A legtöbb mérgeskígyó ellenálló a saját mérgével szemben, de ez ugye az evolúció műve. A méhészborz alapból nem ellenálló a kígyóméreggel szemben, hanem okosan megszerzi az ellenállóságot.
"na akkor magyarázd az evoval, az a legelső méhészborz amelyik elsőként fogyasztott mérgező kobrát, hogyan volt képes a kobra mérgével való ellenállásra!"
Nem volt legelső méhészborz és legelső kobra. Ezeknek őseik voltak, amiket egy ponton már lehet a ma is élő méhészborznak és kobrának nevezni. De nem egyszerre éltek és nem ugyanott. Azok a méhészborz ágak pedig, melyek megdöglöttek a méregtől, értelem szerűen nem szaporodtak tovább. Így az ellenálló ág maradt fenn.
De szerinted a zisteny készen fingotta ki a száraz porból ezeket a lényeket úgy, ahogy ma is látod, így a rendkívül korlátolt és primitív világnézetedbe sajnos nem tudom jobban beleilleszteni a dolgokat.
Egyébként bizonyos kígyó vagy béka mérgeket te is lenyelhetsz, mert csak a véráramba jutva fejtik ki hatásukat, a gyomorban az enzimek lebontják azokat. Mint az közismert. Bár kérdés minek, amikor az isteny parancsa szerint az embernek csak füvet szabadna ennie (amit nem tud megemészteni).
Demagóg ostobaság. A két dolog ráadásul nem, hogy egymást kizáró - de egyenesen egymástól függő. Minél nagyobb a tudásunk, felkészültségünk - annál életképesebbek, alkalmazkodó-képesebbek vagyunk. Tudod - ez is az evolúció része, ha úgy tetszik..
"addig tényként kezeli, hogy hol vannak a tudása határai."
ki tudnád nekem számolni hogy egy 1,3 milliárd fényév távolságból induló grav.hullám mennyit veszít erejéből mire ideér a táguló univerzum miatt? azt tudjuk hogy "A vártnál gyorsabban tágul az Univerzum". "az új, 73,2 km/s/Mpc érték hibája már csak 2,4 százalék. 1 Mpc (megaparszek) 3,26 millió fényévvel egyenlő."
tehát egy 3,26 mill. fényévnyi távolság 73,2 km-rel kerül távolabb minden másodpercben. következésképp másodpercenként az 1,3 Milliárd évnyi távolság mp.-ként hozzávetőlegesen 29190 km-rel kerül távolabb. namost az 1,3 Milliárd fényévnyi távolságból induló fénynek 1,3 Milliárd évre van szüksége az ideérkezésre. a grav.hullám fénysebességgel halad, viszont az útját "állja", de legalábbis arra lassító hatással kell lennie az újonnan létrejövő térpontoknak, amikor grav.hullámok épp a létrejöttükkor ütköznek azokkal. 1 évben van 31536000mp. ez ugye esetünkben azt jelenti, hogy 1 év alatt 31536000X29190=920535840000km-rel kerül távolabb egy 1,3 Milliárd fényévre lévő pont. természetesen egy 1,3 Milliárd fényév távolságból felénk induló és fénysebességgel közeledő grav.hullám, v. a fény, minden másodpercben közel 300000km-rel lesz közelebb hozzánk. ez egy év alatt 31536000X300000=9460800000000km-t jelent durván.
tehát 1,3 Milliárd évben van 40996800000000000 mp. és 1,3 Milliárd évvel ezelőtt nem voltunk 1.3 Milliárd fényévnyi távolságra egy ma 1.3 Milliárd fényév messze lévő ponttól.
40996800000000000X73,2=3000965760000000000km növekedés, ami durván 126880 fényévnyi távolság állandó, 3,26 millió fényév hosszúságú térvonalra nézve 1,3 Milliárd év alatt. szal egy 3,26 millió fényévnyi vonal, ami ugye 30842208000000000000km, duplázódásához a fentiek alapján kellene durván 33,4 Milliárd év. ez láthatóan nem lehet, hiszen a világegyetem kora durván 14 Milliárd év és a tágulás exponenciális. ezért "Az új érték azt jelenti, hogy a kozmikus objektumok közötti távolság 9,8 milliárd évenként megduplázódik." hát nem tudom. ha egy 3,26 millió fényévnyi távolság, gondolom ezen távolság két végpontja kozmikus, csak 9,8 Milliárd fényév alatt duplázódik, akkor mennyi idő kellene a 1,3 Milliárd fényévévnyi távolság eléréséhez?
egy a lényeg, tudod e a fenti kérdésre a választ? vagyis; - mennyi energiát veszít a fénysebességgel induló grav.hullám a táguló univerzum miatt?
Én sem gondolom, hogy összedőlne - bár azért őszintén szólva a XIX. század közepének, második felének vezető fizikusai sem gondolták volna, hogy a Newtoni mechanika "összedől" - és olyan értelemben nem is dőlt össze, hogy nem vált érvénytelenné minden megállapítása - csak éppen a nagy sebességek/tömegek tartományában már kiegészítésre szorult, ott már nem a valóságot tükrözte.
