nem fotóztam le. Angolul van és mindig ugyanaz (Mexikóban és Mauritiuson is volt ugyanilyen).
Bal oldalán neved, replőjárat száma, mettől meddig maradsz, mi a szállásod neve, születésed, lakhelyed, állampolgárságod, foglalkozásod, milyen célból jöttél (nyaralás, üzlet stb...), meddig maradsz, melyik nap a visszautazásod napja (ehhez a vissza repülőjegyet is fel kellmutatni). Jobb oldal, hozol-e be bármilyen biológiai alapanyagú dolgot (növényt, magot, állati-növényi ételt), hozol-e be kémiai anyagot, meg még pár hasonló...ennek az alján van egy kiemelt mondat, hogy ez hasonló, mint egy jogerős eskű és alá kell írnod, hogy az igazságnak megfelelően töltötted ki. Ennyi. A belépéskor az adatlap első oldalát elveszik, a második oldalt a vámvizsgálatnál.
Anse Volbert nekünk szebb volt, mint Grand Anse. Ugye ez a két legnagyobb település. Viszont Volberten egy olcsó kajálda sem volt, és nulla take away, Grand Ansen egy éttermes udvart találtunk, de barátaink, akik 3 éve voltak, mondták, hogy beljebb a faluban több take away is van. Amelyiknél mi voltunk, arról mindjárt lekicsinyítem a képeket, mert nagyban sajna nem engedi feltölteni, ezért sem vacakolok nagyon képekkel ide, mert a blogomban úgyis mind benne vannak.
Mi szeptemberben készülünk utazni, már 2 évre visszamenőleg elolvastam mindent itt, számomra nagyon hasznos ez a fórum! Kérdezném, hogy valaki esetleg le fotózta-e abevándorlási papírokat, amit a repülőn kell kitölteni? Nagyon érdekelne, szeretnék a lehető legtöbb dologra felkészülni...
Szerintetek Praslinon a Grand Anse szeptemberben is füves? Hol érdemes szállást bérelni Praslinon ha nem akarok minden napra kocsit bérelni, melyik az a partszakasz ahol több take away vagy bolt van?
Köszönöm a visszajelzést! Má azt hittem, elijedt tőlem az egész fórum :-)
Nekünk is az első két napban Mahén esősebb. borúsabb idő volt. A második napon jártuk körbe az egész szigetet kocsival, az összes strandot, ezt utólag sajnáltam nagyon, hogy szürke fényviszonyoknál fényképeztem mindent és nem kék éggel.
Szia Léna! Azért, mert itt csendben vagyunk, azért még olvasgatjuk ám a blogodat szorgalmasan. :-)
Mahe valóban más egy kicsit és nekünk még pechünk is volt vele. Első nap nagyon szürke, borongós idő volt, így megnéztük Viktóriát. Egy délután bőven elég volt rá. Másnap nemcsak borús volt, hanem egyre többször esett is. Délelőtt még próbálkoztunk a strandolással, de aztán feladatuk, mert délután már ömlött az eső. Harmadik napon úgyszintén. Autózgattunk egy pár órát, hátha találunk a szigetnek olyan részét, ahol nem esik, de nem volt. Néha azért ki tudtunk szállni az autóból de 50-100 méternél nem tudtunk tőle messzebb menni, hogy bármikor vissza tudjunk menekülni. A negyedik, utolsó napunkon ragyogó kék ég és szikrázó napsütés volt ugyan, de az előző napokon lezúduló, és a hegyekről az óceánba ömlő eső telhordta avarral és főként sárral a vizet. De addig autóztunk, míg nagy nehezen találtunk egy szép kis öblöt, amit megkímélt a csapadék. Így egy napot azért Mahe-n is tudtunk strandolni.
Nagyjából ennyi jutott eszembe, amint lesz blogbejegyzésem, képekkel, linkelem itt.
