A Science Advances szaklapban megjelent tanulmány szerint az összetett, intelligens élet evolúciója kevésbé a szerencsén múlik, inkább egyértelmű folyamat egyes körülmények között, és az élet és környezete közötti kölcsönhatáson áll vagy bukik.
Az elméletet, miszerint az intelligens élet nagyon nehezen jöhet létre az univerzumban, először Brandon Carter elméleti fizikus dolgozta ki 1983-ban. Ez azt állítja, hogy saját evolúciós eredetünk nagyon valószínűtlen, és ezzel kicsi az esélye annak, hogy a Földön kívül is emberszerű lények jelenjenek meg.
Az új tanulmányban egy asztrofizikusokból és geobiológusokból álló kutatócsoport azzal érvel, hogy a Föld környezete kezdetben nem volt barátságos az élet legtöbb formája számára, és a kulcsfontosságú evolúciós lépések csak akkor váltak lehetségessé, amikor a környezet elérte az arra megfelelő állapotot.
Az állatok legtöbbjének megjelenéséhez például megfelelő oxigénszint kellett, így ez a lépés természetes evolúciós ugrás volt a bolygó számára. Ez pedig lehetőséget teremtett az újabb életformák kifejlődésére is. A kutatók szerint az emberek pontosan akkor fejlődtek ki a történelem során, amikor arra a legmegfelelőbbek voltak a körülmények, ha pedig ezek a körülmények máshol is fennállnak, hasonló életforma jelenhet meg.
"Baleset vagy vírusfertőzés érte, s agykárosodást szenvedett...?"
Demencia mond neked valamit?
Vagy az altzheimer? A skizofrénia? Az sem egyik pillanatról a másikra TÖRTÉNIK meg az emberrel, hanem szép fokozatosan elkezd az agy hibásan működni....
Az emberi agy qrvabonyolult szerkezet, és qrvasokféleképpen tud elromlani a működése. Az elromlott működést nevezzük köznapian "megbolondulásnak".
Szerencsére elég kevés embertársunknál TÖRTÉNIK meg ez az elromlás, és általában az is elég idős korban. De ez nem azt jelenti, hogy valakinek ne mehessen el az esze harminc-negyvenéves korában. (Például a skizofrénia is 25-30 éves korra fejlődik ki.)
