Hát marhára jó barátai vannak a zembernek. Csak kölcsön kell adni aztán nem is keresnek többet. %ezerrel úszik egy srác de mindig a következ? fizuból akarja megadni.
Hogy ez mennyi mindenkit érdekel, de talán rendeznek nekem is valami gy?jtést
ha bosszant, tedd szóvá. én rettentő feledékeny vagyok, és állandó lelkiismeretfurdalásom van, ezért az esélyeseket állandóan megkérdezem, nem tartozok-e nekik 500-1000 forintokkal a múlt hétről/hónapról...
kicsit más, gyűlölök kazettát, cd-t, könyvet kölcsönadni, mert általában elfelejtem visszakérni és mire feltűnik, hogy nincs meg, már nem tudom kin keressem. attól meg egyenesen rosszul vagyok, amikor újszerűen kölcsönadott dolgaim úgy kerülnek vissza, hogy alig ismerek rájuk. cd-t, kazettát inkább másolok a haveroknak, könyvet meg nem adok, vagy ha az öcsém mégis elviszi őket felírom, hogy tudjam hol keressem. szóval nem bizalmatlanság, hanem feledékenység.
azokról meg akiknél egyáltalán felmerül, hogy kölcsön kaphatnak tőlem apróbb-nagyobb összegeket, eleve nem feltételezem, hogy nem akarják visszaadni, hiszen akkor úgysem adnám oda.
"a hosszú barátság alapja a pontos elszámolás" - mondja a közhely. én úgy mondanám, hogy ahol visszakérni ciki, ott adni se kell.
A Bronxi mese cimu filmben is volt valami hasonlo, megeloztel :)))
A legdurvabb viszont amikor nem tudsz enni, vagy venni egy doboz cigit, mert beutott a crach, viszont tartoznak neked egy csomoan kis penzekkel, de az istennek se adja meg senki.
az elv a következő: annyit adj, amennyit ajándékba is odaadnál. ha nem adja vissza a pali (rokon, barát, ismerős), azt mondom, nem baj, a ha ezután is a szemembe bír nézni, én nem fogom ezért kiutálni. (az, hogy ez a konkrét esetben hány forintot ér, barátsága válogatja)
a hardcore változata ugyanennek a szabálynak: annyit adj, aminek az elveszítése neked még nem fáj, de a kölcsönvevő már nullára írja magát. ismerős története: haver felhívta, kölcsönkért. pont szűkében voltak a lének, de azért adtak valamennyit. eltelt a határidő, pénz nem jön. még egy pár hónap, a haver sehol. na ekkor az ismerősöm fölhívja a havert:
"- szevasz. a pénz miatt hívlak.
- tudom, tudom, már akartalak hívni de az a helyzet..
- nem kell.
- ...pont most nincs munkám, de a jövő héten beesik valami és ha azt kifizetik...
- nem kell.
- jó, jó nem akarok magyarázkodni, de tudod az a helyzet...
- nem magyarázkodni nem kell, hanem a pénz nem kell. vedd úgy, hogy örökbe kaptad. azért, hogy soha többé ne keress és ne találkozz velem. vegyük úgy, hogy nem ismerjük egymást. nekem ennyit megér."
amúgy magam részéről voltam már adós súlyos összegekkel és az utolsó petákig mindent visszaadtam az első adandó alkalommal. akkor nagy bajban voltam és néhány barátom segítsége nélkül nem húztam volna ki azt az időszakot. a sors fintora, hogy éppen akkor nekem is tartozott egy barátom egy közös üzlet után. én úgy voltam vele akkor, inkább vesszen az üzlet, a barátság többet ér. később tőle is megkaptam a pénz jelentős részét, miután kikerült a szarból, és kettőnk közül még mindig én voltam a hitelképesebb, igaz a hitelezők nem nézték túl jó szemmel, hogy azért kell annyit adniuk, mert nem vagyok keményebb behajtó, de végül az egész történet jó véget ért.
az üzleti alapú magánhiteleket meg kerülni kell messziről. olvasd el a zalatnay-féle sztorit, ahol egy merdzsónak három különböző névre kiállított forgalmija volt. évi 120% kamatot fizetni úgy, hogy az még a hitelfelvevőnek is megérje... ilyesmi csak sittes ügyekből pörög ki.
