Az "antirészecske" nem negatív energiájú és nem negatív tömegű. Egy pozitronnak pl. pozitív energiája és pozitív tömege van.
Ez persze így van.
De az olvtáts felvetése mégis jogos, mert negatív energiájú (tömegű) részecske kerül bele a fekete lyukba, míg a társa nem; sőt, a mérlegegyenlet miatt az elmenő részecske energiája nagyobb, mint az eredeti beérkező és elbomló részecskéé. Ezt hívják Penrose-folyamatnak.
Tehát a kulcspont az, hogy az ergoszférában lehet egy test (részecske) energiája (tömege) negatív is. Mindegy, hogy ez egy sima v. antirészecske. A negatív energiájú részecske bekerülése az EH alá okozza az energianyerést a fekete lyukból.
Ennek a dolognak vannak térelméleti változatai.
Hogy miért a párolgás, miért kerül bele több negatív energiájú, mint pozitív, az valóban jó kérdés, és nyilván a részletektől függ, utána kéne nézni.
Uraim, mivel kapcsolódik a nullponti energiához, szeretnék kérdezni a Hawking sugárzásról. Most olvastam az illető "Az idő rövid története" című könyvét, és ott bizony igencsak pongyolán van megfogalmazva ez a feketelyukakhoz, és a nullponti energiához - pontosabban a vákum fluktuációjához kapcsolódó felfedezés. A jelenség röviden a következő: Hawking szerint a fekete lyukak párolognak. Másképpen fogalmazva folyamatosan tömeget veszítenek. Szerinte a folyamat a következőképpen megy végbe. A határozatlansági relációnak megfelelően a térben folyamatosan keletkeznek részecske és antirészecske párok, mint azt annó Dirac megálmodta. Namost Hawking szerint a pár egyik tagja negatív energiájú, a másik tagja pozitív energiájú. A fekete lyuk eseményhorizontján könnyen előfordulhat, hogy a negatív energiájú belehullik a fekete lyukba, ettől a pozitív energiájú többé már nem lesz virtuális részecske, mert nincs meg többé a párja, magyarán virtuálisból átváltozik valóssá, és kilő az űrbe. Mivel a negatív energiájú párja az E=mc2 összefüggés alapján negatív tömeget képvisel, ezért az csökkenti a fekete lyuk tömegét, ily módon pedig a fekete lyuk szépen fogyni kezd. Minél kisebb a fekete lyuk, annál gyorsabban fogy. Én két nagy ordashibát látok az elméletben, amit viszont más meg nem lát, és szeretném tudni, hogy miért nem. 1. Ha a lyukba behulló részecske negatív tömegű, kérem magyarázza már meg valaki, hogy milyen erő húz be egy fekete lyukba negatív tömeget?!?!?! Egy negatív tömegű részecske számára a fekete lyuk nem fekete lyuk, hanem fekete hegy, és a tömegvonzás törvényének megfelelően taszítja a részecskét? SOHA AZ ÉLETBEN NEM FOG BELEESNI EGY NEGATÍV TÖMEGŰ RÉSZECSKE EGY FEKETE LYUKBA! 2. Tegyük fel, hogy mégis beleesik, valami ismeretlen mechanizmus folytán. De mivel a részecskepárok egyszerre keletkeznek, ezért annak a statisztikai valószínűsége, hogy a negatív energiájú esik bele a lyukba, ugyanakkora, mint annak, hogy a pozitív energiájú. Ergó statisztikailag a lyuk tömege nem változik. Nyilván van valami hiba az érvelésemben, ha rajtam kívül másnak ezek nem fájnak, de kérem világosítson fel valaki, hogy hol tévedek?
Létezik garantáltan sugárzásmentes, nagy fényerejű foszforeszkáló festék is. Éppen 2 hete jöttek vissza az eredmények radiometriai vizsgáltról. www.vilagitofestekek.hu
Jó régi fórum-bejegyzésre válaszolok, de hátha nem haszontalan. :-)
Amerikai kutatók kimutatták a Casimir-hatás akusztikai megfelelőjét. Ez az elektrodinamikában jellegzetes kvantumjelenség abból adódik, hogy az elmélet szerint a vákuum nem teljesen üres, hanem véletlenszerűen és nagyon rövid időre úgynevezett virtuális elektron-pozitron párok, illetőleg fotonok jelennek meg benne, majd eltűnnek. A két, egymással szembehelyezett lemez a vákuumban olyan "üregrezonátort" alkot, amelyben csak meghatározott frekvenciájú virtuális fotonok jöhetnek létre, a lemezeken kívül azonban nincs ilyen megszorítás, ezért a virtuális részecskék sűrűsége itt nagyobb. Ennek eredményeképpen a lemezek felületén kívülről befelé ható nyomás keletkezik, amely köztük fellépő vonzóerőként is értelmezhető: ez a Casimir-erő. A jelenség akusztikus analógiája elvileg sok szempontból más, ám a számítási technika teljesen hasonló. A vákuum fluktuációit olyan zajtér helyettesíti, amely széles spektrumban tartalmaz hanghullámokat. A kimutathatóságot növeli, hogy a hang sebessége sokkal kisebb, mint a fényé, így makroszkopikus léptékben észlelhető a hatás. Sőt, az analógia jól használható a Casimir-effektusra vonatkozó elméletek ellenőrzésére is. Andrés Larraza és Bruce Denardo, a Naval Postgraduate School kutatói egységes akusztikus teret hoztak létre egy nagy acéltartályban. Ezután megmérték egy 15 centiméter átmérőjű alumínium lappár között az erőt, majd elkezdték őket távolítani egymástól. Amikor a lapok még olyan közel voltak egymáshoz, hogy nem alakulhattak ki közöttük hanghullámok, akkor a mért erő független volt a távolságtól. Ahogy növelték a távolságot, az erő először taszítóvá, majd újra vonzóvá vált. A rendes Casimir-hatás során nem tapasztaltak taszítóerőt, ez ebben az esetben valószínűleg a különböző irányban terjedő hullámoknak tudható be: a lemezek között a rájuk merőleges iányban terjednek, míg kívül minden irányban. A mért erő nemcsak a lemezek távolságának módosításával változtatható, hanem az akusztikus tér frekvenciatartalmával is. Ez azt jelenti, hogy az erő levitációra is felhasználható (gyenge gravitációs térben), illetve megállapítható vele a háttérzaj intenzitásának mértéke. (Physics World)
Ha zsilipeled a dugót, akkor a dugó helyére víz kerül. Ha az újabb dugót ugyanonnan akarod indítani, akkor azt a vizet onnan előbb ki kell nyomni - a teljes külső nyomás ellenében.
