A régi filmekben hallható szinesebb dialektus kérdése. Ez nem ellemérv, csúsztatás. A játékfilmekben kbző, kiejtésben is kböző emberek /színészek/ beszélnek. Dokumentumfilmekben még inkább. Én nem filmbeli beszélőkről szóltam, ott nemhogy nem zavaró, ott tetszik.
Kizárólag rádió és tv bemondók, műsorvezetők "ízes" dialektusát hibáztatom. (Álmondom, hogy az álmúlt héten és álmúlt napokban az álnökség... stb.)
Sajnos nem. Olasz- és német nyelvterületen úgy van az, hogy otthon mindenki használja a saját dialektusát, de közszerepléskor, tévében és rádióban a hivatalos köznyelvet. Nálunk nem így. és ez több mint bűn, ez fülsértő hiba.
Vagy vehetjük példának az angliai nyelvváltozatokat. Mostanában már egyáltalán nem divat a királynő angoljához való igazodás, pedig a megértés ott se mindig könnyű. Aki nyilvánosan jelenik meg, arra ügyel, hogy de használjon nagyon "meredek" tájszólást, de a kvázi standard nyelvet a saját akcentusa "ízével" fogja beszélni.
Olaszországban, Németországban pl. a helyi dialektusát nyugodtan használhatja bárki, de hivatalos megszólaláskor a standard kiejtést illik.
Csakhogy az olasz, német standardra azon praktikus okból van szükség, hogy ott a dialektusok közti különbség helyenként jóval túlmegy a kölcsönös érthetőség határán. A magyarban ilyen probléma (a moldvai csángó változatokat leszámítva) szerintem nincs. Ha meghallgatsz régi felvételeket, filmeket még a TV előtti korszakból, hallható, hogy az emberek, színészek is a saját dialektusukat beszélik. Szerintem színesebb, szebb úgy.
A magyar beszélők 70% érezhetően, de nem nagyon erősen ejti a (nem hivatalosan) "dunántúli"
á hangot az írott e betű kiejtésekor. ÍEzeknek a 20%-a nagyon erősen, szinte komikusan ejti "á"-nak:
tévében, rádióban: "álmúlt napokban-hetekben", "álnök", "ámber" stb, minden el-igekötőt. Ismert személyek esetében engem zavar. Olaszországban, Németországban pl. a helyi dialektusát nyugodtan használhatja bárki, de hivatalos megszólaláskor a standard kiejtést illik.
Bosszantó ejtők tévében: Mráz Ágoston Sámuel, + a volt egészségüyi miniszter, egy nagy dunántuli kórház vezetője. ÉS más közszereplők, akiknek perc-nevüket nem akarom megjegyezni.
Halihó! Talán tudnék válaszolni, ha megadnád a helyes definícióját, anélkül elég zűrös az ügy. (A legjobb lenne, ha megfigyelnéd, hogyan ejted ki ezeket a szavakat, amikor nem figyelsz oda... Ezt persze könnyű mondani, nehéz megcsinálni.)
A koordinátát körülbelül fele-fele arányban ejtik koordinátának és kordinátának. Szerintem koordináta a helyes kiejtés, de akkor miért ejti mindenki vákumnak a vákuumot? A vákuum tűnik helyes kiejtésnek. (Hasonló lehet az individuum esete is...)
Nem írhatott szakdolgozatot a nyelvfejlődésről a pösze hallgató
2011. január 13., csütörtök 12:33
Elmarasztalt az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) egy oktatási intézményt, ahol az egyik hallgatónak pöszesége miatt nem engedték meg, hogy a gyermeknyelv korai fejlődéséből írja a szakdolgozatát. Az adjunktus, akit konzulensnek szeretett volna választani a hallgató, megtagadta tőle az általa választott téma feldolgozását. A tanár azzal indokolta az elutasítást, hogy szerinte ellentmondásos lett volna beszédhibásként ezt a témát kutatni, másrészt oktatóként értékelni a munkát.
Az EBH szerint a pöszeség a panaszos hallgató olyan lényegi tulajdonsága, amellyel együtt él, és az csak mások közreműködésével, például logopédus segítségével változtatható meg. A hatóság nem fogadta el azt az érvelést az intézménytől, miszerint a beszédminta jelentősége és súlya okán a kisgyerekek nevelésében elvárható, hogy a gondozó tökéletesen használja a nyelvet. Az EBH felhívta a figyelmet arra, hogy a szakdolgozat írásos dokumentum, kutatáson alapul, fogalmazási és egyéb képességeket kíván meg, és nem szolgálhat egy hallgató élőszóbeli megnyilvánulásának mércéjeként. Arra is hivatkozott a hatóság, hogy idő telik el a képzésben való részvétel és a munkaerőpiacra kerülés között. Az oktatói döntéssel elérni kívánt cél és az annak érdekében tett diszkriminatív intézkedés nem kapcsolható össze, állapította meg a hatóság, és eltiltotta az intézményt a jogsértő magatartás folytatásától.
Az általad ajánlott műből idéztem, és nem azt tartom benne a legfontosabbnak, amit most kifogásolsz. A több keresztnevűek majd valahogy megállapodnak az elvárt megszólításban, legyen ez az ő dolguk. Ennél sokkal fontosabb, hogy
"bemutatkozáskor, névsorolvasáskor (...) a vezetéknév és az utónév (...) egyforma erejű hangsúlyt kap".