Ja és Mahén nem voltunk a botanikus kertben, pedig imádom az összeset, de mivel azt írta a könyv, hogy azoka növények vannak, amik a szigeteken mindenhol, így azt gondoltam, mi mér mindent láttunk, nem tud újat adni.
Sajnos azoknak kellett igazat adjak, akik azt mondták, hogy ebben a sorrndben: Praslin - La Digue - Mahe sokkoló. A sok infrastruktúra, a nyugalom eltűnése, a sok autó, a sok ember, a autentikus helyek eltűnése elvitte a varászt. Amíg Praslin és La Digue exotikum voltak, Mahé egy szép trópusi hely volt csak. Végigmentünk az egész partvonal mellett, sehol sem lehetett fürdeni szinte, nagyobb ismertebb strandokon gyilkos hullámzás, nyugusabb sekélyebb öblökben nulla víz. A Bea Vallon nagyon szép volt fürdeni: kristálytiszta lassan mélyülő víz, be lehetett menni, bentebb is és júkat úszni, sok árnyékos hely. A take awayes kifőzdék minden nap ott voltak a parton, minen nap onnan vettünk kaját, nagyon finomak voltak, de a kiszolgálók iszonyat tahók. Egyik sem mosolygott. Unták, hogy bele akrunk nézni minden edénybe, ha kiválasztottuk a kaját, mégsem azt tették a tálba, nem figyeltek, mit kérünk, ha jött helybéli, minket félretoltak és azt szolgálták ki, amit az orrunk előtt kapott 25 Rupiáért, azt mi 50-ért kaptuk vagy 75-ért.
A Baobab pizzériára igen mérges lettem. nagyon éhesek voltunk aznap. Odamentünk fél 6 körül, mondtuk, hogy el akarunk hozni két pizzát (egyiket akartuk csak megenni, másikat betenni otthon a hőtőbe) és mondta az egyik szakács, hogy jöjjünk visza 18:30-kor, akkor nyitnak. Visszamentünk 19 órakor és dugig tele volt, odamentünk a kiadó ablakhoz és mondtuk, hogy elvinni szeretnénk két pizzát, erre odajött egy pincérlány és durván elhessegetett, hogy nincs elvitel, és tele vannak, várnunk kell és máris félretolt le a parti oldalra a homokba, hogy ott várjunk. Ott is hagytuk őket, mint a huzat, így nem ettünk pizzát egyszer sem.
Ami szemközt volt az út túloldalán szintén pizzéria felirattal, az egyszer sem volt nyitva. Pedig láttunk a strandon kék pizzakartont a kezében tartó párt, szóval valahol csak adnak take awayre is.
A vezetési stílus mahén horror volt. Szerencsére párom maga a megdermedt nyugalom, nem lehet kihozni a sodrából és teljesen nyugisan elvezetgetett minden szituban.
Mahén rengeteg piás ember van. Fiatal tini lányok isszák a strandon whiskey-s üvegből a töményet, helyeik isznak mindenhol, total berúgva ücsörögnek a partokon.
Mahén 3x túráztunk és mind nagyon tetszett: egyszer a Victiriától délre a szigetet elsőként keresztülszelő kanyargós útról kiindulva a Copolia Trail-en, ami 2 órás volt, dzsungelben, nagyon szép és a végén a hatalmas gránittömbös platón, ahonnan a Victoria előtti területet lehet belátni, gigantikus a panoráma.
Egyszer ott, ahol a sziget déli részén végetér az út, azaz nem véget ér, hanem elkanyarodik a Victoria felőli oldalról a másik oldal felé, Anse Marie-Luise-túl az Anse Capucins -hoz. Csodálatos erdőkön megy az ösvény, de ott sem lehetett fürdeni sehol a vad hullámzástól.
Végól az északi csücsükben, az Anse Major Trailen, itt is valami csodálatos a panoráma, és a strand is, nagyon jó volt, itt nem hullámzott a víz és kristály tiszta volt, voltak sziklák és elhalt korallok is. Ami negatív volt, egy hajónyi kínai hiperaktív turista volt itt éppen. De nagyon szép volt, megérte.
