Az is gáz, hogy a csomagoláson és a benne lévő papírokon feltüntetett support elérhetőségek nem léteznek, ami létezőt találtam a neten, ott pedig nem válaszolnak.
Az első nap a Lark SP-220-szal nem valami fényesen zárult.Bepánikolva hívott a hölgy a vezetékeséről, hogy sekép sehang, és amikor megnéztem, valóban ez volt a helyzet. Eleve a töltőkengyel nem tűnik valami minőségi megoldásnak: van rajta egy led, ami a piros és a zöld fényekkel játszik töltés során, ennek fényéből arra következtetek, hogy a bedokkolt telefon nem áll stabilan a helyén, és nem teljesen megbízható a kontaktus.
Nem tudom, hogy kapcsolódott ki a telefon, de annak kijelzője semmi jelét nem adja annak, hogy veszi a töltést, csak a dokkoló ledjén látható valami életjel. Normál módon nem tudtam életre kelteni a telefont, ki kellett vennem az aksit, ami nem túl könnyű, és utána már be lehetett kapcsolni, max töltöttséget mutatott. Az viszont nem jó jel, hogy a hölgy nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Ta a tepertőspogácsára szabvány van, hogy mit lehet ilyen néven eladni, lehetne valami minimum-követelmény az időseknek és gyengén látóknak szánt telefonokra vonatkozóan is, nem kérnék olyan sokat, csak hogy megbízható és kiszámítható legyen.
Az Alcatel beszélő gombjai tetszenek, de nem értem, mire gondolt a költő, amikor a láthatóságot rontó, zéró élvezeti értékű háttérképpel zavarta össze a látványt.
Cserébe én is beszámolok majd a tapasztalataimról, egyelőre nagyon nehéz feladatnak bizonyul, hogy segíteni tudjak. A szándékom megvan, az első próbakészüléket megvettem, de igen nehéznek tűnik elérnem, hogy a fogadókészség is meglegyen.
Én még látok, csak közelre romlik a látásélességem, de régóta sok mindent kipróbálok, hogy tudnám vakon csinálni. Töksötétben haza tudok menni, a lépcsőn és a hosszú folyosón végigmegyek, kimorzsolom a kulcscsomóból a lakáskulcsot, és ki tudom nyitni a zárat. A készülékeimet is szeretem úgy beállítani, hogy vakon is tudjam használni, megtanulom a menüket és számolom a kattintásokat, de hogy tudnék erre rávenni egy embert, aki nem akarja elfogadni a megvakulását, vagy fél használni a felkínált eszközöket?
Első szerintem a diktafon lenne, hogy arról a szükséges ismereteket annyiszor hallgassa meg, ahányszor szükséges, de már egy éve nem jutok vele dűlőre.
Ezt nagyon köszönöm, megtaláltam én is, de ebből nem derül ki például az, hogy az SOS gombot hogyan lehet programozni :-) Láthatóan a legtöbb ilyen terméket olyanok csinálják, akik nem láttak még közelről sem vak, sem idős embert. Igazából az érdekelne, hogy létezik-e olyan telefon, amit az érintettek megkérdezésével csináltak, és ők elégedettek is voltak vele.
Szia, időközben vettem magamnak egy Lark SP 220-as készüléket, hogy lássam, milyen, hogy esetleg használható-e. Sajnos a gyártók és kereskedők nagyon nem gondolnak a gyengén látókra és a vakokra.
Kezdődik azzal, hogy a telefon mellé adtak egy A6-os méretű többnyelvű, ábramentes használatit, kábé ötös betűvel szedve. Pont a legfontosabbak nincsenek leírva, és nem is tudom beállítani: a hátul lévő SOS gombhoz nem találtam beállítási lehetőséget, hosszú nyomásra csak egy hibaüzenetet küld, hogy nincs beállítva. Hiányzik róla a hangerőállító gomb, csak menüből lehet állítani a hangerőt.
A kijelző színes, és gyárilag háttérképek vannak telepítve, három közül lehet választani, de olyan nincs, hogy homogén fekete. Tehát eleve rontják az olvashatóságot.
Amúgy lehet, hogy ezzel a készülékkel kell megoldanom a feladatot, mert sem a gyártók, sem a kereskedők, sem a mobilszolgáltatók nincsenek felkészülve erre a korosztályra és a szemproblémákra. Lehet mondani, hogy megalázó a nemtörődömségük.
Sziasztok, rég jártam itt. Nagyon nehéz segíteni valakin, aki nem fogadja el, hogy megvakul. Még nehezebb, ha az illető nyolcvan fölött jár korban. Most egy telefont keresnék, ehhez kérek tanácsokat. Vajon milyen mobiltelefont választana ma az, aki érti, hogy hogyan lehet legjobban segíteni egy vakulófélben lévő emberen?
A diktafon-kérdést egyébként anno eldöntöttem, csak sajnos elfelejtettem ide beírni. Sajnos ott sem a technikával van probléma, hanem az elszántság és az önbizalom hiányzik...
A felvétel mód észlelésében talán segíthet egy fülhallgató, amennyiben a készüléknek van monitor módja. A zenei felvevőkön rendszerint van erre kapccsoló, de a diktafonoknál nem tudom.
Beszéltem Kaleidoval, azt mondta, köröljárja a témát. Neki még az is gond - amire én nem gondoltam - ha nincs visszajelzés, hogy felvétel módban van-e a készülék...
