Azon gondolkodtam, hogy csinálhattad.... Talán valaki segitett neked.... Vagy belekapcsolodtál valami szellemi információ hálozatban, ami olyan mint az internet, de te hozzáférsz és keresni tudsz benne.......
Lehetséges, de ebben a speciális esetben csak én voltam, aki tényleg tudtam, hogy hova tettem azt a fránya ollót (pl). Azonban, mikor letettem, már másra figyeltem, így nem maradt meg a fejem felszíni régióiban. Akkor sem ez volt, ami ott a helyszínen lehetővé tette ezt az effektust. Hanem csakis és kizárólag a rezgés érzékelése. A belső szemem előtt az olló képe volt élesen, és ezt kellett kiválogatnom a sokféle rezgés közül úgy, hogy semmi más ne legyen, ami elvonhatja a figylememet. Uri Geller esetében szóba jöhetne, hogy "belelátott" annak az embernek a fejébe, aki a gyűrűt odatette. Azonban az az ember se tudta volna, hogy a 20 egyforma gyuifásdoboz közül melyikbe tette. A dolog így már követhetetlen. Tehát, sokkal egyszerűbb megtanulni a fémet érzékelni. Egyszerű, de nem mindenkinek van hozzá türelme és affinitása.
Az emberek szeretik azt gondolni, hogy a saját erejükből képesek egészen hihetetlen dolgokra. És valóban, az ehhez szükséges csatornák kiépítése (intuíció erősítése, majd tudatossá tétele; hozzáfárás a rezgéstartományhoz, ha jól értem) nem egyszerű feladat, ahogy mondod, gyakorolni kell. De, amint a példád is bizonyítja, lehetséges.
Ha megfigyeled, itt csupa olyan dolog ismeretéről van szó, amiről magadtól egyszerűen nem tudhatsz (pl. gyűrű a gyufásdobozban). Nem lehetséges, hogy van egy közvetítő, akinek viszont van rálátása ezekre a dolgokra? Valaki, aki bizonyos rezgések továbbításával, az ingán (varázsvesszőn stb.) keresztül súg?
Azaz: a tudatalattid irányítja a kezed finommozgásán kersztül az ingát, de a tudatalattidba (lelkedbe?) valaki/valami más csepegteti az információt?
Csak akkor tudnád megkeresni, ha sikerül magadat az én helyembe képzelni. Mert én vesztetem el és az én rezgéseim vannak rajta. Viszont talaltam meg olyasmit, amiről csak képem volt.
Az idézett cikknek annyi köze van a metszőollóhoz, hogy azt a bizonyos rezgéstartományt használom, amit intuíciónak is lehet nevezni, de tényleg fizikailag létező érzékszerv. Az emberek testén lévő energiazónákat megbízhatóan tudom érzékelni vele. És ilyesmire is jó. Azonban minden új területhez sok gyakorlásra van szükség, hogy tudjuk, melyik csatornán dolgozik a készülék... Uri Geller egy show-ban, ami élőben ment, megtalált egy gyűrűt egy kis gyufásdobozban. Ez nem bűvésztrükk, mert nekem is az jött ki. Persze, mint mondtam, rengeteget kellene vele foglalkozni. Nekem most más dolgom van. Az arany és egyéb csecsebecsék nem érdekelnek.
Így levélben elég nehézkes, de ha tényleg érdekel, talán meg tudom magyarázni.
"(...)a magasabbrendű állatok többsége megérzi a Föld mágneses erőterének változásait, a napfolt tevékenységet, és a finomabb földrengéseket is. Tehát nem valamiféle rejtélyes "hatodik érzékről" van szó, hanem jól körülírható fizikai érzékelésről, az úgynevezett "harmadik szemről". Az ember esetében ez sokkal tompultabb, és egészen más frekvenciájú rezgési tartományba esik(...)"
Ez oké, nem is vitatom. De mi köze ennek az elveszett metszőollóhoz?
"Nem az inga tudja, csak mutatja, mait én tudok és Te. Az inga újra megtanítja, hogy mit tudunk, érzünk."
De hát az említett esetben arról van szó, hogy fogalmad sincs, hol van a metszőolló. Illetve tudhatod, hiszen te tetted valahová, de ha jól értem, ingával akár én is meg tudnám keresni a te metszőollódat. Igaz ez?