Összességében a helybéli emberek hozzánk nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Nem volt negatív tapasztalatunk.
A biciklizést élveztük nagyon, bár voltak jókora emelkedők, és amit mi ott izzadtunk, nem csak biciklizésnél, hanem minden mozdulat nélkül is, az már nem emberi volt. La Digue-s 4 napunk alatt felhős, borzlt idő volt, sok kis rövid záporral és éjjeli nagyobb esőkkel, de emiatt olyan extrém páratartalom volt, hogy borzalom.
Nagyon tetszett a sziget. Reggelink szegényes volt a Pension Michelben, így sokszor ebédet és vacsorát is a Gala Take awayból hoztunk. Olcsó volt, nagy adag és finom. Soha nem volt bajunk a kajától, csak Mahén nekem egyszer durvább hasmars.
A Robert Agnes tura leírhatatlanul jó volt, bár nem Robert vitt minket, hanem az öccse, de a végén ő is utánunk jött és becsatlakozott.
Elmentünk Grand Anséról, Petit Ansén át a Cocoig, az nagyon szép kis túra volt. Előző nap megpróbáltuk a másik oldalról, a bicikliút végéről, de 50 méter sziklamászás után feladtuk és pánikolva menekültünk le a sziklákról a tengerbe, ahol még apály volt, de már jött vissza a tenger és a vízben mentünk vissza, mert a sziklákon néhol hatalmas hasadékokat kellett volna átmászni, ahol semmi kapaszkodási lehetőség nem volt. Olyan durva volt, mint a Robertes túra némelyik keményebb része, csak ott éppen Robert ereszett le egy szikláról, bátjya fogott fel alulról és még egy haver német srác is volt velük, aki Robert barátnőjének a haverja és az vette át ezeken a nehéz helyeken a hátozsákokat, hogy ne szoruljunk be.
Tetszettek nagyon a denevérek. Első estéken fogalmunk sem volt, mi ad ki olyan hangot, mintha a disznót ölnék éppen, de utána már nagyon vicces volt. Egyetlen strand, ahol volt víz a tengerben és lassan mélyült, nem hullámzott, a városból kifelé vezető út mentén, a temető utáni kanyarban volt. D'Argentnél csak pocsolya volt, Grand, Petit, Coco gyilkos hullámok...
Az Emirates-szel való repülés nagyon tetszett és az Airbus 380-assal valami álom volt, a nagy hely, a finom belső kivitelezés, a szuper kiszolgálás és media programok. Az összes középső négyes ülés üres volt, ott lehetett aludni. Imádtam. :-)
A pici Twin Otter géppel Mahéről Praslinra is nagy élmény volt, nagyon tetszett, mint egy sétarepülés. Csak nem volt benne levegő és kezdtem kicsit bepánikolni, hogy megfulladok.
Praslin Anse Volbert külső szélén (Lazio irányába) volt a szállás, gyalog az út mentén brutál hosszú volt a központba bemenni, de a parton nem. Nem ettünk egyszer sem étteremben, túl drága volt. Itt főztünk magunknak háromszor itthonról vitt alapanyagból. A reggeli nagyon kiadós és változatos volt, 9 szelet nagy tpoast kenyeret adtak és mindig négy megmaradt, ebből pakoltunk szendvicset lapkasajttal, meg szalámivel, meg kekszeket és kis banánt vittünk napközbenre magunkkal.
Mikor volt kocsink, felfedeztünk Grand Anse bevezető csücsében: ha Valle de Mai felől jön az ember, egy kanyarban van egy templom és utána rögtön jobb kéz felé egy elkerített rész, ahol éttermek és gyorsbőfé és kifőzde vannak. A kifőzdében 60-70 Rupia volt egy hatalmas nagy adag étel, nagyon finom volt, innen kétszer vettünk.
