Múlt héten helyezték végső nyughelyére Baján a Rókus temetőben a közös családi kriptában Dr. Éber Előd állatorvost.
Miként édesapja, ő is főként bácsbokodon végezte munkáját hosszú éveken át, a kór nem kímélte, túlontúl fiatalon, 63 éves korában távozott közülünk. Közülünk, a többi halálraítélt közül ...
Ismerőseim, barátaim köréből hovatovább már megszokott a megszokhatatlan, hogy fiatalon halnak meg, de ennek ellenére Előd esetében számomra ez még inkább sokkoló, mivel az Éber családhoz gyermekkorom óta szoros kapcsolat fűz.
Emlékezzünk a nagyszerű zenészre, a legendás Baranya Táncegyüttes immár 30 éve túl korán elhunyt bunyevác harmonikására, a feledhetetlen Csányi Zsoltra!
egész életét embertársai egészségének megóvására, és mint kiváló fotóművész, a város eseményeinek megörökítésére áldozta. Ez mellett tanította az ifjúságot. Gondoskodott
arról, hogy legyen, aki legalább ebben a tekintetben a helyére álljon. Sokan - akik becsültük és szerettük - óvtuk és kérleltük, hogy életének energiáival takarékosabban bánjon. Nem tudta megtenni. Mindig csak az előtte álló, önként vállalt feladatokra gondolt. E sorok írója is számtalanszor kérte erre, alkalmanként, ha egyáltalán lehetett helyettesíteni, beállt őt kímélendő a sorba. Ha adatik számomra ehhez megfelelő hely, szeretnék írásban is megemlékezni róla.
Végtisztessége január 5-én 13 órakor lesz a Rókus temetőben.
Egy a sokak közül, akik szerették és nagyra becsülték:
Tegnap délután elhunyt Wilhelm József pedagógus, iskolaigazgató, nyugalomba vonulása előtt hosszú ideig a Bajai Művelődési Ház igazgató-helyettese, nagy műveltségű, bölcs ember, a zene és minden művészet igaz barátja. Emlékét örökre megőrizzük, akik emberségéért tiszteltük és becsültük.
Városunk Díszpolgára, volt városi képviselő, a kiváló kulturális szervező, fáradhatatlan lokálpatrióta, publicista, nemzetközi hírű algakutató, 2010 júl. 8-án elhúnyt.
Nagy vesztesége ez városunknak, ahol -sajnos- oly kevés az ilyen sokoldalú ember!
Szomorú hírt kell közölnöm. Meghalt Papp Zoltán román - művelődésszervező szakos tanár. Egykor nemesnádudvari művelődési ház igazgató, a bajai Városi Tanács művelődési osztályának főelőadója, a Petőfi Népe bajai szerkesztőségének vezetője. A betegség már régen úrrá lett rajta, de erős akarattal meggyógyult. 2000-ben mégis korai nyugalomba kellett vonulnia. Egy mindenki által ismert, közvetlen, igazi közéleti embert vesztettünk el. Én pedig mindig segítőkész jóbarátomat. Kiváló halfőző volt, természetet szerető, igazi vízi ember. Utolsó éveiben is mindig talált elfoglaltságot magának. Felesége, két fiúgyermeke és kisunokája körében teendői megoszlottak a kertművelés, a horgászat, és a vadászat között. Halfőzőként a legjobbak közé tartozott.
Emlékét kegyelettel megőrizzük!
Gál Zoltán
Temetésének időpontjáról csak később tudok hírt adni, tekintve, hogy szülőhelyén, a távoli Bedőn, édesanyját meglátogatva érte a halál.
Sajnos ezek azok az esetek, amit a népellenes bűnök elkövetői rovására vagyok kénytelen írni.
Mert nem normális az a világ, ahol relatíve fiatal emberek halnak meg erre az országra jellemző kirívóan magas számban, döbbenetet kiváltó váratlansággal.
Alattam járt egy évvel.
Tavaly még együtt ettünk-ittunk, szkandereztünk.
Legyőzhetetlen volt, erőtől, egészségtől duzzadt.
A minap zajlott Gergely József temetése.
Az örökké vidám, optimista személetű barátunk távozott túl fiatalon közülünk.
Hideg zuhanyként éltük meg a szomorú hírt.
Józsikám! Nyugodjál békében!
Talán nem túlzok, ha többünk nevében is együttérzésünkről szeretném biztosítani a családtagokat, kedves szeretteit!
Épeszű ember a társadalom legromlottabb vérű aljadékait, kiképzett, feladatot teljesítő szemeteit saját érdekében nem engedi önmaga és hozzá közelállók közelébe. Aki van annyira óvatlan, hogy figyelmen kívül hagyja az intő jeleket, annak a sorsa borítékolható módon valószínűsíthetően megpecsételődik.
Én meglehetősen régóta ismerem a Lajost, mindig is jó haverságban voltunk, egy igazi vagány, vígkedélyű bohém volt ő mindeddig, annak rendje szerint.
De amit máris művelnek körülötte, az mindennek a teteje, és ha módjában állna szólni, azt hiszem megkapnák a magukét tőle mindazok, akik a halálából cirkuszt próbálnak kerekíteni.
Így lehet egy szimpatiától övezet emberrel szemben, távozását követően visszatetsző érzéseket kiváltani.
Ő sosem szenvedett rangkórságban, gazdag vállalkozóként is képes volt megmaradni kedves, barátságos, közvetlen embernek.
Biztos vagyok benne, hogy ellenére lennének mindazok az erőltetettségek, amit díszpolgárságára tekitettel zúdítanak temetése napján kéretlenül számtalan ember nyakába.
Pár hónapja a kórházban beszélgettünk hosszasan, sosem találkoztam még egyetlen ennyire magára maradt, ennyire magányos emberrel sem. Kit a pompa időszakában körülrajongók közül, elesettként egy sem keresett fel.
Iván, már nem tudjuk felidézni a Mátéval történteket!
Remélem ugyanez a sors, gyilkosaiddal sem lesz kíméletesebb.
Mane nobiscum Domine!