Már azt hittem, nem jár erre senki... Nem az inga tudja, csak mutatja, mait én tudok és Te. Az inga újra megtanítja, hogy mit tudunk, érzünk. Csak ehhez ki kell kapcsolni az ego-t, ami akar és érdeke van. Ha csak kíváncsiak vagyunk, akkor már elkezd valóban működni. Ahhoz, hogy biztosak legyünk (ha egyáltalán lehetünk biztosak valamiben..) sokszor kell pozitív tapasztalatokat szereznünk. Amikor tesztelnek valakit, ő maga is akarja a sikert. Ekkor már belép az ego és természetesen semmi sem lesz olyan, mint, mikor érdek nélkül, csak "úgy" megtörtént ez a hihetetlen esemény.
Harmadik szem
Jó néhány állat, az emlősállatok közül nagyon sok megérzi előre a természeti katasztrófákat és jelenségeket, így lehetett, hogy az állatok jóval előbb tudtak a bekövetkező katasztrófáról, és el tudtak menekülni előle, mondta el az Index kérdésére dr. Majer József etológusprofesszor, a Pécsi Tudományegyetem ökológia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
A legérzékenyebbek a patkányok, a kutyafélék és a vándormadarak, de a magasabbrendű állatok többsége megérzi a Föld mágneses erőterének változásait, a napfolt tevékenységet, és a finomabb földrengéseket is. Tehát nem valamiféle rejtélyes "hatodik érzékről" van szó, hanem jól körülírható fizikai érzékelésről, az úgynevezett "harmadik szemről". Az ember esetében ez sokkal tompultabb, és egészen más frekvenciájú rezgési tartományba esik, tudtuk meg a professzortól.
....................
Ezt pedig egy "hivatalos" tudós nyilatkozta és elég friss. Annak ellenére, hogy a "harmadik szem" és a "hatodik érzés" egy és ugyanaz, már megtört a jég, vagy legalább is vannak jelei.
"Vittem az ingámat - biztos, ami biztos - és erősen húzott egy hely irányába. átmentem rajta, utána meg visszafelé húzott. Egy helyen elkezdett körözni, nem vettem komolyan, mégegyszer visszamentem és egyszercsak az orrom előtt a gazban ott volt a metszőolló!!! Egyébként ez az eset már a 6-ik-7-ik lehet a sorban. (szerszámok, egyéb eltűntek)Most már sem magamban, sem a módszerben nem fogok többet kételkedni."
JA! Ez az olló nem az első az ollók között. Egy kisebb és nem kerti olló is elveszett a gazban. Tudni kell, hogy ritkán kaszálok és a kertem inkább hasonlít a vadonhoz, mint egy művelt kerthez... Azzal a kisebb ollóval is kb. így jártam.. Azt hiszem még valamit megtaláltam így a telken, de most nem jut eszembe. Ha összeadom elég sok sikeres eset lesz. Ezek ugyebár 100%-osak. Elég jó arány nemde? Marad a Polski-kerék. Ott eléggé ki voltam akadva, mert kishíján otthagytam a fogam... Lehet, hogy ha most kezdenék hozzá, megtalálnám valamelyik bokor alján. Egy polski kerék 70-nél mekkora schwunggal megy és milyen messzire jut? Lehet, hogy sokkal többet gurult, mint gondoltam és kisebb gondom is nagyopbb volt annál, minthogy a napomat rááldozzam. Ez 0 eredmény. Az emberi tényező... mindig ott van a pakliban. Volt még egy nyaklánc, amit egy szerelő vesztett el, közben a sittet elvitték... Gyanús, hogy benne volt. Hacsak nem a falban van. Ez nagyon egészségessé teszi a házunkat... Soha nem kerestem kincset és effélét. Túl sok érdek. Ez begörcsöli az embert. Ezért nem működik, ha az 1 mill. dollár ott lebeg. Hiába mindegy nekem, akkor is ott lapul a tudatom sarkában és már ott ette meg a fene az egészet. Ez van.