És ilyen értelemben még messze nem befejezett az, amit ma a világról, az univerzumról tudunk. Sőt, annyira nem, hogy a határterületekre csak elméleteink vannak.
Nem a kvantumelméletről beszélek, hanem annak az univerzum feltételezett szerkezetéhez kapcsolódó vonatkozásairól. Például a kvantumfluktuációról, vagy, amit te is felvetettél, az univerzum sík vagy görbült mivoltáról.
Ha tényleg "sík", akkor lehet az összenergiája nulla - de, hogy így van-e? Remélem érted, mire célzok.
"Takács Zoltán, a Yale Egyetem magyar származású kutatója a kobra esetében vizsgálta, hogy miért nem hat a méreg az állat saját szervezetére. A kobra egy idegmérget termel, amely az úgynevezett acetilkolin-receptorokhoz kötődve megakadályozza, hogy az idegi impulzusok eljussanak az izmokhoz. Ennek következtében az izomműködés leáll, az áldozat megbénul, és mivel a légzőizmai sem működnek, meg is hal.
Takács a kobrák acetilkolin-receptorait vizsgálta, és megállapította, hogy egy aprócska genetikai eltérés miatt a receptor idegmérget megkötő helyén egy jókora cukormolekula foglal helyet. Emiatt a méreg nem tud kötődni, és hatását kifejteni. Ha a cukormolekulát eltávolítják, a kobra éppolyan védtelen lesz saját mérgével szemben, mint a többi állat.
Ismeretes, hogy a kígyókkal (is) táplálkozó állatok – például a mongúz, a sün, a méhészborz, a kígyászkeselyű – ellenállnak a kígyóméregnek. A mongúznál az acetilkolin-receptor ugyanolyan módosulását mutatták ki, mint amilyen a kobránál is fennáll."
Tudtommal amúgy, természetfilmből... a méhészborz is fokozatosan szokik a méreghez... előbb skorpiókat nassol:-)
"A valóság az, hogy akár a teljes kozmológiai modellünk is még összedőlhet simán - újabb tudományos eredmények eredményeképpen."
Nagyon-nagyon-nagyon valószínűleg nem.
Az ismert és "kicsiben" ellenőrzött fizikai összefüggések valamint a mérési-megfigyelési adatok hatalmas mennyiségéből a háttérsugárzás lecsatolódásáig visszamenőlegesen semmi változást nem fog okozni semmiféle új tudományos eredmény, a lecsatolódástól a kvark-korig pedig valószínűen nem fog semmi változni a jelenlegi kozmológiai modellen. Ennél korábbi univerzumra vannak csak hipotéziseink, amire igaz lehet az állításod, viszont az ennél későbbiekre olyan sok ismerettel rendelkezünk, hogy nagyon nagy valószínűséggel a jelenlegi kozmológiai modell az egyetlen helyes megoldás.
Tudod, a XX. század utolsó évtizedeitől a "precíziós kozmológia" korszakában járunk, amikor is elképesztő mennyiségű és pontosságú mérési adathalmazt sikerült összegyűjteni, és folyamatosan gyarapítani. Ennek az adathalmaznak a birtokában vége annak a XX. századi gyakorlatnak, hogy a kozmológia a nagy fantáziájú hasraütéses találgatások "tudományterülete" volt. Most már konkrét mérésekkel ellenőrizni lehet, hogy egy konkrét modell helyes-e vagy nem. És amit jelenleg a kozmológusok állítanak, az a mérési adatokkal ellenőrzötten helyes. Ez már régen nem az a sötétben tapogatózás, amikor még ugyanannyira semmi bizonyíték nem volt az ősrobbanásra, mint az állandó állapotú univerzumra.
Kinézel a fejedből, és életet látsz, ezer formában.
Ha definiálod, ha nem.
Tudjuk, létezik.
Istenről, vagy más néven Teremtődről adjál valami kapaszkodót!
Honnan veszed létét? Ki találta ki? Miért kell lennie? Miféle? Része világunknak? Kívül van azon? Van anyaga? Intelligenciája? Érzései? Mi utal arra, azokra?
Mikor lenne a kérdés "tényleg kimerítően körüljárva tudományosan"? Annak idején a newtoni mechanika tényleg kimerítően körüljárta tudományosan a bolygók mozgásának és a szabadesésnek a kérdését?
A kvantummezőt nevezed az univerzum "felettünk álló síkjának, képességének, nem teljesen ismert tulajdonságának"? A kvantumfluktuáció nem "feltételez" semmit ezen túlmenően. És a kozmológiai felfúvódás sem.
150 évvel ezelőtt a klasszikus fizikai erőterekről mondtad volna ugyanezt?
Nem én kezelek dolgokat "kész, lezárt tényként", hanem ponthogy te mondod azt, hogy bizonyos területekről tényleg el lehet jutni odáig, hogy "mindent tudunk róluk". Honnan tudhatta volna a Newton, hogy még nem jutott el odáig, hogy "mindent tudunk" a bolygók mozgásáról? Ha nem lettek volna olyan kísérleti eredmények, amik megkérdőjelezhetővé teszik Newtont, az akkor nem azt jelentette volna, hogy mindent tudunk a mechanikáról, hanem azt jelentette volna, hogy elakadt a tudományos fejlődés.