A nem szabad kolcsonadnival az a baj, hogy utana az ember sem varhatja el mastol, hogy orajta segitsenek, ki tudja, lehet hogy egyszer attol kell majd kerned, akinek most nemet mondasz. En egyebkent "kurva jool" csinalom, mert most ha a kocsi reszleteit nem szamolom, ami cirka 1m, akkor csak 5-6 kiloval tartozom.
A legjobban viszont a kolcsonbol megadott kolcson tetszik. Uristen, hogy miota gorgetem en mar magam elott az adosagaimat :)
Persz jo lenne mar vegre egyszer mindent letisztazni, de hat az elet mindig kozbeszol.
Van aki szerint tok ego kolcsonkerni, en gatlastalanul kerek akarkitol, viszont minden kolcsont vissza is fizetek, es nekem 1-2 nap csuszas mar nagyon ego, meg kis osszegeknel is, mondjuk 500 vagy ezer forint eseten is.
Szerintem a kolcsonnel semmi baj, ha megadjak/megadod.
Nem szabad kölcsönadni? Ja... Az a baj, hogy erre mindíg az első hiba mutat rá. Tán nincs is olyan ember, aki ne fizetett volna ilyen tanulópénzt.
De igazából itt nem is a pénz az érdekes. Az anyagi világ csak jéghideg bűbáj...
Van egy kedves barátom. Ha felkeres, már 5 perc beszélgetés után következtetek arra, hogy meg van szorulva és lóvé kell neki. A viselkedéséből, a gesztusaiból. Na és, hogy olyankor hozza mindig magával a barátnőjét, aztán meg is hívnak valahová. Persze csak ezután közli, hogy kéne ennyi+ennyi fizetésig...
Eddig mindig ez történt, ha kölcsönkérés szándékával jött.
Ilyen esetekben nem egyszerű fenntartani a rokoni jó viszonyt. Jártam én már úgy, hogy rég nem látott rokon messziről jőve egyszercsak beállított nálam... Az oka persze hamarosan kiderült, ez pedig mi más lett volna, mint kölcsönkérés. Persze nem szándékozta visszaadni, de a családjának egy telefon segített.
Ez hét évvel ezelőtt történt és 30k HUF volt.
Én ugyan kölcsön nem adtam, de többször kértem, s kaptam! Elsősorban tőzsdéhez, másodsorban (ezek a nagyobb összegek) befektetések beindításához! De mindenkinek meg tudtam fizetni azt az összeget, amiben megegyeztünk, s pont akkor, amikorra egyeztettük!
Nekem az a 300as buli nem tetszik!
Inkább részesedj 10%kal egy induló kft-ben! Az többet hozhat, s ott is ugyanúgy elveszítheted mindet!
Üdv
Családtagnak soha, mert vele így, ahogy kénytelen vagy találkozni (ha közelebbi rokon persze), és ilyenkor a már vázolt feszengés alakul ki. Közömbösnek nem adok, pont azért, mert közömbös, a barátnak meg nem kölcsön adom, hanem azért, mert szüksége van rá. Amilyen kevés van belőlük, úgyis. Meg aztán a barát pont azért barát, mert nem haver. Mert megbízható, bla bla... Szal ez azt hiszem ha kölcsönös filozófiai gondolatokra talál nem kerülhetsz(ek) szarba. :)
Miután tárgyaltam a manusszal, felhívtam az általa megjelölt ügyvédet, akivel elmondása szerint megbeszélt már mindent.
Az a bizonyos ügyvéd semmit nem tudott az egészről. Azt mondta, itt valami svindli van. Hogy, ilyen nem létezik és nem is foglalkoznak ilyennel - mármint, hogy magánszemély hitelt adjon.
Másnap felhívtam az embert, hogy mit mondott az ügyvédje nekem, és tárgytalannak tekinthetjük a dolgot.
Kétségbe esett hangja lett hirtelen, átcsapott magázódásba, "Ön"-özni kezdett engem...
Ebből csak annyi következtetést vontam le, hogy lehet, hogy nem állt szándékában bepalizni. LEHET.