Ez a szofizmus. Amit mondtam, az elég jól körülírja, hogy most mi van. Azon kell dolgozni, hogy a körülmények legyenek alkalmasak arra, hogy a jelenség ellenőrizhető legyen. Ha a kutatás előtt az ember csupán kíváncsiságból (EGO kizárása), hátha sikerül alapon zsebrevágja az ingát...miután megvettem az új ollót, már lemondtam az elveszettről. Miért ne próbálnám meg? Az egyszerűsített módszer szerint nem szögben, hanem direkt módon próbálkozom: a vizualizált tárgy teljes realitásában előttem van és az inga mozgására hagyatkozva megyek a jelzett irányban. Következetesen mindig ugyanabba az irányba mutat... Eljutok a majdani feltalálási pontig,... átmegyek rajta, megváltozik az inga mozgása, erre gondolok egyet és sarkon fordulok. Erre megint erősen húz az inga az előbbi pont felé, ahol most elkezd körözni is... mindez teljesen kikapcsolt tudat mellett, ezután ez sem elég, visszamegyek az előző helytől és újra elkezdek haladni az inga mozgásának irányába és akkor... elnevetem magam, mert az orrom előtt van az olló.
Mesélek egy másik sztorit: Eltűnt a nagy tevésben az építkezésnél egy kék, festett nyelű csípőfogó. Éppen az kellene, de nem találom. Én dolgoztam vele pár órája. Minden szanaszét és körözök össze-vissza. Az inga hol erre mutat, hol meg arra. Minden helyet végigjárok ilyen módon, ahol korábban használtam. Egyszercsak teljes erőből rángat az inga és egy kékre festett álvány előtt találom magam. Nézek és akkor veszem észre, hogy a fogó az állvány szögvasán nyugszik...
Más: ugyanazon az építkezésen elvész a kedvenc malteros kanalam. Többen is dolgoznak ugyanott. Én elmegyek valamiért, mire visszajövök a kanál sehol. Kellene egy munkához, de bosszant, hogy nem találom. Akkora a kupi, hogy semmi esélyem arra, hogy megtaláljam, csak az inga. Elkezdem és mindig ugyanoda lyukadok ki egy kupac, amit a fiaim kotortak, mint a kiskutyák, történetesen egy lefolyócső helyét ástuk...., Egyszer csak megunom és beletúrok a kupacba: az inga tivábbra is oda mutogat. Na hol van a malteroskanál? Ott volt.
Egy utolsó. A tetőtérben, ahol most pötyögök, hatalmas lomhegy és én egy speciális hálót keresek. Az inga a földszinten mutat egy irányba, oda megyek, de ott láthatóan nincs. Erre gondolok egyet, felmegyek a tetőtérbe, se világítás, se rend... egy nagy kupac közepére mutogat az inga. Mondom magamban: Most ezt a nagy kupacot szétrakjam? Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ott van... Veszek egy nagy lélekzetet és belevetem magam a kupacba... A háló tényleg ott van a többi ramaty közepén.
Mondhatod, hogy ez olyan, mint a regressziós hipnózis, önhipnózis formájában. De a malteros kanalat nem én ástam el. Amíg távol voltam, a fiaim odébb dobták és a földet ráhányták. Ők sem tudták hol látták. Az inga pontosan oda mutatott. A hálót sem én raktam oda, mert a kis feleségem rendezkedett...Nincs ezen már mit kételkedni. Ennél vadabb történeteket is mesélhetnék, de az már inkább a személyes ügyeim közé tartozik. Az is olyan megdöbbentő volt, hogy ott rendültem meg igazán. Ez olyan sejtelmes.. ugyebár ez a megjegyzés akár felül is írhatná a többit, mint a mese felnőtteknek, de okom van, hogy ne mondjam el.
Azt persze elfogadom, hogy különféle technikákkal módosult tudati állapotba lehet jutni, és ebben a módosult tudati állapotban teljesen máshogy láthatja az illető a világot. Teljesen mások lehetnek a szabályok, más dolgok tűnhetnek fontosnak, mások a lehetőségek határai.
Viszont ez csak az illető tudatában létezik, nem kerül kölcsönhatásba a valósággal, amit a többi ember érzékel.
Írod, hogy a jelenséget nem lehet bizonyítani, mert kétkedők káros rezgései stb.
Én hajlamos vagyok Occam borotváját alkalmazni.
Ha egy jelenségnek alapvető tulajdonsága az, hogy bármely ellenőrzött kísérletben eltűnik, akárhogy is szervezzük meg azt a kísérletet, akkor én hajlamos vagyok ezt egyszerűbben megfogalmazni: a jelenség nem létezik.