Ha emlékeztem, a Goergettere nem is akartam menni, mert gobndoltam, nekem nem kell ez a macerás bejelntkezési mizéria. De az érkezésünkre két perccel minden bejelentés nélkül elkezdett telefonálni a szállásunk tulaja, azt sem tudtuk, hova, vagy miért. Hát a Lemuriába és foglalt időpontot két nappal későbbre, így hát aznapra meg is volt a programunk is odamentünk. Az tetszett ott, hogy az egész szigeten nem volt ekkor másik fürödhető strand, mert vagy csak bokáig érő víz volt, vagy a Lazion két méteres hullámok. A Georgetten volt a víznek a legszebb színe, teljesen étlátszó tiszta volt és a hullámok nem voltak nagyok és lassan mélyült. Árnyék is volt. így azán egy második alkalommal is visszamentünk. Kifelé mondtuk az őrnek, aki szuper kedves és aranyos volt, hogy írjon már fel mgegyszer, de mondta, hogy nem lehet, újból kell a tulajunknak telefonálni, olyan röhejes ez az egész. Mikor másodjára mentünk egy tök hülye őr volt, elkezdett szabályokat felsorolni és kioktatni...
A Cusine - Curiose -St. Pierre hajókiránduláson voltunk. Mi ezt úgy képzeltük el, hogy egy nagy jahó lesz, talán katamarán. 120 Euro volt fejenként. Hát nem az volt, hanem egy négy fős motórcsónak, aminek minden alkalommal nem indult be a motorja, csak azitán, minek után a kötött sapkás raszta megkalapált egy szeget egy üveggel. :-) amúgy a szállásunk tulaja mondta, hogy nehogy menjünk a parti rasztákkal, mert azok becsapnak, ő tud jó céget, így nála foglaltuk. A kis csónak úgy dobált a két méteres hullámokon, hogy majd kirepültünk belőle és csurom vizesek is voltunk, de összességében nagyon jó volt. Cusine nagyon érdekes volt, rengeteg fészkelő madarat láttunk és Curiose-on meg jó volt a kaja.
Összessgégben minden tetszett. Nem volt internetünk, de mivel 4 napig volt autónk és gyakrabban elmentünk a reptér melltt, megálltunk ott és az érkezős résznél neteztünk egy jó darabig. ;-)
Végül egy féliteres dark rumot tettem a bőröndbe, semmi baja nem lett, köszönöm a bíztatást, mert a duty freeban csak háromfajta rum volt, extra dark, kúkuszos fehér és sima white, mindegyik egy literes. Mérges voltam, mert összesen a behozatali szabélynak megfelelően 4x0,5 litereset akartam különbözőeket ajándékba, a darkot pedig nekünk. Így végül egy egy literes kúkuszosra tellett a maradék Rupiánkból. Azt leforrasztották és a tranzitban kutyát nem érdekelte.
A piros szivecskés magokból csak két darabot hoztam végül haza a farmerem zsebében, a többit nem mertem, valamint két darab mini tengeri csigaházat, ajándékba, mert kérte valaki, magunknak nem. Fűszert, meg semmi mást nem vettünk kint, nem volt olyan nagy választék, mint Thaiföldön vagy Afrikában.
Kérni kell, hogy ragasszák le az erre speciális zacskóban, azt lehetetlen kinyitni, csak ha szétvágod, ha abban van, tudják, hogy duty free áru, nem dobatják el, már többször is hoztunk így és most sem dobatták el, holnap teszek fel róla fotót. ;-)
Nagyban függ az őrök hangulatától arrafelé. Mi Seychellesen úgy vittünk fel liter vizet a repülőre, mint a huzat. A csaj mutatta igyak belőle. Ok ittam. Mosoly. Mehet. Európában nagyobb a szigor, mégis több a gond.
nem tudom melyik lehetett. Én a Turkish-el IST-n keresztül hoztam rum-ot az tuti, átszállás is volt meg átvilágítás is, de nem dobattak ki semmit. A család nagy örömére, együtt megittük Karácsonykor. :)
de sajnos igen, okoz, nekünk 2 x kidobatták, azóta nem hozok dutyből. Ha nekünk Bp-ig van egy európai átszállásunk, oda már nem vihetem be a becsomagoltat sem...