Logikai szükségszerűség, hogy nem juthatunk el odáig, hogy azt mondhatjuk, hogy mindent tudunk valamiről. Csak odáig juthatunk el, hogy jelenleg nem vagyunk képesek mélyebbre látni. És ez nem az emberi képességek korlátossága, hanem a megismerés logikailag szükségszerű sajátossága.
Úgyhogy értelmetlen dolog lenne valamiféle abszolút bizonyosságot elvárni az emberi felfogástól.
"Én elzárkóznék ezektől a nagyon durván földhöz ragadt és szigorúan a földi biológiai életre szorítkozó definícióktól."
Értelek, de!
Majd mikor néhány nap, év, évtized, évszázad múltán elbeszélgetünk valamelyik naprendszerben élő "honfitársainkkal", akkor eszmecsere folyamán megegyezhetünk egy közös definicióban. De addig nem kell maximalistának lenned!
A hím nem pusztul el, csak az áldozata. Tood a borz is megeszi a mérgeskigyókat, mégsem pusztul bel. A borzok kölyökkorukban fokozatosan válnak immunissá a kígyóméreg ellen, az anyaborz segítségével. Pár óra alatt a szervezetük ledolgozza a legerősebb kigyómérget is. Nem a teremtő műve, hanem az anyaborzé.
Ezt most nem kellett volna.. Egyfelől bizonyos területekről tényleg el lehet jutni odáig, hogy "mindent tudunk róluk" - másrészt amikre te hivatkozol, azok egyértelműen jelenleg teória szintjén felvetett modellek.
Egyáltalán nem kezelhetjük tényként még az Ősrobbanást sem. Nincs teljesen perdöntő bizonyítékunk arra, hogy világunk így - és nem valami más módon keletkezett. Egyelőre ez a legjobb magyarázat - de ott van rögtön például a sötét anyag problémaköre is. Ami szintén CSAK ELMÉLET, nem igazolt, nem is biztos, hogy tényleg létezik, és nem valami más, egyelőre nem ismert jelenség áll a modelljeinkből adódó hibák mögött.
Ne ess abba a hibába, mint a másik fél, hogy a tudományt kezded vallásként kezelni, és annak a teóriáit, elméleteit, "töprengéseit" kezeled dogmatikusan kész, lezárt tényként. A valóság az, hogy akár a teljes kozmológiai modellünk is még összedőlhet simán - újabb tudományos eredmények eredményeképpen. Nyilván olyan módon csak, mint ahogy a Newtoni mechanikát elvileg hatályon kívül helyezte a relativisztikus fizika - ettől még a gyakorlati életben nagyon is jól megállja a helyét, de ma már tudjuk, hogy a "határokon" nem használható, és valójában a mi érzékelési tartományunkban sem igaz - csak éppen annyira kis hibát produkál, amit ki sem tudunk mutatni, pláne nem érzékelni - tehát egyszerűsége okán sokkal alkalmasabb a hétköznapi jelenségek kezelésére.
Mi az, hogy "tényleg kimerítően körüljárva"? Mikor lenne tényleg kimerítően körüljárva? Ha elfogynának a megmagyarázatlan jelenségek és a megválaszolatlan kérdések? Az akkor nem azt jelentené, hogy tényleg tudunk, hanem csak azt jelentené, hogy megrekedt a tudományos fejlődés.
Ezt te komolyan mondod, vagy te egy ilyen ironikus paródia/troll nick vagy?
"Messze nem értékeled le" az emberiség évezredek alatt felépült tudományos eredményeit, de a mára kialakult kozmológia "alaptalan spekuláció". Tizenegy felkiáltójellel. Azt hiszem, ez kábé az elméletileg elképzelhető abszolút legszélsőségesebb leértékelés.
A legelső - valószínűleg sehogy. De újra csak: a kígyómérgek jelentős hányada megemészthető, egyébként meg a mongúz sem szokta például a kígyó fejét megenni.
Igen, okoznak - de azt értsd meg, hogy "normális ember" ilyenkor nem elkezd mítoszokat gyártani, meg kitalálni meséket magyarázatként - hanem nekiáll a valóságot, igazságot kutatni. És ameddig azzal nem ért célt - addig tényként kezeli, hogy hol vannak a tudása határai.
A vallásos meg rendíthetetlenül meg van győződve valamiről - amiről valójában semmit sem tud, és aminek az igazságáról lehetetlen meggyőződni.
EZ NEM NORMÁLIS ÁLLAPOT. Ez személyiség/elmeműködési zavar. Még akkor is az - ha egyébként igen gyakori, nota bene általános,
Tudod, a felnőtt magyar lakosság 65%-a túlsúlyos vagy elhízott. A kétharmada. Tehát ez egy teljesen általános jelenség. Ettől még ez nem normális, nem egészséges... Látszik is a népegészségügyi mutatóinkon, amelyik rendre a világ legrosszabbjai közé tartozik...