Ha tárgyilagosan átgondolod, szerintem te is arra jutsz, hogy a két dolog között nem lehet választani, mert mindkét elmélet bármely kísérletben azonos eredményt szolgáltat:
- a jelenség létezik, de ellenőrzött kísérletben nem ad pozitív eredményt, mert...
Az érdekes az, mikor a fantázia valósággá válik. Azért nem lehet mindezt ellenőrzött körülmények közé helyezni, mert maguk a körülmények azok, amelyek rejtett módon hozzájárulnak a sikerhez. A tér szerkezete, a földsugárzások, az ember meridiánjainak állapota, az emberben keringő nedvek tisztasága... Ehhez ajánlom a www.geocities.com/all_are_one.geo/hun/aranypor.html cÍmet. Az are és one között alsó kötőjel van. Ebből sok fucsa dolgot megtudsz, vagy mégtöbb dologban kételkedsz, mint eddig. Szóval: mások (kétkedők) által keltett rezgések, ha magára a mutatványra nem is hatnak, a kísérleti alany tudatára mindenképpen. Utólag tudjuk csak elmondani, mint és, hogy mi a fene is történt. Ahhoz még nincs agyunk, hogy minden apró, de fontos részletet ugyanúgy csináljunk, mint amikor sikerült. Randy nagyon jól tudja azt, hogy ez mennyire így van. Ezért jól bazírozik arra, hogy senki sem fogja tudni mindezt megcsinálni. Én a legkevésbé sem vagyok bűvész. Nekem sose sikerülne semmilyen trükk. Általában nagyon középszerűnek tudom magam mindenben. Ezért olyan meglepő, hogy éppen nekem sikerül sorozatban ilyesmi. Akkor, viszont a bennem levő, a többiektől elütő különbségek lehetnek a ludasok. Ezeken kell még dolgoznom. Egyébként azzal is foglalkozom, hogy egy „más" közegben milyen módon lehetne bizonyítani azt, amit nekem már nem kell. A TV-ben elég sok hibát követtek el, ami okozhatott kétes eredményeket. Ami a legvalószínűbb: maga a mágus sincs magával tisztában. A testét nem tisztítja ki maximálisan a feladat előtt, vagy évek óta nem tiszta. Sokan beetetik az embereket a képességeikről, vagy a gyakorlatba belefásulva már csak rutinból mímelik azt, mert rájöttek, hogy az emberek úgy is azt látják, amit hinni akarnak... Én állandóan úgy mérek...(radiesztézia), hogy magam is csodálkozom az eredményen. Ennek köszönhetem, hogy nem fásultam el. Kérdezz, hátha kiderül valami, amiről én se tudok!
Az írásod második részéhez: én is el tudok képzelni nagyon sok mindent, pl. azt is, hogy megtalálok ingával gyűrűket. Ezen kívül teleportálást, víz alatti életet, lélekvándorlást, bármit. Csak én ezt semmiképpen sem tekintem a valóság részének. Ez egy fantáziavilág, ami nem kapcsolódik a normál élethez.
Legtöbben nem tudunk varázsolni, így átlagos esetben nemigen tudunk miról írni.
Azt mégse lenne praktikus állandóan beírni, hogy ma se sikerült semmi meg tegnap se... :-)))
Ha valaki ír valami érdekeset, ahoz esetleg hozzá tudok szólni - persze csak a szokásos földhözragadt módon.
Ha neked nincs kedved mások előtt is demonstrálni, akkor mgint lehal a dolog. Te biztos vagy abban, hogy megy, néhányan elhiszik, még többen nem, aztán ennyiben maradunk.
Saját magadnak nem szeretnéd még szilárdabban bizonyítani, hogy meg tudod csinálni? Egy ellenőrzött kísérlet mégis csak más, mint a saját mégoly szilárd hited. Gondolj bele, hogy nagyon sokan hasonló produkcióikban annyira hittek, hogy pályáztak a Randi díjért - aztán ellenőrzött körülmények között semmi se sikerült.
Ez szerintem arra mutat, hogy az ember belső képzeletvilága nem ugyanaz mint a valóság.
Hihetetlen! Itt ez a topic. Két éve legalább, hogy nem írtam egy sort sem. Tegnap, vagy ma leírom ezt az esetet és máris itt van két ember. Ti állandóan szörföztök? Mit néztek? Mikor volt az utolsó hozzászólás? Hányan szóltak hozzá? Áruljátok el, hogy találtalok rá erre a topicra?