A duty free mindig az utolsó átvilágítás után van és amit ott veszel azt átszállásos útra lezárt zacsiban szokták adni, és amíg az a zacskó le van zárva, addig az átszállós átvilágításoknál sem okoz problémát.
én nem szoktam buborékos fóliát sem vinni soha, mégis most is hoztunk rumot :) és 3 üveg volt 1 bőröndben, a ruhákba csavarva.
Igaz a bőrönd merev falu...
Amúgy a duty reeben nem tudnám megvenni, mert az utolsó átvilágtásnál elveszik... legalábbis eddig elvették, így ezt em kockáztatom, ugye nem direkteb jövünk haza...
Mikor Görögországba utazunk, viszek én is mindig buborékos fóliát, mert onnan mindig hozok kakukkfűmézet. De itt nem terveztünk rumot venni, csak egyik nap nagyon brutál módon elkapott a hasmars és emiatt vettünk egy fél literes dark rumot és annyira ízlik, hogy most mégis akarok venni. :-)
De bubis zacsi nélkül nem tudom elég lenne e csak ruhanemű, meg a bőrönd annyira tele van, hogy őszintén, azt sem tudnám, hogy hova. De köszi.
Mauritiuson vettük a számunkra legfinomabb rumot, abból még van otthon.
Azt hiszem, viszünk mi is és rettegni foogok én is :-)
Még egy olyan kérdésem lenne, hogy milyen taxiárakkal kell számolni. Találtam a neten pár adatot, ez alapján egy reptér- Beau Vallon transzfer 30 euro. Lehetséges ez?
Azert ne feledd, hogy az uveg sokkal, sokkal kemenyebb, mint egy muanyag flaska (siman raallhatsz). Amit ugye nem szeret, ha odavagjak valamihez (amiben meg a puha mua flaska jobb), de mi minden utazaskor viszunk/hozunk igy uveget es soha nem tort.
Sajna nem merem betenni a bőröndbe. Pár éve egy műanyag flakonos kókuszos napozó olajat szétnyomtak, minden úszott az olajban, pedig dupla zacskóban volt és körbe is volt celluxozva. Remélem kapunk rumot. Itt a dark-ot vettük piciben kipróbálni, nagyon ízlik kólával citrommal. Fehér rumot még sosem ittunk, nem szoktunk töményeket inni. Egy kókuszoson gondolkozom még, de nem tudom, a fehér hasonló vagy egész más ízű, mint a barna?
Mi is eleg korai geppel jottunk es emlekeim szerint epp a repcsi indulas elott nyitottak csak ki. Viszont ott vettuk a kokuszlikort, ami nagyon finom volt. Takamakat mi mar elotte betankoltunk, ilyen esetekre nalunk szokott lenni buborekos folia + cellux, abba betekeri az ember, korbecelluxozza es mar mehet is a feladandoba egy plusz torolkozobe csavarva.
Többen kerestétek veszettül a Takamaka rumot otthon.
Az Amazon.de-n 19 euróért 7 dl és egy rumundco.de oldalon 13,50-ert lehet rendelni Németországban. Még egy mangó és passzionfrucht (maracuja) verzio is van, amit itt nem láttam. -;
Szia Akdeniz, a magokat nem áll szándékomban elültetni, hanem dekónak akarom otthon üvegben. :-)
Amúgy ezen mi is nevettünk a reptéren, hogy a német szabályoknak megfelelő hús áru biztosan kevésbé tartalmaz Seychelle szgk számára káros anyagot, mintha itt venném meg a mini marketek undorító kinézetű sonkaszerűségeit. ;-)
Kókuszért felmászott a fára Robert (a guide la Diguen) és az öccsével húsbárddal bontották meg nekünk.