Hangsúly hiányában ugyanis nehezen érthetők - sőt, nagyon könnyen félreérthetők az új, ismeretlen és főleg a több helyen is értelmesen szétválasztható nevek. Extrém példa a Koós Alajos - Kósa Lajos páros, de szerintem az is elég nagy baj, hogy Békés Csabát már csak írásban tudjuk megkülönböztetni Békéscsabától.
Felolvasáskor számomra a nagy kezdőbetű valami fontos információ előrejelzője, ilyenkor kell egy pici szünet, vagy bármilyen akusztikai eszköz (uram bocsá' - hangsúly a nagybetűvel kezdődő szótagra), hogy ez a lényeges információ hibátlanul felfogható legyen.
Kb. 50 éve ezzel - az Elekfi-Wacha monográfiában világosan leírt - elvvel megy homlokegyenest szembe a hivatalos nyelvművelés. Ha kell, idézhetek írott forrásokat. Ma már ott tartunk, hogy idős és/vagy iskolázatlan beszélők sokkal érthetőbben mondják a neveket, mint a rádió tanult beszédű bemondói.
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Ez teljesen kontraintuitív. Én ugyan azok közé tartozom, aki a második keresztnevét használja, de a több keresztnévvel rendelkezők nagy többsége az elsőt használja, a továbbiakat általában elhagyja. Akkor miért azt hangsúloznánk??
Máris megvan: Elekfi-Wacha: Az értelmes beszéd hangzása . Ebben 2.3.3 alatt találtam a leginkább ideillő mondatokat.
"A név első előfordulásakor, bemutatkozáskor, névsorolvasáskor, vagy ha azonos vezetéknevű személyeket akarunk megkülönböztetni, a vezetéknév és az utónév (keresztnév) egyforma erejű hangsúlyt kap"
"Olyan közismert személyek esetén, akiket gyakran szoktunk csak vezetéknevükön emlegetni, a teljes név kimondásakor elég a vezetéknevet hangsúlyozni" (Úgy gondolom, az elég itt nem azt jelenti, hogy másképpen durva hiba lenne.)
"Két vagy több keresztnév használatakor az utolsót hangsúlyozzuk jobban"
Amíg az idézettekkel ellentétes, de korábbi írott forrást vagy hangfelvételt nem talál senki, addig fennáll a gyanúm, hogy az utónév hangsúlytalan ejtése egészen új, a XX. század második felében keletkezett "szabály".
Mivel a családnév-utónév tulajdonképpen minőségjelzős szerkezet, ennek a „szabály”-nak az eredetét is ott keresném. Wacha Imre több helyen is kifejtette, hogy az a babona, hogy jelzős szerkezetben a jelzett szó hangsúlytalan, szerinte Egressy Gábor jelzőhangsúly terminus technicusának a félreértése. Szerinte ugyanis ez nem ’a jelző kötelező hangsúlya’, hanem ’vmit jelölő, kifejező hangsúly’ jelentésben értendő az eredeti szövegben. Kb. ennyit tudok hozzátenni. Forráshelyet sem, bár vsz. Wacha leírta ezt a gondolatát (pl. az Elekfi–Wacha-monográfiában), de bennem a szóbeli közlések maradtak meg.
Kilenc év szünet után teszek egy félénk kísérletet a téma felélesztésére.
"Petőfi esetében is kaphat egy enyhe mellékhangsúlyt a Sándor"
Nagyon megnyugtat, hogy valaki végre le merte ezt írni!
Ki és mikor kezdeményezte a magyar utónevek hangsúlytalan ejtését? Voltak-e ennek ellenzői? (Ha egyáltalán volt vita ebben a kérdésben.)
Érzésem szerint a rádió hivatásos beszélői már régen átestek a ló túlsó oldalára. Nemcsak a magyar utóneveket, hanem - biztos, ami biztos - idegen nevek második tagját sem hangsúlyozzák. Egy aktuális képzőművészeti kiállításra invitáló reklámban naponta többször hallom a Henry Moor nevet [henrimúr] kiejtéssel. Meg olyan is van, hogy Doktornagymária, Negyedikbéla, Bárówesselényimiklós.
Lehet valami oka annak, hogy idős, alacsonyan iskolázott emberek hangsúlyosan ejtik a név minden tagját, és még Karinthy Frigyes is ezt teszi saját nevével egy fennmaradt hangfelvételen.
Azért Petőfi esetében is kaphat egy enyhe mellékhangsúlyt a Sándor: Petőfi Sándor, nem beszélve a kevésbé nevezetes személyekről: TóthLajos, hasonló elveket érvényesítve így mondanám: CharlesDarwin.
Közben eszembe jutott még egy problémám:
nekem ugyanis azt tanították, hogy a magyar neveket helyesen ejteni úgy kell, hogy csak a vezetéknév hangsúlyos, pl. Petőfi Sándor és nem Petőfi Sándor. Mi a teendő az idegen nevekkel, ahol a vezeték- és személynév megcserélődik?
Lemaradt az előző végéről: a forrás Elekfi szótárának 155–8. oldala. Ezt a nem könnyen megszerezhető könyvet mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlom, szerintem a magyar szótárirodalom egyik gyöngyszeme.