Azon én már túl vagyok, hogy bizonygatnom kellene másoknak. Csak magam előtt kell állandóan bizonyítani. Voltak idők, mikor nem akart menni. Valószínű nem tudtam eléggé egyfelé figyelni. Viszont amikor sikerült, mindig olyan egyszerűnek tűnt. Tudni kell, hogy rendszeresen gyakorlom a radiesztéziát és nem álmomban. A keresést, viszont csak akkor, ha muszáj. Ennél be lehet görcsölni. Csak lazán megy. Pl. Elgurult egy kerekem és hiába ingáztam, semmit sem találtam. Azt sokfelé lehet olvasni, ha érdekem fűződik hozzá, akkor már nem az igazi. Számomra csak játék az egész. Örökös felfedezés. Egyébként a leggyakrabb, hogy a szemem nem látja azt, amit az inga már régen megmutatott a kezemben. Most is így volt. Többször is átmentem ugyanott, mindkét irányból, mire döbbenten láttam meg az orrom előtt...
Azt hiszem azok a kényszerű vizsgálatok már az egzisztenciára mennek, mondjuk egy „híres" mágus esetében. Ez borítékolja, hogy nem fog sikerülni, mert a tévedés egzisztenciát törhet össze. Egy tudós, ha elszúr egy képletet, még tudós marad. Az, aki magát exrasens-nek tartja, nagyot bukhat, ha nem érdek nélkül próbálkozik.
Amikor nekem valami bejön, annyire egyértelmű, hogy egyszerűen nem lehet véletlen. Nagyon rá kell hagyatkozni az érzésekre!
Ha küldesz mailben egy térképet, meg lehet próbálni. Ugyan el nem megyek egy gyűrű kedvéért, de egy kalap gyűrűért sem. Soha nem fogok pénzért ilyesmit csinálni. Még, ha megy, akkor sem. A játék, az más. Nem szabad ezeket ugyanazzal a mércével mérni, mint az egzakt tudományokat! Itt minden folyékony és abszurd. Ha tudtok álmodni olyat, ami még nem volt és elhisztek olyat, amit még nem, akkor már el lehet kezdeni. Ez egyébként nem parapszichológia és nem is ezoteria. Valami olyan neurofiziológiai állapot, ami napközben többször spontán is működik. Intuíció és egyebek. Ha elkezdjük gyakorolni, könnyen olyasmit gyakorolhatunk, aminek ahhoz a bizonyos tudatállapothoz semmi köze nincs. Mindenki csak a saját érzései mentén tudja beazonosítani „azt" a bizonyos „mezőt", vagy ilyesmi, ahova el kell vinni a gondolatainkat, vagy inkább a nemgondolatainkat... Egyszer talán tanítani fogom azt, hogyan juthat el mindenki a küszöbig... Azon túl el kell engedni a kezét mindenkinek...
Az ilyen történettel az a baj, hogy nem lehet ellenőrizni. Nem arról van szó, hogy hazugságnak gondolná bárki is. Lehet pl. olyasmi oka, hogy emlékeztél, hol hagytad el az ollót, csak nem tudtad felidézni. Mikor az ingával kerested, ez segített.
Egy ellenőrizhető kísérlet meggyőzőbb lenne.
Pl.
A szobában van tíz cipősdoboz. Valamelyikbe egy másik személy, kártyahúzás alapján véletlenszerűen, beteszi az ollót. Kijön a szobából, te meg egy megfigyelő (aki szintén nem tudja, hol az olló) bementek. Te megkeresed az ingával, persze nem löködheted a dobozokat.
Ha a véletlen aránynál többször sikerül, mondjuk tíz kísérletből 5-ször, az már egy érdekes dolog, amit komolyan lehet venni.