Akkor nem értem az elrendezést. Gézoo eredeti konstrukciója az volt, hogy fogunk egy hosszú csövet, lenyomjuk a vízbe, alul zárt így nem megy bele a víz. Leküldünk valami víznél könnyebbet, lent kirakjuk a vízbe, aztán munkát végeztetünk vele miközben feljön.
Ebben az a gond, hogy az alacsony nyomású csőből a víznyomás ellenében kell kivinni a nagynyomású vízbe, ami pont annyi munka, mint amit határesetben (nincs súlya a ballonnak) a felhajtóerő ad a felszínig.
Úgy tűnik, ezt Gézoo is megértette, ezért kezdte el bonyolítani. Összenyomódó ballon, sűrített levegő stb.
"Mi van, ha a ballon passzol a csőbe, mint egy dugattyú? Akkor felül nem tud víz belemenni, csak akkor, ha a ballon már elhagyta a cső száját. Itt a ballon felhajtóereje szívná be a vizet a turbinán keresztül."
Akkor a ballonnak a teljes nyomás ellenében kellene elhagynia a csövet, felhajtó erő természetesen nincs.
A felhajtó erő az alsó és felső víznyomás különbsége. Itt nincs alsó víznyomás.
Most akkor a kompresszióval akarsz örökmozgani, vagy a vízbe lenyomott csővel?
Az első változatban megmondzam, hol a hiba. A következő, elbonyolított változat kifejlesztésében nem akarok részt venni, mert úgy hülyeség, ahogy van. Newtoni mechanikában matematikai bizonyossággal nem lehet örökmozgót csinálni.
Ha te mégis kifejleszted, és elég pontosan le is írod, majd megmondom, hol barmoltad el a számítást.
El kell döntened, hogy a ballonba belemegy a víz, vagy nem megy bele. Ha belemegy, akkor a beáramlási munkát teljes nyomású víz végzi, de értelemszerűen nem lesz ballon ami felemelkedve munkát végezzen.
Ha a ballonba nem megy bele a víz, akkor nincs teljes nyomású beáramlási munka, hiszen ott a ballon. A ballon felett levő víz kerül át a ballon alá, a nyomáskülönbség csak a ballon magasságának megfelelő vízoszlop nyomása, nem a teljes nyomás. Ez nem más, mint a ballon felszállása közben nyerhető emelési munka.
Tisztelettel megkérek minden a potenciál alagút témához hozzászólót, hogy
az egyeztetés és tisztánlátás kedvéért számolja ki azt, hogy
Mennyi energia kell, 1024 bar nyomású 1 m3 térfogatú levegő 1 bar nyomásról való összepréseléséhez?
Mint említettem, két módszerrel megoldva: 264 MJ és 100 MJ jött ki nekem.
Nektek mennyi jön ki?
(Példa összenyomjuk 1 m2 keresztmetszetű 1024 m hosszú dugattyúval 1 m hosszra: ~ 54 000 MJ energia kell hozzá. -- 103300 Pa = 1 bar ->
1024 bar=105 779 200 Pa azaz 105 779 200 N/m2 W=F*s= 54 106 060 800 J --
azaz ez lenne a legeslegenergiaigényesebb megoldás.. - persze a másik irányban lehetne még rosszabb is.. ezért úgy fogalmaznék, hogy az egyszerű összenyomással a leg.. szóval rossz megoldás.)
Nos, igazad van. Nem egyszerű a megoldása. Ha egyszerű lenne, akkor már réges régen ilyen erőművekkel termeltetnénk az energiát.
Ami a kinyomást illeti, hát én úgy vagyok ezzel, hogy ha a nyomást kiegyenlítettük, és ebből energiát nyertünk, akkor már csak a felhajtóerő semlegesítése kell arra az időre amíg kinyomjuk a csőből vízszintes irányban a ballont.
Ami pl. kerekek alkalmazásával már nem is akkora nagy feladat.
Na igen, de a ballon térfogatát a zsilipben mi vegye át a kitolás alatt, hogy ne kelljen két tonna vizet kimacerálni a zsilipből.
Én az emelő elv alkalmazásától kezdve a gázzal, olajjal, beforduló excenteres hengerrel.. szóval sok féle megoldással el tudom képzelni.
