szerintem nem feltétlenül járna büntetéssel, hogyha nem úgy élsz, ahogy azt a szentek előírják, pusztán csak ezt akartam mondani.
sokat gondolkodtam a jézusi tanításokon és úgy értelmeztem őket, hogy azt mondja bennük Krisztus, hogy: higyj magadban és hallgass a szívedre.
csak ennyi:-)
nem provokálni akartam, csak viccelődni, hogy számomra furcsa és kicsit vicces, hogy vannak emberek, akik bűbocsánatban élik az életüket mondván, isten ezt várja tőlük. *semmi bajom velük, csak vicces*
imádkozz, mert különben fejedre esik az áhítatos Szent Zongora, könyörögj bocsánatért és fogadd meg, hogy soha többé nem eszel pálpusztait hagymával, hogy hosszú életű légy a földön!
és vedd tudomásul!
hogy!
este, lefekvés előtt el kell menned a Harminckettesek terére, ott talákozni Istennel a 9-es busz megállójában, majd megenni egy szent sajtburgert és megtisztulni egy szent fanta által. (ha elfogadod, adunk ajándékba egy szent almáspitét, vagy egy boldog sültkrumplit is)
hallottad szavam, most eredj és cselekedj, miként mondtam!!!
Ezt a nagyszerű alakalmat semmiképp nem szerettem volna elszalasztani: párbeszédet folytatni Veled.
Egy pár kérdésem lenne: Te is emberként kezdted, vagy mindig is Isten voltál? Hogyan lehet azzá válni? Tanfolyamon? Hol működik ez? Mennyi a részvételi költség?
Feltételezem Neked minden a helyén van az életedben, ez evidens. Nem szenvedsz szükséget semmiben. Este az istenek is alszanak? Vagy ez csak világi szükség? Na mindegy, azért:
És aki magában hisz, az nem hihet másban? Egy másik emberben sem? Pl. a kedvesében? Vagy a szüleiben? Vagy egy jóbarátban? (És ugye akkor még ott lenne Isten is egyesek számára, többek között...)
en is itt vagyok, csatlakozom a topikhoz.
a kornyezetemben sokan sosem vagtak ezt, igy amolyan termeszetesse valt hogy nem nagyon beszeltem rola. de most orulok hogy megleltem ezt a topikot, ugy latszik megsem vagyok ego/onzo/gyagyas/stb, vagy legalabbis nem vagyok ezzel egyedul :))))
Nincs időm (energiám, kedvem...) már annyira, mint régen, hogy több tucat topikot kövessek. Így hát csak párat nézegetek, ritkán szólok hozzá, kivéve két általam nyitottat, ezekben vagyok folyamatosan...
Mindig erik az embert meglepetesek. Amirol ebben a topicban szo van azt hivjak a szociologusok uj vallasnak. En azert ennek ellenere vallalom, hogy hiszek magamban es csak is magamban. Ez persze nem zarja ki hitemet Istenben, mert hiszem, hogy en magam vagyok O.
Ja, miert vagyok meglepett? Sok minden vartam Ivan Gabortol de egy ilyen temaju topic inditasat nem.
Önmagadban hinni kizárja a bármi másban való hitet? Ha így van, akkor egy materialista sem hisz magában. Akkor meg inkább a vallás, annak ugyanis hellyel-közzel egészséges erkölcsi rendszere van. Ha viszont az önmagadban-való-hit nem zárja ki a másban való hitet, hihetsz magad mellett Istenben is, nem?
Majdnem ugyanarról beszélünk.
Azt mondtam, hogy BÁMIBEN, vagy BÁRKIBEN hinni, az pluszt ad.
Ebbe benne van, hogy saját gyarlóságomat, gyengeségemet, vagy gyávaságomat ismerve mégis teszek olyat, amit a józan ész önmagában kizárna.
Hiszek benne, hogy felnőhetek a rám váró feladatra, hogy az akaratom megsokszorozódhat az akadályok ellenére, sőt, miatta.
Hogy ezt a pluszt honnan eredőnek tartjuk az talán lényegtelen.
Önmagunkban hinni szvsz azt jelenti, hogy elfogadom magam.
Elhiszem magamnak, hogy nem vagyok rossz, buta, csunya, semmirekellő stb.
Elhiszem hogy a hibáimmal együtt is jó és szerethető ember vagyok.
Elhiszem, hogy Isten nélkül is boldogulok, nincs szükségem az útmutatására, mert magam vagyok képes döntéseket hozni, magam vagyok képes megtalálni az egyéni boldogságomat, magam vagyok képes mások számára is elfogadható ember lenni.
Ha emellett és nem ehelyett még Istenben is hiszek, na az a plussz. :)
A hit pluszt ad? De nem feltétlenül ad pozitív pluszt. Ha például valaki hisz benne, hogy meg akarják ölni (holott nem), az roppant kellemetlen tud ám lenni. :]
Tegyük fel, hogy át kell menned egy 20 centi széles, 10 méter hosszú deszkalapon, amely 100 méter magasan van elhelyezve.
- Hihetsz te benne, hogy valójában a deszka alatt nincs 100 méter, és így akár könnyedén át is mehetsz (elvégre ha a deszkalap a földön volna, nem lenne nagy ügy átsétálni rajta). Csak ez nem volna igaz. A deszka ott van, magasan fennt. Nem árt, ha tisztában vagy vele, főleg, ha az Igazságot keresed.
-De mennyivel jobb, ha ugyan tudod, hogy fennt van a deszkalap, és hogy veszélyes az ügy, de hiszel magadban (és nem másban). Ez is adhat egy lelki pluszt. És ez ráadásul nem valami irreális, bizonyíthatatlan feltételezésen alapul.