A kertben elrejtés is lehet jó, de sokkal nehezebb kivitelezni (lábnyomok, messziről kiszúrod a gazban stb)
Egyébként tegnapelőtt megint megbizonyosodtam, hogy a radiesztézia egy csoda. Elvesztettem a metszőollómat. Már elsirattam és vettem egy másikat. Egyre erősödött bennem, hogy a metszőolló mégis csak ott van a telken a dzsungelban. Vittem az ingámat - biztos, ami biztos - és erősen húzott egy hely irányába. átmentem rajta, utána meg visszafelé húzott. Egy helyen elkezdett körözni, nem vettem komolyan, mégegyszer visszamentem és egyszercsak az orrom előtt a gazban ott volt a metszőolló!!! Egyébként ez az eset már a 6-ik-7-ik lehet a sorban. (szerszámok, egyéb eltűntek)Most már sem magamban, sem a módszerben nem fogok többet kételkedni. A topic nem halt meg! Amennyiben még van bennetek kurázsi, úgy szóljatok hozzá! A radiesztéziás felmérések minden esetben megállják a helyüket. Arra még senki sem vállalkozott, hogy személyesen, egy online videobeszélgetés keretében „leteszteljem". Magam is kíváncsi vagyok rá, hogy a digitalizált kép átviszi-e azokat az info-kat, amit a közvetlen kapcsolatban megkapok. Még Szőke Lajos mondta annak idején, hogy a söprűt is kinevezhetjük a chicagói nagynéninknek, hogy megnézzük rajta a veséje állapotát, pl.... Ezen pedig érdemes volna kísérletezni!
Csak röviden: nem hiszem, hogy szerencsés-e allergiának nevezni. Az ember által kitalált, és összevegyített ételek szinte mind antigénként viselkednek. Az állatok is emberbetegségeket kapnak tőlük. A korábbi ellenvetésre annyit, hogy valóban beoltottak. A szemem előtt halt meg az egyik osztálytársam egy oltást követő embóliában. Ez persze nem bizonyíték, csak emlék. Gyermekkoromban rengeteg antibiotikumot kaptam a szokásos gyermekbetegségekre. Allergiás is voltam mindenre. Érdekes, hogy ma már nem vagyok.
Üdv.
"A "kütyü" a nyárfánál sípolt, arra meg nem vagyok allergiás."
Én is kipróbáltam, és amilyen műszert én láttam, mindennél sípolt, csak persze különböző hangmagassággal.
Amúgy több embernél is voltam, és mrá kettő is különbözőképp állapította meg a mértékét.. Volt olyan, ilyeneket mondott: csoki, meg sajt allergia..
Az utolsó két-három(régen volt, nem emlékszem..) mérésnél sem voltam semmire allergiás.. ami fura, mert a mérést végzőnek pont az lenne az érdeke, hogy visszajárjanak hozzá..
> Tehát a Fourier-transzformáció a New Age legjobb ellenszere? Akkor csináljunk nagy Fourier-transzformációs kampányt! :)
Az iskolában kéne elkezdeni. Jó tanárok, érdekes struktúrájú tananyag. De főleg a gyerekeknek az iskolához való hozzáállásával van a baj. Manapság az ilyen-olyan hülye szakkörökkel meg egyebekkel képesek úgy halálra terhelni szegény gyereket, hogy közben semmi haszna nincs, szétaprózódik, szétfolyik az egész. A mai oktatási "reformirányzat" szerintem egy rémálom. Következetesebben kéne egyszerre kevesebb témával foglalkozni.
Nem csoda, ha minden gyerek utálja az iskolát. Én anno nem utáltam, de a mostani kisiskolás oktatásban szerintem becsavarodtam volna.
Logikus gondolkodásra való képesség, absztrakciós készség nulla, és ez szerintem azon múlik, hogy az általános iskola alsó tagozatán végig lehet menni ezek nélkül. Ha írni-olvasni meg tudják tanítani a gyereket, szerintem meg lehetne tanítani ezekre is. Lehet, hogy bizonyos dolgokra több idő kéne, de csak az elején. Amint nem kínkeservvel csinál valaki valamit (mert nem igazán érti, mindig bizonytalan), sokszorosára nő a teljesítménye is. Én tudom, mert a matekot, fizikát, kémiát mindig imádtam, de néhány tárgyból a szenvedős verzió ment szinte végig.
Nem tudom, hogy lehetne a feedbacket javítani az oktatásban, de nagyon kéne.
Nem baszogatásképp, de nézz egy kicsit utána a témának.
A dirac-delta impulzusban MINDEN freki egyenlő arányban található meg. Végezd el magad a transzformációt, ki fog jönni.
Ez az ideális tűimpulzus persze csak egy elméleti dolog.
Másrészt ha a "bemeneti" jelben nincs benne egy adott freki, akkor (ideális lin.rsz. esetén) a válaszban sem lehet benne.