Nekem régebben egy szalagos Philips volt, az nagyon kényeles volt, az egyik oldalán a csúszókapcsoló a lejátszást - gyors előre/hátra üzemmódot kapcsolta, a másik oldalán egy hasonló meg a felvételt/lejátszást. Viszont egy kazettaoldalra csak 15 perc fért fel...
Bár itt lenne Kaleido, biztos tudna tanácsokat adni. Ebben az okostelefon-világban nem is tudom, mit kapnak a vakok és gyengénlátók. Ha ezzel kellene foglalkoznom, első gondolatom az lenne, hogy tapintható maszkokat készítenék a telefonra, és a telefonnak valahonnan tudnia kellene, hogy milyen maszk van rajta, és annak megfelelő kezelőfelület töltődne be. Van ilyesmi? Mert lehet, hogy nem is külön diktafonban kellene gondolkodni...
Szegény szomszédnak már az pánikot okoz, ha a butatelefonján (Siemens ME-45, csoda, hogy még működik) SMS jelenik meg, márpedig nem lehet megúszni, hogy a szolgáltató küldözgessen... Nem tudja lekezelni, rendszeresen találkoznunk kell, hogy felolvassam, és kipucoljam a nem fogadott hívások és az SMS-ek listáját. Használja ezt a mobiltelefont, meg egy wireless-t is, valamiért ragaszkodik mindkettőhöz, de egyre nehezebben boldogul velük. Én meg nem találok megfelelő megoldásokat.
Kösz, én meg ezt néztem. Hasonló kategória lehet, ezt sem kínálja már a Sony weboldal, de boltokban még akad. A hölgynek a tévénél is gondja van a joystick-szerű gomb elrendezéssel, ez egy kicsit domborúbbnak tűnik, és a hüvelykujj talán jobban eléri a gyors előre-stop-gyors hátra gombhármast. Mondjuk azt nem tudom, hogy PC-re kötve mennyire engedi rendezni az anyagokat, meg rátölteni mással felvett anyagokat, ennek mindkét készülék esetén utána kellene nézni.
Sajnos a Panasonic nálunk már egyáltalán nem kínál diktafonokat. Rákerestem az én Sony felvevőmre, aztán dobtam egy hátast, mert az még kapható ugyan, de mennyiért...
Szóval továbbra is diktafon kerestetik. Olyan, ami kapható is, mert nem szeretném én adni a garanciát. És olyan, ami a látás fokozatos elvesztését nehezen viselő idős hölgy számára is könnyen kezelhető. Minél egyszerűbb kezelőfelület, annál jobb.
A keresés, belehallgatás, megállítás-újraindítás a középső nagy gombbal elvégezhető anélkül, hogy nézni kellene a készüléket. A rendezéshez célszerű egy számítógép. A "Felvétel" üzemmódot egy jól - tapintás alapján is - elkülönülő gomb indítja.
Szerintem némi gyakorlás után ránézés nélkül is jól kezelhető...
Köszönöm, örülök hogy látlak, Rali meg hiányzik. Ez a diktafon egy nem látó számára mennyire kezelhető? Keresni, esetleg sorrendezni, belehallgatni mennyire lehet (nem neked, hanem egy "mérsékelt" műszaki affinitású idős hölgynek)?
Én pár éve vettem saját használatra egy Panasonic RR-US551-et, igen kényelmesen egykezesen kezelhető és mindenféle bővítmény nélkül kb "hifi minőségben" 8 órányi hang megy bele. Csökkentve a felbontást ennek a többszöröse. Két mini ceruzaelemmel megy, azzal 30-40 órát bír. Lehet rá tenni külső mikrofont és fejhallgatót is, bár a sajátjai is igen jók. USB-n számítógéphez is kapcsolható, akkor diszknek látszik.
Akkor 16 eFt volt, nem tudom, most mennyi lehet...
Ha előkerül a CF-olvasóm, teszek be róla saját képet is.
Szervusztok, most az idős szomszéd hölgynek keresek diktafont. Egyedülálló, könyvelő volt, precízen vezette a magánéletét is, és pár éve kezdi elveszíteni a látását, ami igen rosszul érinti őt. Csőlátása alakult ki, de már alig lát ki a csövön is.
Rábeszélném, hogy egy diktafon segítségével próbáljon visszaszerezni valamit abból a rendszerből, amit az írás jelentett az életében, de nagyon nehéz minden technikai eszköz használatára rábeszélni. Annyira fél attól, hogy valamit nem jól csinál, hogy ettől aztán tényleg nem jól csinálja, és azokkal a dolgokkal sem nagyon tud élni, amik rendelkezésére állnak. Pont a diktafontól remélném, hogy újra és újra meg tudná hallgatni a készülékeinek tollbamondott útmutatóját, és ő is fel tudná jegyezni a gondolatait.
Mit tanácsoltok, milyen diktafont keressek neki? Aki esetleg érintett, tudna tanácsot adni?
Évek óta nem jártam itt, pedig életem legnagyszerűbb élményei közé számítom azt, amikor találkozhattam Ralival, Qqbercivel, és tehettünk egy morzsányit azért, hogy valakinek egy picit jobb lehessen. Rali azóta már nincs közöttünk, megváltozott a világ, és én is cserben hagytam mindent és mindenkit, aki egykor fontos volt nekem. Így többek között a biológiatanáromról és a lányáról sem tudok semmit.
Örülök, hogy így évtizedes távlatból életjelet adtál, és sajnálom, hogy nem voltam itt, amikor ez megtörtént. Jó egészséget kívánok Neked és szeretteidnek, remélem, jókívánságaim valahogy még eljutnak hozzád.
