezünk rátenni, kevés zúzott fokhagymát is keverhetünk a tésztába. Lobogó vízbe szaggatjuk (nokedlicsinálóval, persze), majd amikor a felszínen marad, leszedjük. Amennyiben juhtúrósan készítjük (a leghagyományosabb, ugyebár...), akkor a frissen kisült füstöltszalonnára, és annak zsírjára szedjüók, és a túróval még esős tűzön összemelegítjük. (Nálam továbbra is a jó szagos érlelt juhtúró a nyerő.)
Anya igy szokta, nem is gohndoltam ,hogy maskepp is lehet. =O)
De igy mar tudod miert lett szurke miutan 5 kilo krumplit reszeltunk bele sajtreszelon. =O)
A paronyika a néha a hűtőpultokban kapható gőzgombóc tót neve. Nagyika ezt úgy csinálta, hogy kelt tésztát megtöltött lekvárokkal, és egyszerre kb 15 gombócot gőzön megfőzött egy nagy fazék tetejére feszített vászonkendőn (alatta természetesen fövő víz, és a fazékra pontosan illeszkedő vájdling segítéségvel.) Utána a kész gombócokat - amik egyébként olyan jóképű hógolyó-nagyságúak - cukorral összedarált mákba, vagy dióba forgatta, de előtte megkenegette őket olvasztott vajjal. Issteni!!
A zsámiska a kukoricakása neve felénk, amit vajjal meglocsolva, és hideg tejjel ettek. A bobájka valóban a mákos guba, de nem kifliből gyártva, hanem egy direkt erre kitalált tésztából nyújtanak hosszú rudakat, ezt kis karikákra vágják, és inkább megszárítják, mint sütik sütőben. Utána ugyanúgy forró tejjel leöntik és mézes mákba forgatják. Szenteste ez a kísérője a savanyú káposztás gombalevesnek.
Ennyi nagyhirtelen, a szrapacska gondolom ismert, annyit még hozzá, hogy nagyi túrón kívül káposztásat is csinált.
Csupka!
Nálatok mi a zsámiska?
(De a többi furcsa nevűről (paronyika, bobájka) sem értekeztél még bővebben... - bár a bobájkát mintha a mákos gubára használta volna jó anyám, szóval ez ismerős)