> Székely Vladimirnek van egy nagyon jó könyve a Fourer-analízisről és ennek néhány egyszerűbb alkalmazásáról. Ennek címe: "Képkorrekció, hanganalízis, térszámítás". Nagyon jó könyv, nagyon jó matematikai ismeretanyagra lehet szert tenni, ami mindenféle jelfeldolgozásban kiválóan alkalmazható.
Én is ebből a könyvből tanultam meg :) És tényleg nagyon jó. Anno, mikor apámnak le kellett programozni a dolgot, 14 évesen simán megértettem ez alapján a könyv alapján. Szóval nem kell hozzá egyetemi előképzettség.
> Tudtad például, hogy a konvolúció a Fourier térben szorzás, és viszont? (Egyébként Laplace transzformáltak terében is, ami nagyon szép!) És azt, hogy diszkrét függvény spektruma periodikus, periodikus függvény spektruma pedig diszkrét? Egyszerűen hihetetlen a szépsége ezeknek a jelfeldolgozós dolgoknak, akik nem értenek hozzájuk, soha nem tudhatják meg, hogy mit hagynak ki vele az életükből. ;-)))
Ez szép volt :) De igazad van, és szerintem aki egy kicsit is belelát ezekbe az egyszerű matematikai szépségekbe, nem fog mindenféle misztikus-nyúédszes hiánypótlók után futkosni...
(nem azt mondom, hogy el kell zárkózni a szokatlan és még meg nem magyarázott tapasztalatok elől, de nem is kell mindenbe megmagyarázhatatlan és misztikus dolgokat beleképzelni)
A "gyógyszerfüggő orvostudomány" téged is kitömött azokkal a mérgező gyógyszerekkel kiskorodban, meg ne halj tbctől, gyermekparalízistől, bárányhimlőtől. Ja igen, ha helyesen táplálkoztál volna, akkor biztos nem kaptad volna el egyiket sem? Jó, akkor te csak táplálkozz helyesen, nehogy véletlenül beoltasd a gyerekeidet, a többit pedig bízzuk az evolúcióra. ;-)
Székely Vladimirnek van egy nagyon jó könyve a Fourer-analízisről és ennek néhány egyszerűbb alkalmazásáról. Ennek címe: "Képkorrekció, hanganalízis, térszámítás". Nagyon jó könyv, nagyon jó matematikai ismeretanyagra lehet szert tenni, ami mindenféle jelfeldolgozásban kiválóan alkalmazható. Tudtad például, hogy a konvolúció a Fourier térben szorzás, és viszont? (Egyébként Laplace transzformáltak terében is, ami nagyon szép!) És azt, hogy diszkrét függvény spektruma periodikus, periodikus függvény spektruma pedig diszkrét? Egyszerűen hihetetlen a szépsége ezeknek a jelfeldolgozós dolgoknak, akik nem értenek hozzájuk, soha nem tudhatják meg, hogy mit hagynak ki vele az életükből. ;-)))
Arról nem is szólva, hogy a nem folytonos függvények Laplace transzformáltjai érintőlegesen kivezetnek a disztribúciók közé, de említhetném a többdimenziós spektrumok képfelfolgozási- és térszámítási alkalmazásait is.
Mindegy. Igazából csak azt akartam mondani, hogy reménytelenül hülye vagy az összes nyúédzses cimboráddal együtt, és hogy ezekkel a szövegekkel a Vallás, Filozófia topicban a helyetek, de most nem ment igazán frappánsan. ;)
> Kíváncsi volnék, hogy egy impulzusból hogyan csinálsz Fourier-transzformációs elemzést... :)
Egyrészt ld. előző hozzászólás. Másrészt édesapám évek óta ilyesmit (is) kutat. Megkocogtat egy gyümölcsöt, majd a válaszrezgéseket Fourier-elemzi (pontosabban elemzem, mert azt a szoftvert én írtam :), és ebből állapít meg érettséget/betegségeket.
Itt azért használható ilyen jól ez a módszer, mert a rezgés terjedése jó esetben kvázi passzív (és lineáris) folyamat (mint a normál hangé), így egy koppantásra szépen tud magától rezegni a termény. Dinnye például nagyon szépen kong. Lehet hullámterjedési sebességet, csillapítást meg hasonlókat becsülni.