Hihető volt a sztori is, amit előadott - hogy miért van szüksége a suskára. Vagy akasztok egy százast, vagy elbukok háromszázat...
Bár azt mondják, kockáztatni kell...
Nos, ha az illetőnek van olyan vagyontárgya amit a "zaci is elfogadna fedezetként", akkor szerinted nem a zaciba vezetne az első útja? A kamatok ott egy kicsit kedvezőbbek...
Ezt fogom neki belolvasni a telefonba holnap. :-)
Szóval meggondolandó tényleg, bár ezzel eddig is tisztában voltam. Mások meg kérdezése nélkül meg sem próbálnám, viszont ha az általad említett feltételeket elfogadja, lehet, hogy megpróbálom.
Volna itt egy kérdésem hozzátok!
Alkalmam nyílt olyan lehetőségre, amely 100k HUF
hasznot hoz. Viszont ehhez kölcsön kell adnom valakinek 300k HUF-ot. 400-at adna vissza 3 hónap alatt. Nem ismerem, egy barátom adta oda a telefonszámát. Fedezetként ingatlant kínál és ügyvédi szerződést.
Akinek van tudomása precedens értékű esetről, vagy tanácsot tud adni, kérem tegye meg.
Igen... talán ez is megmutat egy darabkát a baráti kapcsolat minőségéből, ha kisegíted Őt, s utána mennyire felejt el.
Rendszeres kölcsönadó vagyok mostanság, a kézfizetés státuszából azóta kiemelkedtem, mert megkerült a bizalmazott. Rendszeresen van valamilyen kinntlévőségem. Eddig nem csalódtam, meg persze olyannak nem is adnók, kibe nem vetek bizalmat vala.
Az alattam lakó házaspárból a nő legjobb barátnője felvett pár millió hitelt, és mivel semmije nem volt amit fedezetként felajánlhatott volna, ezért a barátnő felajánlotta, hogy sebaj majd az ő öröklakásukra jegyezzenek be jelzálogot és akkor a kölcsön is menni fog. Pár hét alatt a barátnőnek nyoma veszett, és a házaspárnál megjelentek egy bizonyos idő múlva a végrehajtók, merthogy egy részlet sem lett ugye fizetve.
Kilakoltatásra nem került sor, hála egy jó ügyvédnek. Azóta is ott laknak, bár a sztori végét nem ismerem.
Egy kis tanulságot mindenki le tud ebből vonni.
És egy pozitív
Legjobb barátnőm annyiszor póruljárt már és én is, bár én sokkal kisebb összegekkel, hogy elhatároztuk: soha senkinek nem adunk kölcsön, csak egymásnak, mert egymásról tudjuk azt, hogy vissza is fizetjük a másiknak.
Ez azóta is így van, már évek óta. Én a családomat és 1-2 tényleg megbízható emberrel már tettem kivételt és eddig nem is calódtam. (na ezt most gyorsan le is kopogom.)
Hát ennyi.:o)
Ja, ja.
Én is adtam kölcsön 5 ezret több éve a szomszédomnak. Azóta kicsit arrébb költöztünk, de tudja hol vagyunk, mégsem jön. Én meg szintén pitiáner dolognak tartom visszakérni...
Aztán egy másiknak adtam 10 ezret, ennek is több éve. De 10 ezer miatt nem fogom agyonütni..
Jelenleg én tartozom 30 rugóval egy középiskolai osztálytársamnak. A kocsim vizsgályához kellett és mivel 10 hónapig nem volt állásom, kérnem kellett...
cucu
Sajnos, most nem tudok kölcsönadni, de volt idő...
Rokonnak sose többet, mert még én kerültem Olyan helyzetbe, hogy uzsorás vagyok. Pedig csak annyit vártam vissza, amennyit megbeszéltünk. Nem sokat, de időben és pont annyit. Néhány éves mosolyszünet volt az ára a jótékonyságomnak. A legújabb helyzet: barátok, nagycsaládosok, február elejéig 40 ezret. Tudom, hogy nem tudják még megadni, csak az bánt, hogy egy szót sem szólnak, és ettől olyan izé, szóval kellemetlen, pedig nem ennyit ér a barátság:( Nekem:)
t.
